A pokol délibábja

Grademon-t már túl késő volt megmenteni, mert már gonosszá vált! Azure hiába próbált beszélni vele, arra is rátámadt. Közben Dem viszont magához tért.
- Judy! itt a Vice-od! - kiáltottam oda. De nem tudtam odajutni, mert a parazitákat kellett előbb leszedni.
- Majd én odaviszem! - Ekkor Angyal(aki jelenleg Gatomon) kiugrott a Vice-omból, megfogta Judy-ét, és odaugrált macskaként. Kicsit csodálkoztam a méretén, mert a Championok általában 1 méternél magasabbak, ő meg csak a derekamig ért. De felűnt, hogy Pao is kint van, és nem ment automatikusan a vice-ba. De most nem tudtam ezzel foglalkozni. Közben Angyalra támadtak a paraziták, akiknek hiába beszélt, hogy nem kell harcolni, azok rá sem figyeltek, így egy Neko Ütés sorozattal megsemmisítette a támadókat. Végül odaért Judy-hoz.
- Tessék Judy.^^ - adta át neki a sárga Vice-t. Eközben egy csodaszép Digimon, név szerint AncientKazemon meg kérte, hogy mi Parasimonnal törödjünk, Grademon Azure dolga. Tulajdonképben megértettem, hiszen csak a partnere tudja talán visszaállítani a jó oldalra. Közben ahogy támadott Pao a Tee Diával, Parasimon fejével próbáltam beszélni.
- Parasimon, Harlám átvert téged! Azért adta oda neked a Fekete Vice-t, hogy te mosd ki Grademon agyát, aztán idejöjjön, és elvegye magának Grademon-t, miután téged megsemmisített a szolgáiddal együtt! Nem vagy a DO-soknak te sem több, mint holmi rabszolgának való, aki segít nekik átvenni az uralmat a Digivilág fölött!

Kevin a partnerét támadásra indította Grademon ellen, de a kék Coredramon és a társa leállította őket, mert még mindig maradt remény a társam visszatérítésére a bántása nélkül. A szeretet ősi harcosa átadta a DigiLelkét: éreztem a szeretetét, még fizikálisan is és átjárt a melegség. Elszánt lettem és intettem RizeGreymon-nak az indulásra. A srácok lefelé zúduló parazitákat vette kezelésbe. A partnerem a Trident Revolver-el oszlatta szét az utunkba álló egyedeket, majd haladtunk Grademon felé, akit Dem - most már tiszta fejjel volt jelen - fogott le. Ellendültem RizeGreymon fejéről és a megszállott társam felé "repültem", miközben a rózsaszín DigiLelket a DigiVice-omba töltöttem, s Grademon-nak adtam. Előttem fény jelent meg és váratlanul egy viharos csatatéren voltam, ahol két harcost láttam összecsapni. Az egyik a lila, míg a másik az én partnerem, az arany Grademon volt. Látszólag vesztésre állt, mert a gonosz testvére már a torkához szegezte a kardját. Odarohantam és megpróbáltam elrántani a kardot előle, de nem sikerült: helyette az arcomon egy jókora vágás képződött.

Ismét a lila Grademon-t lenyugtató jelenet közepén voltunk. Miközben Dem védekezett, RizeGreymon a segítségemre sietett és lefogta a harcost, ám akkor rávetette magát SkullSatamon és elterelte máshová, úgyhogy csak egyedül maradtam. Belenéztem Grademon vörösen izzó szemeibe.
- Grademon... - hebegtem. - Tudom, hogy félsz, mert nem tudod pontosan, hogyan kell szeretni...
Ekkor megint a csatatérre kerültem: az arany Grademon ugyan feltápászkodott, de kapta a pofonokat a másiktól. Visszatértem a lila Grademon-hoz, aki le akart rázni magáról és egy másik pillérre vetette magát, amitől a padló berepedt.
- Kérlek, gyere vissza! - esedeztem és a homlokomat rátettem az övére. - Túl fontos vagy nekem, hogy eleresszelek. Nem engedem, hogy bajod essen! Szeretlek!
Grademon váratlanul felordított és ismét a csatatéren voltunk, de most az arany meteor hátán, távol a lilától. Rám pillantott és bólintott. Ekkor mindkettőnket ellepett két fajta DigiLélek: a sajátunké, az arany, illetve Kazemon által átadott rózsaszín. Megindultunk az ellenfél ellen, s a Grademon-om egy vágással annyira megsebezte a másikat, hogy az lila füst kíséretében elfoszlott. A harctér rögtön megváltozott, s az ég kitisztult.
- Grademon ez a Kard Zóna? - kérdeztem a tudatában.
Egyet biccentett és el is tűnt a szemem elől ez a kép. Amint magamhoz tértem, a földön, pontosabban valakinek a térdein feküdtem. Erőtlennek éreztem magamat, mivel annyi DigiLelket használtam, hogy az kimondhatatlan. Amint kitisztult a látásom, egy ismerős arcot pillantottam meg: Grademon-ét, aki felszabadult a befolyás alól. Szemeiből könnycseppek hullottak. Még sose láttam sírni.
- Hát visszajöttél...? - kérdeztem halkan.
- Igen. - mondta, miközben még jobban sírt. - Már tudom, hogyan kell szeretni, hála neked...
Én is sírtam, de örömömben és átöleltem a digimonomat, aki viszonozta a gesztust. Látta, hogy nem bírok felállni, úgyhogy felkapott és vitt vissza a többiekhez.
- Elnézést kérek - szólt, miután letörölte a könnyeit. - Most már harcolhatunk teljes erővel!

Dem megtette. amit tudott, amíg Grademont tartotta. Parasimon magához tért és ránk küldte a parazitáit. Nem tehettem mást, minthogy egy lehetőséget, mivel Dem Grademonnal foglalkozott. Előhívtam Tiriont.
- Veemon digiváltozik ExVeemonná! Vee-Laser!
Tirion lőni kezdett a parazitákra.
Grademon ez idő alatt pontosan hasonlóképpen tért észhez, mint Dem, aki miután úgy látta, hogy nincs rá szüksége, elengedte, majd Rakétával beszállt segíteni Tironnak.
- Nocsak, megint kijöttél a 'Vice-ból?
- Nocsak, te meg észhez tértél, Demmy bácsi?
- tőled se tűröm el ezt a nevezést!
Közben egy feléjük ugró Orkmont félrelőtt.
- Na mindegy, foglalkozz ezekkel, addig nekem van még egy lerendezetlen számlám SkullSatamonnal.
- Mit akarsz már megint, ocsmány pók? - kérdezte SkullSatamon, aztán észrevett engem. - Te jó ég, kiszabadult a leendőm! Na téged visszaviszlek, nehogy bajod essen!
- Felejtsd el. - dörmögte Dem, miközben elé ugrott. - Judyt nem fogod még egyszer elvenni, mert ahhoz nekem egy-két szavam is van... ezt egyszer és mindenkorra rendezzük le. SENKI SE AVATKOZZON BELE!!

/Itt VS SkullSatamon zajlik le/

A kis csapatunk újra összeállt, azonban nem sejtettük, hogy SkullSatamn az irántam érzett gonosz szándékai miatt Egy Puppetmont magába szívva átváltozott Apocalymonná, hogy mindenkit elsöpörjön, aki az útjába áll, elpusztítsa Parasimont, és engem megszerezzen.

Végül Azure meg tudta menteni Grademon-t. Örültünk, de tenni kellett a dolgunkat. Váratlanul a Vice-omból kiugrott egy kis lila sárkány digimon, aki valószínűleg Monodramon lehetett.
- Végre szabadon! - kiáltotta el magát örömében és nagyot nyújtózott. - Ha már itt vagyok, kedvem támadt egy kis csetepatéra!
- Parancsolj, alászolgája! - mondta humorosan Coredramon és a farkával ellendítette Monodramon-t. Közben sötétkék fény lepte el, a DigiVice jóvoltából.
- Monodramon továbbfejlődik! - azzal növésnek indult: fejére egy acélsisak nőtt, teste megizmosodott, fogai élesek lettek. - Strikedramon!
Lehuppant a lehuppant a torony legmagasabb pillérjére, amellett a srácok is voltak és befelé haladt, ahonnan továbbra is jöttek a paraziták. Elcsapott valamennyit a farkával és eszeveszetten zúzta szét őket, miközben Coredramon a hátulról jövő századot porrá égette.

Megjelent Parasimon és elrabolta az egyik lány Grademon-ját, majd megjelent AncientKazemon és azt mondta hogy foglalkozzunk Parasimon-al és SkullSatamon-al. Eközben a pók kiengedett magából jó pár parazitát. De a gondolataim máshol jártak.
~Nem kéne mégis segíteni a lánynak?-a gondolataimból Ikkakumon "ébresztett fel".
-Figyelsz? Mert segítened kéne!-mondta kicsit morcosan, de közben szorgosan lőtte a parazitákat Harpoon Torpedo-val.
Megráztam a fejem, majd válaszoltam:-Igen, bocsi! Lőjj tovább!
A torpedó minden alkalommal betalált így hamar szabaddá vált az út és eljutottunk Parasimon-hoz.
-Most célozd Parasimon-t!
-Rendben lelövöm azt a férget!-válaszolt, majd kilőtte a torpedót az épp nem figyelő pók Digimon-ra és pont fejen találta amitől egy kicsit megzavarodott.

Mindenki Parasimont támadta, kivéve Judy-t, aki SkullSatamonnal számolt le. A háttérben bajlós dolgok készültek, ám a csata hevében senki nem figyelt fel rá. Így én sem.
-Atylamon, mi is segítsünk a többieknek!-ekkor észrevettem, hogy nem csak egy, hanem kettő társa is kint van a többieknek.-Akkor hát gyere te is Terriermon.-azzal Terriermon is kijött a vice-ból.-Oké, te is fejlődj!
-Terriermon, shinka! Gargomon! Gargo Lézer!
-Nyuszi Pengék!-támadtak mindketten Parasimonra és az azok általa kilökött parazitákra. A csta egyre jobban kiéleedett, de a háttérben észrevettem, ahogyan AncientKazemon leesik a földre. Odaszaladtam hozzá.
-Minden rendben?-kérdeztem tőle.
-Igen, csak a kiszabadításom óta még nem tért vissza a teljes erőm. Most pedig, hogy átadtam az erőmet Azure-nak, csak gyengébb lettem. De nincs semmi gond, csak pihennem kell. Úgyhogy itt kell, hogy hagyjalak titeket. Sajnálom.-azzal köddé vált.
-Rendben srácok, adjatok bele mindent!

Egy általam ismeretlen srác eltérítette WarGrowlmon Atomic Blaster támadását. Értetlenül néztem én is és Wargrowlmon is, hogy mi történt, majd megláttuk a srácot.
- Ez most mire volt jó? - horkant fel WarGrowlmon. Azurenak valahogy végül sikerült megmentenie Grademont és mindenki visszatért a megszokott kerékvágásba.
- Na akkor mostmár koncentrálhatunk arra, hogy lenyomjuk SkullSatamont és Parasimont? - kérdeztem a többiektől. Közben WarGrowlmon a többiekkel egy nagyobb mennyiségű parazitát írtott folyamatosan.
- Kezdenek agyamra menni ezek a paraziták. - morgott WarGrowlmon, úgyhogy valamit ki kell találnunk, mert nem sokáig fogjuk bírni, ha a paraziták így támadnak.

- Neko Rúgás! - támadt Angyal a parazitákra és Parasimon-ra, vigyázva, le ne üssék. Pao is támadt, ahogy bírt.
- Sekkantou! - egy tűzfallal elkörbekerítette Parasimon-t és a parazitákat, hogy ne tudjanak támadni.
- Csak így tovább! - kiáltottam Digimonjaimnak. A csata hevében én sem vettem észre a háttérben jövő katasztrófát. Közben azon gondolkodtam, hogy mi lehet Parasimon gyengepontja. Bár attól is féltem, hogy valahol itt van Harlám, és ki akarja használni az alkalmat, hogy megszerezze Grademon-t.

Mire összeszedtem magamat, RizeGreymon felvett a vállára, s Grademon mellé szegődött. Mialatt a többiek Parasimon-t támadták, az váratlanul kis parazitákra oszlott. Nem ez volt az az egyed, csupán egy hasonmás. Az igazi a kastély legmagasabb tornyának a tetején várt. Grademon és RizeGreymon-al odarepültünk. Valóban ránk várt és mire odaért, rögtön letámadott az Elektromos kötéssel, de a partnereim könnyedén odébb repültek.
- Grademon, jobb, ha pihensz egy kicsit, még nem tért vissza az erőd - mondta komolyan RizeGreymon.
Egyet kellett értenem vele, és noha visszakozva, de beleegyezett. Előhívtam helyette Coronamon-t és megfogván a mancsát ellendültünk a sárkány digimontól. Közben ismét elöntött bennünket az arany DigiLélek.
- Fellobbanó töltés! - kiáltottam, majd a DigiVice-ba töltve azt a sok erőt, Coronamon-al megosztottam azt.
- Coronamon, evolúció! - az érzések változtak, ahogy nagy valószínűséggel a kinézetünk is. - Apollomon!
A napisten digimon ragyogó fénnyel lepte el eme hitvány helyet, amitől az összes parazita elolvadt.
- Parasimon, elárultad a fajtádat a legrosszabbaknak, ezért bűnhődnöd kell! - mondtam Apollomon-al szinkron-ban, s készen álltunk a megmérettetésre.

//vs. Wild Digimon//

Dem felvett engem a vállára, aztán a rakétáival szitává lőtte a parazita századokat, eközben Tirion, mint ExVeemon, Critical Crunch-al pusztította az ellenséges népet.
- Kapaszkodj, Judy, Erős lökés lesz. - figyelmeztetett Dem. - Energiasugárágyú!
Parasimon felé célzott, akit meg is lőtt erős, robbanékony lézersugárral.
- Figyelj, mit tudok én! - vigyorgott Tirion. - Vee-Laser! - Majd bombázni kezdte Parasimon és a messzire ellőtt "néhai" SkullSatamon csatlósait.
Amint befejezte, visszaugrott hozzám és Demhez, majd felemelte hüvelykujját. Dem megeresztett egy félmosolyt ezzel jelezve jelenlegi elégedettségét.
- Most, hogy újra együtt vagyunk, ideje végpontot tenni erre a potrohás dögre is, és lerombolni a kastélyát.
- Gondoljátok? - kérdezte egy ördögi, mennydörgő hang, ami még ismerős is volt.
Mire megfordultunk, elfehéredtem. Egy nagy, sötét, termetű emberszerű digimon nagyúr jelent meg, akihez képest Parasimon jelenleg csak egy pókocska. Egy hatalmas gömbalakú, csápos dolgon állt.
- Parasimon, a te kavarásaidnak itt vége szakadt, mostantól én veszem át az uralmat a sereg felett. - mennydörögte az alak. - Most hogy új erőre tettem szert, és immár Apocalymon lettem, nincs szükségem rád, mocskos kis ízeltlábú féreg.
- Áruló!!! - sziszegte Parasimon, akkor leginkább csak félt, minthogy dühös lenne.
- De mégis hogyan?! - hüledeztem. - Csak nem te vagy az végső formádban??
- Igen, én vagyok az, és hála a szeretettel kapcsolatos elveteknek megértettem, hogy tudok erőhöz és nagyobb hatalomhoz jutni. Ebben az irántad érzett vonzalmam és egy Puppetmon segített. Téged nem foglak bántani, de mindenki mást itt elpusztítok!
Dem és Tirion máris körém álltak, hogy megvédjenek. Bár többen voltunk, mégis kérdéses volt, hogy mi sül ki ebből. Most mi a fenét fogunk csinálni, ha nem bírunk el Apocalymonnal?

Azure, Grademon és RizeGreymon elindultak a kastély legmagasabb tornyába, hogy elintézzék Parasimont. Közben mi lent maradtunk és azon voltunk, hogy a kastény is romokban heverjen, nem lenne jó, ha valaki rátalálna az adatokra errefelé. Azonban mielőtt bármit tehettünk volna megjelent egy újabb digimon csápokkal, már ha azokat annak lehet nevezni, és minden tervünket felborította.
- Ez Apocalymon! Atomic Blaster! - WarGrowlmon nem igen tétovázott.
- Apocalymon? Az ki? - kérdeztem a partneremtől.
- Apocalymon. Ismeretlen digimon, aki a keresztény bibliából kapta a nevét részben az apokalipszisról. Ő hozza el a világ végét, és ez sajnos ez ebben a világban sem jelent jót. - mondta el gyorsan WarGrowlmon. Elszörnyedtem, de reméltem, hogy együttes erővel képesek leszünk legyőzni.
- Ez nem lesz egy könnyű küzdelem.

Azure és két társa, Grademon és RiteGreymon elindultak, hogy legyőzzék Parasimont a kastély legmagasabb tornyában. Ám ekkor megjelent egy szörnyű digimon, névszerint Apocalymon, aki szintén el akarta venni Judy-t, minket pedig elakart pusztítani. Ezt nem hagyhattuk. Bár az ellenfelünk igazán erősnek tűnt, de reméltem, hogy egy..kettő..hatan elegendőek leszünk a legyőzésére.
-Antylamon, Gargomon, nagyon vigyázzatok magatokra! Ne kerüljetek túl közel a csápokhoz, vagy mik azok, de azért támadjatok olyan támadással, amihez nem kell közvetlenül hozzáérnetek!-adtam a tanácsokat a két partneremnek, aki csak helyeselni tudtak.
-Kar Bombázó!
-Gargo Lézer!-támadtak mindketten az ellenséges digimonra, de tisztes távolságról, hogy ne érjék el őket a karok.

Miután végeztünk a benti parazitákkal, egyetlen dolog maradt hála: a központi keltetőt elpusztítani. Az egy hatalmas zöld báb volt az, amely körül nyüzsögtek a férgek. Coredramon és Strikedramon viszont könnyedén felrobbantották a keltetőt, s a "zsákból" váratlanul egy X típusú WarGreymon (igen, aki Azure-al találkozott) röppent ki belőle. Hálásan biccentett, majd intett a kijárat felé. Kint a pilléren a srácok egy Apocalymon-al néztek farkasszemet. WarGreymon nem tétovázott és a Posszeidón Hatalommal fejbe ütötte a rémisztő digimont, miközben Gargomon és Antylamon is bombázták, bár az kevésbé hatott rá. Strikedramon habozott odamenni és támadni, viszont Coredramon lepörkölte a hátát a kék láng lehelettel. Nagy és szoros csapatmunkára volt szükségünk, hogy legyőzzük a világvégét hozó digimont.

Egyszercsak megjelent egy Apocalymon nevű Digimon. emberforműjú volt, és egy csápos gömbszerűségen volt.
- Jaj ne! Apocalymon! - Kiáltotta Pao. a hangjából lehetett hallani, hogy ez nagyon rossz dolog. Viszont a többiek támadtak, úgyhogy segítettünk nekik.
- Tee Dia! - Mivel két Digimonom közül Paonak volt csak távolságija, így Angyalt visszahívtam a Vice-ba, arra az esetre, ha később kellene. Pao nyilai meg közben próbálták megsebezni Apocalymon-t, de annak meg sem kottyant egy Champion támadása.

Miután Parasimon-t legyőztük, ő Apocalymon karmaiba zuhant. Miközben a többiek letámadták, szétroppantotta régi gazdáját, s az adatokra foszlott. Lementünk Grademon-al a többiek mellé és gondolkodtunk. Arra gondoltam, hogy a távolsági támadások nem árthatnak neki, csak a fizikálisak, mivel az eredeti teste nem annyira erős, mint az alsó része.
- Kérlek segítsetek lent tartani a karmokat, a többit intézem valakivel... - mondta Apollomon. -
Apocalymon ennek hallatán megrémült és távolabbra lebegett, s a karmaival lesújtott. Grademon néhányat elhárított két fürge kardlendítéssel, ám az utolsó elkapta és a Death Evolution hatására Dorumon-ná változott. Visszarendeltük a Vice-ba, olyan gyorsan, amennyire csak lehetett, s elindultunk Apocalymon felső része felé. Közben az egyik karom MetalSeadramon ágyújává változott és azzal akart lelőni. Egy oldalszaltót tettünk, így a sugár csak az épület egyik tornyát döntötte ki, ami szerencsére messze volt a többiektől. Gyors cikázásba kezdtünk a karmok elől, mert nem akartunk úgy járni, mint Dorumon. Reménykedtünk, hogy valaki felbátorodik és segít nekünk, noha nem becsültem le a közös erőnket.

Apocalymon elkapta Parasimont, és adatokra morzsolta, aztán felénk fordult.
- Apocalymon magából SkullSatamonból lett! - magyaráztam a bandának. - Ki hitte vlna, hgy még egy ilyen gonosz vad Digimon is tud egy szeretet határán fejlődni...
- Nem te tehetsz róla, Judy. - szögezte le Dem.
- Nem is akartam hibáztatni magam! Csak egyszerűen SkullSatamon... pardon, Apocalymon Mega szintje ellenére is egy egy idióta, aki nem akar lekopni rólam!
- Nem hagyjuk, hogy hozzád érjen! - ígérte Tirion, aki azonnal megindult Apocalymon csápjai felé, és Vee-Laserrel bombázta.
- Ne! - kiáltott utána Dem, de már túl késő volt. A Death Evolution Tiriont is elérte, így visszafejlődött Veemonná. Ahogy Azure, én is azonmód visszahívtam a DigiVice-ba.
- Figyelj oda legközelebb, mit csinálsz, mert ha ész nélkül nekimész, akár meg is ölhetne!
Egyik csáp felénk jött, de Dem az utolsó pillanatban leütötte. A következő két csáp is megindult felénk. Az első átváltozott Dem Energiasugárágyújává, és lőtt. Épphogy ezt a társam Szikrapajzs segítségével ki tudta védeni, de még így is erősen hatott. É közben nindzsaként ugráltam el a másik csáptól, ami meg egyszerűen el akart fogni. Pao távolsági támadásai felé csaltam, és a módszerbe is vált. Pao egyik lövése el is találta.
Ekkor egy harmadik csáp áttekerődzött rajtam, és Apocalymon felé vitt.
- Segítséééég!
- Judy! - kiáltott Dem, majd egy nagy rugaszkodással a Apocalymon felé vetődött, hogy fizikailag megpróbálja letámadni, azonban az egyik karom átváltozott WarGreymon ágyújává és a mélysége lőtte.
- Végre már megszabadultam ettől a kotnyeles Demolatromontól. - kacagott fel sátánian Apocalymon. - Támadhattok mindannyian, amennyi belétek fér, de semmi esélyetek... és a szerelmem is nálam van úgyhogy úgy próbáljátok meg!
- Nem vagyok a szerelmed! - üvöltöztem, de az engem fogva tartó csáp összefonta a számat is. Meg voltam rémülve, mert attól féltem, hogy Dem lövé és a zuhanás végett meghalt, azonban nem így történt.
Dem repült. Legalábbis nem ő repült, hanem egy másik Mega szintű digimon, VictoryGreymon hátán. Ismerős volt, mert a kemény csata ellenére optimistának és vidámnak látszott a partnerem megmentője.
- Helló-belló, megmondtam, hogy ha kell segítség, én jövök! - dalolászta a VictoryGreymon.
- Happy?? - lepődött meg Dem.
- Hát én, ki más, jó Demolatron uram! Most kapaszkodj, és segíts nekem! Hozd elő a Szikrapajzsodat, én pedig letámadom a ficsúrt Dramon Breakerrel! Így lesz pajzsunk is! ígérem, megmentjük a kisasszonyt!
Dem megtette, amit Happy kért, és Szikrapajzsot csinált maguk köré. Happy pajzzsal körülötte és Demmel a hátán Apocalymon és a csápjai felé rugaszkodott.
- Nesze neked, aljadék!
Egy újabb támadás érkezett Apocalymon felé, ami elterelte jó időben a figyelmét Deméről. Diabolic start küldött folyamatosan a felbukkanó Michael Phantomonja. EZ jó taktika volt, így VictoryGreymon le tudta támadni fizikailag. Ha meg támadás érné, azt Dem fenntartja. de ki tudja meddig, mert sokáig a használója se tuja fenn tartani.
Jak is eközben jelen volt, de egyelőre a távolságból figyelt, a megfelel pllanatra várva. Ugyanis ő Apocalymn nézte ki magának Guardromon társaságában.

Apocalymon roppant erőt képviselt magában. Apollomon megkért minket, hogy tartsunk lent a karmokat, a többit ők elintézik.
- Ez őrültség. Még ha közel is juttok, mit csináltok? - nagyon reméltem, hogy van tervük, különben lőttek a csapatnak. Apocalymon nem tétlenkedett, elkapta Judy-t, majd egy WarGreymon ágyújává alakította a karmát és lelőtte a mélységbe Judy partnerét.
- Engedj ki, Kev! Tudok segíteni, illetve tudunk, WarGrowlmon-nal. - szólt Agumon a 'Vice-ból.
- Biztos? Mert eléggé megsérültél az előző csatában, nem szeretném, ha komolyabb bajod esne. - pillanatnyi csend következett.
- Atmoic Blaster! - WarGrowlmon a többiekhez hasonlóan távolsági támadásokkal próbálta legyengíteni Apocalymont.
- Kevin, az isten szerelmére, engedj ki ebből a sz@rból, különben nem állok jót magamért! - Agumont még sosem láttam ilyennek, így megerősített, hogy a terve beválhat. Ez a hangnem szokatlan volt tőle, és nem is akartam ellenkezni. Minden ötlet jól jöhet most. A kezem fényleni kezdett, majd a megszokott módon, a digilelket betöltöttem a 'Vice-ba és Agumon felé tartottam.
- Agumon, evolúció! - Agumon megnőtt, a fején és mellkasán páncél képződött, a bal karja pedig revolverré alakult. A hátán megjelentek a szárnyak, majd kattant a pisztoly tárja.
- RizeGreymon! - előretartotta a fegyvert, majd előtt egy Trident Revolvert.
- Ez volt a nagy ötlet? - kérdeztem dühösen, de nem válaszolt. Apocalymon alig érezte meg a támadást, de két csápot elindított Rize Greymon felé, hogy azzal elkapja, vagy lelöki, vagy valami. Ám nem ez történt. A karom RizeGreymon fegyverévé alakult, ekkor partnerem elrugaszkodott és megragadta, majd ennél fogva megrántotta Apocalymont.
- Ez normális? - kérdezte WarGrowlmon, de csak a fejemet ráztam válaszul.
- Ne magyarázz, inkább tedd ezt te is, így kevesebb karma lesz, amit Apollomon ellen használhat. - morogta RizeGreymon, és lényegében igaza volt. Wargrowlmon is magához csalogatott egy karmot és megvárta, míg átalakul, majd megragadta és ő is rántott egy nagyon Apocalymon-on.

Észrevettem hogy mindenkinek két partnere van kint ezért kiengedtem BlackAgumon-t. Egy Apollomon azt kérte hogy tartsuk lenn a karmait.
-Van egy tervem! Ikkakumon indíts Harpoon Torpedo-t, majd BlackAgumon Spitfire-el erősítsd meg!
-Oké, megpróbálom!-a srácok megtették amit kértem, de alig érezte.
Közben Apocalymon elrabolta az egyik lányt és a szakadékba lökte a társát.
-Legyőzünk te marha!-ordibálta BlackAgumon Apocalymon-nak, akinek ez nem igazán tetszett és Giga Cannon-al lőtt rá.
-BlackAgumoooooon!-kiáltottam rá és odafutottam, majd átöleltem a sárkányt.
-Shadoooow!-szaladt felém és nagy ő is átölelt minket.
Farkasszemet néztünk a sugárral, de valami felemelt.
-Mi? Egy Hououmon!-lepődtem meg a madár Digimon érkezésén.
-Nyugalom! Segíteni jöttem! Támadjunk együtt!-mondta és támadni készült.-Crimson Flame!
-Segítsünk neki Spitfire-el növeljük a tűz erőt és lőjjük ki a torpedót!-a felhevült lövedék eltalálta a karját, átfúrta és a földhez szögezte.
-Ez az csak így tovább!

Az Apollomon megkért, hogy tartsuk lent Apocalymon-t, miközben kitalál valamit. Intettem Coredramon-nak, valamint Strikedramon-nak, hogy támadjanak egyszerre a karmokat. A WarGreymon fellőtt egy Gaia Hatalmat az égbe, amitől néhány perc múlva egy ugyanolyan X típusú MetalGarurumon jelent meg.
- Segítenünk kell az embereknek... - mormogta WarGreymon.
- Hogy megmentsük őket és a fajtánkat! - fejezte be a monológot MetalGarurumon.
A szemükben fehér fény lobbant fel, s egyszerre hatalmassá nőttek. Kihunyt a fény a szemükből, s a testük eltűnt, helyette a fejük lebegett ott, amikből testrészek növekedtek. A DigiVice-omból furcsa fény áradt ki, s a két testrész közé igyekezett. Bár nem láttam, hogy a többieké is ugyanígy tett volna, a fény mindig sokszorozódott. Végül egy fehér test keletkezett, aki nem volt más, mint Omegamon X.
- Én, Omegamon, ezt a káoszt nem tűröm el fajtársaim hazájában! - mondta WarGreymon és MetalGarurumon hangján. - Garuru Cannon!
A Garurumon fejéhez hasonlítható kezéből egy ágyú pattant ki, amivel egy hatalmasat lőtt Apocalymon-ra, amitől valamennyi karom leszakadt a hatalmas testéről, köztük a Judy-t fogva tartót is. Ezek után odarepült Apollomon felé, s a Grey Sword-el az ottaniakat is levágta. Jó tudni, hogy ebben a világban is számíthatunk barátokra és szövetségesekre.

Apollomon megkért, hogy intézzük el Apocalymon karmait, míg ő leveri a felső részt. Ám mielőtt bármit is tehettünk volna, a narancssárga hajú fiú digimonja elintézte az összes karmot, jobban mondva megfosztotta Apocalymont tőlük. Itt volt az idő a támadásra.
-Antylamon, Gargomon, itt az idő! Mehet egy Nyuszi Pengék és egy Gargo Lézer!-felugrottam a nagyobb digimon hátára, és úgy közeledtünk az ellenfél felé. Antylamon pengéi telibe találták Apocalymont, míg a Gargo Lézer is szépen hason lőtte. Ha már ott voltam, én sem maradhattam ki. Minden erőmet belegyűjtöttem egy hatalmas rúgásba, és jól fejen rúgtam Apocalymont, miközben egyet szaltóztam hátrafelé, vissza a társam hátára. Én is meglepődtem magamon, hisz ilyet még nem nagyon csináltam azelőtt. A támadás végeztével vártam a fejleményeket.

Egy Omegamon jelent meg hirtelen és számos csápot levágott, köztük azt is, ami Judy-t tartotta fogva. De viszont Judy zuhanni kezdett!
- Judy! Pao, kapd el! - mivel én is a hátán voltam, eltudtam kapni Judy kezét, és Pao hátára húztam, mikor majdnem mellénk zuhant.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle. De egy másik csáp már nyúlt Judy-ért, hogy visszavigye ahhoz az ocsmány gömbhöz.
- Tee-Dia! - Pao nyilai azonnal megsütötték a csápot. Nem is vettük észre, hogy egy hosszabb csáp nyúl mögénk.
- Neko Rúgás! - ugrott ki hirtelen a Vice-ból Angyal, és csapta le a hátbatámadót.

A társaink mellett számtalan jóságos digimon is megjelent, köztük Omegamon X és Hououmon. A királyi lovagok vezére a Grey Sword-el levágta Apocalymon megmaradt csápjait, s a Judy-t fogva tartót is. Pao szerencsére elkapta, de a csáp ismét felé nyúlt, hogy elkapja. Odaszáguldottunk és a karunkat kinyújtva védtük be őket. Ám a csáp rátekeredett és magához húzott. Baljós előjelek és egy jó ötlet támadt hirtelenjében. Amint a kar egyre közelebb és közelebb rángatott magához, a másik öklünkbe ismét lángot gyűjtöttünk és mikor már elég közel voltunk a gazdatesthez, kihasználtuk az alkalmat.
- Phoebus Blow! - kiáltottuk egyszerre, s egy jókora csapást mértünk Apocalymon-ra. - Apocalymon, te a szeretetet erőszakosan akartad megszerezni Judy-tól, ezért nem vagy te méltó arra, hogy ekkora erőt birtokolj!
Az öklünk átlyukasztotta Apocalymon hasfalát, amin csak úgy áradt kifelé az adathalmaz. Ám még az utolsó erejével egy vágást okozott a jobb karunkon, végül elkezdett bomlani. Bár győztünk, baljós előérzeteink támadtak: egy karomvágás és nem egy halálos támadás volt a "vesztünk"? Rápillantottunk: a sebből nem áradt elillanó adathalmaz, inkább mintha kék láng lepné el.
- Mi ez? - kérdeztem csöndesen, majd felordítottunk.
Valami hatalmas, gonosz energiát éreztünk a testünkben. A kezeinken a kék láng egyre erősödött, nagyobbodott, úgyhogy már a napkorona csúcsától a törzsünkig terjedt el ez az ismeretlen vírus. Csak egy valamire gondolhattam ilyenkor: Suttogó (Whispered)...

Az engem fogvataró csápot az egyik támadás leszakította, és zuhanni kezdtem, de lilly elkapott és Pa hátára rakott. Nem is voltam sokáig az utasuk, Dem Happyvel érkezve átvett engem, így már együtt voltznk.
- Jól vagy, Judy? - kérdezte Dem.
- Semmi bajom, csak a szokásos ettől a szemétládától.
- Majd mi segítünk és megvédünk, nagyságos kisasszony. - hajbókolt Happy.
Happy megfordult, és egy jól irányzott támadással besegített a csápok maradékának eltüntetésében, Dem is beszállt rakétákkal.
Bár őmga akart végezni Apocalymonnal, Apollomon magának aratta le végül a győzelmet... bár az volt a mázlija, mikor Apollomonon elterjedt egy vírus, ami akár végzetes is lehet a számukra.
- Most mi lesz? - kérdeztem. - Apocalymon vírusa ki fogja őket csinálni?
Happy nézte egy darabig, aztán fogta magát és a vírusos digimon felé indult, hogy a vírustól semlegesítse. Bár ez akár az életébe is kerülhet.
- Happy! - kiáltott utána Dem. - Mi a fenét fogsz csinálni?
- Amit meg kell tennem, Dem bátyja! Remélem, egy nap te nagyobb és jobb hős leszel bárkinél... Tirion ifjonc, növessz agyat, és biztos jobb leszel AncientGreymonnál... kisasszony, benned is bízom, hogy valóra váltsad a terveidet és álmaidat. Akármi is törtéjék velem, a szellemem köztetek marad. Sok sikert és szép hosszú életet kívánok mindhármatoknak.
ez utolsó szavakkal rákapaszkodott Apollomonra, és a kardja élének végét a sebbe nyomta. A kardon keresztül szívta magába a vírust. Furcsa képesség volt, amivel talán más hozzá hasonló nem rendelkezik. Eszébe jutott, hogy Demnek megígért egy barátságos visszavágót, ami nem jött össze végül. Azonban optimistán gondolt rá egy dologra: mindig lesz egy új élet a halál után. Vidáman dalolva szívta így a vírust, amíg őt kezdte el ellepni. Apollomonból pedig elszivárgott.
Végül a dolga végeztével, hogy a vírust elpusztítsa, felrobbantotta magát apró számjegyekké.
Én és Dem csak álltunk ott és gyászoltuk Happyt akinek sikerült végül megmentenie mindannyiunkat saját életét áldozva.
- Olyan optimista, vidám és udvarias volt... remélem, valahol feltámad egy életépes, vidám Agumonként.
- Béke poraira. - mondta Dem szomorúan. - Sose fogunk elfeledni, Happy, Greymon családok legnemesebbike. Különleges és erős voltál. Ég veled.

Miután Pao, vagyis Seasarmon megmentette Judy-t a zuhanástól, valamint Apollomon bevitte Apocalymon-nak a végső ütést, az utolsó erejével megkarmolta az isteni digimont. Attól a karja elkezdett kék lángban átalakosodni, s csak terjedt és terjedt a testén. Happy, a VictoryGreymon feláldozta magát Apollomon érdekében, s végül adatokra foszlott, az ott lebegő tojása pedig a Kezdet Faluja felé iramodott. Coredramon és Strikedramon gyászosan lehajtották fejüket, viszont nem maradhattunk sokáig tétlenek: a kastély összedőlése közben egy sebes, cikázó lényre lettünk figyelmesek. A DigiVice-om bemérte: egy Reppamon, Kudamon Bajnoki formája. Bajban lehetett, tehát intettem Coredramon-nak, s Strikedramon visszatért a Vice-ba.
- Mindjárt visszatérek! - szóltam a srácoknak és a mélybe vetettük magunkat.

//Digimonok Elkapása//

Apocalymon-t sikeresen legyőztük, ám az még utolsó erejéből egy vírussal megfertőzte Apollomont. Happy a segítségére sietett, de csak saját élete feláldozásával tudta megmenti az isteni digimont. Mikor tojásként a kezdet faluja felé indult, a számhoz kaptam, majd könnyek gyűltek a szemembe.
-Jajj ne..-suttogtam magam elé. A két társam a vállamra helyezte kezét, ami kicsit megnyugtatott.-Nyugodj békében, kis Happy..-hajtottam le a fejem. Az égről kitisztultak a felhők, és kisütött a Nap. Valószínűleg a gonosz digimonok eltűnése miatt.
-Ennyi. Vége.-gondoltam magamban.