Whitewater City

- Gargo ez nem olyan téma amit félvállról lehet venni! Aki küldte annak igen nyomos oka volt. Ráadásul nem könnyű volt legyőzni - mondtam komoran.
- Jajj mááár - nyafogott Salamon. - Akkor nézzünk el arra amerre menni akart! - folytatta. És már indult is megfordult és ment volna a tenger felé aztán leeset neki, hogy ott valahogy át kell jutnunk.
- Kyoshi szerinted egy Whamon elvinne minket? - kérdeztem a fiútól.

- Minek ide Whamon, ha itt van Gargo. - Elmosolyodtam. - Ő elég nagy, hogy átvigyen minket a vízen. Ugye?
- Igen, mester. Számíthattok rám!
Megpróbáltam felállni, de nem sikerült. Észrevettem a Dark-ok címerét a földben, amit Thunderbirdmon viselt, mielőtt visszaváltozott tojássá.
- Tudtam. - Morogtam. - Ők küldték ránk a bajt.

- Hát akkor szia - mondtam amikor Kyoshi megtalálta a címert. Salamon felugrott a vállamra megfordultam és már sétáltam is el.
- Most pontosan miért is megyünk el? - kérdezte Sala.
- Mi Darkosok vagyunk. Ha itt vannak és megtudják, hogy Kyoshival voltam elevenen megnyúznak téged és engem is - suttogtam úgy, hogy csak ő hallja. Vettem egy utazó köpenyt felvettem a vállamra és a fejemre húztam a süsüjét. A város másik végén megálltam, hogy egy kisebb pihenőt tartsak.

Elváltunk egymástól. Gargo szomorúan nézett, amint Salamon-tól el kell köszönnie. Nem voltam se boldog, se szomorú. Megpróbáltam ismét felkelni, de csak a hasamra estem és újra vér jött ki a torkomon.
- Miért vagyok ennyire tehetetlen? - Suttogtam.
Gargo aggódva felemelt a karjaiba.
- Jól vagy, mester? - Kérdezte.
- Persze.
Hirtelen beborult az égbolt és villámlani kezdett. Nem örültünk ennek.
- Elég volt egy villámcsapás erre a napra, de még egy...

Lassan kezdedt besötétedni. Pár villámlás jelezte, hogy nem sokára vihar üt ki. Salamon nagyon szomorú volt, hogy Gargoéktól elválltunk, de ezt én vállaltam fel nem ő.
- Salamon, ha akarod menj vissza Gargoékhoz egy kicsit csak este gyere vissza jó? - kérdeztem tőle majd vadul bólogatni kezdet leugrott rólam és már szaladt is. Pár perc múlva csörgést hallottam. A zsebemhez kaptam amiben a telefon volt. Remegő kézzel kivettem felnyitottam, de felvenni már nem tudtam leejtettem majd ráugrottam.
~ Ezért aztán kapni fogok majd azt kondom harcban sérült meg. ~ terveltem magamban a tervet.

*Salamon*

Boldogan futottam vissza Gargoékhoz nem nagyon mentek el onnan.
- Sziasztok - köszöntem nekik boldogan

Kerestünk egy biztonságos zugot az eső ellen. Gargo letérdelve szorított magához. Kicsit megilletődtem éreztem magamat, amiért a múltkor én védtem meg, most meg ő gondoskodik rólam.
- Te Gargo. Nyugodtan elmehetsz, ha gondolod. Jól vagyok.
- Mester, ilyet ne is mondj. Egymás nélkül tehetetlenek vagyunk, lásd be.
Ekkor Salamon köszöntött be hozzánk. Gargo örvendett, viszont továbbra is vigyázott rám.

* Salamon*
- Jujj de jó hogy Adrienn elengedett!! - kiáltoztam boldogan. - Remélem nem lesz semmi baja - folytattam. - Hogy vagytok? - kérdeztem tőlük.

*Adrienn*
Egyedül ücsörögtem egy lépcsőn. Az eső zuhogodt, de nagyon. Két alak tűnt fel nem messze utazó köpenyet viseltek ami fekete volt. Hamarosan kiszúrtak engem.
- Hát megvagyunk? - kérdezte mély hangon Boris névre hallgató ember. Csodálkoztam, hogy átküldték hisz ő az egyik legnaggyobb darab Darkos.
- A jelzésre miért nem válaszoltál? - folytatta.
- Eltört a telefon - nyögtem ki a választ. Éreztem hogy lesápadtam hisz elszoktam tőlük.
- Hmmmm mit deritettél ki eddig? - kérdezte.
- Semmi érdekeset csak azt, hogy itt nincs annyira erős Digimonok - hazudtam. - És emberekkel sem találkoztam - tettem hozzá gyorsan. Nem akartam hogy Kyoshinak baja legyen.

Salamon kimondottan örült, hogy a gazdája elengedett. Kezdtem lassacskán elaludni, amikor Gargo bajra lett figyelmes.
- Mi a gond, cimbi?
- Itt vannak... a Dark Organization.
- Mit tegyünk? Salamon?
Mindketten Salamon-ra tekintettünk és vártuk a döntését, mivel ő volt Adrienn partnere.

*Salamon*
- Hmmm ha Adrienn okos falazz és tuti ezt teszi szóval ki kell szabadítanunk őt! - mondtam és felvázoltam a tervet. - Első lépés megnézem hogy pontosan kik vannak itt. Gargoka te alakulj vissza! Monodramonná vagy kivé mert így feltűnő vagy! - figyelmeztettem. - Miután jeleztem, hogy támadás jön megint egy kis bunyó! - mondtam végig mosolyogva.

*Adrienn*
- Szóval mi legyen? - kérdeztem.
- Úgy van, hogy vissza kell cipelnünk téged a Földre, mert a Főnök akar veled beszélni meg megakarnak vizsgálni téged, hogy hogy bírtad az itt létett! - felelte Boris. Azt hittem menten elájulok. Én NEM akarok elmenni innen. Szeretek itt lenni,
- És okoskám, hogy megyünk vissza? - kérdeztem tőle.

Én is kezdtem érezni a bajt és ki akartam mászni Gargo kezei közül, de nem hagyta.
- Értem. Akkor oda kell repülnünk. - Mondta.
Felkapta Salamon-t és a vállára tette. Kimászott az üregből és a magasba emelkedtünk.
- Remélem nem esett baja... - Mormoltam. - Kárba veszne a feláldozásom...
- Na de mester!
- Ha megölik, egyszerűen kinyírom!

Boris gondolkozott és a másik melák is, de ő közbe nézte is a levegőt... pechemre.
- Hé mi repül ott fent? - kérdezte. Mindketten odafordoltunk Gargo volt és Salamon már ugrott is. Egyenesen az ismeretlen fickó képébe.
- Szedjék rólam le ezt a dögöt! - kiabálta folyamatosan. Leszedtem róla Salamont, de az mindig vicsorgott rá.
- Ő nem dög! - sziszegtem. Majd jól megtapostam. Fordultam is el, hogy innen is lelépjek,de Boris megfogta a csúklom, de nem olyan könnyen és gyengén hanem erősen és csonttöröen.
- Eressz el! - sziszegtem megint és elengedtem Salát.

- Gargo! - Szóltam rá, aki értette a célzást.
A jeges szárnnyal lefagyasztotta a tagokat, aki Adriennt szekálta. Csupán a fejeiknek hagyott mozgást.
- Szép munka!
Gargo elégedetten szállt le Adrienn mellé.
- Jól vagy? - Kérdezte tőle.
- Egy percre se hagyhatlak el...?

- Köszönöm és igen - feleltem boldogan. - De most hogy már mindent láttak... - néztem a Darkosok felé.
- Most mind a négyen még nagyobb veszélybe vagyunk - jelentettem ki azt amit mindenki tud.
- Akkor menjünk el máshova - ajánlotta Salamon.
- Felőlem - válaszoltam. Az ég kezdett sötétedni és a csillagok is egyre jobban látszódtak.- Kukac még itt van? - kérdeztem és párat léptem az állomás felé. Éppen láttam, hogy barátunk behajt az állomásra.

- Menjünk innét. - Mondtam. - Kukac, gyors fuvar kéne innen. Bajban vagyunk.
- Bízzátok rám! Szálljatok befelé!
Követtük az utasítást és miután felszálltunk, ránk zárta az ajtókat, nehogy elkapjanak. És egy pillanat alatt már a vasúton száguldoztunk. Gargo visszaváltozott Monodramon-ná.
- Remélem nem követnek minket. - Mondta és kinézett az ablakon: az eső egyre szaporábban esett és az ég is dörgött.

- Értettem a legközelebbi hely ami szerintem biztonságos az a Luminasiak városa! - mondta Kukac és elindult. Salamon boldogan ugrándozott, hogy most olyan mintha a filmekben lennénk és üldőzni kezdtek a rossz fiúk. Ekkor felnevettem.
- Sala elvileg mi is rosszak vagyunk - feleltem a Kis Digimonnak. Utána besértödött mondván én elrontottam az örömét. Az út további része azzal telt, hogy ők beszéltek én meg hallgattam néha felnevettem.

FOLYT.: LUMINASIAK VÁROSA