Whitewater City

Utólag észrevettem, hogy Adrienn rám dőlve alszik. Halványan elmosolyodtam. Másnap friss gyümölcsökkel állt elő. Egy tetszetős őszibarackot elvettem, amit jóízűen elfogyasztottam. Hopmon egy almát szemelt ki magának, reggeli gyanánt.
- Köszönöm a reggelit. - Tettem imádságba a kezemet, majd felálltam.
Kint már nyüzsgött az élet és noha tegnap nem bírtak minket, ezen a napon kimondhatom, hogy kezdenek megszokni. Nem messze tőlünk a peronon már Kukac várt.
- Látom túléltétek az estét, ennek örülök. - Mondta.

- Templomot is emelsz nekem? - kérdeztem Yoshitól. Majd ettem almát is barackot is. Chappynek mindegy volt először játszik vele utána eszi csak. Kukac boldogan gondolom még megkönnyebülten fogadodt minket.
- Szerintem a holnapi éjszakát nem fogjuk túl élni nem Yoshi? - kérdeztem a fiútól majd Chappy a földön gurult a nevetéstől.
- Ez aztán hhahahahahhh jó vicc Yoshi! Ez jó - nevetett. Már mindenki furán nézett rá annyit röhögött.

- Ehm, ti nem hisztek az Istenben? - Kérdeztem hátranézve.
Hopmon szúrós szemmel nézett Nyaromon-ra és a fejének dobott egy szilvát.
- Nem volt szép dolog, keto!
- Hagyd csak, Hopmon. Ha egyszerűen nem hisz...
Kukac az előbbi viccen ő is felkacagott, ám komolyan gondolta a hívés szót.
- Ha nagyon hiszel valamiben, az erőt ad.
- Igen. - Feleltem. - Én hiszek abban, hogy nem fognak üldözni a tagok és végre békében élhetek a digimonokkal.

- Istenek - ismételtem halkan. Nem rémlett ez a szó se honnan.
- Az a szó mit jelent? - kérdeztem értetlenül. Mindenki megdöbbenve nézett rám. - Mi van? Nem ismerem azt a szót - mondtam szégyelve és megpróbáltam összehúzodni.
- Adrienn ezt ne mond komolyan - suttogva Nyaro.

- Az Istenek? - Kérdeztem. - Akik minden élő és holt felett állnak. A döntésük határozza a sorsunkat.
- Sors. - Ismételte Hopmon.
- Az élet értelme a sorson alapszik. - Folytattam. - A sorsot vagy irányítod, vagy nem. Nézőpont kérdése.
Egy-két digimon is belehallgatott a monológomban és látszott rajtuk az eltöprengés. Nem tűntek dühösnek és nem is vetettek meg: csupán figyeltek.

- Sors... - motyogtam. - Szerintem menjünk el máshova nehogy úgy kelljen tőltenünk az estét, hogy meneküljünk - folytattam halkan. Majd meg sem várva Kiyoshi válaszát felszálltam Kukacra. Egyből leültem egy ablak mellé majd nem sokkal később Nyaro pajtásom is megjelent mellettem.
- Min gondolkozol Adrienn? - kérdezte tőle. Én csak csöndben néztem ki az ablakon majd meglökött.
- Jaj bocs csak elbambultam! - vakartam meg idegesen a fejem.

Adrienn felszállt Kukacra.
- Nem jó ötlet - Mondtam. - Ha máshova elmegyünk, kezdhetjük elölről az egész dolgot. Már nem gyűlölnek minket, láthatod.
Keto egyetértve ugrándozott.
- Nem-nem, keto! - Mondta sipákoló hangon.
Kiköptem a faszálat a számból és kiültem a homokba, majd a napot bámultam. Az anyámról ábrándoztam: sok időt fektetett a kertjébe, ahogy én is mennyire sokat újítottam. És most, hogy bujkálnom kell, még nem is tehetem boldoggá annak ellenére, hogy a túlvilágon van.
- Az ő emléke számomra a fény, Hopmon. - Mondtam.
Ekkor a DigiVice-om fényleni kezdett és egy fehér tojás jelent meg mellettem.
- Ez a fény tojása, Kyoshi mester!

Kyoshi társam ellenezte az ötletemet, de én még mindig a vonaton maradtam. Majd fénylést láttam. Kimentem és láttam, hogy Yoshinál egy tojás van.
- Tojtál egyet vagy... - kezdtem volna egy enyhe gúnyolódásba de Nyaro leállított.
- EZ - hangsúlyozta - A Fény Tojása! - mondta olyan hangsúllyal mintha hibbant lennék.
- És ezek a tojások mire is valók? - kérdeztem Chappy-től.
- Áttudunk változni vele - súgta az információt mintha valamilyen dolgozatot irtunk volna és ő lepuskázta volna az egyik választ.
- Értem.

Sokáig nézegettem a tojást, majd megpillantottam a távolban egy nagy sziluettet. Egy Thunderbirdmon volt az és szinte rögtön támadott. Lesújtott a villámaival a vízbe és mivel a víz vezette az áramot, az ottani digimonok egymás után dőltek ki. Azután ránk vetett pillantást és a digimonjainkra.
- Egy Hopmon és egy Fekete Nyaromon. Fincsi adatoknak tűnnek. - Mondta és lendült is.

Egy nagy madárszerűség jelent meg az égen. Villámokkal súlytotta az egész várost és nem hagyott senkit sem nyugton. Én nem tehettem semmit hisz én nem erre lettem ideküldve. Én pusztítani jöttem és nem "teremteni". Nem tagadhatom meg a parancsot mert elevenen megnyúznak.
- Kyoshi - néztem rá szomorúan. - Eltudod egyedül is intézni? - kérdeztem tőle.
- De Adri... - motyogta Nyaro. Egy nemet tátogtam neki és kész.

Nem lepődtem meg Adrienn reakcióján. Felvettem a faszálat és a számba tettem.
- Tudtam, hogy nem vagy különb a kutyafattya Dark-oknál. - Mondtam és Hopmon-ra néztem. - Ezt nekünk kell elintézni. Fény a sötétséggel szemben.
- Értem, keto! - Biccentett és támadni kezdte az altató buborékokkal.
Thunderbirdmon egy kicsit elálmosodott. Megrázta magát.
- Altatás? - Gúnyolódott. - Könyörgök... Szikra szárny!
A támadás telibe talált, ám a testemmel megvédtem a partneremet, így engem ért a villám. Elgyengültem dőltem az oldalamra.

Tehetetlenül álltam és Kyoshi szavai hangoztak bennem. "Tudtam, hogy nem vagy különb a kutyafattya Dark-oknál. " Szörnyen éreztem magam. Mentem elsüllyedtem volna. Aztán Kyoshi-t eltalálta annak a csirkének a villámnyila.
- Kyoshi! - kaptam a számhoz. - Nyaro - néztem felé és majd kiugrott a szíve a helyéből.
- Te Tyúkanyó! Azonnal takarodj el vagy megbánod! - mondtam olyan "jobb ha szótfogadsz és nem bánod meg" hangsúllyal.

Hallottam Adrienn kétségbe esett kiáltását. Fel nem adva felkeltem és a lányra néztem egy pillanat erejéig. Homályosan láttam, de nem akartam fűbe harapni. Thunderbirdmon-t nem rémítette el Adrienn hessegetése.
- Ne mond, cafka! - Mondta. - Megölöm és az ő adatait is szépen megzabálom!
Villámokat küldött ismét belém, ami már jobban hatott, de továbbra is védtem Hopmon-t. Nem kicsit fájt, ám rendíthetetlenül tettem a dolgomat.
- Nem fogok a sötétségben élni többé! - Mondtam. - Követem a fényt!

- Nem vagyok cafka! - mondtam idegesen Thunderbirdmonnak. - És ne nevezz így még egyszer! - sziszegtem. Addigra már Nyaro elkezdett forogni, de nem is lassan. Jó gyorsan. Majd egyszer felkiáltott.
- Rúgj belém! -szólt hirtelen.
- Az nem Digimonbántalmazás? - kérdeztem tőle. Pár villanást véltem felfedezni valószínűleg a szeme volt. Utána rájöttem mit akar. Nekifutásból megrúgtam.
- Galaktikus farok! - parancsoltam majd miközben forgott a farka megkeményült és úgy támadott. Jó védekező-támadás.

Nyaromon a támadásával megrendítette Thunderbirdmon-t, de ez édeskevésnek bizonyult. Feldühödött, és a villámával egyenesen Adrienn-re támadt. Nem tudtam mit tenni: elé vetettem magamat, így engem ért a támadás. Hopmon könnybe lábadt szemekkel nézte végig a tettemet.
- Mester, keto... - Szipogott.
- Ne nézzetek így rám. - Mondtam halkan.

- Kyoshi - mondtam halkan. - Nyaro - folytattam. Ha valami baja lesz Kyoshinak az most a te hibád lesz. Mondta egy hang belülről. Nyaro jól volt és visszajött hozzám. Majd látta Yoshi-t és odament hozzá. Majd elkezdte nyalogatni...
- Yoshi ébredj fel! Hasadra süt a nap! Ma van az első tanítási napod! - mondta Nyaromon mintha az anyukáját utánozta volna.
- Nyaro most ne... - majd Thundebirdmon egy újjab adag villám lövetett küldödt felénk szerencsére elhúztam onnan Kyoshit egy biztonságosabb helyre.

Adrienn biztonságosabb helyre húzott, egy korhadt farönksor mögé. Nem tudtam felállni, így inkább a rönköknek dőltem. Hopmon pityergett.
- Menj csak - Nyögtem. - Valakinek meg kell állítania.
Bólintott és felugrott a rönkökre, onnan Thunderbirdmon hátára és a buborékokkal bombázta meg. Nem tudni, meddig bírja még.

Kyoshi kicsit jobban lett legalábbis felébredt. Nyaromon megint elkezdett pörögni és most szónélkül belerúgtam, hogy felrepüljön és a galaktikus farokkal fejen találja Thunderbirdmon-t. Látszólag se Hopmon se Nyaromon nem bírt az erős szörnnyel.
~ Tenni kéne valamit! ~ gondoltam magamban majd felmásztam a közeli házra, hogy jobban belássam a teret. Thunderbirdmon éppen mellettem repült el és én meg gyorsan ráugrottam. Éppen hogy megtudtam rajta kapaszkodni és megfogtam a villám alakú szarvát. Sajnos elég gyors volt, hogy ne bírjam már fogni és leesek. A szerencsétlenség után jött a szerencse hogy egy gyümölcsökkel teli standra estem.
- Nyaromon hol vagy? - kérdeztem majd megpróbáltam felülni. Nagy nehezen sikerült is.
- Adrienn! - mondta síkoltva. Majd Thunderbirdmon felé nézett a "megöllek" pillantásával. Pár perc múlva fénylett és átalakult.
- BlackSalamon! - mondtam amikor átalakult.
- Wow - esett le az állam. - Kutya lettél!

A harc közepette Nyaromon továbbfejlődött. Amint Thunderbirdmon lelökte magáról Hopmon-t, ő is elkezdett fényleni, végül Monodramon-ná változott.
- Hamar felnősz. - Mondtam.
Monodramon szárnyra kapott és az áramlattal felröppent Thunderbirdmon-hoz és a roppantó harapással a szarvába akaszkodott. Még így se volt elég erős: lerázta magáról a digimont, aki zuhanni kezdett.
- Még ez se elég? - Kérdezte.
- Nem, még nincs vége! - Szóltam és a tojás elkezdett ragyogni, ahogy a DigiVice is. A tojás felrepült Monodramon-hoz.
- Monodramon, tojás-evolúció! - Kiáltotta. Hirtelen ismét fejlődött: nagy, izmos karjai lettek, magasra nőtt, szárnyai nőttek és végül egy Gargoylemon állt a helyében. - Gargoylemon, a fény mosolya!

Hopmon is hamarosan feljlödöt. Naggyobb lett Salamon csak kicsit nőtt.
- Ez nem ér -ült le a földre Sala. Majd pár perc múlva megint. De most sokkal.
- EZ NEM ÉR! - dühöngödt Salamon. A harc elkezdődödt. Thunderbirdmon kezdet fáradni és Gargoylemon azaz Monodramon állt vezetésre.
- Hájra Gargoylemon! - üvöltötem. Majd odamentem Yoshi-hoz.
- Jobban tetszik lenni? - kérdeztem tőle.

Nevettem egyet.
- Hiszen semmi bajom. - Mondtam, ám hirtelen vért köptem, amit gyorsan el is tüntettem.
Gargoylemon légi mutatványokkal cselezte ki ellenfele villámait. Viszont közel se tudott kerülni Thunderbirdmon-hoz, amitől csak idegesebb lett. Megunván a helyzetet leszállt Salamon mellé és karját kinyújtotta felé.
- Küzdjünk meg együtt vele, barátom.

Nevetés után vér jött fel a torkából.
- Látom jól vagy - mondtam nagy mosollyal. Majd Salamon egy óriásit ugrott.
- Persze! Feltétlenül! - majd felpattant mintha mindig is ezt csinálta volna. Elhelyezkedett majd felszálltak és folytatododt tovább a harc.
- Most balra! A másik balra!!! Na! - síkítozott folyamatosan.
- Thnderbirdmonnak előbb a füladatai esnek majd szét fogadunk? - kérdeztem Yoshitól.

- Kéne egy gyengepont. - Mondtam Adriennek.
Gargoylemon ügyesen kerülgette a villámokat.
- Fagyasztó szárny! - Ordított és néhány szárnycsapással megváltoztatta az időt. Thunderbirdmon szarva lefagyott, az pedig jó alkalomnak tűnt.
- A szarvából gyűjti az elektromosságot. - Magyaráztam. - Salamon, a megfagyott szarvat törd szét, kérlek! - Kértem a kölyökkutya digimont, mivel nem az én partnerem volt.

- Jó ötlet! Sala Petty Ütés! -adtam ki a parancsot. Salamon amint vette az adást támadott. Először egy vékony repedés keletkezett majd egyre jobban tágult.
- Salamon gyertek el onnan! - üvöltöttem nehogy valami bajuk essen. Salamon ráugrott Gargylemon fejére majd egy stand tetejére végül odaért mellém.
- Itt is vagyok! - mondta és katonásan beállt.

Gargoylemon letette Salamon-t a gazdája mellé, ám a Thunderbirdmon nem hagyta annyiban: az ereje elvesztése ellenére is öklelni akart.
- Szobor Bombázó! - Mondta és néhány sziklával sikerült kiütnie a madár digimont. A dolga végeztével visszarepült hozzánk és várt.
- Úgy tűnik vége. - Szóltam. - De vajon miért támadott ránk.
- Hé, mester. Nem ez a fontos. Győztünk és ez a lényeg.