Luminasiak városa

Az arany és a gyöngy városa: méretre kisebb Terminus City-nél, viszont gazdagabb. Itt is szent és fény típusú digimonok élnek.

Egy napi út után arra döbbentem a társammal, hogy Kukac egy égen levő sínre hajt fel és nem is zuhanunk le arról. Azután megnyugtattam magamat: ebben a világban bármi megtörténhet. Belső témát váltva Adriennre néztem.
- Mond csak - Kezdtem. - Te vissza akarsz menni a szervezetedhez? Tudom mi a feladatod. De nem tudom azt neked teljesíteni. Ha elviszel és a társamból... - Nem akartam, hogy Monodramon meghallja, ám reménykedtem, Adrienn érti a célzást.

Nem nagyon lepett meg Kyoshi kérdése.
- Őszintén szólva? Nem tudom. Nagyon jól érzem magam veletek. Salamon is mostanában egyre többször nevet, de egy valami miatt nem hagyhatnám ott őket pedig akarom! - tettem hozzá gyorsan mert Kyoshinak kezdett szűkülni a szeme. - Mert megígérte, hogy kiderít dolgokat a szüleimről - válaszoltam. Most, hogy kimondtam kicsit naívnak tünhettem, de ez van. Salamon Monodramonnal játszott a vonaton, hogy ő elbúj és Monodramon meg megkeresi.
- Olyan jól kijöttök, hogy inkább megölném magam minthogy elválasszak titeket - suttogtam halkan.

Érzelmek küzdöttek a szívemben.
- A döntésed se nem jó, se nem rossz. - Mondtam komoran. - Kénytelen leszel dönteni: a jót vagy a rosszat választod. Ha visszaviszel, minden bizonnyal megölnek engem. Nem rémítene el a gondolat: nem félek a haláltól, de Monodramon-t féltem. Ha ZeedMilleniummon-á változtatják, vége mindennek.
Jól esett nézni, ahogy Monodramon bújócskázik Salamon-al. Az orrára hagyatkozva sikerült megtalálnia kis barátját. Eközben Kukac gyorsított a tempóján, mintha sietős dolga lenne.

- Tudom... de legalább egy kis emlékfoszlányom lenne róluk - mondtam halkan. Majd Monodramon és Salamon felé pillantottam.
- Legalább ők jól érzik magukat... bár Kyoshi szerinted milyen lehettem kiskoromba? - kérdeztem tőle nagy szemekkel. Majd a vonat hirtelen fékezett és azt kiabálta. "Megtámadtak minket!".
- Mi az? Mi történt? - tápázkodott fel Salamon és harci pózt vett fel. - Jajj annak aki meg mer támadni! - morgott dühösen.

Kukac vészjóslóan elbömbölte magát és az ablakon néhány Gargoylemon mászott be.
- Gargoylemon-ok? - Csodálkoztam el. - Monodramon, te szót tudsz érteni velük! Gyerünk! - Felemeltem a DigiVice-t. - Digifegyver energia!
- Monodramon, tojás-evolúció! - Ismét fejlődésnek indult, mint a múltkor: nagyobbra, erősebbre nőtt és végül úgy nézett ki, mint az ellenség. - Gargoylemon, a fény mosolya!
Az ellenséges digimonok ledöbbentek a saját Gargoylemon-om láttán és haboztak.
- Te közénk tartozol. - Mondta az egyik és megfogta a kezét.

A sok Gargoylemon láttán megijedtem, mert így vész joslobbak voltak. Ösztönösen Kyoshi mögé húzódtam, majd láttam, hogy barátságosak. Salamon nem értett semmit sem.
- Akkor Monodramon-ból most hány van? Egy... kettő... három - számolgatta őket.
- Szerinted mit akarnak? - kérdeztem Kyoshitól. Jobban egnéztem őket. Nem találtam semmi érdekeset rajtuk, de mintha rossz aurájuk lenne... Kicsit megbillentettem a fejem, majd az egyik felkapott a kezével. Az ijedségtől meg sem bírtam szólalni.
- Hé! Őt letenni! - parancsolta Salamon és mérgesen nézett rájuk.

Az egyik Gargoylemon felkapta Adrienn-t, amire Salamon agresszívan reagált. Az én Gargoylemon-om rátette a kezét a vállára és elrántotta, amitől Adrienn-t elejtette és csak hajszál híján tudtam elkapni.
- Nem tudom, mit akartok itt, de jobb, ha nem csináljátok ezt. - Figyelmeztettem őket.
Némán néztek bennünket, amire csak nagyobb feszültség támadt.
- Miért támadtok ránk? Ártottunk nektek?
Erre a másik akkorát lekevert a Gargoylemon-omnak, hogy a hátára esett és elájult.
- Gargoylemon! - Szóltam feszengve, ám nem mertem egy lépést se tenni.

Egy síkoltással díjaztam a zuhanást, majd Kyoshi elkapott.
- Monodra... vagy Gargoylemon! - kiáltotta Salamon és odament barátjához. Félve néztem végig a Digimonokon.
- Nekünk el kell vinnünk a lányt - mondta a az aki megverte Gargo-t. Sóhajtottam. Csak a szokásos duma. Kérdőn néztem Kyoshira, hogy akkor most mi is legyen.

Adrienn rám nézett, majd a Gargoylemon-okra bámultam és felkacagtam.
- Látom nem tehetünk mást, megadjuk magunkat.
A Gargoylemon-om visszaváltozott Monodramon-ná és amennyire tudott, mellém állt.
- Ez biztos jó ötlet, Kiyoshi mester?
Alig láthatóan bólintottam és letettem a lányt. Lassan közelítettem a Gargoylemon-ok felé, akik nem tettek egyebet, csak elkaptak és magukkal rántottak. Monodramon ráakaszkodott a fogva tartóm farkára.

Csak meredtem néztem őket. Félni féltem nagyon. Gyávának lehet nevezni, de nem csak magamat féltettem hanem Salamont, Monodramon-t és... Kyoshit.
- Kyoshi engem akarnak elvinni! Nem téged engem! - próbáltam a lelkére beszélni, de akkor már Gargoylemon szórításában volt. Utána már semmit sem tehettem. Én is megadtam magamat majd megint felkapott csak most erősebben szorított. Nagy lélegzettett vettem és Salamon felugrott a vállamra. Szomorúan vette tudomásul ő is, hogy csapdába estünk.

Monodramon dühösen morgott, miközben próbáltam vele jelekkel beszélni, sikertelenül. A kis sárkány digimon beleharapott Gargoylemon szarvába, amire elengedett, és zuhanni kezdtem. Ám valami megállította a zuhanást: egy AeroVeedramon volt az, aki hatalmas kezébe kapott, majd egyetlen faroklendítéssel kiszabadította Adrienn-t és Salamon-t.
- AeroVeedramon, szolgálatotokra! - Szólított meg, majd elrepült velünk és letett egy legközelebbi platformra, ami csupán egy tisztás volt, egy fával tarkítva. Ott letett bennünket. - Rossz ötlet volt velük packázni: az elméjüket valami sötét spóra fertőzte meg, ezért ilyen gonoszok.

Az egész olyan gyorsan történt hogy alig reagáltam egyszer csak egy idegen Digimon kezei között találtam magam. Majd elszállt velünk egy tisztásra.
- Nagyon köszönjük - mondtam és egy kicsit meghajoltam. Salamon is ugyan így cselekedett.
~ Ha megfertőzték őket akkor miért akartak elkapni? Ja megvan... ~ gondoltam magamban.
- Kyoshi óriási veszélybe vagyunk a DO-soknak sikerült átjutniuk valoszínüleg!- figyelmeztettem a fiút.

Bólintottam egyet Adrienn aggodalmára.
- Igazad lehet - Mondtam. - Amik digimonok a DO-nak dolgoznak, az agyuk mint megvannak fertőzve valamilyen spórával.
- Jólvan, de akkor mi lesz most? - Kérdezte Monodramon.
- Én vagyok az egyetlen túlélő, akit nem fertőztek meg. - Mondta AeroVeedramon. - Távolról jöttem, a Sárkány-völgyből, ám kiűztek onnan.
Elgondolkodtam, majd néhány perc múlva rádöbbentem valamire.
- Nyilvánvaló, hogy a kicsi spórákat egy nagy spóra irányítja. A közelben kell lennie, mert ha nem, akkor ezt maguktól tennék a Gargoylemon-ok.

-Tegyük fel, hogy több nagy spóra van és az egyik a Sárkányok - völgyénél van. Akkor szerintem nézzünk ott körül és pár nap múlva meg kéne támadnunk azt a spórát - kezdtem bele egy tervbe.
- Ez jó ötlet, de nagyon sokan vannak - mondta hirtelen AeroVeedramon. Megfogtam az államat és úgy gondolkoztam tovább.
- De szerintem már mindegy - mondta hirtelen Salamon. - Nkünk most úgy is menekülnünk kell A DO-sok mostmár Adrit is elakarják kapni. Előbb-utobb megtalálnak - folytatta.

Salamon felszólalására Monodramon csak morgolódni tudott, én megőriztem a hidegvéremet.
- Arra nem gondoltál, kedves barátom, hogy a spóra elpusztításával csökkentethetjük az üldözőink számát? - Kérdeztem.
- Elpusztítom a spórákat, csak adj erőt, Kyoshi mester!
AeroVeedramon-al egyetemben elnevettem magamat.
- Nem kell messze mennünk: a főspóra itt van, a Bukottak városában. - Mondta.
- Kapóra jött, úgyhogy cselekedjünk olyan gyorsan, ahogy csak lehet.

- Jó menjünk - mondtam hirtelen és felálltam. - Nektek nem kell jönni ez szinte csak az én dolgom meg Salamoné - mondtam komolyan majd megfordultam és elindultam.
- De... minél többen vagyunk annál erősebbek vagyunk! - mondtam Salamon és leült, de makacsan tovább mentem.
~ Akkor egyedül intézem el őket ~ gondoltam nagyképűen.

Salamon megjegyzésére csak helyeselni tudtam. Zavart, hogy Adrienn magára akarja vonni a terhet.
- Csoda volna, ha egy ilyen izét elpusztítanál egymagad. - Mondtam közömbösen. - Csodák viszont csak a mesékben léteznek.
- Úgy gondolod, mester? - Kérdezte Monodramon egy kicsit meglepetten. - A digitális világban bármi megtörténhet. Legyél egy kicsit a földtől elragadott.
- Miért kéne a fantáziába vetnem magamat? Ha előnnyé válna, akkor nem történne meg ez a szörnyűség.
Közben AeroVeedramon normális sebesség mellett elindult velünk a Bukottak városa felé. Annak irányában a felhőzet kezdett sűrűbbé, sötétebbé válni. Baljós érzések fogtak el...

//Bukottak városa//

- De ezt nekem kell - mondtam halkan, de már nem figyeltek rám. Kicsit mérgesen kicsit aggódva indultam utánunk. Az út egyre rosszabb és baljósabb volt a köd is leereszkedett amitől nagyon nehezen tájékozotunk. Minden kis hangra felkaptam a fejem és idegesen pillantottam a forrás felé.

//EL//