Adrienn Előtörténete

Név: Adrienn (Nem tudja a vezetéknevét)
Kor: 15
Beállítottsága: Változó (Mert kém)
Születési dátum, hely: 1995. 7. 23. – Angliában
Lakhely: Shibuya
Kinézet: Elég magas 160-165 cm között van, súlya 45-50 kg között van, de ez csak izom. Fekete hajú lány, kék szemekkel. Nem szokta magát sminkelni.
Jellem: Eléggé sótlan és bizalmatlan. Akit megszeret, azt nem engedi el könnyen. Mivel kémkedik, megpróbál barátságos lenni. Sok mindent tud a Digimonokról és imád róluk beszélni. Titkolózik, amit nem veszik észre.
Felszerelés: DigiVice, Digimon világba is működő telefon. Papírok, ceruzák, ruhák, étel,
Egyéb:
- Vércsoport: 0
- Mérleg
- Egy olyan amnéziában szenved, ami bármikor megtörténhet újra.
- Az amnéziában bármikor felszínre kerülhetnek az emlékei, és akkor elájul.

Alig vártam, hogy végre elkezdődjön ez a nap is. Még csak 5 éves voltam, de már így is nagyon eleven. Anyámnak mindig sok gondja volt velem és én egy cseppet sem könnyítettem meg a helyzetét. Mindig csináltam valami bajt. Édesapámra nem emlékszem, még kicsi voltam, amikor meghalt. Mikor ma felkeltem azt hittem ez a nap is olyan lesz, mint a többi, de tévedtem. Leszaladtam anyuhoz, hogy lássam mi a reggeli, de ő nem volt otthon. Mivel nagyon éhes voltam gondoltam elmegyek a piacra, csenek valami finomat az egyik árustól. Gyakran szoktam ezt tenni anyám nagy bánatára, aki mindig arra tanított, hogy ne lopjak. De miért ne, ha úgysem veszik észre? Az emberek ostobák és figyelmetlenek. Tudtam hova menjek, hogy ne kapjanak el. Sajnos messze volt a házunktól, sokat kellett gyalogolnom, de megérte. Észrevétlenül odasurrantam az árúhoz, és amíg az eladó mással volt elfoglalva én elcsentem néhány szép piros almát. Hazafelé mind megettem egy sem maradt belőlük, csak a csutkájuk, amiket hanyag módon eldobáltam útközben. Gondoltam anyu már otthon lesz, úgyhogy nagyon siettem haza. Vidáman léptem be a házba, de amint megláttam anyámat és azt a három férfit, akik még ott voltak azonnal megfagyott bennem a vér. Nem tudom miért valahogy rossz érzésem volt, és nem is alaptalanul. Fogalmam se volt, hogy mit akarnak. Megborzongtam, mikor rájuk néztem. Anyám mikor meglátott odafutott hozzám, jó szorosan magához ölelt és a fülembe súgta: "fuss" Nagyon meglepődtem nem értettem. Anyám kitárta a hátam mögött az ajtót és rám kiáltott.
- Fuss!- Én pedig futottam. Még egyszer utoljára visszanéztem, bár ne tettem volna. Borzalmas látvány tárult elém. Láttam, ahogy megölték az anyámat. Könnyek szöktek a szemembe. Egyre gyorsabban futottam, már azt se tudtam merre, csak futottam minél messzebb attól a helytől, amit még régen az otthonomnak neveztem. Utána csak futottam. Végül felértem a város hegyére. Onnan akarta levetni magam, hogy én is meghaljak. A levetés sikerült a halál nem. Amikor estem sorra mentem neki a szikláknak ez által sok sebet szereztem. Amikor „leértem” már semmire sem emlékeztem (Szóval, ami eddig történtekre). A hajam kócos. Arcom csupa vér. Senki sem ismert fel. Egy üres kartondobozt találtam egy fa alatt. Belemásztam, hogy pihenjek. Ráhajtottam a tetőt, mert a Nap besütött és zavart. Aznap este vihar keletkezett. Nagy azt mondták az évszázad vihara. A vízáradat felkapta a karton és utaztam vele nem is kicsit. Egy szép kisvárosba érkeztem egy amolyan rajta van a térképe, de senki nem ismeri hiába az összes rossz fiú, ott bujkál. Nos szerencsémre, pechemre? Pont egy rosszfiú talált meg. Nevét sosem árult el mindenki Főnöknek hívott. Meglátott aztán a dobozzal együtt felrúgott. Mondhatni kedves volt, de én kimásztam a dobozból. Utána csak hümmögöt. Addig a dobozban találtam és neki dobtam. Szépen eltaláltam a fejét. Persze az én erőmmel nem eset komoly baja utána jött a halotti csönd. Úgy félórán bámultuk egymást. Utána megfogta a ruhám nyakát és felemelt. Kislányos hangom volt és úgy sikítoztam, hogy tegyen már le, de nem tett le szó nélkül bedobott a kocsiba. Máig sem tudom, hogy miért, de magával vitt. É meg csak kiabáltam megállás nélkül csoda, hogy van még hangom. Tulajdonképpen valamivel meg győzőt, hogy kideríti, hogy mi van a családommal (De főhősünk nem tudja hogy mindenki halott). Persze, hogy mindent megtettem első kérdésre. Habár okosodtam… egy kicsit, de fizikai erőmben sokkal jobban kitűntem. Már 10 éves koromban vágtam a szaltót oda-vissza, de nem tudtam ki volt az a hogyishívják. 10 éves korom körül találták meg egy fajt. A Digimonokat. Akkor gyökerestül megváltozott az életem. Megalakult a Dark Organization. Célük, hogy a Digimonokat áthozzák az emberi világba. Shibuyában volt a legkisebb a két dimenzió közötti „fal” ezért odaköltöztünk. Tanultam egy kicsit japánul, de nem nagyon értettem belőle valamit. Egy nap lementem a boltba, ahol értetek angolul. Megvettem a dolgokat, amik kelletek és tettem egy kitérőt. Egy folyó mellet sétáltam, ahol egy fekete Digimon szerű lényt. Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Mindig megesett rajtuk a szívem, de mögötte hamarosan megjelent két nagy és óriása Digimon.
- Kérjük az ADATAIDAT! – ordibálta és a földre csapott és egy apró földrengés keletkezett (Megvan, miért van Japánban olyan sok földrengés XD. Az apró lény csak ugrált, de kevés sikerrel, mert a támadás erősnek bizonyult. Ott álltam egy csomó ideig miközben ők harcoltak. A kicsike majdnem összeeset, és úgy éreztem itt az én időm. Oda futottam érte felkaptam és már rohantam is. A „Nagyok” meg csak bambultak. Amikor haza értem a Főnök kiabált, de egy fiú megmentett a haragjától és én meg kiderítetem róla mindent, de nem csak róla kutakodtam, hanem a Digimonról is. BlackNyaromon volt és megszerettük egymást. A fiú Kyoshi Nakamoto volt. Mindig meg akartam köszönni neki, de elhalasztottam az alkalmat. Nyaro-val egyre jobban egymáshoz szoktunk. Pár napra rá eltűnt Kyoshi. Kicsit szomorú voltam, sőt inkább nagyon. Pár hét múlva egy expediciót terveztek, hogy embert küldenek a DigiVilágba és mivel én voltam a legkisebb engem, küldtek. Így kerültem ebbe a világba, ahol minden varázslatos. A lelkemre kötötték, hogy keresem meg Kyoshi-t, de azt nem mondták meg, miért. Meg, ha látok embereket ott, akkor kémkedjek nekik. Kaptam egy telefont, amivel tudom tájékoztatni őket minden fontos információkat és lapokat, hogy írjak majd jelentéseket.

Név: BlakcNyaromon - Chappy - Nyaro
Forma: In-Traning/Baby
Család: Természetes Szellem (?)
Típus: Vírus (?)

Evolúciói: BlackYukimiBotamon - BlackNyaromon - BlackGatomon - LadyDevimon - Lilithmon

Szia ^^ Az előtörténeted nagyon jó, ezért ELFOGADOM! Az adatlapba ne felejtsd el beleírni a DigiVice típusát, mert itt látom, az hiányos! Jó játékot! ^^

Helló, Adri^^
Nagyon jó lett az előtörid, hosszú, nuku hiba és tetszik is^^
ELFOGADOM
JÓ JÁTÉKOT^^