A bukottak városa

Általában bukott angyal és sötét digimonok élnek ezen az égen lebegő alvilágban.

Nem olyan sokára a Bukottak városa feletti fekete viharban. DeviDramon-ok és Devimon-ok köröztek alattunk, ám szerencsére nem vettek észre. A katarzis folyton folyvást nőtt, amint egyre jobban közelebb kerültünk a városhoz. Erősen belekapaszkodtam AeroVeedramon vállába, nehogy lerepüljek.
- Ez lenne az?! - Kiáltottam.
- Igen. Kapaszkodjatok erősen, landolunk!
A sárkány hatalmas puffanással érkezett a földre, mint egy buldózer. Hála az égnek, a vihartól a gonosz digimonok semmit se láttak.
- És most?

Ám a landolás sikertelen volt: egy fuvallatban megjelent egy Darkdramon, aki a rosszindulatúsága ellenére megmentett a támadó Devidramon és Devimon hordától. AeroVeedramon próbált visszakozni, de az ellenállás hiábavaló volt.
- Ha azt hiszitek, hogy velük vagyok, alaposan tévedtek. Én a Kezdet Falujától idáig jöttem értetek. - Mondta komoly hanglejtéssel.
A sokkal nagyobb digimon nem engedte a sárkányt a szorításából.
- Gyerekeket raboltak az anya bölcsőből. Segítsetek.

Az AeroVeedramon-t egy Darkdramon, a legendás digimon ragadta el. Elmesélte, micsoda krízis helyzet alakult ki és a segítségeteket kérte. Mivel a helyzet úgy diktálta, bele kellett egyeznetek, így egyenesen a Kezdet Falujába tartottatok...

AeroVeedramon leakart velünk szállni, de egy széllökésben megjelent Darkdramon. Salamont már támadni küldtem volna, de közbe szólt. Mondta, hogy velünk van és a egészen a Kezdet Falujából jött ide.
- Kyoshi úgy látom máshol van ránk hely - mondtam mosolyogva. - Ezek minket megvárnak, de a kisgyerekekből nem csinálhatnak gonosz agyament zombikat! - fakadtam ki és vártam, hogy Kyoshi mit reagál erre. Megakartam menteni a kisgyerek Digiket habár a bűneimet így sem fogom tudni helyre hozni, de enyhíthetek rajtuk. A zsebemben valami fénylett és elővettem. Hamarosan egy eldeformálodott tojás jelent meg mellettem. Arany színű volt, de rügykös.
- Váó - jegyezte meg Salamon. A kis tojás Salamonhoz repült.
- Salamon, tojás evolúció - kiáltotta és a helyében egy magas ló féleség termett. Szárnya volt és páncélzata. - Maildramon! - gyorsan felmásztam rá és feszálltunk a levegőbe és ott vártuk meg, hogy Kyoshi Gargo-val utánunk jöjjön.

Kypshi intett, hog menjek előre. Bólintottam neki bár féltem. Mi van ha mások is vannak ott és ők elítélnek? Ezzel a gondolattal mentem el Maildramonnal.

//EL//

Egy orvosi műtőben tértem magamhoz. Le voltam kötözve egy fémasztalhoz és felettem egy tucatnyi maszkos orvos állt. Ugyan csak ébredeztem, de nagyon jól tudtam, hogy a DO emberei kísérleteztek rajtam. Erre észhez kellett térnem. Megpróbáltam minden erőmből kiszabadulni. Bal karomba fájdalom hasított: az Arkadimon-al töltött idő alatt megsérülhettem, bár eszméletlen állapotomban nem érzékelhettem. A karom vérzett, ahogy a két lábszáram is. Nem tudtam pontosan miért, de lehet, hogy a kísérletezők tették velem, vagy ezt is Arkadimon-tól kaphattam. Életemben először féltem így leginkább: nem csak a kísérletezés miatt, de a tudat is, hogy semmit se tudok Coronamon-ék hogylétéről.
- Most pedig elmondod, mit tudsz az Okami Kingu erejének titkáról. - mondta a kísérletezők "vezetője".
- Felejtse el! - vágtam rá. - Teljesen bolondnak hisz?
- Aki nem akarja megmenteni a maga bőrét a Suttogótól, akkor igen. Nem akar senkit se feláldozni a szervezetért? Tényleg azt hiszi, hogy egy szervezethez nem kellenek emberi áldozatok?
- Az áldozatokat a DS-nek kell meghoznia, hogy megmenthessük a sérült lelkeket. - nyögtem, mert egy kellemetlen fájdalom hasított az oldalamba. - Maga ezt nem értheti, mert pont maga és a szervezete okozza ezeket a sérüléseket!
- Ohohó, egy lovag lelke! - kárörvendett és előkészített egy injekciós tűt. - Úgy beszélsz a digimonok szenvedéséről, mintha te is az lennél! De semmit se tudsz, mert egy kölyök vagy! Az a Judy és a partnere jól beszélt rólad! Milyen kár, hogy most nem tudtuk elkapni azt a némbert és a fémkonzervét... Azt mondják, most egy elég tetszetős Gatomon lett.
Nem kicsit lepett meg, amit mondott: hiszen Judy éppenséggel a DS bázisán feküdt eszméletlenül! De akkor eszembe jutott az, amiről Hayato beszélt. Arról a vírus, ami az emberek lelkét digimonokká változtatja. A professzor már elő is készítette a tűt.
- Sikerült egy néhány adagnyi vírust leszűrnünk abból a digimonból, ami a lelkeket átformálhatja. - kuncogott. - Ha ezt beadom, végre megtudhatod, mi az a szenvedés!
- Ez természetellenes! - mondtam, miközben megpróbáltam kiszabadulni.
- Úgy gondolod? Hát akkor most meglátjuk! - azzal a jobb vállamba döfte a tűt és belém fecskendezte a vírust.
Nem tudtam felsikoltozni, mert ismét a feledés homálya tört a szemem elé és elsötétült minden. Hanem amikor ébredezni kezdtem, egy másik helyen voltam: kint, a bukottak városának teraszán. A DO-sok már rohantak felém, hogy elkapjanak. Futni akartam, ám nem tudtam! Nem volt olyan lábam, amivel tudtam volna! Helyette néhány centire a földtől levegőben lebegtem. A kezeimre néztem: kurtábbak voltam, mint a testem! Ráadásul a lapockám alatt két szárny volt, amik elég hosszúak voltak.
- Kapjátok el! Ne hagyjátok, hogy az a Sparrowmon ráérezzen a repülésre! - kiáltott a kastély ablakából a főorvos.
A DO Dobermon-jai egyenesen nekem akartak jönni, de sikerült néhány centivel feljebb lebegnem, így fel sem tudtak ugorni, így csak morogtak rám. Meglepetten néztem még egy darabig a kezeimet, majd valaki megszólított a fejemben:
- Azure Crawler, ki Sparrowmon lett. Ne félj, segítek rajtad! Most csak el kell tűnnöd onnan! Repülj el és gyere hozzám az aranyerdőségbe! Sok szerencsét!
A Dobermon-ok végül találtak módot arra, hogy egyikük rákapjon a karomra. Nem kicsit fájt, de össze kellett szednem minden erőmet. Tettem egy spirális alakot a levegőben és ennek hála sikerült lehajítanom a többi közé. Ráéreztem a repülésre, ennek örültem. Így hát minden erőmet összeszedtem, hogy villámsebességgel elhagyjam a bukottak városát. Átszeltem a levegőt és nyugati irányba tartottam.

//Nyugati erdővidék - Aranyerdőség//