Hálózat síkság

-Te nem mész, játszani?-kérdeztem a mellettem álldogáló digimont.
-Kösz nem, megint tiszta kosz leszek-fintorodott el Lunamon.~mint egy sznob hercegnő, komolyan.~
Körbe néztem, az Agumonok elmentek és nekünk is tovább kéne mennünk, nem volt hol aludnunk és nem kívánkoztam még több vad digimonnal összeismerkedni.
-Kéne keresni valami alvó helyet.

Nina alvóhelyet keresett.
- Ott van Szélvész - Hunyorítottam. - Menjünk vissza, biztosan aggódik értünk.
Firamon elmosolyodott Kokomon gyermeteg viselkedésén és mivel nem akarta, hogy elfáradjon a nagyobb úttól, visszarepült vele Szélvészhez, a Trailmon-hoz.
- Hé, Firamon! És velünk mi lesz? - Kiáltottam utána.
- Lábatok arra van, hogy járjatok! - Kacagott. - Kokomon-nak nincsen.
- Hülye oroszlán... - Morgolódtam, majd követtem Trailmon felé. - Na, az első küldetésünket kipipálhatjuk.

Ha Szélvész nem lenne elég, ott van Kettle is. De gondolom ő már rég alszik. -.-" -Firamon elvitte Kokomont a hátán az állomásra.
-Kedves tőled. -kiáltottam utána.
-Lányok.- vettem elő a zsebemből a D-arkot.- Elmondanátok, hogy ez mire való?

-Jééé, ugyan ilyenem van...csak az enyém kerete lila.^^-mondtam, majd elővettem a zsebemből a DigiVice-m.-Pontosan még én sem tudom mire jó, de azt tudom, hogyha van a közelben egy digimon akkor azt jelzi.Emlékszel Lunamon, még a parkolóházban Ogremon-nal?
-Igen, emlékszem.Ez a kis szerkezet azon kívül, hogy mutatja a digimonok tartózkodási helyét, még információkat is tartalmaz róla.Léteznek különböző kártyák is, amiknek a segítségével új erőket adhattok a Digimonotoknak.-bölcselkedett Lunamon, miközben elindultunk Szélvész és Kettle felé.

- Az enyém más. - Mondtam és ránéztem. - Nekem DigiLelket kell használnom, hogy Coronamon fejlődhessen Firamon-ná. Kíváncsi vagyok, mifélék lesznek a jövőbeli alakjai...
Mikor elértük Szélvészt, örömmel dudált egyet.
- Szia, öreg harcos! - Köszöntöttem vidáman. - Ő itt Steve Aizawa.
- Örülök. - Hunyorított. - Bizonyára fáradtak vagytok, szálljatok be.
Betértem az első kocsiba, ahol Coronamon - visszatért az eredeti formájába - cica módjára fészkelte magát a hosszú ülés sarkába. Lefeküdtem mellé.

-Értem. Már tapasztaltam is Trailmonnal.-közben odaértünk Trailmonhoz. Kettle természetesen megint aludt. Felsóhajtottam.
-Valahogy gondoltam, hogy ez lesz.*Azure bemutatta Szélvészt*
-Örvendek Szélvész. -én is beszálltam. Kokomon már kinézett egy helyet magának, úgyhogy odatelepedtem mellé.

Elértük Szélvészt és Kettle-t. Én fogtam magam elhelyezkedtem, majd amilyen gyorsan csak lehetett elaludtam. Lunamon mellém telepedett, persze csak jóval később, minden egyes kérlelési próbálkozásom után csak egy hümmögést és az ülések kritizálását hallhattam.
Késő este lehetett a többiek már aludtak, amikor én forgolódni kezdtem, majd egyszer csak egy furcsa hang riaszt fel. Az egyik ülés alól jött és olyan volt, mintha valaminek a teteje behorpadt volna. Felemelem a szék alját és egy fémdobozt találtam. Óvatosan kivettem a tárgyat, majd kinyitottam. Öt kártya volt a ládikában három egyforma és még két különböző.
-Ezek lehetnek azok a kártyák, amikről Lunamon beszélt. - motyogtam magamnak. - Heheheh, ha lesz rá alkalmam majd kipróbálom. - eltettem a kártyákat, majd újra elnyomott az álom.

Hamar elnyomott az álom. Ott egy várban találtam magamat, ahol senki se volt. Abból a bizonyos főteremből két ajtó nyílt: egy vörös és egy kék. A nyugodtabb színű ajtón átlépve csupán egy olyan szobába értem, ahol egy farkascsalád feküdt. Átmentem a vörös színűbe: kiértem a vár udvarára. Ott egy leláncolt sárkány digimont pillanthattam meg. Világoskék szemeivel rám nézett.
- Ki vagy te? - Kérdezte. - Mit keresel itt?
- Azure Crawler. És te?
- AncientGreymon, az igazi tűz harcosa.
- Miért hangoztatod az igazit?
- Tudod, van az igazi és van a hamis tűz. Aki az igazi tűzben hisz, elég bátor, hogy megmentse mindkét világot. A hamis tűz hívője egy gyáva féreg, aki inkább elárulja a barátait, minthogy meghalna értük. Én vagyok a te bátorságod, az emberek bátorsága.
- Miért vagy leláncolva?
- Mert egyesek nem hisznek az igazi tűzben. Elárultak.
- Tehetek valamit érted?
AncientGreymon felmordult, ami nem kicsit rémisztett meg. A morgása egy erős vihart keltett, ami visszarepített az ajtón és felébredtem az álmomból. Izzadva kaptam a fejemhez. Túl valóságosnak tűnt ez, álomnak.

Egy kicsit forgolódtam az ideiglenes "ágyamban", de aztán sikerült elaludnom. Álmomban egy szellős réten ültem, amit színes virágok tarkítottak. Mellettem egy nagy barna nyuszi ült, aki jóval magasabb volt nálam. Érdekes módon úgy éreztem, hogy már ismerem. Hirtelen a gyenge szellő orkán erejű széllé változott, és a fellegek közül egy leláncolt, tündérszerű lény öltött alakot. Erőtlenül hullott a földre. Odasiettem hozzá.
- Rendben vagy? - kérdeztem a jövevénytől.
- Igen, köszönöm neked. A nevem AncientKazemon, én vagyok a szeretet ősi harcosa. - nem értettem mit ért az alatt, hogy a szeretet ősi harcosa. - Jól jegyezd meg, Steve Aizawa, szeress, és a lelked nem fog kopár vidékké változni. - nem értettem ez hogy jön ide. Hirtelen a lény szertefoszlott, s a mező átváltozott kopár, fekete sivataggá. A nagy nyuszi is eltűnt, helyette egy fekete szörnyeteg jelent meg. Lecsapott hatalmas kezével. Rám! Ekkor hirtelen felébredtem. Nem értettem az álom teljes értelmét, de éreztem, hogy kihatással lesz a jövőmre.

Másodjára könnyen elaludtam, olyannyira, hogy egy álomba csöppentem.A tenger hűs vizében „lebegtem”, ahol tarkábbnál tarkább halrajok úsztak el, máskor pedig ráérős tempóban teknősök evezetk el mellettem.Mögöttem egy ember sziluettje rajzolódott ki, majd közelebb érve megszemlélhettem egy kalóz ruhába bugyolált sellőlányt.Az észre se véve elúszott mellettem, én pedig egy furcsa hang súgása véget, követtem.
A távolban egy meseszerű kastély körvonalai látszódtak, majd a hableány egy hatalmas kapun át bement.Habozva bár, de áthaladtam a kapun és egy csodaszép termebe „léptem”.Kétoldalt oszlopokkal támasztották a várat, melyek márványfehér színben pompáztak, a falat néhol egy-egy óriási kagyló díszítette, amik a szivárvány összes színében csillogtak.Végig mentem a folyosón, majd kiértem egy hatalmas terembe és annak a közepén megpillantottam egy újabb sellőt.Nem volt rajta kalózruha, tengerkék páncélt viselt és egy buborékba volt zárva.
-Gyere csak közelebb.-szólt fennséges hangon én pedig eleget tettem kérésének.
-Ki vagy te?
-A nevem Ancient Mermaimon, az őszinteség ősi harcosa.
-Miért vagy ide be zárva?
-Azért Nina mert nem vagy őszinte magaddal és másokkal sem. Bár ezt te is jól tudod.
-Nem tudom miről beszélsz és honnan tudod a nevem?
-Nos mindegy, lejárt az időnk.Csak annyit tudok mondani, hogy mindig légy őszinte magaddal és másokkal is az leszel.-ekkor az engem körülvevő buborék hirtelen kipukkadt, majd a víz betört hozzám és már csak arra emlékszem, hogy levegő után kapkodok.
A földön kelve ébredtem, Lunamon meg az én helyemen feküdt.Gyorsan visszamásztam a digimon mellé, ám ezúttal csak az álmon tudtam gondolkodni.

Észrevettem, hogy a srácok is rémülten veszik a levegőt és úgy izzadnak, akárcsak én. A fejem borzasztóan fájt AncientGreymon fájdalomtól való üvöltése miatt.
- Ti veletek is ugyanaz történt? - Kérdeztem. - Találkoztatok az ősi harcossal?
Coronamon felkelt.
- Ősi harcos? Az mi fán terem?
Nem feleltem a reakciójára. Visszaidéztem, amiket a legendás digimon mondott.
- Valamit a bátorságról beszélt, ami bennem él... Nem tudom, mi történik velem.
A kis oroszlán digimon az ölembe fészkelte magát és dorombolás-szerű hangot adott ki.
- Úgy beszélt, mintha én béklyóztam volna meg, láncokkal. Düh volt benne és csalódottság... Veletek mi a helyzet?

Egyre jobban csak azon gondolkoztam, mit mondott az ősi harcos és még mindig fogalmam sem volt mire gondolt.A töprengésemet Azure szakította félbe.
-Hát ha veled is AncientMermaimon találkozott, egy buborékba zárva és az őszinteségről beszélt, akkor igen.
Megmarkoltam a táskámat, majd a fejem alá húztam és relaxáltam.Lunamon aggódva mellém ült.
-Minden rendben?
-Ja, persze.-hátat fordítottam a digimonnak és még elmélyültebben kezdtem el gondolkodni azon a furcsa álmon, eléggé megviselt az ősi digimon, akár csak az édesanyám.~Honvágyam van?Áh, dehogy, hagyjuk.~

-Pontosan.-válaszoltam Azure kérdésére.- AncientKazemon a szereteről beszélt, és hogy ne felejtsek el szeretni.-Nem értettem, pontosan mire gondolt az alatt, hogy ha nem szeretek, kopár lesz a lelkem. Gondolkodóba estem a dolgokat illetően. Magamhoz vettem Kokomont, megsimogattam az alvó digimon fejét. Olyan volt, mint egy kisbaba. Nem tudnék elfelejteni egy kisbabát szeretni.

- Hát nekem egy kicsit más volt: AncientGreymon nagyon haragosnak látszott. Most is... A fejemben hallom az üvöltését. Ez fáj.
~ Ez a feladat, amit magamra vállaltam, talán egy kicsit sok. Megmenteni a világot? Én... Képtelen vagyok rá.
Coronamon egy nagyot ásított, s fölkelt, ahogy a nap is kezdett a horizonton. Szélvész nagyot dudált, amitől összerázkódtam.
- A frászt hozod rám, öreg. - Mondtam.
- Bocsika - Nevetett. - Szokj hozzá, ezt minden reggel beszervezem magamnak, hehe.
A kis oroszlán digimon kimászott az ölemből és kinézett az ablakon: ismét úton voltunk. Mögöttünk egy Kettle Trailmon haladt. Valószínűleg Steve vele jöhetett az igazi világból.

Azure nem nézett ki valami jól. Egy kicsit sápadt volt és a feje is fájt. Nina magába fordulva gondolkodott és engem is megviselt ez az álom. "Ne felejts el szeretni..." még mindig ez járt a fejemben. Hirtelen Szélvész egy hatalmasat dudált, ami teljesen visszaráncigált a valóságba. Aztán elindultunk. Nem volt annyira gyors, mint Kettle mikor siet, de azért lassúnak sem mondható.
-Merre tartunk Szélvész?- kérdeztem a szállítónktól.

A relaxálásból pihenés lett, a pihenésből meg szundi.A szundikálásnak meg akkor lett vége, amikor Szélvész egy óriásit dudált, amire fel i kaptam a fejem, persze lajhár tempóban, mert még mindig álmos voltam.
-Már aludni sem hagyják az embert-motyogtam magamnak.
-Ahha, szóval csak pihentél?!-rivallt rám Lunamon, aki most pontosan úgy feküdt a földön, amikor még én voltam a helyén.
-Nem, először is járattam az agyam, aztán mély depresszióba estem és csak ezután aludtam el.Szélvész van itt valami zuhanyzó,vagy valami, tudod hozzá volnék szokva a fürdéshez.

- Irány a Zöld zóna! - Mondta Szélvész. - Nina, addig ki kell bírnod zuhany nélkül ^^"
Egy picit elmosolyodtam az apró poénon, ám azután ismét mélyen gondolkodni kezdtem.
~ Az emózással csak Coronamon-t hozom hátrányba. Akkor is... ~
A Trailmon felkapcsolt a "villám sebességére", amitől a múltkor is hánytam.
- Zöld zóna. Úgy hallottam régebben ott MadLeomon uralkodott. - Mondta Coronamon.
- Na igen, ezt ma is vitatják, hogy él e-még. - Sóhajtott Szélvész. - Azt mondják, hogy rég meghalt, ám ki tudja...

-Hjaj, mindegy túlélem-.-"Amúgy ki az a MadLeomon?-kérdeztem a többieket és levettem a vállamról a fürdéshez már előkészített törülközőt.Szélvész egy fokozattal felgyorsított, bár nem annyira mikor átléptük a mi világunk és a DigiVilág határát, anno még a pályaudvaron.
-Még csak annyit, hogy vannak Madleomon-hoz hasonló digimonok?

- Vannak. - Mondta Trailmon. - A hét halál tábornokkal próbálj összetűzésbe kerülni, Nina!
- Úgy érted - Hebegtem. - Dorubickmon, NeoVamdemon, Zamielmon, Splashmon, Olegmon, Gravimon és Apollomon?
Apollomon nevére Coronamon felfigyelt.
- Igen, Azure - Felelte Szélvész. - Még most is élhetnek.
~ Ha ilyen kemény ellenfelek elé nézünk, mit fogunk kezdeni... Végtére is, ők Mega Digimonok... ~
Egy rossz hang szólt Trailmon motorjából és lassan megállt.
- Bocsi, gyerekek, lerobbantunk.
Kiszálltam Coronamon-al a vagonból. A síkság ezen része kihaltabb volt, mint ahol az előbb jártunk. Csupán egy-két Diginom-ot láttam eme vidéken.

Tágra nyílt szemekkel hallgattam a dolgokat.Az ég világon egy szót sem értettem abból, amit beszélnek. Madleomon? A Hét Haláltábornok? Azure elég felvilágosult volt, de nem akartam rákérdezni, mert valahogy éreztem, hogy nem lesz bíztató a válasz. Kokomon még mindig békésen aludt, arra sem ébredt fel mikor lerobbantunk. Kikászálódtam a vonatból.
-Mehetnénk Kettle-el is.-vetettem fel az ötletet, ami abban a pillanatban meg is bukott. Kettle megint elszundikált szélvész mögött.
-Najó, akkor mit tegyünk?- kérdeztem.A táj egy végtelen, száraz síkság volt. Nem tetszett a látvány, de nem volt mit tenni. Lerobbantunk, a "másodpilótánk" pedig alszik. Szép kis szituáció.

Úgy tűnt, Steve semmit se értett abból, amiről beszélgettünk, de persze érthető volt, hiszen újonc szelídítőnek számított. Szó nélkül továbbhaladtam a kopár síkságon, Coronamon, mint a hűséges kiskutya, úgy követett. Két Karatenmon éppen párharcot vívtak egymással.
- Amúgy tudtad, hogy a zónák mostanság átjárhatatlanok? - Kérdezte a társától az egyik.
- Igen, tudtam. - Mondta a második. - Állítólag egy sötét erőtér veszi körül az összeset. Azóta van ez, amióta a tíz harcost elfogták.
- Elnézést! - Szóltam hozzájuk. - Mi történt a tíz harcossal?
Az egyik odafordult és árgus szemekkel nézte a társamat. Miután megnyugodott, elkezdte:
- Ugyebár tudod, hogy a tíz harcos győzte le Lucemon-t, aki visszaélt a hatalmával. Ezután szétszóródtak a Digitális Világban. Rosszul tették: egy Dark Organization nevezetű szervezet elkapta valamennyiüket és az erejüket használva romba döntik mind a digitális, mint az emberi világot. Az energiarengések miatt nem lehet a zónákba behatolni.
- Köszönöm az infót. - Mondtam.
- Aztán vigyázz minden lépted közben! - Szóltak utánam, miközben visszatértem a srácokhoz.
- A jóslatunk igaz volt: a tíz harcos fogságban sínylődnek.

Ez a nap nagyon rosszul kezdődött.Nem tudtam fürödni, amit most már nem annyira bánok, de most még le is robbantunk.
-Hát tényleg nem áll túl rózsásan a helyzet-.-"
Nem volt kedvem tétlenül ülni, felmásztam Szélvészre, persze az engedélyével és óvatos is voltam.Mint a vadnyugaton, a táj kietlen se egy növény vagy állat, jelen esetben digimon.Az egyik oldalon Azure szállt ki a Trailmon-ból és két másik, egymással harcoló digimon-hoz ment, majd ha jól láttam beszélgetni kezdett velük.A másik oldalon a távolban láttam néhány sziklát, de lehet, hogy csak délibábok voltak, fogalmam se volt, csak a sziluettjüket láttam.
Közben Azure visszatért és igazolta, a tíz harcos fogságban van.Lemásztam Szélvészről és visszamentem a többiekhez.
-Arra van néhány szikla, árnyék biztos van és ilyen melegben talán találunk ott néhány digimon-t, akik talán segíthetnek.-mutattam az ujjammal a sziklák felé.

*Nina felajánlotta, menjünk a sziklákhoz.*
-Jó ötlet. Én személy szerint megsülök, úgyhogy jó lenne egy kis árnyék. -közben Kokomon is felébredt, és olyan volt a tapintása, mint ha még jobban megolvadt volna a csokiteste. A társam odament Lunamonhoz:
-Szia nyuszi, koko ^^- "kedveskedett" Nina társának.

Nina ajánlásával felmentünk a legközelebbi sziklára. Onnan egy hatalmas zeppelint pillanthattam meg, az oldalán DO jellel.
- DO? - Kérdeztem. - Karatenmon azt mondta, hogy a Dark Organization teszi a rosszat mindkét világgal.
- Az is azokhoz a férgekhez tartozik! - Morgolódott Coronamon. - Pusztítók és bitorlók!
Úgy fest, megláttak bennünket: egy lila fény nyalábbal világítottak elénk és ott termett egy Cyclonemon, ami a Hyper Heat-el támadott.
- Gyerünk, Coronamon! - Nekiugrottam a digimonnak és adtam neki egy tockost. Ettől ismét megjelent a kezemen a DigiLélek. - DigiLélek váltás! - Majd a DigiVice-ba tárolt energiát Coronamon felé irányítottam.
- Coronamon, evolúció! - És ismét fejlődött: négy lábra egyenesedett, sörénye meghosszabbodott, lapockáira szárnyak nőttek. Az átalakulás befejeztével felordított. - Firamon!
Nekiugrott Cyclonemon-nak és harapdálni, tépni kezdte. Meramon-al szemben ez a Cyclonemon nem rémült el az evolúciótól és nem is volt erőtlen.

-Nem nyúl vagyok, hanem digimon, mint te!De ha már itt tartunk te mi vagy, egy gombóc fagylalt?-sértődött meg Lunamon.
-Pedig a füleid nagyon nyuszisak^^-A társam nagyon csúnyán meredt rám, úgy hogy nem piszkáltam tovább és inkább elindultunk a sziklákhoz.Tényleg jó idő volt, jól éreztem magam, amíg nem támadt ránk egy Digimon.
-Na igen gondoltam, hogy találkozunk Digimonokkal, de hogy pont egy rossz fiúval.
-Adunk neki, amúgy is le kell vezetnem a felgyülemlett agressziót!-mondta a Digimon társam, majd megsorozta Cyclonemon-t Tear Shot-tal.