Nina Alberona Előtörténete

Név:Nina Alberona
Kor:16
Születési dátum, hely:1995.Április.15., London
Lakhely:Japán, Shibuya
Kinézet: Középmagas , átlagos testalkatú lány.Rövid , egyedi színű haj(XD) , melyet kiengedve hord.Szeme színe szürkés-kék.Térdig érő fehér farmernadrágot, szárait felhajtva, és egy világoskék övet visel.Felsőként türkízkék fűzőt, bikiniszerű, fehér felsővel.(Másképp nemtom elmagyarázni XD)
Hosszú kék-fehér csíkos zoknit szokott felvenni(csak az most nem látszik, mert pancsikol a tengervízben XD).Kényelmes félcipőt hord(Ez se látszik-.-’’). Kedvenc ékszere egy ezüstnyaklánc, rajta egy félhold alakű medállal.
Jellem: Természete kiszámíthatatlan van mikor kedves, humoros, lány és máskor goromba, komoly személy.Általában azonban nyitott és kezdeményező társaival szemben, könnyen barátkozik.Segítőkész és önzetlen.Ha akadályba ütközik az életben 100°-os erőbedobással áll neki , hogy megoldja a poblémát.Kreatív és okos is, de vannak pillanatok, amikor egy egyszerű feladatot sem tud megoldani, ilyenkor bárki aki mellette lenne azt gondolná, hogy egy komplett idióta.Barátai bátran számíthatnak rá és ő is bízik bennük.Ha bántják a barátait, vagy éppenséggel felidegesítik begurul az agya és jajj annak aki elkövette ezt a hibát.
Felszerelés:D-Ark DigiVice(Ibolyakék keret), Étel, Ital, Elsősegélyhez kellő kellékek, Váltóruha
Egyéb:Vércsoport: RH+ , Horoszkópja:Kos, Sólyom, Bivaly(XD)

Történetem:

London-ban születtem egy szép, tavaszi napon, 1995.Április.15.-én.Édesanyám Alexandra és édesapám Andrew Alberona ugyanazon irodában dolgoztak és ott is ismerkedtek meg.Boldog család voltunk, noha csak a megélhetésünkre futotta a munka bevétele.Pár év múlva, miután Anyáék összeházasodtak és én megszülettem a vállalat befuccsolt és lehúzták a rollót.
Ezek után elköltöztünk Shibuya-ba, ahol 6 évesen iskolába jártam.Ahol Anya volt az osztályfőnökünk, mivel tanárnak állt, és ahol Apa nyitott egy magánrendelőt.Az iskolában jól összebarátkoztam az osztálytársaimmal, bár a japánnal néha-néha akadtak gondok.A tanulás is tökéletesen ment miután már jól értettem az idegen nyelvet.Leginkább a sportrendezvényeken remekeltem, és gyakran jártam mindenféle versenyre is.Szüleim észrevéve „mozgás szomjamat” beírattak Karate-ra.
2 évvel évvel később Apa rendelője híres lett Shibuya-ban, így valamelyest helyre rendeződtek az anyagi javaink.Majd rá pár hónapra megszületett Mayu, a kishúgom.
Mayu, amolyan félénk, szende kislány volt és én voltam neki az isten. *peckesen feszítek XD*Mármint akkor, amikor nem durcizott valmiért.Olyankor amivel csak lehet tönkreteszi a napom.Szétpakolja a ruháimat, amit gondosan szoktam elhajtogatni, az elmosott edényeket újra összepiszkolja, aminek Anyám nem örül majd végül én szívok és... eldugja a zsebpénzem.-.-”
Mayu 6 éves (+1 év) és ma iratkozik be a suliba, ahol én is tanulok.Nekem egyedül kellett elboldogulnom az iskolában, neki meg itt voltam én... piszok mázlista ez a kisegér.Ezen agyaltam miközben mentünk az imént említett épület felé.Bejelentkeztem a kishúgommal, megkaptunk minden szükséges papírt és indultunk hazafele.Szép idő volt, késő sem volt és Mayu is egyre csak hajtogatta, hogy nem akar hazamenni.Nem volt jó előérzetem ezzel a kis „kirándulással” szemben és egy ideig tartottam magam a tervekhez; nyílegyenesen irány haza.De Mayu bevágta a „kiskutya szemeket” , majd miután észrevette, hogy ez rám nem hat, elővette a durcis képét.Végül kénytelen voltam beadni a derekamat, mert a zsebpénzemet jobban féltettem a húgom kezétől, mint az enyémet a munkától.
Elmentünk egy fagyishoz, vettem neki egy zacskó édességet hadd kopjanak a fogacskái(XD).Elsétálgattunk a közeli téren, körülnéztünk, majd Mayu-nak megakadt a szeme egy szép labdán.Egyből jött is a kérlelés és újra a kiskutyaszemek „Megkaphatom azt a szééép labdát?Kérlek szépeeen!”.Ezekre ment el a készpénzem.Mayu megint győzött felettem, nem mentünk haza és egy árva petákom se maradt, otthon persze volt még egy kevéske, de azt inkább inségesebb időkre tartogattam.
A kisegér ámokfutása befejeződött, indulhattunk haza, de még mindig a hiperaktívitás jeleit mutatatta.1 méterkével előttem ugrált, és dobálgatta maga előtt a labdáját.Az egyszercsak begurult egy mellékutcába, Mayu utána, én meg ő utána.Húgocskám felvette a játékát, majd ugyanolyan hévvel el is engedte.Helyette valami mást ragadott meg.
-Nézd, nézd Nővérkém mit találtam!-szólt hozzám Mayu csillingelő hangján-Egy vízcseppecske!
Az alakja valóban hasonlított egy vízcseppre, azonban az a „valami” lélegzett is.Szóval kizárt volt, hogy az.
-Ez meg miféle állat lehet?-mértem fel a furcsa szerzetet.Eléggé ramaty állapotban volt, a teste tele volt horzsolásokkal és zúzódásokkal.-Mayu tedd vissza ahol találtad és menjünk!-kértem tőle könyörgően, azt gondoltam, hogy már nem él és egy állat hulláját nem vihettük csak úgy haza.Már egy élő lény se volt meg engedett a házban.
-Úgy van!Tegyétek csak vissza, vagy tudok jobbat!Adjátok oda nekeeem!-szól egy mély, sötét hang az árnyékok közül, majd végül előrébb lépett és egy ronda, zöld szörny mosolygott előttünk.
-Hát ez meg miii!-visítottam a meglepettségtől, míg húgocskám mögöttem keresett védelmet.
-A nevem Ogremon és az a Digimon lesz a mai vacsorám.Megeszem az adatait és erősebbé válok.-itt újabb gonosz vigyor kerekedett a szörny arcára és támadásba lendült.
~Digimon?Szóval ezek a valamik Digimonok lennének?!~
Feleszméltem a gondolkodásból és azon kaptam magam, hogy a ronda nagy dög már lendíti a botját felénk.Nem tudom honnan jött a gondolat, de más ötletem amúgy se volt, belebikáztam Mayu labdáját a zöld digimon képébe.Az arca zöld színről vörösre váltott.Újabb dühös rohamra készült ám Mayu labdája közbe avatkozott.Ogremon elcsúszott a golyón(a hülyéje rálépett), és a csontbunkója jól fejen vágta.
-És most ideje lesz elfutnunk!-szóltam oda félhangosan kishgomnak, aki meg volt egy kicsit szeppnenve a látottaktól.Gyorsan kisétáltunk a mellékutcából, majd miután arra gondoltam, hogy a a gonosz Digimon bármikor felébredhet gyorsítottam a tempót.Mayu egy kicsit lassított, elfáradhatott, hátranéztem.Tényleg nem lehetett könnyű úgy futni, hogy az egyik kezében egy Digimont szorongatott.
-Óóó, ne már.Magaddal hoztad azt az izét!-ekkor Mayu iszonyú gyorsasággal ekezdett szaladni.~Hát ez meg...~Már csak pár méterre voltunk a házunktól.Mikor én is beértem a házunkba Anya főzött, Apa pedig egy Londoni újságott olvasott.Szerette tudni mi történik „második otthon”-unkban.Indultam az emeletre a szobámba-ami közös volt Mayuéval-de Anya a konyhából odaszólt nekem.
-Nina.Ugye nem hoztatok haza valamilyen állatot a házba?
-Volt valami dolog a húgod kezében.Tudod, hogy nem engedek semmilyen élő teremtményt a házba.A barátaidon kívül.Hahaha.-Apa mosolygott egy jót és belekortyolt a teájába.Tipikus Angol, aki imádja a teát.
-Á-ááhh dehogyis…csak vettem neki egy kis plüss figurát.-gyorsan levettem a cipőimet és nagy hévvel felszaladtam az emeletre, a szobámba.Ott volt fenn a kishúgom, aki dédelgette a hintaágyban az imént megmentett Digimont.
-Ebből még nagy baj lesz!Nem tarthatunk egy hullát a házban.-de a húgom fülét se mozdítva elkezdte hintáztatni az ágyat.Aztán kivett valamit a Digimon mellől.Furcsa egy tárgy volt.Mélykék kerete volt, fehér vagy talán ezüst alappal.Volt egy kis képernyője meg néhány gomb.Mayu elkezdett rajta mohón pötyögtetni, de elvettem tőle nehogy tönkretegye.Ugyanilyen módszerekkel tette hasznavehetetlenné az egyik telefonom.Napokig sírtam utána.
-Ő nem hulla, hanem Vízcseppecske!-mondta Mayu durcásan talán, majd még jobban lengedte az ágyat.Erre a Digimon nyögött egyet jelezve, hogy forog vele a világ.
-Nem, tényleg nem.Tengeri beteg, amiért hülyére lökdösöd azt a hintaágyat.-erre a kishúgom megsértődve átment a szoba ráeső részére és ott durcizott egy jóideig.
A Digimon ápolásával és gondozásával teltek onnantól napjaim.Mayu néha segített...a maga módján.Hozott neki sütit, amit végül ő evett meg, Anya minden gyógyászati könyvét elcsente, amit nekem kellett helyre tennem, a hintáztatásáról sem mondott le és amikor csak tudta meg is tette.Olyankor én nem voltam vele.Általában edzésen voltam, majd mikor egyik nap fáradtan jöttem haza ugyanúgy levettem a cipőm mikor beléptem, letettem az edzőcuccom, makd felmentem a szobába és azon gondolkoztam milyen kínzáson kapom el Mayu-t.Benyitottam és a Digimon a húgom elől menekült.Végül észrevettek és a kis Digimon mögém bújt védelmet keresni.Meg is értem.A húgom még ha nem is tudja egy igazi szadista, énn már csak tudom.Ha a babái, amikkel tele van a szoba, élnének magukat gyilkolnák meg csak, hogy megszabaduljanak Mayu-tól.
-Segíts...nagyon kérlek segíts!Nem bírom ezt az istencsapást tovább!-miközben a Digimon várta a megmentését én odaaraszoltam az ágyamhoz, Mayu meg a szemeivel minket nézett.~igen pontosan ezt mondanák a babák és plüssmacik is.Na várjunk...~
-Te beszélsz!!!-leesett.Még jó, hogy ott voltam az ágy mellett, mert oda rogytam le megdöbbenésemre.
-Igen beszélek.Kérlek vakard le rólam a kislányt!-könyörggött.
-A húgom nem jön közelebb az ágyamhoz.Nem kell aggódnod.-és igazam is volt.Az egész házban az egyetlen „Mayu biztos tárgy” az ágyam volt.Anno mikor 3 éves lehetett bemeséltem neki, hogy van egy szörny az ágyam alatt.Még az egyik régi zenelejátszómra is tettem fel egy szörny hangot és ha a húgom megpróbálkozott közelebb jönni az ágy alá nyúltam, bekapcsoltam a hangot és a teljes megfélemlítés érdekében azt is odamondtam neki „Ne gyere közelebb, mert megetetlek a háziszörnyemmel!”.Sikoltva az óriási plüssei mögé menekült.
-Gyere Vízcseppecske játszani!
-Nem „Vízcseppecske” vagyok, hanem egy Digimon!És ha tudni akarod nevem is van Moonmon.Betűzzem?!MOOOON-MON!!!-jól felkapta mellettem a Digimon a vizet és ha arra hajtott, hogy Mayu békén hagyja sikreült is neki.Szipákolva leszaladt a földszintre.
-Szóval te egy Digimon vagy...mint az a másik amelyikkel az utcán találkoztam?Zöld, ronda, nagydarab és az IQ-ja egyenlő a nullával.
-Ogremon-ra gondolsz?Igen ő is egy Digimon az aljanépéből.-erre fintorgott egyet.
-Tehát nem szívleled.De mik azok a Digimonok?És mi ez az izé?-vettem elő a furcsa tárgyat, amit még anno találtam a hintaágyban.
-Nos, a nevem Moonmon és...-majd a Digimon hosszasan beszélt a Digimonok Világáról a „szülőhelyéről”, hogy nem csak ő és Ogremon az egyetlen Digimon és a furcs tárgyról is, ami egy DigiVice volt..
A beszélgetés végeztével megkérdeztem tőle nem akarna-e velünk maradni.Azt is mandtam neki, hogy a húgom miatt nem kell aggódnia.Szívesen maradt bár annyival elintézte, hogy:”Végülis úgysincs normális lakhelyem.”Nem vallotta be, hogy megkedvelt minket.
Amikor suliban voltam Mayuval ő itthon volt a szobánkban.Amikor pedig Anya benyitott, egy plüssnek álcázta magát.Otthon csöndesen megpihent a plüssök között, legalábbis addig míg Mayu haza nem ért.Akkor aztán nagy hangzavart csaptak, és amikor a szüleim egyike benyitott, Moonmon ledermedt-színlelve a babát-majd Mayu felkapta és teljes őszinteséggel bevallotta Anyának vagy Apának, hogy a „plüss figurája” beszélt.Még jó, hogy nem hitték el neki.
Néha-néha elvittem az iskolánkba, az edzésemre vagy csak elmentünk Mayuval sétálni.A legtöbb időt azonban otthon töltöttük hármasban a szobánkban.
Nos, így teltek minden napjaink Shibuya-ban.Moonmonnal, a Digimonnal.

Digimon:Moonmon
Típus:-
Forma:In-Training
Család:Nightmare-Lidércnyomás(?)
Átalakult Formái:Moonmon-->Lunamon-->Lekismon-->Crescemon-->Dianamon

Oi! ^^

Noha egy kevéske helyesírási hibát, szóközhiányt és ismétlést találtam az előtörténetedben, de nekem nagyon tetszett, főleg amikor a húgod üldözi szerencsétlen Moonmon-t De térjünk a lényegre: te vagy az első játékos ezen az oldalon, ELFOGADOM! Csinálj egy adatlapot és akár együtt is játszhatunk ^^