Whitewater City

Apró, a Macro Tenger mellett húzódó kikötőváros. Gyönyörű korallzátonyok találhatóak a nyílt vízen, akármerre is nézel. Ha nem hiszed, ugorj fel egy Whamon-ra és járj utána!

A felkelő nap vakító fénye betelítette azt a vagont, amiben én és Hopmon utaztunk. Kukac, a Trailmon elbődült egy nagyot.
- Déli trópusi vidék, Whitewater City! - Jelentette ki.
Hopmon a hír hallatán felpattant az ablakhoz és csodálattal nézte a vízzel körülvevő városkát.
- Remélem itt nem találnak ránk a Dark Organization kutyafattyai. - Biztattam magamat és megsimogattam a partnerem feje búbját.
~ Jobb is, ha nem tud, hogy belőle akarták létrehozni az új ZeedMillenniummon-t. Talán el is szökne előlem szégyenében. Nem tudtam megvédeni... ~
A Trailmon lassan fékezett és a kocsik ajtajai kitáródtak, ahonnan kimásztunk. A peronon egy árva lélek se járt. Csendes, akár egy temető.
- Na induljunk, Hopmon.
- Igenis, Kyoshi mester! - Mondta és utánam pattogott.

2011. augusztus 30 15:10
Már lassan két napja vagyok ebben a városban és még mindig nem tudtam megszokni ezt a forró hőséget. Nyaro pajtásom utánam baktat szomorúan.
- Olyan meleg van - mondtam és párat létem majd észrevettem, hogy Chappy nem jön utánam. - Mi az? - kérdeztem tőle.
- Mi? Nem te vagy fekete! - siránkozott keservesen. Odanyúltam és felvettem a karjaimba.
- Itt már jobb - mondta vigyorogva. Bólintottam és tovább mentünk. Mostanában egy lélek sem járt kint mert sziesztát tartottak. A peron felé vettem az iányt ahol egy ember állt. Csöndesen álltam egy helyben ás felé néztem.

Semmi kétség: egy lány bámult minket a kezében egy fekete Nyaromon-al. Először nem vettem róla tudomást, ám amikor közelebb baktattam, felismertem: az a lány volt az, akit megmentettem a "sötét helyen". Nem ismertem még igazán, de akkor hálásnak tűnt nekem. Hopmon az amnéziája aligha emlékszik erre ez esetre.
- Mit nézed őket, mester? - Kérdezte.
- Ismerős nekem az a lány. - Feleltem nyíltan. - De ne kérdezősködj, gyere csak!
Felvettem a karjaimba és magamhoz szorítottam, majd morcosan bandukoltam felé, és reménykedtem, nem ismer fel, különben végünk van, ráadásul el is kaphatnak, végtére a Dark Organization tagjai közé tartozik ez a lány.

A fiú úgy tett mintha ott se lennénk. Ez szomorított. Nagyon. Amikor mellém ért megszólaltam.
- Köszi - mondtam halkan. A fejemben sokszor lejátszódott ez a pillanat de nem így.
- Adrienn ő ki? - kérdezte Nyaro. Én meg hallgattam. Lehajtottam a fejemet és csak még jobban szorítottam Chappy-t. Ő tűrte, hisz eszébe jutott a fiú.
- De msot miért nem szóltok egymáshoz? Hisz megmenteted! Miattad nem kísérleteztek rajtam! - fakadt ki belőle minden.
- Chappy... - húztam el a számat.

A kis fekete Nyaromon kifakadt, amin meglepődtem. Az ösztönös udvariasságom miatt megfordultam, belenéztem a szemébe.
- Nem akarom, hogy elvigyék Hopmon-t. - Mormoltam. - Ő a barátom és nem csinálhatnak belőle egy szörnyeteget.
- Kyoshi mester...
Egy könnycsepp szökött a szemembe, amit gyorsan letöröltem és morgolódtam.
- A drága nevelőapád egy új ZeedMillenniummon-t akart Hopmon-ból csinálni. - Morogtam. - Ha azért jöttél, hogy visszavidd, megvédem az életem árán is!
Magamhoz szorítottam a társamat.

Meglepődtem Hyoshi szavain.
- Én egyáltalán nem azért jöttem hogy visszavigyelek. Expedíció miatt. Én voltam a legkisebb és ezért velem könnyebb.. elvileg. És még nem nagyon jeleztem vissza nekik szóval lehet hogy azt hiszik, hogy meghaltam - mondtam halkan és szomorúan majd Nyaro kiugrott a kezemből.
- Szia! - ment oda Hopmon-hoz. - Nyaromon vagyok, de hívhatsz Nyaro-nak vagy Chappy-nek! - mondta boldogan és életvidáman.
- Bocsi, hogyha valamit tettem ellened - folytattam halkan.

Elkeseredtem, hogy a lány saját magát hibáztatja, de maradtam kemény legény és egy faszállat vettem a számba.
- Nem te tehetsz róla. - Mondtam komolyan. - Ami a megmentésedet illeti, örömmel tettem. Sose kedveltem Főnököt, hehe...
Hopmon kiugrott a kezeim közül és odapattogott Nyaromon-hoz.
- Hopmon vagyok, keto! - Viszonozta a köszöntést.
Elmosolyodtam a kis bájcsevejen, ám visszatértem a komolyabb témába.
- Gondoltam már tudod mi a nevem. - Találgattam. - De te ki vagy? Sajnos igyekeznem kellett a szökéssel. - Ezen elkuncogtam magamat.

Boldogan vettem tudomásul, hogy kedvesebb.
- Adrienn - mondtam vidámabban. - Mióta vagy itt? - kérdeztem a fiútól.
- Értettem Keto-kun! - válaszolta Chappy.
- Én sem nagyon kedvelem, de muszáj, ha tudni akarok valamit a szüleimről - mondtam halkan. A nap egyre jobban perzselte a földet. A tenger vize egyre hívogatóbb lett. Lassan egy Digimont lehetett felfedezni a horizonton.
- Egy Whamon - mondtam halkan.
- Utazunk rajta!!! - kiáltotta el magát Chappy.

A leányt Adrienn-nek hívták. Halványan elmosolyodtam.
- Kukac nem rég tett le minket. Ez az első állomás számunkra a Digitális Világban.
Én is észrevettem a Whamon-t, ami egyre közelebb és közelebb jött a parthoz. Hopmon-t kirázta a hideg.
- Mi a baj, pajtás? - Kérdeztem.
- Félek a víztől, mester. - Hebegte.
Elkacagtam magamat és a faszállat harapdálni kezdtem. A Whamon hirtelen felordított és egy vízágyút lőtt felénk. Elkaptam Adrienn kezét és odébbrántottam. Hopmon is ugyanezt tette Nyaromon-al.
- Ennek mi baja lehet... - Morogtam.

- Értem - mondtam halkan majd elhúzott, mert Whamon egy orbitálist lőtt felénk.
- Az ott Dark Organization-osok! A Büdösz kölykit! - ordibálta egy Ikkakumon. Mögötte egy egész tömeg haladott. Volt ott Otamamon, Divermon, Gomamon, Betamon, Seadramon, Dephtmon, Bukamon és Gekomon. Mindenki azt kiabálta: "Tűnjetek innen! Takarodjatok!" és ehhez hasonlókat.
- Ötlet! Tűnjünk innen! - mondta Nyaro.
- Szerintem ezt egyhangúan megszavaztuk! - mondtam nagy szemekkel.

Az ottani digimonok elakartak üldözni minket a városból. Kukac, a Trailmon szembefordulva eléjük lőtt egy lángcsóvát.
- És ha nem azok? - Kérdőjelezte meg az állításukat. - Ostobák, hiszen még kölykök! Adjatok nekik egy esélyt!
A vízi digimonok összenéztek egymással, majd egy Gomamon jött felénk a legnagyobb barátsággal. Hunyorítottam és megsimogattam a fejét. A nagyobb digimonok lenyugodtak és mentek a maguk dolgára.
- Köszönjük, Trailmon! - Háláltam meg.
- Semmiség! - Mondta. - Látszólag semmi bajom nincs veletek. De vigyázzatok, milyen kígyót melengettek a kebleteken!
- Semmi gond! Én számkivetett vagyok, már nem dolgozom többet nekik.
- Ha te mondod, fiam...

Kukac névre hallgató Trailmon kihúzott a pácból, de azért lehetett hallani pár rosszalló megjegyzést. Amikor Kiyoshi és Kukac elkezdtek beszélgetni én a cipőmet tanulmányoztam ami érdekesnek bizonyult. Egy apró bogár digimon szállt az orrára lehajoltam/leguggoltam hozzá azon nyomban elszállt.
- Nyaaa gazdikám ne szomorkodj - mondta nagy szemekkel Chappy.
- Nem nincs semmi bajom - mondtam halkan. - Szerintem inkább húzzunk meg magunkat, mert van néhány rosszakarónk és este biztos ránk támadnának - javasoltam majd Nyaro azonnal bólogatott.

Adrienn sejtése jogos volt: valóban ránk támadhatnak. Hopmon felugrott a kezeimbe.
- Keto! Trailmon befogadna éjszakára? - Kérdezte a partnerem.
- Az a baj, hogy van még egy fontos feladatom. - Mondta Kukac. - Holnap reggel visszajövök értetek. Addig éljétek túl a társaságot! Sok szerencsét!
Azzal elhajtott a peronról a messzeségbe.
- Találnunk kéne egy olyan helyet, ahol biztonságban lehetünk estére. - Hümmögtem. - Nekem az is mindegy, ha a földön alszunk. Végtére is utcagyerek vagyok. - Kacsintottam.

Figyeltem mit mond Kiyoshi aztán megszólaltam.
- Én nem alszok veled egy szobába! - szögeztem le parancsoló hangnemben. Ezt a Főnöktől tanultam és az ott dolgozok mind féltek ettől.
- Ehhh - nyögte Nyaromon. - Ilyenkor nem szeretem, hogy finnyás gazdám van - mondtam halkan.
- NEM VAGYOK FINNYÁS! - ordítottam úgy, hogy akik ettek azok félre nyeltek a madarak felszálltak a halak elúsztak és minden ilyen dolog.

- Eh, ki mondta, hogy puszipajtások vagyunk azok után is, hogy megmentettelek...? - Sóhajtottam Hopmon-al szinkronban. - Sajnállak, Nyaromon...
- Én is, keto... - Mondta a partnerem és majdnem elaludt.
- Mi a baj, Hopmon?
A digimon észbe kapott, de keserves arcot vágott.
- Nem emlékszek semmire, keto. Kyoshi mester, történt valami gond?
- N-nem, dehogy. - Füllentettem.
- A barátod vagyok, mester! Nekem bármit elmondhatsz!
- Ebben nem is kételkedtem. Ne haragudj, ha megcáfoltalak...
Hopmon elmosolyodott és hozzám dörgölődött.

- Tudod Keto velem is így volt! Egészen addig ameddig le nem győztem a félelmemet! - mondtam nagy mosollyal, de persze, hogy füllentettem.
- Igen, igen! Emlékszek! Akkor eszébe jutott, hogy hová is tette a tornadresszét! - ugrált örömében Nyaromon. Majd odaugrált Keto-hoz.
- Tudod én már hozzá szoktam! - suttogta, de éppen meghallottam.
- MI AZ HOGY HOZZÁ SZOKTÁL?! - kiabáltam már megint. - Én nem szoktam ilyen lenni! - folytattam a kiabálást.
- Tudom, de valamivel csak le kellet nyugtatni őket! - mondta Nyaro olyan hangsúllyal, hogy mindenkinek megesik rajta a szíve.

Hopmon-nak tetszett a Keto név annak ellenére, hogy már rég volt Ketomon. Valahogy ez a név állandóan kijött a száján.
- Örülök, hogy legalább megpróbáltad, Adrienn. Köszönöm.
- Köszi, Chappy, keto! - Hunyorított.
A nap kezdett lebukni a távoli horizonton és az aggodalmam kezdett fokozódni, mikor egy-két DemiMeramon gyanúsan bámultak bennünket.
- Nagyszerű... - Mondtam. - Gyorsan kéne egy alvóhelyet találnunk, vagy nekünk annyi.
Hopmon szaglászni kezdett és egy ház pincéje elé pattogott. Jelzett, hogy menjek oda. Kitárva az ajtót egy barlang-szerű helyre érkeztünk, ami tökéletes óvóhelynek tűnt.
- Megtaláltam, keto! Megtaláltam!

- Ez komoly tényleg elfelejtettem hol volt . mondtam komoly hanggal majd Keto kiszagolta, hogy hol is aludjunk. Úgy tettem mintha felbotlottam volna és egyenesen Kiyoshi-ra estem.
- Figyelnek este jöjjünk vissza, mert itt könnyen csapdába csalnak! - suttogtam a fülébe majd feltápázkodtma.
- Szerintem ne ez legyen az alvó helyünk! Dohos meg minden egyszóval undorító! - mondtam kicsit hangosabban az átlagnál.
- Jó - mondta Nyaro szomorúan.
- Majd máskor! - mondtam mosolyogva.

- Ha utcagyerek lennél, mint én, könnyebb dolgunk lenne - Mondtam komolyan. - A túlélésért muszáj itt aludnunk, ám igazad van abban, hogy este jöjjünk vissza.
Keto nem akart elmenni igazán, de ragaszkodott a jelenlétemhez és a vállamra ugrott.
- Nincs választás, keto. Itt kell aludnunk, Kyoshi mester!
Eközben a DemiMeramon-ok elröppentek a sötétedő égbolton, aminek csak örülhettünk. Nem akartam feltűnést kelteni, ráadásul éjszaka.
- Tegyük félre a kisebb bajokat és jöjjünk vissza este. - Határoztam el szilárd elszántsággal.
Hopmon elégedetten bólintott.

- Jó - bólintottam komolyan. - Menjünk Nyaro - azzal elindultunk fölfedezni a várost. Végül egy öreg rozoga házikóra esett a döntésünk hogy "ott töltőjük az éjszakát".
- De jó! - futkározott Chappy.
- Egy kicsit maradjunk utána amikor teljes sötétség lesz mehetünk tovább - mondtam el újra a tervet. A falhoz dőltem ami hamarosan be is szakadt. A fejemhez kaptam, hogy itt nem lesz jó. Intettem, hogy mindenki ki a házból.

A ház, amit Adrienn talált, nem volt teljesen stabil és összedőlt. Féltem, hogy bajt okozunk ezzel, és a házigazda, a Gekkomon dühödten dudált a trombitájával. Kénytelen-kelletlen, de el kellett hallgattatnunk. Hopmon buboréka altató hatással volt a hüllő digimonra, aki a roncsokon azonnal elaludt.
- Jó éccakát, keto! - Mondta Keto és a kezembe fészkelte magát.
A nap teljesen lement a horizonton, az ég besötétedett.
- Ideje lesz visszamenni... Elfáradtam az úton. - Szóltam, azzal irányt váltva visszamentem a kuckóba.

Nyaromon a hajkoronámat választotta fekhelyül.
- Csakis ezért tartolak mg - és jobban odadörgölözött.
- Haha - mondtam és elővettem a táskámat majd beleraktam. - Hajlékony vagy? - kérdeztem Yoshitól ( XD ). Majd leülve vártam a válaszát.

- Hát elférek én itt, ha arra gondolsz. - Kacsintottam. - És te?
Eközben Hopmon kényelmesen elhelyezkedett a két karom között és úgy feküdt, mint egy játékmackó.
- Aluszok, keto... - És már szundizott is.
Én is elhelyezkedtem, majd lassan elnyomott az álom.
- Jóéjt. - Mondtam még előtte.

Csípőre tett kézzel álltam előtte.
~ Én így nem fogok tudni elaludni! ~ hisztiztem magamban. Majd egy hirtelen ötlet vezérelte leültem mellé a vállára hajtóttam a fejem majd elaludtam. Másnap reggel előbb ébredtem fel, ezért kimentem és hoztam gyümölcsöket. Addigra Chappy is kiküzdte magát a táskából.
- Jó reggelt hoztam gyümölcsöket! - mondtam és eléjük raktam. - Akinek nem tetszik hozzon magának!