Shibuyai Folyó

Éreztem az egységet a csapat tagja között, mikor a támadások össze-vissza cikáztak a sárkány teste felé. Minden társunk minden erejét beleadta a támadásába, és végül sikerült. A támadások hatására egy kék és egy vörös fénycsík jelent meg és lőtt ki a magból. A két sugár nem volt más, mint AncientGreymon és AncientGarurumon, akik még megtámadták Lucemont, aki adataira oszlott szét. Apertnereim a két ősi harcossal együtt tértek vissza, majd visszaalakultak, ám a fáradtságtól In-Training formába. A földön pihenő Cocomont és Gummymont felkaptam és egy öleléssel jutalmaztam fáradozásaikat. Ők csak nevettek, mint a kisgyerekek. A bátorság ősi harcosa megdicsért minket, amire én csak szerényen elpirultam. Ekkor a 'viceom világítani kezdett, és egy tojás jelent meg a képernyőjén, de nem digimoné, hanem egy armor tojás. A tojás aranyszerű volt, és olyan volt, mintha kis denevérfülei lettek volna. Odamutattam a képernyőt Gummymonnak.
-Ez majd a tiéd lesz.-mosolyogtam rá, mire ő is visszamosolygott.

Lucemon-t végül sikerült legyőzni és megjelent két ősi harcos. Az egyik felénk fordult.
-Nagyon jó munkát végeztetek!Te is DarkTyrannomon! Ezért megjutalmazlak valamivel!-mondta és egy láng mintás tojást lebegtetett a kezébe.--De most menjetek a Zöld zónába! Fontos feladat vár rátok ott! Viszlát gyermekeim!
Köszönt el a harcos. Társaim visszaváltoztak és elindultunk a Zöld zónába. Ezért az állomáson felszálltunk egy Trailmon-ra.

//Zónák-Zöld Zóna//

Az a néhány szűk másodperc mintha lelassult volna. A csata zajai is elhalkultak, mikor Alphamon-al teljes szinkron alá kerültünk, s csupán a szívveréseinket hallottam. A támadások egyszerre érték a démonsárkány testét, amit még a két ősi harcos, AncientGreymon és -Garurumon Trident Gaia-ja, valamint az Absolute Zero-ja szó szerint porrá szaggatta a tomboló testet, hogy még írmagja se maradt. A bátorság harcosa megdicsért bennünket. Úgy éreztem ezek után, a dolgok bizonytalanná válnak a szemeim előtt és szétváltam Alphamon-al. A partnereim nagyon kimerültek: Grademon helyett Dorumon állt ott, Agumon pedig szó szerint bealudt. Megakadt a szemem a levegő sziporkázásán: AncientGreymon egy tojást teleportált elénk, ami a kezemben landolt.
- Ez az a bátor harcosnak az új teste, aki az életét áldozta, hogy kiszívja a Suttogót a testedből - mondta fenséges hangon.
- Happy? - döbbent le Dorumon, majd elmosolyodott. - Ő az?
AncientGarurumon morogva bólintott egyet. Kevin felajánlotta a vendéglátást, hiszen az ő partnerei már a flamólázban égtek. Erre még az alvó Agumon-om is felemelte a fejét és kiskutya módjára csóválta kurta farkát.
- Én is flamózok már! - rikkantotta.
- Na de Agumon... - sóhajtottam egyet.
- Ehem, most egyet kell értenem vele, Aniki - köszörülte meg a torkát Dorumon. - Az élelem maga az élet, ahogy Karak úr is megmondta.
- Nem bánom. Egyszerűen borzasztóak vagytok - mondtam, miközben a DigiVice-ba tettem Happy tojását.

Mély félelem fogott el a két ősi harcos iránt, s noha ők a szövetségeseink voltak, mégis tiszteletteljesen meg se szólaltam. Míg a többiekkel AncientGreymon váltott szót, AncientGarurumon a tudatom mélyén szólt nekem:
- Látszólag nem vagy elégedett önmagaddal.
- Miért lennék? - kérdeztem vissza telepátiával. - A küldetésem korántsem ért véget. Nem találtam meg azt, aki fontos nekem...
- Hmmm, Victoria-hoz mély kötelék fűz, ez látszik rajtad.
- Te honnan tudsz róla?! - nem kicsit lepődtem meg azon, hogy tud őróla.
- A barátod nagy veszélyben forog. - folytatta nyugodtan. - A Lucemon-t és Dexmon-t irányító egyének fogvatartják. Harlám mocsok rajta tartja a kezét. Ám nem engedhetlek el segítség nélkül, barátság hírvivője! - ahogy Azure-nél, úgy az én kezeimbe is egy digimon tojása pattant. - A társaidhoz is ugyanaz a kötelék fűz. Ne felejtsd el, hogy a barátaid tesznek erőssé! - ezt már fennhangon mondta. - Kísérünk benneteket utatokon és bízzatok egymásban! - egyszerre mondták eme szavakat, majd a légiónyi digimonnal eltűntek a fellegekben.
Sokáig néztem az égboltot, majd elkomolyodván ismét a fülemre vettem a fejhallgatót.
- Judy - szólaltam meg. - Tudom mit terveznél, de együtt kellene üldöznünk Harlám-disznót. Vérdíjjal a fején aligha menekülhet messze. És... nekem is van egy "kis" elintéznivalóm vele...
- Daisuke, de... - szólalt meg Dracomon és kijött a 'Vice-ból. - Nem kéne elválnunk...
- Bocsáss meg, ha rosszul bántam veled - fordultam a partneremhez és megsimogattam a fejét. - De ez az alak vitte el őt, aki fontos.
- Victoria?! - kapta fel a fejét. - Ez esetben irány ezerrel előre, Harlám seggét szétrúgjuk! Ugye?

Mikor a két legendás harcos eltűnt, miután Daisuke-nak és Azure-nak is lett egy-egy Digitojás. Azure tojása nem másé volt, mint annak a Happy nevű Digimonné, aki megmentette az életét. Mivel én is pihenni akartam, odafordultam Kevinhez:
- Én szívesen megyek.^^ - Angyal is bólintott, és valahogy érezni lehetett, hogy a kis jövevény mocorog a tojásban, mintha ő is bólintana.^^ Közben írtam Asao-nak, hogy majd később jövök, és jól vagyok, ne aggódjanak értem.
- Amúgy mi az a flamó? - kérdezte Angyal.

Daisuke és Azure kaptak digitojást, az utóbbi nem más volt, mint Happy reinkarnálódva. Örültem, hogy a régi jó ismerősünk jó kezekbe került.
- Na, a magam részéről, mi viszont lelépünk. - mondtam a többieknek. - Öröm volt együtt dolgozni, de nekünk most sokkal fontosabb lesz Harlámék után menni, és jól szétrugdosni őket. Na pá belétek!
- Jó kalandot kívánok. - mondta Dem búcsúzóul, majd abban a pillanatban csak hátraugrottunk a mélybe, és el is tűntünk. Igazból ott jelent meg egy portál a digivilágba.

//Digivilág - zónák: Cyberföld//

Harlámék csalódottak, hogy a tervük kudarcba fulladt, ám a vezérhelyettes feldolgozta egyhamar, és máris a következő terveikhez látott. A tudósok éppen Dem fajának adatait nézték.
- Az a hatalmas monstrum hihetetlen erős volt. Nagy kár, hogy szinte már ki is halt a fajuk. - szögezte le Harlám. - Meg kell szereznünk magunknak AncientDemolishogmusmont, de ha szert akarunk rá tenni, rá kell tennünk a kezünket a védencére. Nagyszerű kísérleti alany lenne belőle, akiből elég erős digimont fejleszthetünk, hogy elvégezze helyettünk a piszkos munkát. Hívjátok elém a legjobb embereimet! Meg kell szerezniük a DO számára Demolatront!

Judy indulni készült, noha nem adta meg a helyet a felszólalásomra. Dracomon már türelmetlenül morgolódott, úgyhogy poénból a fejére adtam a fejhallgatómat és benyomtam neki ezt a számot. Látszólag elterelődött a figyelme a bajokról és úgy kezdte el ropni, mintha igazi táncoslába lenne.
- Számunkra is jó élmény volt a segítségetekkel néhány hátsóba billenteni - szóltam. - Fontos elintéznivalónk akadt a drága jó Harlámmal. Sziasztok! - azzal megfogtam Dracomon-t - aki még mindig beleőrült a Long Dream-be, s már azt dudorázta - és Judy-t követvén belerohantam a portálba.
- Készüljetek, mert nem kispályás alakkal kell megbirkóznunk. Ő vitte el egy kedves barátunkat - szóltam a 'Vice-ban levőkhöz, akik egyet-egyet bólintottak, ezáltal a tudtomra adták, hogy számíthatok rájuk

//Zónák - Cyberföld//

Kevin meginvitált minket egy "flamóra", ahogyan ő fogalmazott. Nem akartam láb alatt lenni nekik, viszont a gyomrom egy nagyon kordult.
-Szívesen elfogadnék egy ebédet.-mosolyogtam, miközben a hasamat fogtam. Gummymon és Kokomon két testvérként játszottak, és igazán aranyosak voltak.-És ti srácok, van kedvetek ebédelni?-kérdeztem meg őket is, hogy ők sem maradjanak ki a sorból.
-Persze, persze, már mi is ennénk.-mondták kórusban. Kevin anyukájának igen sokat kell főznie.

Miközben nézegettem az édesen játszó kis Digimonokat, hirtelen megrepedt a tojás, majd egy kis tüskét Digimon kelt ki. A kicsi körbenézett, végül rám pillantott, amitől boldog volt:
- Szia, Budmon vagyok!^^
- Szia.^^ A nevem Lilly, ő meg a társaim, Angyal és Pao.^^ - mutattam be a többieket neki. - Mit szólnál, ha Valentinának neveznélek?^^
- De jó!^^ Budmon, Evolúció! - Itt kireppent a kezemből, és továbbfejlődött valami cseresznye virág szerűsségé - Lalamon! - a 'vice-om mutatta is az adatokat róla:
- Lalamon, Növény Digimon. Budmon Rookie formája, Adat beállítottságú. A Dzsungel Katonák Családjába tartozik.
- Hát... Örvendek, Valentina.^^

Judy és Daisuke elköszöntek a csapatunktól és visszatértek a digimonok világába. Idő közben Steve és Lilly is úgy döntöttek, hogy velünk jönnek Kevinhez falatozni. A korábban a DigiVice-ba rakott tojás helyet cserélt Dorumon-al, így ő került abba. A tojás repedezni kezdett és kikelt belőle Chibomon, aki rögtön továbbfejlődött DemiVeemon-ná. Álmosan dörzsölgette a szemét, majd rám mosolygott.
- Happy! - kiáltottam fel boldogan, ám eszembe jutott egy szomorú tény.
- Azure, nem emlékszik az előző életére... - szomorkodott Agumon.
Igen, pontosan ez a tény járt a fejemben. Lenéztem DemiVeemon-ra és a kezembe vettem. Könnyek szöktek a szemembe és magamhoz öleltem. Az én hibám volt, hogy ez történt vele.
- Nyáh, engedj már Azure, megfojtasz! - fakadt ki életvidáman Happy.
Meglepődtem: miután letöröltem könnyeimet, értetlenül néztem magam elé.
- Happy, te emlékszel ránk? - tátotta el a száját Agumon.
- Miért ne emlékeznék? Hiszen barátok voltunk azelőtt is! Visszajöttem, mert AncientGreymon hívott.
- És miért nem vagy legalább Koromon? Hiszen te egykor egy VictoryGreymon voltál!
- Tudod, nem csak Agumon lehetek a halálom után. És mellesleg, amikor az utolsókat lüktettem, az erőm részét rád hagytam. Ezért lettem Demi... - itt továbbfejlődött: teste nagyobb lett, karjai és lábai meghosszabbodtak. - Veemon! Jupéé, a király visszatért! Táncoljunk! Bulizzunk!
Itt megragadta Agumon kezét és elkezdte a táncot. Elég gügyére sikeredett, de legalább jól érezték magukat. Mire abbahagyták, észrevettük, hogy Lilly is egy új társsal gazdagodott, Valentina, a Lalamon személyében. Agumon sóhajtott egyet, majd visszatért a DigiVice-ba. Készen álltunk indulni, de még meg kellett várnunk Kevin válaszát.

Judy és Daisuke visszatértek a Digivilágba. Ami ezután zajlott le, az egyszerre volt vicces és megható. Azure frissen kikelt tojása emlékezett az előző életéből szinte mindenre. A bibi csak az volt, hogy Koromon helyett most Chibiomon, majd DemiVeemon lett.
- Ez érdekes. - szólt Guilmon, majd az én DigiVice-omból is kipattant egy tojást és egy Kiimon kelt ki, és mielőtt szólhatott volt Yaamon-ná változott.
- Üdvözöllek. - mondtam mosolyogva, majd Yaamon felugrott a karomba.
- Hello, Yaamon vagyok. - ki sem mondta szinte, mikor átváltozott és egy Impmon-t tartottam a karomban.
- Bocsi. - mondta, majd leugrott a földre és megállt a saját lábán. Megráztam a fejem, hogy nincs gond, mert valószínűleg a súlynővekedésre gondolt, de nem volt olyan nehéz egyáltalán.
- Na akkor indulás. Vár a kaja. - mondtam ki a vezényszót, majd elindultam a házunk fele.

A többieknek mind kikelt egy digitojásuk, valamennyi megy aranyos digimonná változott. Így a csapatunk Lalamonnal, Veemonnal és Impmonnal bővült. Mosolyogva fogadtam a csöppségeket, majd a hasam nagyon kordult. Szerencsére elindultunk enni, aminek a társaim is kiváltképp örültek.
-Köszi Kev, hogy meghívtál minket ebédre.-mondtuk mindhárman kórusban, majd szedtük a lábunkat, nehogy valamiről is lemaradjunk.

Már indultunk is volna, csakhogy volt egy "apró" probléma. A hét haláltábornok. Tudtommal feléledtek - kivéve Olegmon és Apollomon, mert ők jók - egy valami miatt, ami mostanáig egy nagy rejtély. Mivel még nyitva állt a kapu, szó nélkül átvetettem magamat rajta, míg Agumon és Veemon, azaz Happy követtek.
- Biztos nem lesz belőle gond, hogy csak úgy otthagytuk őket? - kérdezte Happy.
- Nyáh, bezony nagy gond! - kiáltott fel Agumon. - Most mikor fogunk kajolni!?
- Sajnálom srácok, de előbb a tábornokokkal kell felszámolnunk, utána tudunk szórakozni. - szóltam. - Jobb, ha sorjával számolunk le velük. Szóval irány Sárkányfölde!
- Sárkányfölde? Hiszen ott Dorbick uralkodott!
- Tudom. Ha jól emlékszek, ő nem olyan erős, mint Gravimon, legalábbis nekünk. Szóval haladjunk egyről a kettőre!

//Zónák - Sárkányfölde//

Mielőtt elindultunk volna, a Vice-om jelezni kezdett. Kikaptam a zsebemből - majdnem elejtettem - majd megnyomtam egy gombot rajta. Legnagyobb megdöbbenésemre Magnus arca jelent meg a kijelzőn.
- Üdv, Kevin. A legutóbb bizonyítottál, de újjabb három próba elé állítalak. Szépen sorban meg fogod tudni őket, most azonban először a Menny Zónába kell ellátogatnod. Néhány Patamon játék közben egy fekete kő miatt DemiDevimonná alakult át, és a lakosságot is megfertőzte a gonoszság. Derítsd ki, hogy mi történt pontosan, majd amint végeztél jelentkezz. - meg sem tudtam szólalni, Magnus olyan gyorsan tűnt fel, majd el. A többiekre néztem, majd megjelent a jól ismert viharszerűség és beszippantott.

//Folyt. köv. Zónák----->Menny Zóna//

Váratlanul Azure-nak és Kevin-nek dolga akadt, így elmaradt az ebéd.
- Most mit csinálunk? - kérdeztem Steve-t. közben Valentina odalebegett Steve Digimonjaihoz:
- Sziasztok! A nevem Valentina.^^ titeket hogy hívnak?^^ - Rájuk nézve elmosolyogtam. Közben Pao a 'vice-ban aludt, mint a bunda, amíg Angyal is odament a Digimonokhoz beszélgetni.

Demnek úgy tűnt egy pillanatra, mintha valaki figyelte volna őket, de nem törődött vele, amíg bele nem szólna a dolgaikba. Már rég elhagyták a bázist, és nem tudtak róla, hogy támadás történt. Csak reménykedni tudtak, hogy Judy digimon lelkét megtalálják és visszajuttatják igazi testéhez. Dem egyre inkább a régi ellenségein morfondírozott.
~ Csakis én és a csapatom. Ez a mi keretünk, nekünk... legalábbis nekem kell azt a szörnyeteget legyőznöm. Nem fogom engedni másnak az én bosszúmat. Tirion és Bumper segítsége kell, de ha valaki az utamba áll, elsöpröm őket. Akár ellenség vagy barát, ne avatkozzanak bele a dolgomba. Népem elpusztítói csakis az enyém, senki másé. Akárcsak Megasmon. Érzem, hogy hamarosan ismét felfedi magát, hogy ledöntse végleg egykori urát és elpusztítsa Yggdrasilt.
Egy pillanatra Dem szeme vörösre váltott, aztán megint zöld lett. Ezt Bumper észrevette.
- Mi a gond, Dem?
- Semmi, semmi, csak elmerengtem.
- Mi is ugyanúgy aggódunk Judyért, mint te, ezért hagytuk el a szövetségeseinket.
- Crawler és a többiek csak szövetségek, semmi más. Legalábbis nem táplálok irántuk semmi kötődést, ahogy Judy sem.
- Azt akarod mondani, hogy nem bíztok meg bennük?? - hökkent meg Tirion. - De hiszen ők segítsége nélkül nem sikerült volna megmenteni Shibuyát, és Harlám...
- Harlámot Judy intézte el egyedül, mi pedig Beelzemont! Egyedül mi, és nem kellett a segítség! Jelen pillanatban a DO-sokkal el tudnak nélkülünk is boldogulni, mi nekünk fontosabb Judyt megtalálni, és lerendeznem az adósságomat Ítéletnek, akármilyen erős lett azóta, amióta utoljára láttam, és amióta Megasmont ráuszította a népemre!
- Tehát a vezért Ítéletnek, a gyilkost meg Megasmonnak hívják. Érdekes digimon lehet Ítélet már névből is, ha senki se tudja, milyen digimon is valójában.
- Mégis térjünk csak vissza a témára! Miért is nm bíztok meg bennük?
- Mert nem képesek követni a mi logikánkat és céljainkat, másfelől meg állandóan elveszik tőlünk a dicsőségeket és az utat, amit NEKÜNK kell kiállnunk, mert a mi keretünk. Hát nem hallottátok a foszlányokat a bázison? Ők akarnak minden babért learatni... de engem nem érdekel a hősi kinevezés, én és Judy csak csináljuk, ami helyes, és két célunk van: a bosszú és a DO-sok szó szerinti elpusztítása.
Tirion kissé ki volt bukva a mondatok után, amik szinte szíven ütötték.
- Tehát neked és Judynak legbelül sötét szándékaitok vannak?? Mondd hogy, nem igaz!
- Érts meg, Tirion, a sok ártatlan ember és digimon érdekében, és amúgy is csak a gonoszokkal vannak terveink.
- Milyen áron?! Mi se vagyunk angyalok, de mi nem vagyunk pusztító bosszálló alakok! Nem leszünk többek Harláméknál! Főleg, ha a saját céljaink érdekében a szövetségeseinket is bántanunk kell, ha azok bele akarják ütni az orrukat a dolgunkba! Én meg a példaképemnek tartottalak!
- Gondolkozás sose volt az erősséged, ostoba Veemon! Vagy csönd legyen, vagy ha nem tetszik, mehetsz a 'Vice-ba! Vagy talán ki akarsz ellenem állni?
Dem és Tirion egy darabig farkasszemet néztek egymással. Feszült volt a helyzet köztük, Bumper pedig nem tudta, mitévő legyen. Végül Tirion ezúttal életében először bölcsen döntött: Dem a legnagyobb és a legerősebb közöttük, és képes agresszivitása miatt pusztító ellenféllé is válni, és akkor még egy mega szintű digimon se bírna akkor vele. Tirion másfelől félt is Dem erejétől, úgyhogy inkább sóhajtott egyet, és belement a 'Vice-ba.
- Rendben van, akkor legyen ez a te keneted, de rám ne számíts! Lehet, hogy nem tudok egy hibás evolúció miatt ultimate formába váltani, de még nekem is van elég erőm és szívem, meg némi beleszólásom. Sok sikert!
Dem legszívesebben eltaposta volna mérgében a 'Vice-ot Tirionnal együtt, de tudja jól, hogy ember digitásaiként csak ezzel tudnak digivolúciót felvenni. Eltette a 'Vice-ot és Bumperre nézett.
- Nyugodtan menj utána, ha neked is problémád van ezzel!
- Dehogy is! Én veled vagyok, és a szándékaitok legtöbbjével egyet is értek! Dem, te nagyon okos és ügyes taktikus vagy, de azért légy ésszel. Kezdek miattad is aggódni.
- Ne félts engem. Tudok magamra vigyázni, és már csak rád számíthatok, ha segítség kell.
Elindultak tovább a folyópart mentén, amíg hamarosan nagy mázlijukra egy digiviharba keveredtek. Nem tudták, hogy őket már rég a bázis óta egy másik digimon követte. Amióta ki tudta használni a lehetőséget, hogy Black Crusader nem vele, hanem a DS-el foglalkozott éppen, így meg tudott szökni.
~ Szóval te lennél az eredetim, Demolatron. Kíváncsi vagyok, vajon mekkora erőd van ahhoz, hogy a hasznodat vehessem. Hahahahahahaha!
Pusztító előjött a rejtekéből. Mikor a kísérlet ment, még BlackDemilimon volt, de azóta BlackDemolishormonná digiváltozott. Egy könnyed ugrással belevetette magát Demék után a digiviharba, hogy véghez vigye mocskos céljait.

Ezalatt én hiába kértem bocsánatot az öreg Alphamontó és a Doru-civilizációtól azért, mert miattam kerültek bajba, Alphamon mondta, hogy ne törődjek vele, gyakran előfordulnak a betörések. Hogy elhagyjam a falut, arról hallani se akart.
- Gatomonná lett gyermekem, amíg nem vagy elég erős és Ítélet el akar fogni, addig muszáj lesz itt maradnod a védelmem alatt. Bár Ítélet nem a legerősebb, de képes a legerősebb digimonokat is rád uszítani.
- Nem akarom veszélyeztetni az ittenieket! Van egy digitársam, Demolaron... ő a mai napig szenved abban a traumában, hogy kiirtották a népét, és ezt ő kénytelen volt végignézni. Nem akarom ugyanezt se magamnak, se senki másnak!
- Demolatron... akkor te vagy Judy Sarnatrina. Ismerem Demolatront régebbről, mikor még Grademon voltam. Neki köszönhetem az életemet. Rólad is hallottuk már a híreket, Judy. De attól még így sem tehetsz semmit, amíg meg nem tanulod használni a Gatomon képességeidet, vagy meg nem talál Dem, nem tehetünk mást, mint itt tartani téged és vigyázni rád. Ennyivel tartozom Demolatronnak.

Digivilág - Nyugati erdővidék - Prospektus sivatag

Sajnos Kevinnek és Azure-nek dolga akadt, így egyedül maradtunk Lilly-vel
-Pedig olyan éhes voltam.-sóhajtottunk együtt a digimonjaimmal. Közben Valentina odajött ismerkedni Lopmonhoz és Terriermonhoz. Ők üdvözölték a Lalamost, majd Angyalt is. Jót játszottak, ám én még mindig nagyon éhes voltam.
-Lilly, nincs kedved eljönni enni, mert éhen halok? ^^"-vakartam meg a tarkóm válaszra várva.

Steve javasolta, hogy menjünk enni, mert ő éhenhal.
- Rendben.^^ - mondtam neki, mert azért nem akartam, hogy éhen haljon. Visszahívtam a 'vice-ba két Digimonomat, hogy ne nyúzzák a gyerekek, vagy rosszabb, majd ha Steve készenállt, elindultunk. Út közben beszélgettem vele.
- És mit akarsz dolgozni? Én kertész akarok lenni, mint anyukám.^^

-Igazából nemtudom. Sokminden érdekel, szeretek rajzolni, érdekel a természet, a matekot is szeretem.-válaszoltam Lillynek, miközben visszahívtam Lopmont és Terriermont a 'viceba.
-Viszont a kertészkedés jó munka, szeretem a növényeket is, csak párra allergiás vagyok...-mosolyogtam. Közben odaértünk egy gyorsétteremhez, ahová benyitottam. Előreengedtem Lilly-t, hisz' az illem ezt diktálja, majd helyet foglaltam az egyik asztalnál és a választékot böngésztem.
-Azthiszem egy gigaburgert kérek.-kotorásztam a zsebemben egy kis apróért.-Te mit kérsz?-kérdeztem a lánytól.
-Hé, minket ki akarsz hagyni?-visítoztak a digimonok a D-Arkból.
-Dehogyis, nektek is veszek egy-egy gigaburgert.-nevettem. Odaálltam a sorba, és vártam a sorom.

Miközben vettük a Burgereket, csipogni kezdett a DigiVice-om.
- Óh, bocsi Steve. - mondtam neki, majd betértem egy sikátorban megnézni a 'vice-t, hogy mi baja. Ekkor egy kapu nyílt meg, ami beszippantott.
- Segítség! - kiabáltam, de már átdobott a kapu a Digi Világba.

//DigiVilág -> Sötét Kontinens -> A Pokol Délibábja//

Lilly sietősen otthagyott minket, miközben mi ettük a jól megérdemelt burgerünket. A lány után integettem, aki közben kisietett a gyorsétteremből.
-Srácok, asszem magunk maradtunk.-szóltam a társaimhoz, akik éppen a saját adag gigaburgerükkel voltak elfoglalva. Miután befejeztük az evést, mi is kimentünk az étteremből. Ekkor különös hangra lettem figyelmes a táskámból. A 'vice volt az, amin megjelent egy kis térkép, rajta egy nyíllal. Követtem a nyilat, ami végül egy parkba vezetett. Ott pedig megláttam, hogy mire figyelmeztetett a 'vice: két digimon randalírozott a füvön, feltúrva a pázsitot.
-Terriermon, Lopmon!-a társaim máris ott teremtek, hogy ellásuk a két randalírozó baját. Megnéztem, hogy ki a két digimon: Groundramonnak hívták és ultimate szintű volt. Ahogy észrevettek, máris nekünktámadtak. Lopmon és Terriermon azonnal átváltoztak Antylamonná és Gargomonná. Ám Gargomon tovább is fejlődött, nagy meglepetésemre. A teste zömök helyett most sokkal vékonyabb lett, testét pedig zöld színű páncél fedte be. Őt is megnéztem a 'vice-al.
-Rapidmon, az android digimon. Támadásai a Gyors Tűz, a Trió Sugár, a Csoda Lövet és a Nyomkövetó Robbanás.-most, hogy Gargomon átfejlődött, itt volt az ideje, hogy lerendezzük a Groundramonokat.

http://vs.Wild digimon//

Tehát végül legyőztük a két Groundramont és megmenekültünk a parkőr elől is. Közben azonban észrevettem a távolban egy különös vihart, fekete villámokkal. Meg kellett néznem, hogy mi az, úgyhogy útnak eredtem, egyenesen az Iskolakörnyékek felé.

//Észak Shibuya-Iskolakörnyékek//