A pokol délibábja

Lilly gratulált Antylamonhoz.
-Köszönöm.-mondtam neki mosolyogva. Minden dolog pillanatok leforgása alatt történet meg. A kastély már csak néhány lépésnyire volt, ám ekkor a hátam mögül arra lettem figyelmes, hogy Apollomonnak támadtak, RizeGreymon pedig lezuhant a mélybe. Ekkor egy hatalmas hullám szomorúságot és gyászt éreztem a lelkem mélyén, ami felváltotta az előbbi boldogságot. Az arcomon könnycseppek gördültek le és estek a száraz porba.
-RizeGreymon...-suttogtam magam elé, és próbáltam visszatartani azt, amit csinálni akartam, de nem ment. Odaszaladtam Kevinhez és megöleltem.
-Sajnálom, nagyon sajnálom.-zokogtam. Nem tudtam mi ütött belém, ilyen ezek előtt még sohasem történt. Antylamon lassan sétált oda, és hatalmas kezeivel mindkettőnket átölelt. Megnyugtatott, hogy a társam is itt van.

A kastély már csak pár lépésre volt, mikor azt vettem észre Kevinnel, hogy Apollomonnak támadtak, Rizegreymon pedig lezuhant a mélybe, ahol robbanás volt. Elszörnyedtem, hisz ezt biztos nem élte túl. Sírni kezdtem, hisz Kevin elvesztette a partnerét.
- Sajnálom... - mondtam neki. Pao is gyászosan hajtotta le a fejét. Ekkor vettem észre egy repülő csotváz félét, meg a csapatát, amik ránk támadtak!
- VIGYÁZZATOK! - Hirtelen megláttam Pao-val együtt az eszméletlen Demet, aki ott fekszik, és rá talált két nagy féreg, hogy megegye!
- NE! TEE DIA! - Pao a napfényből származó szent nyilakkal addig lőtte a két férget, amíg azok cafatokra nem szakadtak. Eztán odarohant, gyorsan a hátára kapta, és odarohant hozzám. Pofozgattam Demet.
- Demolatron, térj magadhoz!

Miközben RizeGreymon-t gyászoltuk, a kastély teteje felé egy SkullStamon szállt. Egy furcsa digimont véltünk észrevenni, akit két féreg akart elpusztítani.
- Azt nem hagyjuk! - dörmögött Apollomon. - Sol robbanás!
És a napkoronájából óriási lángcsóvát lövelltünk az ellenfelekre, ami egyesült Pao Tee Dia-jával és az elpusztította azokat. Gyorsan odarohantunk Lilly és a Demolatron-nak nevezett digimonhoz.
- Nicsak! Milyen digimon? Még sose láttunk, pedig számtalan DO-ssal küzdöttünk és rengeteg digimont mentettünk meg... - csodálkoztam.
- Mit akar SkullSatamon itt? Azt hittük, már Parasimon uralkodik efelett.
- Nyilván már neki szolgál ez az egyed.
- Kis testvér, nem tudod, miért keres itt SkullSatamon? - kérdezte a partnerem és Demolatron felé fordult.

SkullSatamon röhögött és a kastélyba vitt engem, amíg kómás voltam. Mire magamhoz tértem, már egy szerény, de kényelmes kis szobában találtam magamat. Az elrablóm meg a szobán kívül állt, pontosítva az ajtóban.
- Addig leszel ide bezárva, amíg nem akarsz a feleségem lenni! - mondta. - De továbbra s akarlak bántani, ugyanúgy kellemes bánásmódban foglak részesíteni, hogy bebizonyítsam, hogy jobb pár lenék számodra, mint az a nyavalyás Demolishormon!
- Te csontképű tökfej, nem értettél meg engem a múltkor?! - fenyegetőztem. - Megállj csak, úgyis kikerülök innen és szét lesz rúgva a hátsófeled! Másfelől, Dem NEM A PASIM!
SkullSatamon úgy tett, mintha nem hallotta volna, és bezárta az ajtót kívülről. Aztán intett két nagyra nőtt disznónak, hogy őrizzenek engem. Közben halálra aggódtam Demért, hiszen amikor utoljára láttam, meglőtték, mi meg leestünk róla.
És ekkor vettem észre, hogy a 'Vice-om eltűnt.

Michael és DemiMeramon elérték a kastély falát és azon agyaltak, hogy másszanak át észrevétlenül. Amíg ezen gondolkoztak, a Demet megtaláló férgeket elintézte egy ismerős digimon és a Mega szintű digimon. A robotdigimon csak nagyon lassan, kis idővel később tért magához, addigra őt vetté körül. a kezében meg ott volt az é 'Vice-om benne az aggódó Tirionnal.
- Demmy bácsi! Demmy bácsi!
- Tirion! - hebegte Dem. - Azt hittem Judynál vagy... te jó ég! Judy! Lelőtt engem, aztán elrabolta Judyt!
A hatalmas Apollomon felém kerekedett és érdeklődött, hogy mit keresett itt SkullSatamon, eltette a 'Vice-ot, és felelt.
- Az a mocskos szörnyeteg ennek a helynek az egyik nagyura, legalábbis annak állítja magát, de ha jól emlékszem, emlegette, hogy van mestere. Nemrégiben estünk fogságába, de mi kiszabadultunk. Azért rabolta el a partneremet, mert annak a hülyének megtetszett Judy, és őt akarta! Én fogom ízekre tépni SkullSatamont, ha bántani meri őt!

A barátaim mind együtt éreztek, de pontosan nem tudták átvenni a fájdalmam. Mindegy is, sajnos most ezt magam mögött kell hagyni, és tovább indulni. Az égen egy SkullSatamon jelent meg.
- Mennünk kell, később is ráérünk gyászolni. - mondtam a többieknak, majd megláttunk egy számunkra ismeretlen digimont, akit épp kiszemeltek a paraziták. Lilly és Azure egyesített támadása minden parazitát eltüntetett, de így is bőven voltak még.
- Atomic Blaster! - kiáltotta el magát WarGrowlmon és SkullSatamon-ra tüzelt. Persze mozgó célpontot nehezebb volt eltalálni és ez most sem volt másképp. Nem sok hiányzott, de mellé ment. Még több parazita jelent meg ennek hatására, és WarGrowlmon, védve mindenkit, csak a karján lévő pengéket használta a paraziták kiírtására.

Eközben a mocsárban:

RizeGreymon megsínylette a becsapódást, és nehezen is tudott csak felállni. A pisztolycsőre támaszkodva, sántítva bicegett, mikor meglátta, hogy mi történik fent a kastély környékén. Az egyik szárnya leszakadt, a másikről pedig letört két darab rész. A pisztolya csöve összenyomódott, mintha egy présgépbe tették volna. Nem nézett ki jól, de tudta, hogy valahogy fel kell jutnia a kastélyhoz, mert nem lesz könnyű menet odafent.

A Trailmon segítségével megérkeztünk a helyre. Szó szerint kirázott tőle a hideg, majd megjelent egy csapat Keramon.
-Mosómedve, majd mi elintézzük őket!
A Keramon-ok Bug Blaster-el támadtak és a túl erő miatt majdnem ütötték Gomamon-t.
-Pajtás találjunk ki valamit!

A megható pillanatok közepette egy sérült Demolishormon és egy SkullSatamon jelent meg. Az utóbbi egy lányt tartogatva ment be a kastélyba, bár a könnyektől nem nagyon láttam mindent. Letöröltem a könnyeim, majd odaszaladtam én is. Megtudtuk, hogy Judy-t az a SkullSatamon rabolta el, és elakarja venni feleségül. ezen kissé meglepődtem, hiszen furcsálltam, hogy egy digimon el akar venni egy emberi lényt. Közben a paraziták tovább támadtak, így odaszóltam Antylamonnak, hogy segítsen. A társam bólintott, majd odasietett WarGrowlmonnak segíteni.
-Minden rendben, robotbácsi?-kérdeztem a sérült digimont.

Dem(AKI JELENLEG DEMILIMON!) elmesélte, hogy a SkullSatamon, az a repülő csontkollekció elrabolta Judy-t, hogy a elvegye feleségül!(?) Én és Pao összenéztünk, hogy ilyen is lehetséges? De közben az Orkmonok, a disznóképű Digimonok és a Férgek is megtámadtak minket!
- Gondolom ezek a Szolgái! - mondtam Demnek, majd Paohoz fordultam: - Pao, tutod a dolgod!
- Igen! Tee Dia! - Pao azonnal harcba szállt velük, és a férgek felét már leszedte.
- Menjetek, én meg Pao feltartjuk őket! - mondtam a többieknek.

SkullSatamon kisebb gyalogai már jöttek is értünk. Éreztem, hogy a partnerem kezd gyengülni.
- Apollomon, váljunk szét! - mondtam.
-De akkor te veszélyben leszel, Azure!
- Csináld vagy olyat teszek, amit egész életedre megbánsz! - fenyegetőztem kis humorral. - Bízz bennem, partner!
Mélyet hümmögött és néhány pillanat múlva szétváltunk. Magamat is gyengének éreztem, hiszen számtalan csapást bekaptunk. Coronamon is bőven elfáradt.
- Reload, Grademon! - kiáltottam és a fő partnerem helyében most Grademon volt ott. - Itt a te időd nagyfiú...
Látta, hogy nem voltam éppen a legjobban, a hátára vett és cikázás közepette támadt az Orkmon-ok ellen. Már tudtam is, miért éppen az Arany Meteor becenevet kapta riválisaitól.

WarGrowlmon ügyesen bánt a karjain lévő pengékkel és sorra írtotta a ránk támadó parazitákat.
- Double Edge! - WarGrowlmon nem kímélte egyik ellenfelünket sem, majd egy kisebb parazita csoportot egy jól irányzott Atomic Blaster támadással semmisített meg, majd folytatta a puszta kezes harcot.
- Engedj le, úgy nem tartalak vissza. - furcsának találta a döntést, hisz akkor védtelen maradok, de Azure-al, majd kitalálunk valamit, hogy hova bújhatunk el. Ekkor WarGrowlmon-ra egy újabb csapat parazita támadt, de ezek valamiért nagyobbak voltak előző társaiknál. Körbevették a partnerem, aki nem tudott mit kezdeni a túlerővel. Hiába próbálta Atomic Blaster-rel, vagy Double Edge-el ritkítani, nem sok kellett, hogy ellepjék. Ekkor egy ismerős narancssárga színű energiagömb lőtt szét pár parazitát, így WarGrowlmon ki tudott szabadulni a szorításukból. Arra fordultam, amerről a lövés jött, de nem láttam semmit, majd előttem tört fel a levegőbe RizeGreymon. Eltátottam a számat, hogy mi történt. Elég ramatyul festett.
- Hát élsz? - hitetlenkedtem, majd Agumonná alakult vissza és elfoglalta helyét a Vice-ban.
- Mi történt odalent? Mesélj már valamit! - Agumon ásított egyet, majd felszisszent a fájdalomtól.
- Azt hitted ilyen könnyen megszabadulsz tőlem mi? Nem olyan könnyű engem kicsinálni. Mikor lezuhantunk, félúton fejbevágtam a pisztollyal, így leszakadt rólam, majd egy Trident Revolver-rel tompítottam a becsapódás mértékét. - mesélte el Agumon a Vice-ból. Akkor az volt az a robbanás, amit láttunk innen fentről.
- Örülök, hogy itt vagy. Pihend ki magad, mert még számolok veled, amiért megijesztettél. - mondtam mosolyogva.
- Hagyjuk a parazitákat, WarGrowlmon, intézzük el SkullSatamon-t.Többiek?

//Kevin, talán tartanod kéne a sorrendet, nem? Én jöttem volna Azure után//

A férgek, a disznóképűek és az Orkmonok támadtak. Bár seregnyien voltak, Már elegen voltak, hogy elbánjanak velük. Dem mindenesetre megtehette volna, hogy mag használja a 'Vice-ot a jelenlétem nélkül is, de egyelőre a sérülései miatt nem volt elég erős ahhoz, hogy Demolishormonná visszaalakuljon.
Gondolkozott, hogy segítsen a csapatnak. Aztán a hegyoldal felé pillantott, amit ha eltalálnak, rászakad az alatta állókra. Hát a sereg ott állt, amilyen ostobák voltak. Steve megkérdezte hollétét, és amikor robotbácsinak hívta, felhúzta a nem létező szemöldökét.
- Robotbácsi?? - hüledezett. - Nem tűröm el, hogy engem ennyire leöregítsenek vagy bácsizzanak vagy más módon hívjanak. Épphogy Shibuyába kötöztünk, nekem rontott egy csapat kölyök, mert milyen cuki vagyok. Tiriontól csak azéért tűröm, mert nehéz felfogású.
- Igen, csak én nevezhetem bácsinak... hé! Nem vagyok nehéz felfogású! - nyafogtam a kis DemiVeemon.
- Neked csönd odabent! Fiú, ti meg ne velem törődjetek, hanem tedd magad hasznossá, és tereld ki a társaidat onnét, hogy szétlőhessem a sziklafalat a bandára.
Amint ez megtörténik, és a kis csapat odébbáll, Dem pedig megcélozza a falat Lézerágyúval, és koncentrál a töltődésre, majd időben lő. A fal robbanást követően ráborul SkullSatamon csicskásaira.
- Szép lövés, Demmy bácsi! - emelte fel a hüvelykujját Tirion.
Dem nem válszlt. Mivel az utolsó megmaradt erejét is elhasználta, összeesett, és ettől pedig megint egy szinttel lejjebb csúszott, pontosítva Cubelimonná alakult át.
- Demmy bácsi!! Most ki hord engem, amíg Demmy bácsi egy kockafej?? Segítség, help, half, aiuto!

A Keramon-ok még,mindig támadtak, ezért gyorsan ki kellett találni valamit megláttam egy kő halmot. Gyorsan beráncigáltam Gomamon-t halom mögé. A támadás abba maradt.
-Talán elmentek?
-Nem hiszem, de van valami ami talán segíthet...Gomamon evolúció! Ikkakumon!-Gomamon felvillant, majd egy óriási rozmár állt előttem.-Harpoon Torpedo!
A támadás leütött egy Keramon-t, de még mindig maradt jó pár.
-Van egy ötletem. Csaljuk ide őket!
Ikkakumon-al futásnak indultunk és mikor a Keramon-ok a halom alá kerültek a partnerem bele lőtt és a kövek be temették őket.
-Szép volt! De most hogy találjuk meg Mosómedvét?
-Ülj a hátamra és felúszok a mocsáron.
Így hát felugrottam a hátára és a mocsáron felfelé haladva eljutottunk a kastély elé, ott egy csapat szelidítő harcolt Orkmon-okkal.
-Segítsünk nekik! Harpoon Torpedo!
A torpedó leütött kettő Orkmon-t, majd az egyik Digimon rá robbantotta a mögöttük álló kőfalat.
-Sziasztok! Segíteni jöttem!-kiabáltam.

Demi nem valami jól fogadta a lebácsizást, és rámparancsolt, hogy tereljem ki a többieket a sziklafal alól, hogy ő széttudja azt lőni.
-Ööö.rendben.-mondtam.-Srácok, Deminek van egy ötlete, de ahhoz ki kell jönnötök a sziklák alól!-kiabáltam oda a többieknek. Antylamon bólintott, majd ott termett mellettem. Miután mindenki kiment a sziklák pereme elól, Demi szétlőtte azt, ami ráomlott az alatta álló ellenfeleinkre. Ám a támadás megviselte a digimont, aki visszafejlődött in-trainig formába.
-Steve, azt hiszem már én sem bírom sokáig.-mondta a társam. Én bólintottam, majd Antylamon visszafejlődött Lopmonná. A parazitáktól megtisztított úton már könnyű volt eljutni Lopmonnal az ölemben a kastély bejáratáig. Ott várakoztam a többiekre, hogy odaérjenek.

Kiterelt Steve minket a Sziklafal alól, majd Demolatron szétlőtte azt, és ezzel elérte, hogy az ellenségre boruljon. Azonban kimerült ettől, így Cubelimon lett, Tirion, Judy másik Digimonja meg sápítozott, hogy most ki viszi.
- Ne félj, majd én viszlek.^^ - vettem kezembe Judy vice-át. - Milyen aranyoska vagy!^^ Ne félj, nálam biztonságban leszel.^^ - És az én vice-om mellé tettem, majd kézbe vettem Cubelimont, miközben Pao is Labramonná vált, hogy tartalékolja az erejét. A parazita mentes úton már könnyű volt a kastély bejáratáig menni, ahol már Steve várt. Közben Angyal a zsebembe átszólt a másik Vice-ban lévő Tirionnak:
- Szia, Angyal vagyok, téged hogy hívnak?^^

//Judy, végülis mindegy, mi a sorrend, csak legyen meg minden körben mindenkinek a post-ja//

A sebesült digimon, Demilimon megkért bennünket, hogy álljunk el az útból. Úgy is történt: Grademon miután végzett egy rohammal, visszacikázott Lilly-ék mellé. Miután a sziklák rázuhantak a férgekre, Demilimon visszafejlődött Cubelimon-ná, majd Pao és Antylamon is Labramon-ná, valamint Lopmon-ná.
- Grademon, te jól vagy? - kérdeztem és a vállára ülve a vörös szemeibe néztem.
- Természetesen, Aniki. - mondta halkan és elnézett máshova.
Halványan elmosolyodtam és belekapaszkodtam Grademon-ba. Látszólag a szeme sarkából észrevett egy árnyat, ami pók-szerűen mászott el a kastély falán.
- Parasimon! - kiáltottam fel.
Grademon rögtön üldözőbe vette, ám én leestem a hátáról. Megszólalni se bírtam: a partneremet elektromos hálóval tekerte körbe és magával vitte a kastélyba, látszólag ugyanoda, ahova SkullSatamon vitte nem régiben Judy-t, Cubelimon hűn szeretett partnerét. A földbe csaptam az öklömmel, amiért nem vigyáztam jobban a partneremre és néhány könnycsepp csordult ki a szememből. Már annyira megszerettem Grademon mogorva és magányos természetét, hogy nem hagyhattam magára. Ekkor váratlanul előugrott a DigiVice-ból GeoGreymon.
- A sírással még ráérsz, Azure mesterkém - mondta együttérzően. - Mutassuk meg Parasimon-nak és a csonthavernak, milyen tűz ég bennünk! - azzal felemelt a fejére és vele együtt vártuk a fejleményeket, miközben összeszedtem magamat.

Eközben Parasimon sokkhullámmal elkábította Grademon-t és bevitte a fészkébe, Judy szobájának egyik rejtett zugába, és az általa megszerzett fekete DigiVice-ába helyezte el. Fekete adathalmaz lepte el, amitől a páncélja elkezdett lilás színt felvenni.
- Hamarosan a legjobb szolgám leszel, Arany Meteor és semmi se akadályozhatja meg a tervemet! Ezer köszönet Harlám Baranski-nak, amiért átadta ezt a szerkezetet.

Amíg SkullSatamon távol volt, addig nem unatkoztam. Bár az ajtón keresztül nem tudtam kiszabadulni, ott volt az ablak, amin keresztül kimászhattam. Hálát az égnek, hogy mászásban is ügyes vagyok, és a fal nem okoz nekem gondot. Csak nem zaba lefelé néznem.
Másztam, másztam, míg végül egy résbe tök véletlenül becsúsztam, és egy fészekben találtam magam. Pontosan ott, ahol láttam, hogy egy Grademont betuszkol egy fekete 'Vice-ba egy Parasimon. Már sejtettem, mit akarhat vele, amióta megmentettük Demmel a testvéreket. Amint a Harlám nevét meghallottam, nem haboztam, előálltam rejtekemből.
- Azt csak hiszed, ocsmányság! - sziszegtem. - Nem fogom hagyni, hogy rabszolgaságra kényszeríts bárkit, koszos DO szövetséges! Egyedül vagy pertneremmel képes leszek erre! Képes leszek rá, hogy a korcs DO-sokat és szövetségeseiket elpusztítsak! Itt az idő, hogy a leendő legrosszabb rémálmotokkal kezdj ki!
A többiek elindultak a kastély felé, miután elrabolták Grademont. Dem nyugodtan pihent Lilly karjaiban, mint Cubelimon. Cak egy kis pihenő kellett neki, amit megkaphatott. Ekkor hallott fejében Judy hangját. A partnere hangja elszánt és harcias, de valahol bosszúálló és sötét. Érezte, hogy neki ott kell lennie. Ez tette erősebbé hirtelen. A szemei hirtelen vörössé váltak.
- Judy... ott leszek... segítek megölni... akit kell... megölöm, ha bántani meri őt, vagy más ártatlan foglyot... JUDY!!!
Ekkor Cubelimon szinből átlépett Rookie-ra, majd Demolishormonná. És ekkor más evos alakba kezdett fejldni, ami nagyobb és erősebb lett. ebben a formájában Fegyvereként egy nála nagyobb és nehezebb hidrokalapácsot lengetett meg. Dem átváltott Ultimate formába, amit Demolatermonnak neveznek. Mégha az is lett és ez az eredeti ultimate formája, azonban agresszív és hidegvérű volt. Elrugaszkodott és áttörte egyszerűen a falat félretaszítva az ellenséget. Ugrásával egyszerűen száguldott, amíg betörte a falat, ami elválasztotta fészektől.
- Senkit se fogsz a hatalmad alá vetni, féreg! Megöllek!!!
- Dem?! - néztem rá döbbenten. - Te vagy az?!
Ő nem vetett rám szemet, egyszerűen vadul nekirontott Parasimonnak, akt előtte meglőtt Rakétákkal, majd Hidrokalapáccsal nekiment. Azzal egyszerűen mindent tört-zúzott. Mint egy barbár, úgy üvöltött.
- Dem... - hebegtem. - Állj le, kérlek, még Grademonnak is ártasz...
Ha kézügybe tudom venni, akkor elveszem a fekete 'Vice-ot, és ekezdek pötyögtetni vele, hogy visszafordítsam az átalakítás folyamát. Ha nem, azon fáradozok, hogy Parasimon közelébe menjek és elvegyem azt.

A Trailmon - út közben bemutatkozott - hamarosan letett bennünket a legközelebbi mocsaras vidéknél, mivel nem mert tovahaladni. Dracomon elmesélte, mi az oka: ezt a helyet a Pokol délibábjának nevezik, amit Barbamon kreált meg. Tényleg úgy festett, mint egy pokol. Amint mendegéltünk a lápban, egy hozzám hasonló emberfiú, egy Ikkakumon - Dracomon szerint - fején úsztak néhány Keramon elől. Összenéztem a társammal, s bólintottunk. Dracomon a Baby Breath-el magára vonta a figyelmet, így a másik két partner elmenekültek az üldözőik elől. Ám arra nem számított, hogy a Keramon banda rávetik magukat, s jól elbántak vele. Szó nélkül rohantam Dracomon-nak segíteni.
- Fuss, te bolond! - fakadt ki a társam.
- Hogy tiéd legyen a dicsőség? - vettem kérdőre a dolgot. - Nem hagylak elpatkolni!
Erre a DigiVice-om ismét felragyogott, s annak a sötétkék fénye elrepítette a Keramon-okat pár méterre a lápba. Dracomon felröppent a magasba és ismét továbbfejlődött: erős izomzata, éles karmai, széles szárnyai nőttek, valamint az állkapcsa még jobban kiugrott.
- Coredramon!- kiáltotta el magát a kék sárkány. - Blue Flare Breath!
A leálló Keramon-okat ezzel a kék lánggal porrá égette. Miután végzett, odacsörtetett hozzám.
- Az égről egy kastély zuhant le, ahol több szelídítőt és digimont véltem felfedezni. Mit gondolsz, menjünk oda?
Bólintottam és felmászván a hátára elindultunk a kastély felé.
- És velem mi lesz? - kérdezte egy hang a Vice-ból. - Dai-sama!
- Te meg ki vagy?
- Monodramon, a te második partnered. - mondta durcásan.
Ezek után tanácstalan maradtam, ám ráért később ezekkel foglalkozni, mivel Coredramon hamarosan letett a kastély távoli pillérjére, ahonnan egy igen ronda férget, Parasimon-t és egy fogva tartott lányt pillanthattunk meg, ahova egy óriási robot digimon tört befelé. Nem állhattunk meg: közelebb repültünk és vártuk, mi lesz.

Fordult a kocka, és most Azure Grademonja esett bajba. Parasimon elkapta és elvonszolta oda, ahonnan valószínűleg SkullSatamon is jött.
- Kezd elegem lenni ezekből. És éhes is lettem. - azt hittem dobok egy hátast, mikor ezt meghallottam.
- Most komolyan erre gondolsz, miközben ott megy Parasimon? - több sem kellett a DigiVice-ból is megszólalt egy ismerös hang.
- Én is kajás lettem. - Agumon rákontrázott WarGrowlmon kijelentésére. Azt hittem rögtön földhöz vágom a Vice-om és rátaposok párszor.
- Srácok, elég volt, először győzzük le ezeket, aztán az emberi világban kaptok egy Mount Everest méretű svédasztalt. - mondtam a partnereimnek.
- Mi az a svédasztal? - homlokcsapás. Erre nem létezett más reakció. Kezdtem azt hinni, hogy kifogtam a Digivilág bélpoklosait.
- A svédasztal igen egyszerű. Egy vagy több asztal megrakva mindenféle kajával, és azt veszel el, és annyit, amennyit akarsz. - magyaráztam meg.
- Ez jól hangzik. Na akkor intézzük el ezeket, aztán nyomás svédasztalozni. - WarGrowlmon a kezét az égre emelte és pozcióba helyezkedett.
- Srácok, könyörgöm komolyodjatok már meg.

Megjelent az eredetileg keresett Parasimon, aki elrabolta Grademont. A segítségére sittünk Lopmonnal, de megjelent egy másik fiú egy kék Coredramon hátán. Közben Dem átfejlődött és tombolni kezdett, szétverve mindent, ami körülöttünk volt. Néhány sugara minket is majdem altalált.
-Héj, figyelj már oda!-kiabáltam neki, de ő nem is hallotta. Egy hatalmas szikla közeledett felém egy halom törmelékkel, ami a kastélyból vállt le. Sajnos túl későn vettem észre, és már nem volt időm elkerülni. Megfogtam Lopmon, a kezébe nyomtam a Vice-ot, és eldobtam, hogy legalább ő ússza meg a becsapódást. Az események nagyon gyorsan történtek, és már készültem arra, hogy összelapít a szikla, mikor egy hatalmas fényjátékot észleltem.
-Szivárvány Szimfónia!-mondta egy lágy, női hang, és a fények darabokra törték a sziklát. Kinyitottam a szemem, de kénytelen voltam eltakarni a szemem, mert a fények majdnem kiégették.-Minden rendben?-kérdezte a hang. A fények elültek, és ott lebegett előttem AncientKazemon.
-Ööö..köszönöm, igen. Hogy hogy itt vagy?-kérdeztem tőle.
-Most kivételesen nem hozzád jöttem, hanem hozzád, Azure.-fordult oda a kékhajú lányhoz.

Mikor Azure Grademon-ja elkapta Parasimon, nagyon megijedtem, hisz ki tudja, mit tesz vele. Az még hagyján, de mikor megjelent Parasimon, Dem kiugrott a kezemből, és átalakult, majd mint egy barbár, úgy támadt Parasimonra, miközben ott volt Judy, meg egy Fekete vice is!
- Jaj ne! Azure, ott egy Fekete Vice! Talán Harlám adta oda Parasimonnak, hogy azzal mosassa ki Grademon agyát, mielőtt elveszi magának! - nagyon is jól sejtettem ezt, hiszen én is hallottam, hogy Harlámnak kell Grademon. Hirtelen eszembe jutott, hogy nálam van Judy Vice-a.
- Pao, fejlődj Seasarmonná, aztán menjünk Judy-hoz! - Pao vette az adást, hiogy hátha a Vice-al meg tudja Demet állítani Judy.
- Rendben! Labramon digiváltozik... Seasarmonná! - Amint befejeződött a fejlődés, Pao hátára ugrottam, majd partnerem Judy felé kezdett ugrálni ilyen kiszögeléseken, amit okozott Dem Ultimate-ként.

Lilly megpillantotta Parasimon karmai között a fekete DigiVice-t, amiben Grademon lehetett. Eközben a szeretet ősi harcosa, AncientKazemon megérkezett, aki most kivételesen miattam jött. Mialatt Dem tombolt, egy fiú egy tengerkék Coredramon hátán jött meg. Akármennyire próbálta a lány - aki Judy volt, Lilly állítása szerint - megtörni a 'Vice átalakítását, túl késő volt: az összetört ugyan, ám helyette Grademon kiugrott belőle és egyetlen Grade Slash-el a falnak vágta Dem-et, akármennyire is tombolt. Most egészen máshogy nézett ki: arany helyett lila páncélt viselt és a szeme vérvörösen izzott. Őrjöngve ordított, ami nem vallott rá. Ahogy visszaemlékeztem a fele töltött percekre, a DigiLélek megjelent a testem körül.
- GeoGreymon, a tiéd! - kiáltottam, majd azt a DigiVice-omba töltve átadtam a partneremnek.
- GeoGreymon, evolúció! - azzal a felsőtestére masszív, erős páncélzat nőtt, ahogy mesterséges szárnyak, valamint egy revolver a bal karjára. - RizeGreymon!
Nem haboztunk: ellendülvén magát a földtől Dem és a Coredramon mellé emelkedtünk a levegőbe.
- Grademon, állj le! Ez nem vall rád! - próbáltam lenyugtatni.
Ám a partnerem továbbra is őrjöngve támadt, de most ránk! Egyetlen fejeléssel hátralökte RizeGreymon-t, viszont szerencsére nem esett túl nagy baja.
- Bakker, mit csináljak, ha nem árthatok neki?! - üvöltött RizeGreymon.

Megjelent egy lány, aki Lilly állítása szerint Judy volt. Megpróbálta megtörni a 'Vice átalakítását, de nem sikerült, sőt, elejtette a szerkezetet, ami összetört és kiugrott belőle Grademon és neki támadt egy másik digimonnak. Azure GeoGreymon-ja is RizeGreymonná alakult, majd Azure próbálta leállítani Grademont, hátha a szépszó hat rá, de válaszul csak a fejével felöklelte RizeGreymont, aki utána bosszankodni kezdett azon, hogy mit csináljon, ha nem árthat neki. Feszülten figyeltem az eseményeket, majd döntöttem. Csak GeoGreymon nem árthat neki, Azure egy szóval sem mondta, hogy más sem.
- Atomic Blaster! - WarGrowlmon nem kímélte Grademont. Ez nyilván sokaknak nem fog tetszeni és lesznek, akik szembe szállnak majd velünk.
- Nincs most erre idő! Grademon megőrült, legalább gyengítsük le, hogy ne legyen képes támadni. Sajnálom Azure, muszáj megtennünk, különben ő csinál ki minket. - mondta WarGrowlmon. Meghagytam neki a szót, inkább nem szóltam semmit.

//Kev, értsd már meg, hogy Azure után én jövök, amióta beszálltam//

Grademont sajnos nem lehetett időben megmenteni, mert mire kitört a 'Vice-ból, megszállott lett. Vadul támadott. Demet is fejelni akarta, de nem sikerül. Az őrült partnerem Szikrapajzzsal kivédte, és gy hárította el magától, hogy képen puszilta a hidrokalapcsával. Parasimon addigra Dem vad támadása alatt falnak csapódott és elájult. Végül is Grademon és Parasimon egy súlycsoportban voltak vele, úgyhogy simán nem lehetett őt elintézni, főleg, hogy vaddá és gonosszá vált. kegyetlenül nekiment Grademonnak. Nem használta képességeit, csak úgy elkezdte törni a páncélját.
- DEM!!!! - ordítottam. - DEM!!! HAGYD ABBA!!!! NE ÖLD MEG!!!
Dem ekkor felém fordult és nekem rohant, ahogy nekem rohant, úgy kapott el és a falhoz nyomott, hogy széttrancsírozzon.
Könnyes szemekkel néztem egyenest Dem szemeibe.
- Dem... kérlek, térj magadhoz... ez nem te vagy... az igazi Demolatron okos és zseni... és sose tenne ilyesmit...
Dem hörgött, és lőni készült.
- Emlékezz...! emlékezz rám, kérlek... attól a naptól kezdve, amikor először találkoztunk... amikor együtt tanultunk, éltünk át mindent... mi ketten testvérek vagyunk... err emlékezz, hogy bátyám helyett báty voltál, és mennyire szeretlek!
Nagy nehezen húztam ki a karjaimat és átöleltem a kezét. Dem ettól hirtelen abbahagyta a dühös hörgést és mereven, döbbenten nézett rám. Hirtelen feltörtek benne az emlékek, és olyasmit csinált, amit nem szén alapú formája miatt nem tudhatna.
Sírni kezdett.
- Judy... - hebegte. - Én is nagyon szeretlek... köszönöm... csak meg akartalak menteni... Tudod, milyen vagyok, ha bántank téged... soha többet.... soha többet nem fogom elveszíteni az eszem.
Letett, és megölelt. Viszonyoztam neki, közben ugyanúgy sírtam.
- Köszönöm még egyszer... ki hitte volna, hogy ez az én Ultimate formm! Na ndegy, átvitt értelmű szerelmi vallomásra nincs időnk! Észhez kell téríteni Gradmont, és elgyapálni azt a gyenge kis pókfajzatot, aki arra s méltó, hogy megöljem.
Elengedett, és Gradmon felé indult. Kezében megpörgette egyszer-kétszer a hidrokalapácsot.
- Gyere ide szépen, cicuskám... cicc, cicc, Demolatron bácsi kiveri belőled a parazitákat.
Ekkor nekirontott, és kézi tusával vagy ütéssel támadta, amíg nagy nehezen sikerült lefognia, és a földre kényszerítenie. Sokkal könnyebben akko megy neki, ha egy másik segítőkész diimon is segít neki lefogni. A tmadásokt szikrapajzzsal kivédte.
- Gyerünk, kölyök, ideje példát venned Judytól, és segíts a partnered régi énjét visszahozni, amíg fogva van tartva! Csak te segíthetsz neki! MOST!!!

Úgy tűnt, hogy a fekete 'Vice-ból kiszabadult lila Grademon az egyik lány partnere, méghozzá azé, aki egy RizeGreymon fején helyezkedett el. WarGrowlmon már le akarta támadni Grademon-t, ám mielőtt eltudta volna sütni az Atomic Blaster-t, intettem Coredramon-nak. A sárkány digimon spirális alakban kezdett el WarGrowlmon felé ereszkedni és egy erőteljes Blue Flare Breath-el eltérítette a csapást. Felálltam Coredramon hátán és a sárkány digimonra, WarGrowlmon-ra.
- Nézd, lehet más mód is arra, hogy megmenthessük ezt a digimont! - kiáltottam.
Ám az egyik lány gigász robot digimonja nem igazán fogta vissza magát. De legalább azt megakadályozhattuk, hogy ne verjék porrá Grademon-t. Eközben Parasimon a figyelemelterelés érdekében száznál több parazitát engedett ki magából, valamint magához hívatta SkullSatamon-t, hogy intézzen el bennünket.
- Azt szeretném látni! - mordult fel Coredramon. - Muszáj ezeket magunkra vonni, különben az emberlány elveszíti a társát. Hadd mentse meg azt, akit szeret!
Még sose hallottam így beszélni, de igazat adtam neki és a paraziták első hulláma felé száguldottunk, s a Strike Bomber-el a farkát lendítve megannyi férget söpört el az útból, amik lezuhantak és rövidzárlatot kaptak. Én is arra vártam, hogy a lány tegye a dolgát és mentse meg Grademon-t.

AncientKazemon odalebegett Azure-hoz, majd fennhangon beszélt mindenkihez.
-Kérlek, ne avatkozzatok ebbe bele! Foglalkozzatok Parasimonnal és SkullSatamonnal!-majd odafordult a lányhoz.-Azure. Érezned kell a szeretetet, amelyet Grademon iránt érzel. Csak ez mentheti meg. Próbálj vele beszélni. De ne a szádat használd. Hanem a szivedet.-azzal megéritette Azure mellkasát, pontosan ott, ahol a lány szíve volt. Ekkor Azure-t körülvette egy rózsaszín digilélek. Valahogy én is átéreztem a hatalmas szeretetet, amitől a Vice világítani kezdett.
-Jólvan Lopmon, intézzük el a két ellenfelet.-majd a társam felé irányítottam a fényt.
-Lopmon, shinka! Antylamon!-a társam nekilendült, és a Kar Bombázót használta Parasimon férgei ellen. A fém típusú támadások széttrancsírozták az undorító kis parazitákat, amitől szabad út nyílt Parasimon felé.
-Gyerünk srácok, ti jöttök!-kiabáltam oda a többieknek.