A pokol délibábja

Nem csoda, hogy így hívják: ugyan ez nem az igazi pokol, ám ugyanolyan érzést kelthet emberben és digimonban. Barbarmon hozta létre.

Egyhamar megérkeztünk a Digivilágba, de ez a vidék jóval másabb volt, mint az általam ismertek. Forró láp füstölgött alattunk, mindenütt csak korhadt fekete fák, az égbolt zivataros, mégse zuhogott az eső. GranLocomom már tájékoztatott bennünket arról, hogy ez a Sötét kontinensen elterülő Pokol délibábja, amit egy nagy harc alatt hozott létre Barbamon, a Démon nagyurak egyike.
- Mindig is kerülni akartam az ilyen helyeket - mondtam. - Most meg ide osztottak egy feladat teljesítésének érdekében...
Az út kezdett rázóssá válni: egy Deltamon bújt ki a mocsárból és ijesztő "karmaival" felénk suhintott. GranLocomon Mega digimon révén nem, hogy visszatámadt volna, inkább spirális alakban kerülte ki a rohamot és tovahaladtunk.
- Nem állhatunk le csetepatézni - dörmögte és dudált egy nagyot.

Hamar megérkeztünk a Digi Világba. Ez a vidék elég lepusztult volt, mindehol korhadt fákat láttunk. Alattunk a mocsár fortyogott, az égbolt pedig sötét volt és zavaros. Éppcsak nem esett, de lehet ezzel jobban jártunk, mert egy Digi Világbeli savas esőt nem biztos, hogy jól viseltünk volna. A mocsárból egy Deltamon bukkant fel, de GranLocomon nem állt le vele harcolni, inkább spirálban kikerülte és elment mellette. Azt mondta nincs értelme leállni csetepatézni.
- Pedig lehet, hogy Gigimonnak szüksége lett volna rá. - viccelődtem, ugyanis Gigimon nagyon nézte Deltamont, ahogy elhaladtunk mellette.

Megérkeztünk a Pokol Délibábjára. A hely szörnyű volt, mindenhol mocsár, korhadt fatörzsek. Az eget eltakarták a sötét fellegek, de szerencsére az eső nem esett. A táj illet a névhez: igazi pokolban éreztem magam. Az utasszállítónk elkerült egy digimont, mert nem akarta, hogy csatába keveredjünk. Csak helyeselni tudtam, hisz nekem sem volt semmi kedvem csatázni, valamint Terrieron képességeit sem ismertem teljesen. Vagyis semennyire.
-Mi ez a táj? Mért van ilyen sötét? Mik ezek a felhők? Esni fog? Nem szeretem az esőt. Ki volt ez a digimon? Mért kerültük el? Mé..-fogtam be a száját a partneremnek. Elegem volt már az eleges szájjáratásából.
-Bocsi srácok.-vakartam meg a tarkómat.

Megérkeztünk egy Pokol Délibábja nevű helyre. Illet is rá a név, mert borzalmas látvány volt. GranLocomon kikerült egy Deltamon-t, mert hogy nem érünk rá harcolni. Mivel féltettem Angyalkát, úgy döntöttem, Pao legyen kéznél, mert az erősebb is.
- Labramon, Reload! - majd Angyalka került a Digivice-ba, és Pao mellém. A partnerem elkezdett körbenézelődmni, hogy megismerje a csapat újabb Digimonjait.
- És milyen az a Parasimon? - Kérdeztem a többiektől.

Kinyújtóztattam a végtagjaimat és mire tudhattam volna válaszolni Lilly kérdésére, Coronamon megszólalt:
- Ronda jószág és ocsmány dolgokat tesz, ahogy most is. Csakis úgy tudjuk legyőzni, ha összefogunk és persze... ha még valaki eléri az Ultimate szintet.
Nem hangzott túl biztatóan a legrégebbi partnerem szavai. Noha tudtam, hogy Parasimon Mega digimon, remélni mertem a küldetés sikerességét. Végül rádöbbentem, hogy nem csak vele kell leszámolnunk: ott vannak azok a digimonok is, akiket irányít.
- Nem kell félned - mondta alig hallhatóan Grademon. - A kardom a tiéd.
- Köszönöm - hunyorítottam. - Jó tudni, hogy vannak barátaim.
Eközben GranLocomon hirtelen fékezett, mert beragadt a forró mocsárba. Gyorsan kirohantam Agumon oldalán a lápba.
- Nem bírok kiszabadulni - morogta türelmetlenül.
Agumon-al biccentettünk. Eközben Deltamon a hátunk mögött állt már és hatalmas, rémisztő karjával lesújtott ránk.

Azure és Agumon X kiugrottak, hogy megpróbálják kiszabadítani GranLocomon-t a mocsárból. De Deltamon sem tétlenkedett és közeledett felénk, majd lesújtott volna ránk, ha Gigimon nem ugrik ki a kezemből és nem támadja meg egy forró harapással. Bár ahogy látszott, Deltamonnak meg sem kottyant a dolog. Gigimon visszaugrott a kezembe, majd újra lendületet véve, rendíthetetlenül támadta Deltamont. Egy idő után már megelégelte és a csontfej karjával a mocsárba taszította Gigimont. Ekkor törtnt, hogy elöntött a méreg és rátámadtam Deltamonra, de akkorát kaptam a fémfejes kezétől, hogy rögtön visszarepültem GranLocomonra.
- Agumon is miért ilyenkor alszik! Gigimon! - kiáltottam el magam, mert nem tudtam, hogy partnerem él-e még vagy sem. Ekkor hirtelen a kezem fényleni kezdett, és a digi lélek elindult arra, ahol Gigimon elsüllyedt, majd a DigiVice-om is villogni kezdett.
- Gigimon, evolúció! - a kinézete és a felépítése kicsit hasonlított Agumon-éhoz.
- Guilmon! - Guilmon ugyanolyan vörös volt, mint Gigimon, csak voltak karjai, lábai, farka, és ahogy láttam a fogai is élesek.
- Rock 'n' Roll zúzás! - kiáltottam, majd Deltamonra támadt. Felugrott, kezei a feje fölé emelte, és mint egy fúró, úgy támadott. Deltamon találatot kapott, és úgy néz ki meg is érezte, de a fémes farkával visszarepítette Guilmont hozzám, aki elsodort engem.
- Bocsi. Tűz labda! - megráztam a fejem, hogy semmi gond, majd egy lánglabdát indított meg a szájából Deltamon felé, aki csak szimplán félre ütötte.
- Ez nem lesz így jó, valamit ki kéne találni. - vártam az ötletet a többiektől. Muszáj ketté oszlani, mert Deltamont is fel kell tartani és GranLocomon-t is ki kell valahogy szabadítani. Guilmon újra támadt, de Deltamon ismét leterítette. Ez így nem lesz jó, Agumont hagyom most pihenni, bár nagy szükség lenne rá. Valamit tenni kéne, de fogalmam sincs, hogy mit, és utálom a tehetetlenséget. Ekkor a kezemet megint fény borította el, és egy újabb digilélek egyesült Guilmonnal.
- Guilmon, evolúció! - Guilmon mérete megnőtt, a farka és végtagjai hosszabbak lettek, valamitn fehér szőr is, mintha nőtt volna rá.
- Growlmon! - Growlmon már azon a szinten volt, mint Deltamon, így volt esélye ellene.
- Sárkány vágás! - kiáltotta el magát, majd Deltamonra támadt.

A szállítónk sajna beleragadt az alattunk lévő mocsaras földbe, amire Azure és Kevin is gyorsan kapcsoltak, és próbálták kiszabadítani GranLocomon-t. De az imént elkerült Deltamon nem hagyta szó nélkül, és a két barátomra támadt. Megragadtam az álmodozó Terriermon fülét, majd kiszaladtam én is a többiekhez.
-Menj Terriermon!-dobtam oda a társam, aki gyorsan kapcsolt.
-Tini Tornádó!-majd fénysebességgel kezdett forogni a tengelye körül, és úgy csapkodta Deltamon arcát, akit közben az újonnan átalakult Growlmon is megsorozott. Ám a sárkány elkapta Terriermon fülét, majd egy jól irányzott mozdulattal hozzám vágta. Éppen hogy eltudtam kapni a digimont, de a becsapódástól kisit hátrébb csúsztam a sárban, amitől tiszta mocsok lett a cipőm. Leráztam az iszapot a lábamról, majd Terriermon felé fordultam.
-Ne hagyd abba a támadást! Jöjjön az Égető Tűz!-Terriermon mosolyogva bólintott, majd apró tűzgolyókat lőtt ki Deltamon felé, amit az könnyedén elsöpört. Ezután megindult felénk a hatalmas lény, hogy gyorsan véget vessen a dolognak. Már vészesen közel volt, és Terriermont szemelte ki magának.
-Na nem!-ugrottam a társam elé széttárt karokkal, hogy így védjem a támadás elől.
-Evolúció!-hallatszott az ismerős hang a D-arkból, majd Terriermon adathalmaz vette körül.
-Terriermon, evolúció!-A teste zömökebb lett, a kezei helyén pedig két gyorstüzelő helyzkedett el.-Gargomon!-az evolúció végeztével már Gargomon állt mögöttem, de nemsokáig, mert rá is támadott Deltamonra.
-Kóstold meg az öklömet te gyík!Gargo Lézer!-az újdonsült Gargomon kilőtte az ágyúit Deltamon felé, egyenesen az arcába.

Hirtelen beragadt a szállítónk a mocsárban, így nem haladtunk. Kiugrottam én is Labrával, hogy segítsünk GranLocomonnak kijutni. Csakhogy a Deltamon, amelyiket megkerültünk, utánunk jött, és ránk akart sújtani. kevin és steve Digimonja már harcolt vele, és Champion szintre fejlődött. Pao is azonnal támadt.
- RetviererG! - itt ugatással Hyper oszcillációt okozott, amit Deltamon megviselt ugyan(gondolom tönkrement a hallásaXD) de dühösebb is lett, így Pao-ra csapott volna le, ha az nem ugrik el. Észrevettem, hogy fűzöld fényben úszik a kezem. Hirtelen ezsembe jutott, mikor láttam apát egyszer harc közben, hogy mit tett ilyenkor. Gyorsan elővettem a Digivice-t.
- Digi-Lélek, Töltés! - kiáltottam, majd a fény a Vice-om tetejébe töltöttem, miközben Pao felé tartottam.
- Labramon Digiváltozik... - itt megint két fűzöld spirál vette körül, miközben Pao sokkal nagyobb lett, viszont a füle zsugorodott, és valami sörény szerűség növeketett a nyakára, plusz egy szarv kezdett nőni a fején. mikor a spirálok eltűntek, Pao már valami nagy bézs-sárga színű, vicsorgó Digimonná vált. - Seasarmon-ná! - a Vice azonnal mutatta az adatokat róla.
- Seasarmon, Szent Bestia Digimon. Labramon egyik Champion formája, Vakcina beállítottságú. A Vírus Űzők és az Ismeretlen családban tartozik.
- Sekkantou! - Kiáltotta Pao, majd egy tűzfallal körbekerítette Deltamon-t, aki nem tudott kijönni a tűzkörből. - Gyorsan húzzátok ki GranLacomon-t, a tűzfal nem örökké fog állni! - mondta Pao a többieknek, majd gyorsan rohant kihúzni GranLacomon-t a mocsárból.

Deltamon-t Growlmon, Gargomon és Seasarmon tartotta vissza. Agumon is harcolni akart, bár láttuk, hogy három az egy ellen kissé egyoldalú győzelmet jelentett.
- Várj, inkább húzzuk ki GranLocomon-t! - mondtam a partneremnek, és erőlködve próbáltam segíteni a vonat digimonnak.
A huzavonának hála a Digilélek megjelent a kezemen. Nem haboztam: a DigiVice-ba töltvén Agumon-nak átadtam az erőt.
- Agumon, evolúció! - Kevin partneréhez hasonlóan erős, masszív teste lett, farka meghosszabbodott, ahogy végtagjai is. A fejére egy kemény páncélréteg nőtt, azokra pengeéles szarvak. - GeoGreymon!
A hatalmas dinoszaurusz digimon körbefogta GranLocomon-t, s simán kihúzta a mocsárból. Mire a többiek végeztek Deltamon-al, újabb probléma tárult elénk: az égen egy hatalmas fekete kastély lebegett, ahonnan többszáz kis parazita ereszkedett le felénk.
- Ezek a mi digimonjainkat akarják! - kiáltottam fel. - GeoGreymon!
- Rendben. Mega Lobbanás! - és a szájából egy hatalmasat tüzelt, mely egy sornyi bogarat szedett le.
- Pihenj egy kicsit! Reload, Coronamon! - azzal GeoGreymon helyét a legfőbb partnerem vette át. - Még maradt egy kis Digilelkem, fogadd el! - a maradékot átadtam Coronamon-nak.
- Coronamon, evolúció! - négy lábra ereszkedett, sörénye megnőtt és a teste izmosabbá vált. - Firamon!
- Parasimon minden bizonnyal ott lesz - mormogta GranLocomon. - Aki nem tud repülni, az szálljon be! - azzal kinyitotta az ajtajait.
Jómagam Firamon hátára pattantam és elindultunk az égen járó kastély felé.

deltamon legyőzésébe beszállt Steve és Lilly is, akiknek szintén átváltoztak a Digimonjaik, majd Lilly Pao-ja, Seasormonná változott és elkerítette Deltamont. Ezalatt Azure és Agumon - aki GeoGreymonná változott - egy pillanat alatt kirántotta GranLocomon-t a sárból.
- Remélem nem haragszol meg, barátom, ha egy tapasztaltabb harcos veszi kezébe ezt az ügyet. - Growlmon nem vette rossz néven, sőt, előző alakjaiban elszenvedett sérülései miatt még jól is jött neki a pihenő.- Jól van Agumon, már épp eleget szunyókáltál, itt az ideje, hogy csinálj is valamit. Reload, Agumon! - Growlmon Guilmonná változott vissza, majd Agumon jelent meg és GeoGreymon-hoz hasonlóan ő is elintézett néhány parazitát. Kellene egy kis energia, akkor GeoGreymon elégetné őket. Ekkor ismét felfénylett a kezem, de most sokkal fényesebben ragyogott, majd elvakított. Ezután egyesült Agumonnal, majd tudtam mit kell tennem.
- Már csak a katalizátor kell. - előre tartottam a DigiVice-om, majd Agumont egy nagyobb adathalmaz vette körbe.
- Agumon, evolúció! - Agumon méretei megnőttek, izomzata megdagadt.
- GeoGreymon! GeoGreymon, evolúció! - ezzel kicsit meglepett, mert ilyen gyorsan még sosem változott át. GeoGreymon még nagyobbra nőtt, a bal karja helyén egy hatalmas revolver kapott helyet. A fejére, a mellkasára és a vállára masszív vörös páncél képződött, és a lapockáinál két hatalmas szárnya nőtt.
- RizeGreymon! - RizeGreymon ugrott egyet és fent maradt a levegőben.
- Én fel tudlak vinni titeket oda. - mondta, majd tétovázás nélkül felugrottam a hátára, majd vártam, hogy a többiek mit lépnek és hogyan döntenek.

Harc közben Geogreymon kiszabadította GranLocomont a sár fogságából. A vonat digimon haladásra biztatott, ezért fülöncsíptem Gargomont, és beráncigáltam GranLocomonba. A vonat megindult a láthatatlan síneken, ami a sötét kastély felé vezetett. Közben Gargomon visszaváltozott Terriermonná.
-Ügyesen harcoltál.-dicsértem meg. Megvakartam a füle tövét jutalomképpen, amit élvezett.-De ha nem haragszol, inkább a tapasztaltabb társamat vinném a kastélyba.-Terriermon csak mosolyogva bólogatott.-Reload, Lopmon!-a D-ark beszippantotta Terriermont és vele egy időben kiküldte Lopmon-t. A társam kinyújtóztatta a füleit.
-Végre idekint.-sóhajtott.
-Wow, mi ez a hely? Mi ez a sok adat? Azta dejó!-hallatszott a viceból. Terriermon nem tudta megállni szó nélkül azt, hogy bent van a D-akban. Közben GranLocomon egyre közeledett a kastély felé.

Geogreymon kihúzta a sárból GranLocomont. Azonban megjelent a fejünk fölött egy kastély, ahonnan paraziták hullottak. Azure rögtön rájött, hogy a mi Digimonjainkat akarják. Bár GeoGreymon leszedett egy sort, de jött a többi is.
- Tee Dia! - Kiáltotta hirtelen Pao, majd fényes nyilak jelentek meg, amik hirtelen sebességgel megindultak, és leszedték a többi parazitát. Miután a vonat mondta, hogy aki nem tud repülni, szálljon be, felszálltam én is Pao-val, aki eközben visszaváltozott Labramonná. Azonnal jelzett a Vice-om, hogy Angyalka tovább fejlődött Salamonná, és már Gatomonná is.
- Gratulálok Angyal!^^
- Köszi!^^ - mondta kedvesen Angyal.

Eddig jól álltunk: még Kevin partnere is továbbfejlődött RizeGreymon-ná, így támadt egy ötletem.
- Firamon te menj előre, te leszel a csali. - mondtam és átugrottam RizeGreymon vállára.
Firamon csak bólintott egyet, ám látszott rajta, hogy valami bántja, de elrejtette érzését és előreröppent és magára vonta a paraziták figyelmét.
- Rizegreymon... - látszólag a tervem már most csődöt mondott: a paraziták között egy Infermon bukkant elő, aki a Pók Lövővel körbetekerte RizeGreymon-t és magához akarta húzni.
Erősen kapaszkodtam hatalmas barátunk vállába, ám arra nem számítottam, hogy Infermon még öklelgeti is őt. A magasban lezuhantam RizeGreymon-ról.
- Azure! - kiáltott Firamon és rögtön sietett felém.
Viszont azzal nem számolt, hogy hátba támadják a paraziták: rámásztak a hátára és sokkhullámot vezettek belé. Nem hátrált, s mancsaival magához szorított. A bogarak már annyira lerohanták, hogy csak az arcát láttam ki belőlük. És végül eszméletlenül zuhant a föld felé, de még volt ideje a hátára fordulni. Mire leértünk, a paraziták maguktól felrobbantak. Firamon helyett Coronamon feküdt a porban. A karomba vettem a partneremet és próbáltam felkelteni. Lassan kinyitotta szemeit és elmosolyodott.
- Örülök, hogy nem esett bajod... Azure... - motyogta erőtlenül.
- Coronamon... ez az én hibám... - sírva fakadtam és magamhoz öleltem.
- Dehogyis. Én nem tudtalak megvédeni, magamnak köszönhetem...
Feltekintettem az égboltra: RizeGreymon még most is harcolt Infermon-al, miközben GranLocomon-t ellepték a Chyrsalimon-ok. Coronamon váratlanul talpra állt, ugyan még nagyon lagymatag módon bicegett. Rátettem a kezemet a fejére és letörölvén a könnyeimet.
- Már régóta ismerlek. - mondtam szipogva. - Megmentettél Goblimon-tól és még MetalEtemon-t is le akartad verni, mikor te Sunmon voltál. Még most is érzem a szíved melegét... gyermekszíved van!
- Azure, ne mond, hogy csak nekem köszönhetsz mindent! - kiáltott fel gyermeteg módon. - A barátaink sokat segítettek a bajban! Ideje, hogy megháláljuk a dolgot! Harcoljunk együtt!
És ekkor mindkettőnkből egy óriási DigiLélek nyaláb tört elő. Tudtam, mit is jelent ezt: a kezembe vettem a DigiVice-t.
- Fellobbanó töltés! - kiáltottam el magamat és beletöltöttem azt az irdatlan adatmennyiséget a szerkezetbe, azután eltűnt minden a szemem elől.
- Coronamon, evolúció! - éreztem az a melegséget és pillanatról pillanatra erősödött az. - Apollomon!
Azután a szemem elé ugyanazok a dolgok: a harc és a pokoli mocsár. A kezemre pillantottam: egy oroszlán mancsai voltak azok!
- Coronamon, én... - döbbentem le és körbe-körbe néztem: egyesültem a partneremmel.
- Igen, most már egyek vagyunk - mondta Corona, azaz Apollomon.
Én irányítottam minden mozdulatát az újdonsült testemnek: felszálltunk GranLocomon mellé. Egy újabb ellenség közelített, Diaboromon személyében.
- Menjetek tovább! - mondta mély hangon Apollomon. - Phoebus ütés!
A kezünkön hatalmas lángnyelv gyúlt, amivel hasba vágtuk Diaboromon-t, amitől rögtön adattá foszlott.
- Elképesztő erőnk van...

Azure előre küldte Firamon-t, elterelésnek, majd átugrott RizeGreymon-ra és együtt indultunk el felfelé a kastély irányába. A paraziták mögött egy Infermon jelent meg, aki elkapta RizeGreymon-t és súlyos ostromnak vetette alá. Azure nem bírta tartani magát és lezuhant RizeGreymon hátáról, majd Firamon utána vetette magát.
- Azure! - kiáltottam fel, és megpróbáltam utána kapni, hátha elérem, de már későb volt.
- RizeGreymon, vigyél le oda, el kell érnünk, mielőtt palacsinta lesz! - közben láttam, hogy Firamon utána ered, de nincs egyedül. Paraziták hada támadta meg, miközben menteni próbáltam a partnerét.
- Nem tudok, mert Infermon nem enged el, el kell engedned őt. Le kell győznünk Infermon-t, különben még több barátunk veszik ma itt el, és feküdhetünk a lép alján holtan. - őszintesége meglepett és elég nyersen adta elő, de igaza volt.
- Rendben, akkor győzzük le Infermon-t. - RizeGreymon egyetértően morgott és bólintott.
- Trident Revolver! - RizeGreymon előre tartotta a bal keze helyén lévő hatalmas pisztolyt, amiből három narancssárga lövedék indult meg forogva Infermon felé, majd félúton egyesültek, és telibe találták a Digimont.
- Ez szép volt, szabadok vagyunk. Tegyél le ott a kastélynál, és akkor könnyebb lesz neked is. - akkor nem kell figyelnie rám, nem kell visszafognia magát, hogy hogyan harcoljon, arra ügyelve közben, hogy le ne essek a hátáról. Letett, majd ismét a levegőben volt Infermon ellen.
- Solid Strike! - RizeGreymon a fegyverrel hatalmas csapást mért Infermon-ra, amitől a Digimon eléggé megszédült, majd nem kímélve az ellenséget, RizeGreymon a farkával is egy csapást mért Infermonra.

Lilly is beszállt mellénk GranLocomonba az időközben Seasarmon visszafejlődött Labramonná. A kastély már nem volt messze a kis csapatunktól, ám ekkor GranLocomont beterítették a Chrysalimon-ok. A vonat digimon próbálta lerázni magáról a hosszú nyúlványokkal rendelkező digimonokat, ám azok jól belekapaszkodtak a szállítónkba, majd egyre beljebb jöttek az ablakokon Lilly és én felém. GranLocomon rázkódásától ide-oda estem az utasfülkében. A D-ark kiesett a kezemből és becsúszott az egyik ülés alá. Gyorsan letérdeltem a piros kárpittal bevont szék elé és próbáltam a kinyújtott kezemmel kitapogatni a DigiVice helyét. Ám ekkor a mellettünk lévő ablakon elkezdtek beáramlani a Chrysalimon-ok. Próbáltam jobban benyújtózkodni, de sajnos nem értem el. A szemem sarkából észrevettem, ahogyan Azure zuhan lefelé, majd mögötte Firamon parazitákkal a hátán. Odafordítottam a fejem, és még beljebb nyújtottam a kezem. Az utolsó pillanatban megtaláltam a D-arkot, majd Lopmonhoz fordultam.
-Lopmon, készen vagy?-a társam bólintott.-Akkor hajrá! Evolúció!
-Lopmon, evolúció! Turuiemon!
-Rúgjuk szét az elektronikus hátsójukat, aztán segítsünk Azure-nak!

//Folytatás: vs. Wild Digimon//

Wild digimon után:
Megérkeztünk Kevin mellé GranLocomonnal. Szétnéztem, és egy hatalmas sárkányt, ami Agumon egyik fejlődése és egy oroszlánruhás alakot, aki valószínűleg Coronamon fejlődése volt. Ám Kevinnel ellentétben Azure-t sehol sem láttam.
-Azure? Azure merre vagy?-mondtam vicces hangnemben, bár aggódtam a lányért.-Kevin, hol van Azure?-fordultam a fiúhoz.

A kastély nem volt már messze, ám megtámadtak minket, és GranLocomon belsejét Chrysalimonok szállták meg. Pao azonnal támadt volna rájuk, de a falhoz ütötték!
- Pao! - Szerencsére nem lett komoly baja és Steve és két Digimonja eltakarította a támadókat. Hála az istennek! Mikor kinéztem az ablakon, láttam, hogy Kevin Agumonjából Rizegreymon lett, Coronamonból meg Apollomon. De Azure sehol nem volt!
- Kevin, hol van Azure?! - kérdeztem tőle kiabálva, hogy hallja. Közben szép lassan a kastélyhoz értünk.

Hosszú út volt, aztán a helyszín hirtelen megváltozott. A hely olyan volt, akár a pokol. Ezt még egy kastély ki is emelte hangulati szinten. A kastély a nap lemenő pontjában helyezkedett el.
- Talán kérhetnénk ott szállást. - jegyezte meg Michael.
- Ugyan már! - legyintettem. - Mi van, ha ez SkullSatamon kastélya? Voltam már rabságában, és annyira tetszettem neki, hogy kastélyába akart vitetni, hogy gondoskodjon rólam. Biztos, hogy ez a kastélya.
Most is megborzongok, hogy visszagondoltam SkullSatamonra, az Ogremonokra, a disznóképűekre és a férgekre, akik közül az egyik elrabolt minket.
Utunkat folytattuk tovább kastély felé, majd Dem megtorpant. A jobb optikája nemcsak célpont és egyéb bemérőként funkcionált, még messzire is ellátott.
- Azt hiszem ott egy csata folyik. Egy Mega szintű tűzdigimon verekedett egy Diaboromon ellen.
A 'Viceban azonosítottam ezt a digimont. Kissé meglepődtem.
- Ez egy Apollomon. Akkor veszi fel ezt a formát egy Coronamon, amikor egyesül egy szelídítővel. Tehát akkor ez azt jelenti, neked is ez a végső formád lesz?
- Igazából... - kezdte Dem. - Nem tudom. Lehet, hogy az átformatálásom miatt lettek újítások bennem, és lehet DNA evolúciós formáim, de én nem nagyon ismerem végső formámat. Egy Demilimont vagy Demolishormont nem láttam még abban az alakban... de volt egy közülünk, akinek sikerült. De csak egy legenda.
- És mi történt a legenda szerint? - kérdezte DemiMeramon.
- Csata közben meghalt, de legalább megmentette a Metal Imperiort.
- Veled nem fog ez megtörténni, ígérem. - mondtam.
- Ha elérem azt a formát. Én még az Ultimate szintet se léptem át.

Követtük Kevin RizeGreymon-ját az egyik pillérre. A magam módján mosolyogtam a srácokra, mert hála az Égnek, nem esett bajuk. Ám nem örülhettünk túlságosan sokáig: további kis drónok állták el az utunkat. Nem időzhettünk és bizony, nem akartam úgy járni, ahogy az előbb.
- Én, a nap istene, visszautasítom ezt! - bömbölte Apollomon és a napkoronájából vakító fénnyel árasztott el a parazitákat.
Azok kis hangjukon sikoltozva elporladtak, így szabad utat kaptunk. A társaimra nézvén intettem nekik, hogy menjenek tovább.
-Fedezünk benneteket, de Parasimon a mi ügyünk! - mondta többesszámban, annak remélvén, hogy tudják: jó helyen vagyok, s nem elveszve.
- Remélem nem aggódnak értem... - sutyorogtam és tovahaladtunk be, a kapun.

Egy hatalmas Digimon, Apollomon foglalt helyet mellettünk az egyik pilléren. Elbődült, majd a fején lévő koronából vakító fény tört elő. RizeGreymon és Infermon is leálltak egy percre a csatározással, mert őket is elvakította Apollomon fénye. A digimon intett a karjával, hogy menjünk, majd hozzáfűzte, hogy Parasimon az ő ügyük.
- Mi ez a királyi többes? - kérdeztem Apollomont, mert őszintén szólva, fogalmam sem volt, hogy honnan tűnt fel és hogy egyáltalán ki ő pontosan.
- Most kapd el Infermont! - kiáltottam oda RizeGreymon-nak, aki szintén Apollomon-ra figyelt Infermonnal együtt. Csalás vagy sem, ki kell használni a kínálkozó alkalmakat, és ez egy volt közülük.

vs. Infermon

Egy Apollomon foglalt helyet az egyik pilléren, ami mellettünk volt. Az erősnek tűnő digimon többesszámban beszélt magáról: Parasimon az ő ügye.
-Azure...?-kezdtem kapisgálni a dolgot, bár nem nagyon értettem, de valahogy Azure hangját véltem felfedezni Apollomon hangszínében. Apollomon egyetlen cspással szertefoszlatta a minket körülvevő parazitákat, míg Kevin és Rizegreymon egy Infermon ellen csatáztak.
-Lopmon, azt hiszem át kell fejlődnöd.-mondtam a társamnak.
-Rendben.-helyeselt. Pár pillanat múlva már Turuiemonnal haladtam a kastély felé vezető ösvényen. Ám félúton egy csapat parazita zárta el az utat, és elkezdtek Turuiemonra ráakaszkodni. Odasiettem hozzá, hogy leszedegessem róla a kis férgeket, de azok csak egyre többen lettek, és végül mindkettőnket ellepték.
-Turu..ie..mon.-nyögtem ki és megfogtam a társam kezét, hogy ha már itt a vég, akkor legalább ő itt legyen velem. Ez alatt a pár hónap alatt nagyon megszerettem Lopmont. Valószínűleg ős is így gondolta, mert megszorította a kezem.
-Szeretlek...-suttogtam. Ekkor a D-ark ragyogni kezdett, és a paraziták sötét burkát belülről festette meg a zöld fényével. Turuiemon ragyogni kezdett, és fejlődött.
-Matrix Evolution!-jelent meg a képernyőm, majd a fény teljesen ellepte a társam. Ekkor a teste körülbelül 2 méteressé nőtt, a fülei is megnyúltak. Végül a növekedés miatt a paraziták burka szétrepedt, majd felrobbant.
-Turuiemon, shinka! Antylamon!-mélyült meg a hangja is, majd az evolúció végeztével már Antylamon emelkedett felém. A digimon láttán eszembe jutottak a régi álmaim, amiben láttam őt.-Köszönöm Steve. Köszönöm, hogy szeretsz.-azzal a hátra kapott, és úgy indultunk el az erőd felé. Hatalmas boldogság öntött el, és mosolyogva kapaszkodtam a társam hátába. A lelkem telítve volt szeretettel.

Egy Apollomon volt a melletünk lévő Pilléren. és valamiért többesszámba beszélt. Kezdtem azt hinni, hogy Coronamon és Azure egyesült vagy valami. Apollomon egyetlen csapással szétterítette a parazitákat, míg Kevin és Rizegreymon egy Infermonnal csatázik. Pao Seasarmon-ná fejlődött, hogy megvédjen, így haladtam Steve-vel, Turuiemonnal és Paoval. ám félúton paraziták támadtak meg!
- Tee Dia! - A napfényből származó Szent nyilakkal semmisítette meg a ránk rontókat. Azonban Steve-t és Digimonját belepték!
- Ne! - rémültem meg, azonban Steve Digimonja Antylamonná fejlődött tovább, így a paraziták szétrobbantak. Megnyugodtam, hogy végül nem lett bajuk.
- Gratulálok Steve. - Mondtam neki. Valami azt súgta, hogy valaki van még rajtunk kívül, de nem érdekelt most.

Számtalan dolog történt abban a néhány pillanatban. először is Steve és Lilly ugyan nem túl magabiztosan, de valami hasonlót talált Apollomon-ban és bennem. Elmosolyodtunk. Eközben RizeGreymon Infermon-al harcolt és megdöbbentett, de magával rántotta a mélybe! Kevin teljesen összetörve állt ott és partnere után nézett. Közben Lilly-éket ellepték a további paraziták, de Steve partnere továbbfejlődött és lecsapta őket, mint majom a zsebórát. A társát veszített Kevin nem vette észre a hátába támadó parazitákat.
- Kevin! - kiáltottam.
Szó nélkül rohantunk a bajban lévő társunk felé és a mancsunkba kaptuk, s helyette a férgek bennünket ráztak meg. Éreztem Apollomon fájdalmát, de mit is csodálkoztam rajta? Egyek voltunk. Mire úgy tűnt, elmúlt a veszély, letettük Kevin-t.
-Túl veszélyes itt! - mondta Apollomon és mélyen a barátunk szemébe néztünk. -Azure, minden rendben?
- Voltam már jobban is... megvagyok, de RizeGreymon...
Nos, igen: a hibám miatt nem tudtunk a barátunkon segíteni és már talán a Kezdet Faluja felé tart, mint tojás. Tudatában voltunk annak, hogy a kikelése után már nem fog a partnerére emlékezni.

Lezajlott a dolog, mi meg csak álltunk ott mind a négyen és tanakodtunk magunkban.
- Szerinted beszálljunk az ők ügyükbe? - kérdezte Dem.
- Elboldogulnak nélkülünk. - mondtam bölcsen. - A srácok fejlődnek. Mi is fejlődünk. Ők más utat választottak, és mi is más utat. Ők megmenteni akarják a világot, ergó, hősködni szeretnek, mi viszont arra szenteljük az életünket, hogy elintézzük a DO-sokat.
- Javaslom, hogy jobban kéne ügyelnünk akkor Harlámra és a főnökre. - mondta Dem. - Ha ők ketten elbuknak, elbukik akkor az egész DO elbukhat.
Vissza akartunk fordulni, de ekkor Michael felkiáltott és az útunk következő iránya felé mutatott.
A régi jó ismerősünk, SkullSatamon és az Orkmonjai meg a disznóképűi még egy csapat féreggel a nyomában a semmiből bukkant elő.
- Jaj ne! - kiáltottam.
- Azt hitted, hogy megszabadultál tőlem, te nagyra nőtt izomagyú melák? - kérdezte SkullSatamon. - Most nem úszod meg! Kiiktatlak, és a szelídítőd az enyém lesz! Támadás!
A csapat nekünk rontottak. Bár Dem nagy volt és erős bajnokként, mégis négyen nem bírunk elbánni egy hordányi sötét alakkal. Muszáj volt Demnek megfordulnia és menekülnie. Mi pedig erősen kapaszkodtunk a vállaiba.
- Túlerőben már én se tudok ezekkel elbánni!
- Fuss, ahogy bírsz!
Dem szaladt, ahogy bírt, közben lövöldöztek rá az üldözőink. Hirtelen egy erős sötét erő támadott meg minket.
Legalábbis Demet érte a támadás. Az erő egyetlen szempillantás alatt eltette láb alól. Én, Michael és DemiMeramon leestünk róla és gurultunk. Azonban a pertnerem sérülten gurult tovább más irányba, mialatt visszafejlődött Demilimonná.
- DEM!!!!
Alighogy talpra álltam, hogy Dem után bicegjek, hirtelen valami elkapott, a levegőbe emelt, és elsötétült előttem a világ.
SkullSatamon sátánian röhögött, karmaiban engem tartott, mialatt kómás voltam. Demnek nyomát se látta senki, még Michaelék is őt keresték.
- Hah, a metálarcnak annyi, akármerre tűnt el! Na megyek, és viszem a kicsikét a kastélyba, és a mesteremmel is kell beszélnem. Ti pedig a többi betolakodóval végezzetek!
A serege a kastély irányába tartó kis csapat felé indult. Michael és DemiMeramon a kastély felé repülő nagyúr után araszolt, hogy megpróbáljanak engem kiszabadítani.
Dem szerencsére túlélte a váratlan és erős csapást, és nem messze hever Kevinéktől. Két féreg már meg is találta...

Totál kibuktam. RizeGreymon feláldozta magát, hogy legyőzze Infermont. A hátam mögül a paraziták rám támadtak és Apollomon mentett ki. Biztonságos helyre vittek minket. Apollomon és Azure beszélgettek, majd Azure válaszolt partnere kérdésére
- Voltam már jobban is... megvagyok, de RizeGreymon... - nem fejezte be a mondatot, mert nem merte, vagy nem akarta, vagy nem tudom.
- Igen, vége. - fejeztem be helyette. Totálisan összetörtem. A legelső partnerem volt, akivel a digivilágban találkoztam még Koromonként. A kezem reszketett, de társra volt szükségem, és előhívtam a DigiVice-ból Guilmon-t. Mindent hallott, és tudta mi történt, így támogatott.
- Sajnálom, Kev. - ennyit mondott Guilmon, de ez épp elég volt. A veszteség érzése járt át, némi gyásszal keverve, majd egy roppant fényes és erős digi lélek jelent meg a bal kezemen. Reszkető kézzel helyeztem a Vice-ba, majd a szerkezetet Guilmon felé tartottam.
- Gulimon, evolúció! - még ez is a messzi távolból hallatszott számomra. Még mindig térdre rogyva meredtem magam elé. Itt akartam maradni, azt akartam, hogy tapadjanak rám a paraziták, akkor legalább nem fogok emlékezni erre.
- WarGrowlmon! - Guilmon Ultimate formája felemelt, majd a hátára tett és Apollomonnal váltott pár szót.
- Menjünk valamerre, ahol biztonságos. - mondta Apollomonnak.