Már egy hónapja voltunk társak: én és Kokomon. A kis digimon a táskámban pihent, mert nem tudhattak róla az emberek. Talán nem is értették volna, és elakartam kerülni a váratlan helyzeteket. A pályaudvaron tolongtam a megannyi ember között, akik tolakodva próbálták elérni az érkező vonatokat. A tolakodás közben megszólalt a D-ark digivice, és mikor elővettem, egy holografikus térkép jelent meg rajta, egy kis piros nyíllal. Követni kezdtem a nyilat; nem is tudom miért. Talán mert kíváncsi voltam, vagy csak az ösztönöm hajtott, de végül is egy rozoga lift előtt találtam magamat. Beszálltam a liftbe, bár nemtudom, mi okból, mert kicsit féltem is, hogy leszakad alattam, de végül leértem az aljára. Mikor kinyílt a lift ajtaja, egy pályaudvar tárult a szemem elé. Az egész pályaudvaron csak egyetlen vonat állt, aki hasonlított egy kacsára. Különös módon a vonat egy digimon volt, aki mélyen
aludt. A digivice szerint ez egy Trailmon volt. Felkiálltottam, hisz nem tudtam mire vélni azt a mit a vice mondott: Trailmon, a gép digimon. Ezek a digimonok szállítják a digimonokat a
Digivilágban. Nemtudtam, mi az a digivilág, és ezt a környezetem tudatára is adtam. A kiabálásra az előttünk pihenő Trailmon felébredt, és megkérdezte, hogy ki van itt és hogy hol vannak a többiek, és arra utasított, hogy szálljak be. Meg sem tudtam szólalni, a Trailmon kiengedett egy ülést, ami „beszippantott” a vonatba. Olyan gyorsan mentünk, hogy úgy éreztem, menten atomjaimra szakadok szét. Mondtam Trailmonnak, hogy menjünk lassabban, de ő nem vesztett a sebességéből, és közben elmondta, hogy Trailmon Kettlenek hívják. Én is
bemutatkoztam, és kénytelen voltam beletörődni abba, hogy a digivilágig meg sem állunk. Kivettem a táskámból a társamat, és ölembe véve vártuk, hogy eljussunk a Hálózat Síkságra.
Kettle igazán sietős Trailmon volt, és még csak nem is finomkodott: a kisikláshoz közelítő gyorsaság után olyan hirtelen fékezett, hogy a tüdőm majdnem kiugrott a helyéről. Mikor émelyegve leszálltam a kacsaszerű vonatról, a távolban füstöt vettem észre. Kokomon kiugrott a kezemből, és elpattogott a füst irányába. Szeretett volna segíteni eloltani a tüzet. Meglepődtem a társam viselkedésén, de persze utána futottam. Végül odaértünk az égő faluhoz, amelyben sárga, dinoszaurosz szerű lények oltották el a lángokat. Kokomon buborékokkal próbálta eloltani a tüzet, míg én homokkal próbáltam csillapítani a lángokon. A sárga ények között felfedeztem két lányt: azt a két lányt, akiket aznap láttam a parkolómban, mikor először találkoztam Kokomonnal. Egyenlőre viszont a tűzzel kellett foglalkoznom, és csak utána a lányokkal. A kék hajú lány egy oroszlán hátán próbált segíteni a digimonok házain, míg a másik egy különleges kis lénnyel oltotta a tüzet. Pár perc múlva mát elaludtam a perzselő lángok. A kék hajú lány odajött, és bemutatkozott. Azurenak hívták, a társát pedig Firamonnak. A másik lány Nina volt, az ő partnere pedig Lunamon névre volt keresztelve. Én is bemutatkoztam, majd elmondtam, hogy már láttam őket a parkolóban. Ekkor tudtam meg, hogy a digimonok, akik adatokból épülnek fel, élenek ebben a digivilág nevezetű helyen. Firamon ismerkedni kezdett a kis Kokomonnal, aki felült a hátára. Estére nyugodt helyet kellett keresnünk, hogy pihenhessünk, így visszaindultunk a Trailmonokhoz. Kokomont Firamon vitte, amit megköszöntem az oroszlán digimonnak. Útközben megtudtam, hogy a D-ark egy digimon adatokat tartalmazó szerkezet, amivel még új technikákat adhatok a társamnak. Mikor megérkeztünk az állomásra, a Szélvész nevű Trailmon felajánlotta, hogy menjünk be pihenni.
Nehezen bár, de sikerült elaludnom. Álmomban egy virágos réten jártam egy nagy barna nyuszi társaságában. Gyenge szellő fújta az arcomat, ami hirtelen orkánba csapott át. A sötét fellegek közül alakot öltött egy tündérszerű lény, aki leláncolva hullott a földre. Odasiettem hozzá, és megkérdeztem, hogy jól van-e. Kiderült, hogy ő AncientKazemon, a szeretet ősi harcosa. Akkor még nem tudtam mit jelent ez, de ő elmondta, hogy tudnom kell szeretni, és akkor a lelkem nem lesz kopár síkság. Nem is volt lehetőségem visszakérdezni, hisz ő eltűnt, a rét pedig egy nagy fekete sivataggá változott. A nyuszi helyén pedig egy hatalmas fekete szörny jelent meg, aki lecsapott rám hatalmas kezével. Ekkor ébredtem fel. A többiek is hasonlót álmodtak, csak különböző ősi harcosokkal: Azure AncientGreymonnal, Nina pedig AncientMermaidmonnal. Mindhárman belemerültünk a gondolatainkba, próbáltuk az álmunkat megemészteni. Szélvész egy nagyot dudált, ami visszarántott a valóságba. Elindultunk a Zöld Zóna felé, ahol Nina végre zuhanyozhatott.
Útközben a többiek különös dolgokról beszéltek: a Hét Haláltábornok, MadLeomon, és egyéb dolgok. Sajnos lerobbantunk, így az alvó Kokomonnal elhagytuk a fedélzetet. A táj, amin megálltunk, egy hatalmas síkság volt. Felvetettem az ötletet, hogy menjünk Kettle-el, de ő persze megint aludt. Azure két Karatenmonnnal beszélt, akik felvilágosították, hogy a tíz harcost elfogták, így a zónák között nem lehet átjárni. Elindultunk egy sziklákkal teli területre, ami árnyékai miatt hűvösebb volt, mint a tűző
napon. Sajnos nem volt időnk pihenni, mert egy Cyclonemon, ami egy DO feliratú léggömbből termett elénk. A lányok neki is támadtak a hatalmas lénynek, aki szintén támadni kezdett. Mi nem akartunk harcolni, mert nem akartam, hogy a társamnak baja essen, így hátulról biztattuk a lányokat. Úgylátszott, hogy Firamon legyőzte a Digimont, de az hirtelen átváltozott Megadramonná. Lunamon gyorsan kapcsolt, és bezárta az ellenfelünket egy vízgömbbe, de az kiszabadult, és támadni kezdett. Szerencsére megjelent egy Raidramon, aki segített nekünk. Mi Kokomonnal elbújtunk egy szikla mögé, és onnan szurkoltunk. A lányok és a digimonok mindent bevetve harcoltak, és Kokomon sem akrt kimaradni a jóból. Elindult a sárkány digimon felé, és támadta a Dupla Buborékkal. Elképedtem a társam harciasságán, de sajnos a hatalmas Digimon felkapta Kokomont, és felrepült a magasba. Nagyon megijedtem, és a lény után futottam. Közben Firamon próbált segíteni a társamon, de sajnos a lény visszatámadott. Még sikerült elkapnom Megadramon farkát, és így repültük a magasba. Mindenre elszántan másztam felfelé, hogy megmentsem Kokomont, és még a halált is
megkockáztattam. Ekkor elkezdett fényleni a D-ark, és az Evolution
szó hallatszott belőle. Kokomon teste és fülei is megnyúltak, vagyis továbbfejlődött Lopmonná. Ez nekem is önbizalmat adott. Úgy próbáltam Lopmonnak segíteni, aki éppen az ellenfelet srozta a Tinitornádóval, hogy
beleharaptam a sárkánydigimon farkába, bár szörnyű íze volt. A meglepődöttségtől Megadramon lezuhant, így biztonságban földet értünk. Elkaptam Lopmont, és ekkor 4 kártya jelent meg előttem: 2 Mini Lándzsa és 2 Szent Gömb. Egy lándzsa kártyát áthúztam a D-arkon, ami meg is jelent Lopmon kezében. Így indult Megadramon ellen, aki még mindig a földön feküdt. A támadás után Firamon, Lunamon és Raidramon elintézték a sárkányt. A győzelem után menedékhely után néztünk a többiekkel. Kiderült, hogy AncientKazemont nem messze tartják egy földalatti bázison.
Raidramon egy csapóajtóhoz vezetett minket, ami egy sivatagban volt. Odalent egy pihenőhelyiségbe mentünk, ami tele volt párnákkal és pokrócokkal. Nemtudtam aludni, ezért kimentem szétnézni a sivatagban, ami egyáltalán nem volt érdekfeszítő. Mikor rávettem magam, hogy újra lemenjek, egy új fiú volt köztünk, Shadow. Illedelmesen bemutatkoztam neki, majd Azure kezében lévő tojást vettem szemügyre. Nem tudtam, hogy mi a jelentősége, de annyira nem is izgatott. Hirtelen egy Woodmon
jelent meg az alagútban, és megtámadott minket. Azure használta a tojást, amitől Coronamon átfejlődött Lynxmonná. Együttes erővel legyőztük Woodmont, és míg én lopmonnal játszottam, Azure eltűnt. Megijedtem, hisz ő volt a legtapasztaltabb közülünk. Ekkor Raidramon megemlítette, hogy megtalálhatjuk a saját tojásunkat. Ekkor egy különös erő vonzott magához, aminek hatására egyre beljebb hatoltunk a labirintusba. Minél beljebb mentünk, annál sötétebb lett, de végül megpillantottunk egy fénycsóvát Lopmonnal. Mikor odamentünk hozzá, egy különös fekete tojás volt ott, amiből egy villámszerű szarv jött ki. Ez volt a barátság tojása, amit megszereztünk Lopmonnal. Ám sajnos nem figyeltük az ide vezető utat, ezért eltévedtünk. Már az őrület küszöbén álltam, mikor a sötétből előjött Nina. Nagyon megörültem a lánynak, de nem volt idő örvendezni, mert egy Centarumon ránk támadt. Itt volt az ideje, hogy kipróbáljuk a barátság tojását, aminek hatására Lopmon Rabbitmonná fejlődött. Megérkezett Azure is, aki elpusztította az evolúciót gátló gépet, majd Coronamont átalakította Flaremonná, valamit Lunamon is átfejlődött Moosemonná. Az együttes támadások megtették a hatásukat, így Centarumont nagyon legyengült. Megkértem, hogy mondja el, merre vannak az ősi harcosok, és akkor életben hagyjuk, de ő nem tette, ezért Rabbitmonnal rátámadtunk. Flaremon is támadni akart, ám Centarumon elintézte valahogyan őt is. Ám ekkor megjelent AncientKazemon, majd a géphez csapta az ellenfelünket. Megköszönte, hogy megmentettük, majd elmondta, hogy krízishelyzet van a kezdet falujában. Mindannyian eldöntöttük, hogy odamegyünk, és segítünk. Indulás előtt még AncientKazemon elmondta, hogy a barátság egy idő után szeretetté válik.
A Kezdet Falujába érkezve Gallantmon elmondta a részleteket: a gonosz Leviamon rabolhatta el a kicsiket, és talán a többi Démoni Nagyúr is benne van a dologban. Természetesen vállaltuk a küldetést. Úgy döntöttünk, hogy két csoportra válunk, ám mikor indulni készültünk, egy Digitális Viharba kerültünk, ami engem visszarepített az emberi világba, a Hachiko Térre. Nem tudtam mi történt, de rossz előérzetem volt. Túl nagy volt a
csend, úgyhogy felkaptam Lopmont és szaladtam a buszhoz. Ám Közép Shibuyában sajnos lerobbant a busz. Ott megláttam egy ismerős arcot: Azure volt ott egy másik lány társaságában. Már késő volt, ígyhát pihentünk egyet. Másnak reggelre a lánynak és Azure-nak is nyoma veszett. A Digivice hirtelen újra csipogni kezdett, mint az állomáson, mi pedig követtük azt, egészen vissza a Hachikora. Mikor odaértünk, egy fiút vettem észre, aki a fal mellet ült egy Agumon társaságában. Odasiettünk hozzá, és megkérdeztük, jól van-e. Közben Azure is megérkezett egy
Grademonnal, aki mint kiderült, ő a másik partnere, míg Coronamon a Vice-ban pihen. A fiút Kevinnek hívták. Szóba került a DO neve is, a gonosz csapaté, akik káoszba akarják taszítani az emberi és a digivilágot is. Grademon veszélyt érzett, ezért elvitt minket egy sikátoros területre, ahol biztonságban voltunk. Kevin felajánlotta, hogy menjünk hozzájuk, de ekkor megjelent egy lány egy Paomonnal. Elmesélte, hogy a barátnőjét elrabolta egy ember, valami Hárem Baracklé, és hogy nem segítünk-e neki.
Természetesen igent mondtunk, ígyhát elindultunk a Shibuki erdőbe.
Ott egy limuzint vettünk észre, meg a lányt, aki valószínűleg Judy volt. Megvártuk, míg a DO-sok elvonulnak, és utána indutunk utána. Grademon Reptiledramon alakban nézett szét a mezei útin, míg mi a tóhoz vezető ösvényen indutunk el. Ott megláttuk Judyt és a testvérét kereső Coredramont. A digimon majdnem megette Judyt, amiről az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha Lopmon a fejlődése után engem is megenne. Próbáltam inkább a fejleményekre koncentrálni. Ekkor megjelent egy DO-s a partnerével, Arkadimonnal. Ő fogta be a digimonokat, aki az erdőben éltek. A gonosznak meg kellett fizetnie azért, hogy elkapta a 'dramonokat. Lopmont átalakítottam Rabbitmonná, majd így támadtunk. Judy nekiesett Saibanak, és megkérte a digimonkat, hogy ne engedjenek oda minket. Ekkor egy digivihar felkapta őket, és elrepítette a digivilágba., azokkal a sárkánydigimonokkal együtt, akik az eltört digiviceból szabadultak ki. Reptiledramon arra lett figyelmes, hogy valaki van a domb tetején: mint kiderült, Hárem Baracklé volt az. Grademon és Astamon összecsaptak, Háremnek pedig Grademonra fájt a foga. Segíteni akartam, ám egy fiú
eltérítette a támadást. Az ismeretlen gyúnyolódni kezdett, majd nekem esett a gonosz Lopmonból fejlődött Wendigomonjával. Rabbitmon visszavágott a Fülcsapással, amitől ő és Wendigmon is visszaváltozott Lopmonná.
Folytatás következik...
Kezdőlap 
Tárgy: Steve Naplója 
Csüt. Dec. 22, 2011 3:53 am
