A pokol délibábja

Apollomon-nak végül egy végső rohammal sikerült legyőznie Apocalymon-t, aki adathalmazokra bomlott. Ám mielőtt végleg eltűnt volna, az egyik karmával megsértette Apollomon karját.
- Ez nem jelent jót, ugye? - kérdezte WarGrowlmon bizonytalanul, pedig már tudta a választ a kérdésére. Megráztam a fejem.
- Legyőztük ugyan, de azt hiszem egy újabb ellenfél vár ránk, aki sokkal erősebb és sokkal gonoszabb lesz. - mondtam baljósan, remélve, hogy egyáltalán nincs igazam.

A "vírus" majdnem teljesen megfertőzött, de Happy, a VictoryGreymon feláldozta önmagát és egy különleges technikával leszívta belőlünk a Whispered-et, legalábbis egy nagy részét. Happy vidám dalolászásának keretei között halt meg és adatokká foszlott, illetve a tojása a Kezdet falujába repült. Míg mások gyászolták őt, mi dühösek voltunk rá. Apollomon felordított.
- Senki se kérte meg, hogy feláldozza magát értünk! - kiáltottam fájdalmasan.
A napisten leereszkedett a többiek mellé és szétváltunk. Hirtelenjében a 'Vice-unk feljelzett és maga a fővezér, Fujishima-sama mesélt a DO és a DS háborújáról, ahol Lucemon számtalan digimon életét ontotta ki egyetlen csapással. Kímélte a gyengébb idegzetűeket és rátért a találkozási helyre. Miután az adás véget ért, a DigiVice-aink fénye harmóniába kerültek és létrehoztak egy átjárót az emberi világba. Begyűjtvén Coronamon-t a szerkezetbe, lassan megindultam a kapu felé, ám megálltam és a többiekre néztem. Egy pillanat múlva már át is szaladtam az átjárón és bár nem tudom, pontosan hol is kötök ki, de az az Emberi világ lesz.

//Közép Shibuya - Shibuyai Folyó//

Miután Reppamon csatlakozott a kis csapatomhoz, a hátán visszatértem a többiekhez, ahol éppen Coronamon és Azure visszaváltoztak. Csak távolról láttam őket, ám váratlanul az én Vice-omon is kijelezte a shibuya-i harcot. Elborzadtam annak láttán, hogy mennyi életet akarnak elvenni egy mocskos célért. Miután Azure befutott a Vice-ok által összegyűjtött fényes kapun, én Reppamon hátán siettünk be. Én se tudtam, pontosan hol fogunk kikötni, de azt igen, hogy a DO-t itt és most meg kell állítani.
- Rám számíthatsz - mondta rejtélyesen Reppamon. - Aki a te ellenséged, az az enyém is!
- Meg aztán engem se hagyj itt örökké kuksolni, akármennyire is jó ez a hely! - kiáltott fel vidáman Dracomon
- Héhé, nem csak neked jusson a férgekből! - vitatkozott Strikedramon.
Mivel nem igazán akartam még a két digimonom civakodását hallgatni, felhúzta a fülemre a fejhallgatót és az átjutás alatt valami pörgős számra kapcsoltam.

//Közép Shibuya - Shibuyai Folyó//

- Hé, agyfiú vagy nagylány, legalább hálás lehetnél érte, különben rég meghaltatok volna mindketten. - szidtam le az egyesült párost, mert én azért lettem dühös, mert Apollomon nem tisztelte eléggé Happy segítségét. - Ha azt hiszitek, hogy nincs szükségetek segítségre, és magánakcióval nagy hőssé válhattok, tévedtek. Különben is ha egyedül maradtál volna, a büdös életben nem kaphattad volna vissza Grademont.
- Kissé durva kifejezés volt. - ismerte el Dem. - De Judynak igaza van. Több hálát és tiszteletet egy nálatok tapasztaltabb hős felé!
Mivel a kastély leomlott és egyelőre már minden rendben volt, Demmel úgy döntöttük, hogy itt hagyjuk a csapatot és megyünk a saját fejünk után és itervelni egy DO-leigázó hadműveletet, amikor 'Vice-unk jelezi kezdett, és egy idegen alak elmondta hogy nagy baj van előjelben azzal kezdődve, hogy a DO-sok háborút indítanak a DS-ek ellen. Részlete beszámoló engem egyáltalán nem érdekelt, azonban Dem, aki közben visszafejlődött Demilimonná, megragadta a kezem.
- Judy! Ez egy lehetőség! Ha részt veszünk a kis akciójukban, valamint ennek a főnökösködő lánynak a csapatában, lesz esélyünk megzabolázni a DO-sokat. Persze anélkül, hogy nem tudják, mire készülünk.
A beszélgetés bizalmas volt közöttünk, így ezt senki se hallotta,csak a 'Vice-ban szuszogó Tirion.
- Mondasz valamit. Ha hozzáférünk a titkos fegyverükhöz, ellenük fordítanánk.
- Ugye? Hasznunkra válthatjuk ezt a kis küldetést.
Mindketten egy sunyi vigyort eresztettünk meg, aztán visszafordultunk a csapathoz.
- Meggyőzött a fickó. Menjünk akkor! - jelentettem ki. - De most szólok előre... Azur nekünk nem a főnökünk, mi csak szövetség lépünk. Az én kis csapatom érti a dolgát.
A 'Vice-ok kaput nyitottak a én világomba, ahová áttértünk.

//Közép Shibuya - Shibuyai Folyó//

Apollomon végül legyőzte Apocalymon-t, aki viszont aljasul valami vírussal akarta megölni Apollomont. Azonban egy VictoryGreymon, becenév szerint Happy feláldozta magát, hogy megmentse! Teljesen elborzadtam, és sírni kezdtem, hisz egy élet száll vissza a Kezdet Falujába. Pao és Angyal vigasztalni próbáltak. Azonban amint kijelentette Apollomon, vagy azure, mert közben rájöttem, hol van Azure, felforrt az agyvizem.
- Hogy mondhatsz ilyent azok után, hogy megmentette az életed?! Ha nem teszi meg, nem egy, hanem kettő megy át a túlvilágra! Különben is, Judy-nak igaza van abba, hogy nem lehet mindig egyedóül harcolni! - Még mielőtt mérgembe felpofoztam volna(szép is lett volna, ha felpofozom ApollomontXD), recsegni kezdett a 'Vice-om. Pao és Angyal is nézte, hogy mi van vele. Aztán egy férfi, név szerint, Fujishima-sama, a Data Savers vezetője jelent meg, és elmondta, hogy a segítségünket kéri. Mikor megmutatta egy csata jelenetét, ahol a szervezete és a DO-sok harcolnak, elborzadtam, hogy képesek voltak egy csomó Digimont megölni egy mocskos célért.
- A szörnyek! Lakolniuk kell! - mondta idegesen Pao, miután visszaváltozott Labramonná.
- Igen! Rám is számíthatsz Lilly! - Mondta a közben Salamonná visszafejlődött Angyal is. Mikor Angyalt visszaküldtem a 'vice-omba, az a többivel kaput nyitott. Én és Pao azonnal átmentünk rajta.

//Közép Shibuya - Shibuyai Folyó//

Apollomon-t egy VictoryGreymon mentette meg egy különleges technikával, feláldozva magát, és rögtön tojássá is változott. Elcsodálkoztam, hogy ilyen könnyen képes volt megtenni. Apollomon megszidta, bár már hiába, hisz rég meghalt.
- Most Judynak kell igazat adnom. Örülj, hogy élsz, és volt valaki, aki képes volt megmenteni titeket. - mondtam, majd az én DigiVice-omon is megjelent a hangyás kép, majd a DS vezetőjének arca. Felvázolta a helyzetet, majd megmutatta, hogy mi folyik Shibuyában. Nem tetszett, nagyon nem tetszett.
- Odin szakállára! - hűltem el. Képtelen voltam elhinni, hogy hogyan képes valaki ilyen gonosz tettre. Mikor befejezte, egy percig sem gondolkodtam azon mit fogok tenni. Közben WarGrowlmon és RizeGreymon visszaváltoztak Guilmon és Agumon formába, majd elfoglalták helyüket a DigiVice-ban, hogy feltöltődjenek egy kicsit. A 'Vice-ainkból fények törtek elő, ahogy megszűnt az adás és megnyílt egy átjáró az emberi világba. A többiek után mentem rögtön.


//Folyt. köv.: Közép Shibuya - Shibuyai Folyó//

Apollomon legyőzte Apocalymon-t, de az megfertőzte egy vírussal, de Happy, a VictoryGreymon kiszívta belőle. Aztán Apollomon megjegyezte hogy kellett volna. Egy másik lány ezen feldühődött és szidni kezdte. Én csak némán figyeltem őket. Hirtelen a Vice-om világítani kezdett és egy 45-50 éves férfi mutatta meg mi történik Shibuya-ban és a segítségünket kérte.
-Fiúk lészen álltok?-fordultam társaimhoz.
-Igen segítünk!-válaszoltak egyszerre.
Együtt befutottunk az átjáróba ...

http://Folyt.köv. Közép Shibuya //

A kis csapatunk ment, nyomunkban Alphamonnal és a kis Lightee-val.Az idő lassan későre járt, addigra olyan környékre értünk, ahol magasra domborodtak a sziklafalak. Találtunk egy barlangot, amit szerencsére lakatlannak nyilvánítottunk alapos körbenézés után.
- Itt letáborozunk. - mondta Bumper.
- Naná, én sem szeretnék odakint szundikálni, amikor sok Rémálom Katona hemzseg odakint éjszaka, nemhogy Ítélet és a néhai Apocalymon emberei! - bukott ki Demből lehetőleg tőle megszokatlan reakcióval. - És Pusztító odakint fog aludni, és nem velünk!
- Nyugi! - nyugtattam meg Demet, közben megpaskoltam a vállát a mancsommal.
- Elnézést...
- Ha jól belegondolok, valakinek éjszaka őrködnie kell. - gondolkoztam el.
- Majd én - mondta Dem. - Nem bízom klónozott féregben. Lehet, hogy arra vár, hogy elaludjunk, és akkor lecsapjon ránk.
- Oké... dem, biztos minden rendben?
Persze, ne aggódj értem. - nyugtatott meg a robot digimon, majd őrködni kezdett. Persze, csak azért, mert én már lefeküdtem aludni, Bumper pedig bement Tirion mellé a 'Vice-ba.
Dem őrködni kezdett, Pusztító közben a barlang bejárata mellett figyelt, mintha ő is megtenné ugyanezt a szívességét. Valójában körülnézett, hogy nem-e leskelődik a környéken valaki.
Elvigyorodott.
- Nem tetszik, amit Judy akar csinálni, mi?
- Senki se kérdezett téged. - vetette oda Dem.
- Tudom jól, hogy Judy mentőakciója helyett inkább bosszút állnál az Ítéleten. Ne aggódj, szívesen megszabadulnék én is olyasvalakiktől, akik veszélyt jelentenének. Esetleg...
Dem gyanúsan ránézett.
- Esetleg idecsalogatnánk Ítéletet. -fejezte be a mondatot Pusztító.
- Megőrültél?! Nem akarom Judyt veszélybe sodorni!
- Így is veszélyben van, nem? Csak akkor menekülhet meg Ítélettől és a csapatától, ha mi ketten összefogunk, és együttes erővel megöljük azt a kis férget, aki miatt annyi, de annyi ember halt már meg lelke és tudata nélkül. Ugye, te se akarod, hogy a kis Gatomon Judy és Sparrowmon Azure Crawler után más ártatlan is arra a sorsra jusson! Képzeld el, mi lesz, ha Ítélet netá rosszabbat csinálna a kis partneredből, mint Megasmon, aki a volt ura parancsára gyilkolta le a fajtánkat!
- Honnan tudod, hogy Azure...??
- Mint DO szökött szörnye mindent tudok. Mindent. Az a kis buta tyúk titkolja, hogy mi lett vele... szánalmas. Már mindenki tudja, csak a nyamvadt kis digimonjai nem, mert ő akarta... persze, minél tovább titkolja, annál idegesebbek lesznek a digimonjai. Ebből van az aggodalom. De most nem ez a lényeg, hanem Ítélet.
Dem eltűnődött azon, amiket Pusztító mondott. Végül is igaza van - gondolta. Nemcsak Judy miatt jött, hanem hogy bosszút álljon Ítéleten, hogy meggyilkolja népe halálának okozói egyikét. Ítéletet meg kell ölni...
- Tegyük fel, hogy belemegyek. De esküdj meg, hogy segítesz megölni Ítéletet, és Judyt nem akarod felhasználni.
- Megesküszöm. - tette bal mellkasára egyik öklét puztító. - Ígérem, segítek neked elpusztítani a férget, és nem fog a szőre szála se elgörbülni Judynak, "nagyságos" Demolatron, a katasztrófa egyetlen túlélője.
Dem elfordult, majd pár másodper múlva vissza. A vörös szeme addigra kékké vált, mint akkor, amikor először felvéve Ultimate formáját pusztító szörnyeteggé vált. Ez nem jó jel...
- Van ötleted, hogy csaljuk ide Ítéletet?
Pusztító sejtelmesen elvigyorodott, aztán egy egyszerű aurakibocsátással jeleket kezdett küldeni a négy égtáj felé. Ezt a jelet a nagy hatalmú sötét digimonok képesek érzékelni...

Ítélet már összehozta a lehető leghatásosabb seregét azokból a digimonokból, akik Judy sorsára jutott, de őket elfogták, és további vírust ültettek beléjük. Ezeknek az emberi tudatoknak soha többé nincs már esélyük az igazi alakjuk visszaszerzésére. Már semmire se emlékeztek a múltjukból, csakis arra, hogy azt tegyék, amit Ítélet parancsol. Bár Yggdrassil és az összes ősi Digimon szerencséjére csak is csak Ítélet rendelkezik ezzel a képességgel a világon, és ezt se másolással, se öröklődéssel, se klónozással nem lehet megszerezni. Dexmon is mindent megpróbált, ahogy a DO-sok is, de be kellett látniuk, hogy még ha csak vírusainak icipici mintáját sikerülhet megszerezni, de az erejét soha. Ha Ítélet meghal egy nap, ezt is a sírba fogja vinni magával.
Ítélet felkapta a fejét, mikor megérezte az aurasugárzást.
- Áh! Valaki üzenetet küldött nekem! Azt mondja, hogy Judy Sarnatrinát a Pokol délibábjában találom! Oda megyünk, és elkapjuk, ha ölnünk is kell érte! De ne aggódjatok, a csapat egyik része elpusztíthatja azt a szánalmas kis Dorumon falut... induljunk!
Megasmon is ugyanebben az időben börtönében érzékelte az aurában rejtett üzenetet. Ebből megtudta, hogy nem Judy lesz az egyetlen, aki hamarosan meg fogja őt látogatni a szerény hajlékán.
Pusztító pont ilyesmire számított, hogy ha idejön vagy több tucat ellenfél, akikkel elfoglalhatják magukat, akkor végre felfedheti valódi kilétét.

A Kapu a Pokol Délibábjába dobott, ahol megküzdtünk Parasimon-nal. Pao kiugrott a 'Vice-ból, a másik 2 Digimonom meg megyelőre a kütyübe maradt.
- Mit keresünk itt?
- Nem tudom Lilly. De érzem Judy-t és a Digimonjait! - Azzal elindultunk az egyik irányban. Én mentem utána, szerencsére nem siettünk. Nem is sejtettünk semmit arról, hogy mi fog történni. Ahogy mentünk, már láttuk őket a távolban. Pontosabban Demolatront, egy Stingmont, egy Gatomont és egy másik Demolatront. Csodálkoztam, hogy Dem-ből vot még egy. Azonban Pao morgott.
- Mi a baj?
- Az a fekete Demolatron... Gonosz! Érezni a szagán! - már készen is állt a támadásra is. Közeb azon gondolkodtam, hogy hol van Judy?

Kicsivel később felébredtem. Először nem fogtam fel, miért, de aztán már kezdtem sejteni, hogy a digimon-érzékeim váratlan látogatók miatt bizsereg.
- Ébredj, Bumper! Nem érzed te is? vagy több tucatnyi rossz digimont érzek!
- Dehogynem... igazad van! - ébredezett a Stingmon. - De várjunk! De akkor Dem miért nem szólt nekünk? El kéne mennünk!
Kiügettem a barlang szájához Demhez és Pusztítóhoz. A főpartnerem eddig falhoz dőlve figyelt, aztán kissé megdöbbent, amikor meglátott.
- Judy! Hát te meg miért nem alszol?
- Mert egy csapat rossz szándékú digimon tart errefelé, és biztos, hogy Ítélet emberei! - mondtam. - Dem, te is érzed őket! Miért nem ébresztettél minket?
- Nem vészesek. - jött a felelet.
Úgy néztem rá, mint egy elmeháborodottra.
- Vagy többtucatnyian lehetnek! Még mi hárman se tudnánk velük elbánni, még Tirionnal együtt se, ha nem duzzogna még mindig a 'Vice-ban!
- ]b]Nem kell se Bumper, se Tirion segítsége. Elég, ha a génkezelt klónfajzat besegít. Kérlek, Judy inkább bújj el biztonságba. Majd mi elintézzük őket.[/b]
- Dem... hiszen te bosszút akarsz állni Ítéleten! Tehát innen fúj a szél! Kérlek, ne csináld, mert erős emberei vannak olyanok, akikkel szemben egyedül nem tudsz megküzdeni! Tudom, láttam a NeoDemimonokat, és csak az öreg Alphamon tudott velük egyedül elbánni!
- Igen, bosszút akarok állni! Értsd meg Judy! Az a féreg lemészároltatta a családomat, a népemet! Ő meg a bandája megfizetnek!
- Dem...!
- Ez a partnered kerete. - lépett közbe Pusztító. - Ha te bosszút állhatsz a DO-sokon, akkor Dem miért ne? Ha igazán szereted a partneredet, akkor ne szólj bele az ő kereteibe, és tűnés vissza a bogárhoz!
- Elég lesz! - lépett elő Bumper és felkapott engem a vállára. - Dem, ez már őrültség! Öngyilkosságba akarsz bosszú miatt belekeveredni, és még csak nem is vagy tekintettel a partneredre, akit szeretsz! Ezt akarod? Inkább karöltve ölöd meg magad ezzel a klónnal, akiben egyikünk se bízik Ítélet minden lehulló adatdarabjaiért? Tessék, akkor csináld, de mi most elmegyünk innen!
- Nem mentek sehová! Nélkülem Judy nem maradhat!
- Akkor küzdj meg érte. Nem félek tőled.
Dem rakétasorozatot indított, bumper meg már előkapta a fegyverzeteit a védekezésre.
- Cat laser!
Leugrottam Bumper válláról, majd gyorsan lézereket szórtam a rakéták felé, Amik azonnal félúton megsemmisültek. Dem és Bumper döbbenten néztek rám. odasétáltam a főpartneremhez, atán egy ugrással képen töröltem. Emberként ez nem hatna rá, de Gatomonként a karmommal nemcsak enyhe fájdalmat tudtam okozni, de Dem bal arcán ott is maradt a karmom nyoma. Dem még elképedten simogatta a sebet.
- Én azt a Demolatront szerettem, aki úgy vigyázz rám, hogy törődik velem és tanít. Sokat tanultam tőled. De ha neked ez kell, akkor tessék. Én elmegyek Bumperrel folytatni a küldetésünket. Te csak maradj itt nyugodtan, és rendezd le a dolgot Ítélettel. Menjünk Bumper. Legalább minél messzebb innen biztonságban leszünk.
Bumper lesújtó pillantást vetett Demre, aztán hagyta, hogy visszaugorjak rá, aztán felemelkedtünk a levegőbe, és dél irányába repültünk tovább.
- Judy! - kiáltott utánam Dem, de pusztító ekkor elkapta a vállánál fogva és visszarántotta.
- Hagyd csak, Dem! Meg fogja érteni. a legfontosabb, hogy végre letudjuk ezt. Erre vártál, nem? Akkor itt az idő! hagyd a kis partneredet, és harcoljunk Ítélet emberei ellen!
Dem néma csend után morgott egyet. Maga se tudta miért, de a most történtekért is Ítéletet okolta. Az utóbbi már közeledtek feléjük. Már a látótávolságban lehetett látni a Rémálom Katonák és sárkánydigimonok nagyjait, akik Ítéletnek dolgoznak. Már látta is élen a sötét alakot. az alak egy Mega szintű sárkánykígyó-szerű szörnyeteg.
Ítélet volt az. Az utolsó találkozás óta megnőtt, de nem biztos, hogy az ereje is nagyobb, hiszen jól ismerve a kígyó-digimont csak az erősebb embereire hagyatkozik vagy velük egyesül.
Rá akart vetni egy pillantást a klónjára, hogy felkészült-e, de azzal a fordulattal derűlt égből villámcsapás sújtott le rá. Pusztító már nem mellette állt, hanem a sziklafal tetejéről lesett.
- Klón! Mit csinálsz?
- Úgy döntöttem, inkább kimaradok ebből. Igazam volt: ez a te kereted. Te akartál bosszút állni Ítéleten. Tessék, testvérem, megkaptad. Most nincs itt a te kis partnered és a barátaid, hogy segítsenek. Ha megbocsátasz, én most megyek, és végre valaha megszerzem a partneredet. A digimonná formált lelke tökéletes szív lesz számomra. BlackDemolishormon digivolció - DexDemolatermon! - Átalakult. DexDemolatermonként Dem Ultimate formájához képest vagy háromszor nagyobb volt, és fekete-barna testén lila és vörös neoncsíkok húzódtak végig, az eddig kék szeme lilává vált.
- Tanácsolom, te is alakulj át Demolatermonná... ja várjunk csak! Nincs is itt a 'Vice-otok, hogy meg tudd tenni! Szerencsétlen flótás. Demolihormonként aligha van esélyed ilyen tökéletes szörnyekkel szemben... kellemes bosszúállást, Demolatron! Már ha túléled.
azzal egy eszelős sátáni kacajjal sarkon fordult, és Judyék nyomába ment.
- Te mocskos féreg!! Átvertél!! Téged is apró adatokra szedlek!! Hagyd békén Judyt!! - Hiába ordított dühösen utána, már csak Pusztító kacajainak visszhangját hallotta. Ezalatt Ítélet és a serege már megérkezett.
- Nocsak, nocsak... - sziszegte Ítélt. - Demolatron. Rég láttalak. Mesélj, hogy van a halott néped? Inkább ne mondj semmit, mert majd úgyis megtudod, hogy vannak, miután a seregem széttép téged. Elpusztítani!
A sereg lövöldözni kezdett, Dem energiapajzsot állított maga köré, hogy kivédje. csakhogy ezzel az volt a probléma, hogy többtucatnyian lövöldöztek rá, és a az se tart örökké. Főleg, ha ennyi erős erejű lövés éri, lassan akár meg is sérül a pajzs, és megszűnik.
Alphamon és Nightee az utolsó pillanatban érkeztek. Mindent láttak, ami itt lezajlott, ezét Alphamon Lighte-t Judyék és Pusztító után küldte, jó maga pedig Dem segítségére vonult.
- Seiken Gradalpha!

Eközben Megasmon már várt. Hasznára vált Pusztító kis terve, hogy elszakítsa Demet Judytól. Judyék már nincsenek messze. Már csak a Pokol Délibábját kell átvágniuk, és itt vannak. Ezután nem lesz nehéz rávenni a lányt a kiszabadítására.

bekövetkezett az, ami miatt Pao morgott: Kiderült a fekete Demolatron-ról, hogy gonosz, és már el is indult Judy-t megszerezni, így otthagyva Dem-et, akire egy hadseregnyi Digimon támadt élükön valami fura Digimonnal.
- Jaj ne! Meg kell állítani! Angyal, menj segíts Dem-nek!
- Rendben! - Angyal Salamonként kiugrott a 'Vice-ból, és már fejlődött át Gatomonná de ekkor fura dolog történt: a 'Vice-ból kijött egy szárnyas tárgy.
- Egy Szeretet Digitojás! - Ismerte fel Valentina.
- Gatomon, Armor Digivolúció! - Itt Angyal Gatomonként és a "Tojás" egyesült, aminek következtében Gatomonnak szárnyai, hosszú nyaka és páncélzata lett. A végén egy hattyú Digimon állt Angyal helyén. - Swanmon, a Szeretet Hattyúja! - A 'Vice azonnal mutatta az adatait:
- Swanmon, Madár Digimon. Gatomon "Szeretet Armor" fejlődése, Vakcina Beállítottságú. A Szél Védelmezői és a Mélységi Mentők családba tartozik. -
- Én segítek Demolatron-nak! Toll Tornádó! - majd odrepült Dem-hez és a Toll Tornádóval támadta a sereget. Eközben Pao megindult a sötét Dem felé!
- Pao, ne! - kiabáltam, de nem hallgatott rám valamiért. reméltem nem lesz baja.

//Sötét Kontinens ---> Sötétségek Halálvölgyei//

Váratlan segítség érkezett rég nem látott Lilly Lake csapata, és az öreg Alphamon személyében. Épphogy már megsemmisítették Dem védőpajzsát, és majdnem szitává lőtték.
Lelkileg szörnyen érezte magát. én és a csapatom a bosszúja miatt hagytuk cserben, és összejátszott a gonosz klónjával, aki csak kihasználta őt. Pusztító szándékosan uszította rá Ítéletet és seregét, csakhogy ő megléphessen, és megszerezzen magának, minta szívét a végső formájához. Ez volt az ő büntetése, amiért csapatukba vették Pusztítót, és csak a bosszú miatt indult megkeresni az embertársát, akit évek óta támogatott, tanított és védett. Pusztítónak igaza volt: nem vagyunk itt, hogy segítsünk, és szerinte biztos annyira haragszok rá, hogy fütyülnék rá, ha ő mint (AnceintDemolishogmusmont leszámítva, Pusztító meg nem számít) utolsó a fajtájából meghal. Ha így is gondolnám szerinte, igazam van akkor. Elárult engem.
Hogy az utolsó pillanatban jött segítsége, csak egy csoda, pedig meg se érdemelnél. Bár bombázott rakétákkal az ellenségre, szinte fel akarta adni a bűntudata miatt.
~ Isteneim. Ostobaságot csináltam, és megérdemeltem a sorsomat. - fohászkodott magában. - Nem hiszem, hogy ezt valaha is jóvá tehetem. A népem se akarta volna, hogy idáig süllyedjek. Nem érdemlek bocsánatot tőletek, istenektől, de kérnék szépen valamit. Óvjátok meg Judyt és segítsetek rajta, hogy megmeneküljön Pusztító karmaitól.
Dem ekkor felkapta a fejét. Amint befejezte fohászkodást, AncientDemolishogmusmon jelent meg fizikai formában. Látszólag elég dühösnek tűnt, de nem biztos, hogy pont azért, mert Demre haragszik. Ha mégis, a haragja inkább Ítélet felé vetült. A mutáns sárkánykígyó digimon megdöbbenve nézett fel rá a magasba.
- Ez meg mi a fene?? azt hittem, te már réges-rég halott vagy!
- Amíg a népemből egy is él, én mindig létezem, te pokoli féreg! Megfizetsz, amiért számos ártatlan embert szakítottál el, hogy szörnyetegekként pusztítsanak! Megfizetsz, amit Judyval és Demolatronnal tettél! Megfizetsz azért, amiért meg kell tennem azt, amit nem akarok, hiába tudom, hogy a sereged halott emberek lelkéből készült!
Azzal világítani kezdett és megszámoltatatlan lézerek sugarait lőtte ki Ítélet legtöbb katonája felé, akik egy robbanást követően azonnal adatokká robbantak. Az adatok közül ezüstkéken világító fénypontok felszabadulva cikáztak fel az égbe. Ezek voltak az emberek lelkei, amiket sajnos már nem lehetett visszatéríteni valói testükhöz. AncientDemolishogmusmon számára akármennyire fájt, az emberi lelkeken már csak úgy segíthetett, hogy digimon testüket elpusztítja, és másvilágba küldi jobb sorsra őket.
Ítélet dühöngött.
- Te átkozott metálagyú féreg! Nézd, mit tettél a seregemmel! Megállj, ha szerzek még emberi lelkeket, olyan digimonokat fogok csinálni belőlük, hogy épphogy pislogsz, az embereim ízekre fognak tépnek... ti meg mit ácsorogtok ott? Öljétek meg őket! Látni, akarom, ahogy megdöglik Demolatron! Úgy utálom a fajtáját, mint a nemesek a férgeket!
Tehát éppen ezért kellett Dem családjának kihalnia Megasmon keze által, mert Ítélet mindig is gyűlölte a Demilimonokat. Mocskos intoleráns dolog, de ez már nem változtat semmit a múlton. Ítélet megmaradt tucatnyi serege, akiknek a lelke sose volt emberi, rátámadtak Demre, Alphamonra és Angyalra. amazok hárman összefogva támadtak rájuk. Mikor Dem hidrokalapácsával lesújtott három NeoDemimonra, egyszer csak meghallotta, hogy az AncientDemolishogmusmon megszólította őt.
- Mit keresel még itt, Demolatron? Nem itt van a helyed.
- Miről beszélsz, AncientDemolishogmusmon?
- Neked meg kell mentened Judyt, mielőtt Pusztító elfogja, és felhasználja őt. Nem szabad hagynod, hogy a Sötétségek Halálvölgyébe menjen!
- De miért?
- Ne kérdezz, hanem tedd, amit mondok! Mindig van esély a problémák és a kapcsolatok megmentésére. Judynak szüksége van rád, mert nélküled se ő, se Tirion és Bumper nem tudnak túlélni. Mentsd meg őket, mielőtt késő lesz! Én már elvégeztem itt dolgom, a többi rajtatok áll, Aranyacél Harcos.
Azzal az öreg istenség eltűnt. Dem ezúttal is igazat adott AnceintDemolishogmusmonnak, mint mindig. Az óriás Acéllovag Isten először szólította Ultimate formájának titulusán, ezt nem tudta Dem elsőre mire vélni. aztán megszólalt Alphamon is.
- Menj, Demlatron! Lilly Lake-et és angyalt ne féltsd, én fedezem őket! Neked kell megállítanod Pusztítót, mielőtt bármi rosszat tenne Judyékkal, és a húgommal!
Dem azonmód elindult. Most csak az járt a fejében, hogy mihamarabb elkapja és móresre tanítsa a hazug klónajzatot. Ha nekem és a barátaimnak baja esik, a lehető legsúlyosabb módszerrel fogja megsemmisíteni. Elég neki, hogy a népe kipusztult, nem akarja azt is végignézni, ahogy az "új családja" szenved egy hatalomvágyó klón miatt. Bár nem sejthette, hogy ez elsőre nem lesz ennyire könnyű. Shibuyai folyónál legyőzött SkullGreymon csak egy kis falat ahhoz képest, amivé kifejlesztette Black Knight Pusztítót.

/Sötétségek Halálvölgyei/

Egyből oda jutottunk, ahova akartunk. Jobbnak láttam kiengedni Protos Prime-ot, aki egyből Grademonná fejlődött. Dem is felvette Demolatermon alakját.
Ismerős helyeken gyalogoltunk át, amíg meg nem érkeztünk egy romhoz. A romot felismertük. Itt harcoltunk a Skullsata/Apocalymonnal, aki szerelmes volt belém, valamit itt ismertem meg a többi szelídítőt is, majd innen indultunk el megmenteni a világot.
Az egyik torony repedt, és omlásveszélyes volt, de még mindig állt. Ott találtuk meg a bosszútól vigyorgó Pusztítóval, aki DexDemolatermonként várt már ránk.
- Gyorsan reagáltátok! - ismerte el. - És még idő előtt... nagyszerű. Látom, a vén szivar már nem is olyan vén és nagy, mint volt... hogy van a halott húgod?
- Hallgass, te klónozott fajzat!
- Hol van Sofia? - vallattam követelőzően.
- Na, na, csak semmi követelés. Nekem van jogom követelőzni, kislány. - Itt felvillant sejtelmesen Pusztító szeme. Dem észrevett rajta furcsát. Pusztító szemei kékek voltak, de most nem az eredeti színeiket vették fel, hanem vörös-árnyalatú lilát. Valami rossz érzés fogta el, és már nem is volt annyira biztos benne, hogy Megatronusmon benne lenne az emberrablásban.
- Mit akarsz tőlünk, Pusztító?
- Tudod jól, Dem! Judyt akarom! A lelke kell, hogy tovább fejlődjek!
- Arra várhatsz!
- Nem adom magam ennyivel! - szorítottam ökölbe az ép kezemet.
- Nem reménykednék benne, Judy. Törött karral nem igazán, te is tudod. Különben is, ha nem teszitek, amit mondok, akkor elég egyet odacsapnom a toronyra, és összeomlik. És tudjátok, mi a vicces? Az, hogy éppen ott fekszik aléltan a te drága jó édes nevelőanyud.
Dem neki akart menni Pusztítónak, de Protos visszafogta, ráadásul Pusztító figyelmeztetésként a torony falához emelte a karját ütésre készen.
- Engedd el Sofiát! Semmi köze az ügyeinkhez!
- Majd ha megkapom Judyt, akkor az öreglány épségben elmehet veletek.
- Srácok... szerintem jobb, ha megadom magam. - sóhajtottam.
- Nem teheted ezt, Judy! Azért kellesz neki, hogy téged használjon fel szíveként, és továbbfejlődjön!
- Nincs más választásom. Sofia nekem az anyám, és szeretem őt. Sajtunk kívül senkije nincs, és teljesen tehetetlen az olyanokkal, mint a DO, Pusztító vagy Megatronusmon.
- Ne! Van más megoldás! - szólt Protos kétségbeesve, de addigra mindkét társam megrökönyödésére elindultam Pusztító felé. A gonosz klón elégedetten vigyorgott, és már nyúlt felém, mikor még oda se értem.
- Gyere csak, légy a létem lelke! - nevetett eszelősen.
A távolból Black Crusader figyelt elégedett vigyorral. Egyelőre még nem akart beleavatkozni a dolgokba, először a jelenleg agymosott klón hadd örüljön saját szerencséjének, amit ő hozott neki össze az agyhullám-irányító chippel. Remélte, Harlám már gondoskodott Azure-ról, és hamarosan Judy felé is lesz dolga, amint az irányítása alá vont DexDemolatermon "valahogyan" önszántából felajánlja nekik Judyt cserébe erősebb és gonoszabb lélekért. Harlám saját szemével akarja látni Judy minden kínszenvedését, amíg bele nem hal, az ő társai szeme láttára, ha úgy adódik. Harlám és ő is ezt akarták bosszúként azért, amit Judy tett a nagy vezérhelyetessel és a Tél bázissal.
Pusztító felkapott engem, és már ott is tartott a markában, mintha trófea lennék. Demolatron és Protos dühös tekintetében fürödve eszelősen röhögött.
- Végre valahára az enyém vagy, Sarnatrina! Amint felveszem tökéletes formámat, senki se állíthat meg! DexDemolatermon - tökéletes digivolúció!
- Ne!! - kiáltott Dem, őt alig bírta visszatartania Protosnak. Az összeköttetés ugyan kezdetét vette köztem és Pusztító között, azonban a kapcsolat egyből feloszlott. Megdöbbentünk.
Pusztító annál inkább. Nem tudta megérteni, miért nem sikerült az egyesülés és a tökéletes digivolúció. Hiszen megszerzett engem tökéletes Digilélekkel, mégis kudarcot vallott. Black Crusader nem csodálkozott ezen, mert tudta nagyon jól, hogy ilyesmi fog történni, és miért.
- Lehetetlen! Miért nem sikerült?? Hiszen megvan minden, amire szükségem volt!
- A válasz egyszerű! - lépett előre Protos, és megvillantotta a kardját. - Te jelen pillanatban vad digimon vagy, és semmi közöd Judyhoz, vagyis te nem vagy a társa. A másik, hogy ahhoz, hogy a tökéletes digivolúció létrejöjjön, érzelmekkel teli összekötődés és bizalom kell, és tiszta, harmonikus lélek. Te eggyel se rendelkezel. Judy iránt nincsenek érzelmeid, csak a tökéletes fegyvert látod benne.
- Igaza van. - szólt közbe Dem. - Egy bizonyos SkullSatamonnak is csak azért sikerült sötét lélekkel átalakulnia Apocalymonná, mert legalább annak voltak Judy iránt táplált érzelmei... még ha túlzott is, és ne akard tudni, hogy milyen érzelmek! Téged a hatalom és a pusztítás érdekel. Felejtsd el, hogy valaha is felveheted a Mega szintedet, Pusztító!
Pusztító megrökönyödten és dühösen fújtatott. Mind az, amiért megdolgozott, semmit se ér! Más módszert kell akkor kitalálnia, hogy vehesse fel Mega szintjét és bizonyítsa be Megatronusmonnak, hogy ő van olyan hatalmas és gonosz, hogy értékesebb párost alkothassanak. Mégha maga se tudta, mostanság mi történt magával. Mert nem emlékezett egy-két részletre, mint például hogy került Sarnatrináékhoz az emberi világba, majd a nővel a fogságában idejött. A tervek viszont furcsa módon a fejében maradtak. Biztos jó maga tervelte ki mindezt? Már teljesen mindegy, Judy számára tényleg nem ér egy fabatkát, és az emberrablás is hiábavaló volt.
- Nos... ha ez így van, akkor szerencséd van, Demolatron fivérem! Visszakapod Judyt, és ráadásként a nevelőanyucit. De a kérdés, melyiket akarod inkább!
Azzal belerúgott erős csapással a toronyba, ami omladozni kezdett, és Sofia zuhanni kezdett a mélybe a romokkal együtt. Emellett Judyt a szakadék felé másik irányba dobta.
Dem és Protos azonnal két irány felé vette az utat. Protos a romok közé zuhanó Sofiát kapta el. Pusztító a szakadékba vetette magát utánam, és a félúton elkapott engem, és vízszintesre megemelkedett a levegőbe.
- Köszönöm, Dem!
- Ne köszönd, ez kötelezettségem.
- Még nincs vége! Hidrokalapácsvetés!
Pusztító fejünk fölé repült, és hozzánk dobta a pörgő fegyverét, ami visszajött hozzá bumerángként. Demet váratlanul érte a támadás, és a pörgő hidrokalapács ütése bepasszírozta a földbe. Némi súrlódással megúszta, én meg sértetlenül a karjai között. Én meg a saját törött karomat védtem.
Pusztító mögénk ért földet, és amikor Dem lerakott és felállt, hogy összeütközzenek, megjelent Keramon, és a karjaival fura módon erősen lefogta Demet.
- Dem! - kiáltottam.
- Judy Sarnatrina - lépett elő a Keramon "tulajdonosa", Black Crusader. - , már vártam, hogy találkozzunk. Te vagy a DO legnagyobb ellensége, aki már majdnem halálra verte Harlámot. Ne aggódj érte, már jobban van és egészségesen tanítja Crimson Crawlert. A nevem Black Crusader, a vezetőség egyik tagja, és Pusztító alkotója.
- Ki az a Crimson Crawler?
- Áh, igen... akarod, hogy meséljek róla? Harlám Azure Crawler digilelkéből kivájta a Sötét Digilelket, és abból hozta létre gonosz fiú énjét. Ő fog majd segíteni nekünk visszatéríteni Ragnamont, akit majd ráveszünk, hogy szövetkezzen velünk. Megatronusmonnal is majd megpróbálunk valamit, de egy ilyen igazi gonosz digimon után csak másodrangú, de mindegy... szerintem már sejtheted, miért jöttem hozzád és miért meséltem el neked mindezt?
- A... Sötét Digilelkem kell?
- Igen?
- Akkor erőszakkal kell elvenned. Dem régebben mesélt nekem a szelídítők eme lélekdarabjáról, amit nem szabad elválasztani a Fény Digilélektől, mert súlyos komplikációkat okoz, és akár bele is halhat az áldozat. Nem beszélve arról, hogy a Sötét Digilélek se bírja ki a Fény nélkül. Mégha meg is próbálnátok újra egyesíteni, hogy az kerekedik az igazi énem fölé, akkor is súlyos károsodás következhet be, mivel így is felborult a Digilélek manája!
- Semmi baj, majd megoldjuk... különben is nem tudunk digilelket egyesíteni, csak szétválasztani. Óh, Pusztító... - itt Pusztító felé fordult. - Úgyis Judyt akartad szívedként, nem? Tudom, nem vagyunk puszipajtások, meg bizonyára rájöttél, hogy irányítani tudlak.
- Szóval te állsz a háttérben! Megöllek, féreg!
- Nyugi, kössünk kompromisszumot. Szeretnél tökéletes alakot és végtelen erőt, ugye? És nem akarod, hogy többé ne irányítsalak. Mindent megkaphatsz, amit akarsz, és a chipet is kiszedem belőled. Ráadásul Judy Sötét Digilelke lesz a te leendő társad és szíved. Ti ketten jobban összepasszoltok, mint ezzel a jelenlegivel. Ha segítesz, kapsz tőlem egy "Gonosz Judyt".
Pusztító elgondolkozott, aztán beleegyezett. Nem is gondolt rá, hogy ilyet is lehet! Ezúttal igaza van Blacknek, és ha gyűlöli is a DO-sokat, most szövetkezik velük, majd később, miután a gonosz énemet ráveszi, akkor ők ketten mindenkit legyőznek, és visszatérnek Megatronusmonhoz.
- Ezt jobban szeretem. - elégedett meg Black.
- Ezt nem teheted meg!!
- De igen!
- Hagyd békén Judyt! - üvöltött Dem Keramon fogságában.
Black Crusader feltartott egy éjfekete, vörös csíkozatú 'Vice-ot, amiből egy tört húzott elő. Ezalatt gonosz árnyékos digimonok tucatjai vettek körbe. Úgy, hogy ha Dem ki is szabadulna, nem tudna rajtuk áttörni. És én se, hiába hátráltam a férfi elől, miközben ököllel akartam védekezni.
Mielőtt a férfi megtette volna, ekkor ugrott elém hirtelen Sofia, aki magához tért, mikor Protos megmentette és felélesztette kómájából. Mikor a mélyben meglátták, hogy baj lesz, azonnal lejött Protos hátán, majd leugrott, egyenesen Judy és Black közé.
Black Crusader már Judy felé sújtott, és a kijelölt áldozata helyett Sofiát szúrta le. Kétségbeesett kiáltásaink között Sofia mellkasából kijött egy lélekdarab, ami egy darabig fehéren világított, majd fekete lett. A digilélek emberi formát vett fel, és hamarosan egy csinos arcvonású, szemüveges, magas férfi lett belőle. Sofia tökéletes másolata, csak fekete tudósköpenyben, és villódzó lila szemekkel.
A férfi körülnézett, majd megigazította a szemüvegét.
- Hádész Sarnatrina! - üdvözölte Black Crusader. - Nos, nem abból az emberből, akiből akartam volna, de most láttam, hogy Sofia lelke ugyanolyan erős és hasznos... Hádész, ha velem jössz, mindent megkapsz, amit akarsz, ráadásként lesz egy tökéletes klónod Pusztító, a DexDemolatermon személyében.
- Mi is lenne a dolgom, fiacskám? - kérdezte gúnyos sandítással Hádész.
- Crimson Crawleréket támogassátok a terveinkben Ragnamon érdekében. Tessék, itt a 'Vice. Ez a kis fekete vöröscsíkos szépség Pusztító létrehozásakor csináltam, hátha szükség lesz rá, és lesz neki egy embertársa. Nos, Pusztító? Meg vagy elégedve te is?
- Igen, meg vagyok!
- Keramon, vettél néhány mintát Demolatronból a klónozáshoz? Ne feledd, hogy több mintát, mert egyből csak egyet tudunk sajnos belőle klónozni.
- Igen, társam, megszereztem.
Dem közben kissé gyengélkedve szédelgett, mert ezalatt Keramon nem kevés mintát szedett belőle, ami legyengítette. Volt annyi ereje szerencsére, hogy az alapformájára, Demolishormonná fejlődjön. Mikor Keramon eltaszította, Protos elkapta. Én meg már jó ideje a kómás nevelőanyámat próbáltam magához téríteni. A nevelőanyám barna haja szőke lett.
Pusztító csatlakozott a kis DO-s csapathoz, és elégedetten nézett le új partnerére. Hádész is elégedetten fürkészte.
- Tökéletes, egyedi digimon. - vigyorgott Hádész.
Azzal elmentek. Nem maradtunk helyben. Protos és Dem odajöttek hozzánk, majd az utóbbi felkapott minket, és elmentünk innen gyorsan olyan messzire, amennyire csak lehet.

//Zónák - Kiborgkirályság//