7. zóna: Erdei Zóna

Közvetlenül a Menny Zóna alatt helyezkedik el, amit Koungamon ural.

Zuhantam lefelé az erdő felé ki tudja hány 1000 km/óra sebességgel, mert a dokik elszámoltak valamit a teleportomnál. Már ha nem a megölésemen erőlködtek. Közben meg visítottam is, ahogy csak bírtam. Aztán ki tudja, mi, de valami elkapott. Először azt hittem, hogy megtanultam repülni, de láttam, hogy az a valami egy Digimon volt. Olyan volt, mint egy Sárkány és egy lovag keresztezése.
- Jól vagy? - kérdezte tőlem.
- Ööö igen, csak lepergett előttem életem filmje. - Hebegtem, hisz azért marha nagy volt.
- Most nem úszod meg Lovag! - kiáltotta egy sötét hang. Mire a megmentőm fordult volna, olyan erős támadás ért, hogy felüvöltött fájdalmában, majd eltűnt! Kész ennyi, egy pötty sem maradt!
- O-ó! - mondtam majd tovább zuhantam. Mivel betakartam visítás közben a szemem, nem láttam a támadót, aki elégedett volt tettével.
- Most már senki sem állít meg tervemben! HAHAHAHAHAHA! - Ennyit hallottam, mert visítás közben beakadtam egy fába, majd az ágain keresztül arccal a földbe csapódtam, és mivel a föld sáros volt, az lett az eredménye, hogy egy lenyomat maradt egész magamról eléggé hülye pózban. Miután sikerült kiemelnem a fejem a sárból, kiköptem azt, ami a számba jutott, majd miután felálltam és megállapítottam, hogy jó mocskos lettem, eszembe jutott a megmentőm.
- Haver, hol vagy?! Haver?! - kérdezgettem, miközben köröztem. És a támadót is kerestem, de az már eltűnt addigra. Ekkor nyöszörgést hallottam, majd valami kis lila állat jött ki a sűrűből. A lila kis valaminek a lábai vége és az orra fehér volt. Odamentem hozzá.
- Hé kisöreg, jól vagy?
- Nem vagyok jól! - mondta nekem. - Az az átkozott kihasználta az alkalmat, mikor rád figyeltem nehogy bajod legyen és elvette minden erőmet! - itt két fehér karika lett a szemem helyén döbbenetemben.
- Te voltál a megmentőm?!O.O - a kis lény bólintott.
- A nevem Dorugoramon... volt. - Itt kicsit elkeseredett, hisz elvették minden erejét. - Most, hogy oda minden erőm, márcsak Dorimon vagyok.
- Az én nevem Randy Chrome. És sajnálom. - itt gyötört a bűntudat, hisz ha nem zuhantam volna, akkor nem történik meg ez vele. - Azt megkérdezhetem, hogy aki elvette az erődet, miért Lovagnak nevezett?
- Sok bajbajutottnak segítettem, és sok olyan Digimon, akik lány lenne, ha lenne nemünk... - Itt megállt a gondolkodásom, hogy ha nincs a Digimonoknak neme, akkor hogy lesz nekik gyerekük vagy valami. - ...sokszor lovagnak nevezett, aztán rám ragadt. - Itt bólintottam, közben mondtam, hogy "Ahha". Mikor Lovag meglátta a X-Loader-t a kezembe, ezt kérdezte:
- Van partnered?
- Ööö még nincs. - gondoltam nem részletezem, hogy a zuhanás jobban lefoglalt.
- Akkor leszek én a partnered. Hisz neked, mint szelídítőnek kell egy társ. - mosolyodott el Lovag.
- Valóban. - Értettem egyet. - És ha szerencsénk lesz, megtaláljuk a támadódat, és visszaadjuk neki ezt az orvtámadást! - Lovag itt picit jobban mosolygott, majd a kezembe ugrott, megérintette a kütyü kijelzőjét, és az megszólalt gépiesen:
- General főpartnere regisztrálva és azonosítva! Majd kimutatta Lovag adatait:
- Dorimon, Kis Digimon. In-Training Forma, nincs Beállítottsága. A Természet Szellemek családjába tartozik. - szóval Egy Dorimon, Lovag lett a partnerem!

Az egész néhány perc leforgása alatt történt. Egy hajnalban lementünk volna az akita szoborhoz, Shibuya szívébe, erre meg észrevettük, hogy a két fiú két DigiVice-al a kezükben lesnek rám. Üldözőbe véve őket egy zsákutcába kergettem a párost. Ám hátulról két "katonájuk" közre fogott a BlackAgumon-jaikkal. Erre meg egy átjárót nyitottak meg a Digitális világba, oda, ahol 3 éven keresztül voltam. Őszintén szólva nemigen szerettem volna most átmenni, hiszen éppen elég sok dolgom volt ezekkel a fiúkkal, akik besározták a családom becsületét.
- Lássuk hány évet bírsz ki a zónákban? - kérdezte gúnyosan az egyik, majd betereltek.
Zuhantunk a mélységbe, ki tudja mennyi ideig. Úgy éreztük Mopmon-al, mintha évekig tartana ez az utazás. Végül ez is véget ért és az erdő zóna felé tartottunk a levegőben. A kis partnerem a farkával megcsimpaszkodott a vállamon. Jómagam tompítani akartam az esést: előkaptam a Rossi által összefabrikált sétapálcát, s a kötélkivetéssel ráakaszkodtunk egy legközelebbi fa ágára. Mire úgy tűnt, nem vagyunk életveszélyben, lemásztunk.
- Szóval így néz ki az erdő zóna, ami régen a nagy Deckerdramon fennhatósága alá tartozott. - állapítottam meg, majd a partnerem felé fordultam. - Mivel itt nem nagyon bízhatunk meg másokban, kell neked egy név. Hmmm... a Solbert megfelel?
- Rolf, nekem megfelel! - felcsillant a szeme ennek hallatán és beleegyezett.
A Xros Loader kijelzőjén megjelent egy kiírás: General (Tábornok) főpartnere regisztrálva. Információ nem található Mopmon-ról!
- Hát ezzel mi se tudtunk meg többet rólad... - motyogtam magam elé, majd tovahaladtunk.

Én és Lovag észrevettünk egy átjárót az égen, majd azt, hogy egy srác meg egy másik Digimon úgy zuhan, mint én, csak nem visítottak. Azt hittem, palacsinta lesz belőlük, de szerencsére a csóka valahonnan szerzett kötelet, és belekapaszkodtak egy fába.
- Húúúúú! - nyugodtam meg. majd mikor indultak, odarohantam és megszólítottam őket. - Hé haver, jól vagy?
- Óvatosan, lehet, hogy ellenség! - suttogta nekem Lovag.
- Legalább egy szinten van a Digimonja veled akkor. - suttogtam vissza neki, majd megint a csávóhoz fordultam. - Amúgy a nevem Randy, ő meg a partnerem, Lovag.
- Üdvözlet.

A becsapódásunkat egy másik ember és a digimonja - név szerint Lovag, a Dorimon - látta. Eltettem a botomat a kabátom aljába, a nadrágom farzsebébe.- Köszönöm az aggodalmat - mondtam. - Nagyon örvendek - itt meghajtottam a fejemet. - Rodolfo Valentino vagyok, de csak hívj Rolf-nak! Ő a partnerem, Solbert.
- Helló-belló! Mopmon az én fajtám! - mutatkozott be vidáman.
Kissé szégyenkezve megráztam a fejemet, majd adtam neki egy gyermeteg tockost. Elszédelegve lemászott a vállamról és megszaglászta a másik párost. Nem csoda, hiszen még BlackGaogamon-on és Ikkakumon-on kívül nemigen látott olyan barátságos digimont, mint Lovag.
- Tán te is General vagy? - kérdeztem hirtelen a sráctól és végigmértem a Xros Loader-emet.
Emlékszem, miként kaptam meg. Egy alkalommal Solbert majdnem az életével fizetett az enyémért. Akkor találkoztam egy hanggal, aki megkérdezte tőlem: "Meg akarod menteni ezt a dallamot? Akkor vedd el a Xros Loader-t, Rodolfo Valentino..." Így kezdődött a párosunk valójában. De persze Mopmon születésénél is már barátok voltunk, viszont ekkor éleződött ki a baráti kötelékünk.

//és milyen dallamot mentettél meg?XD/

A srác, név szerint Rolf szerencsére jól volt, és barátságos arc is volt. A Digimonja meg nagyon szokatlan volt, mert az X-Loader-em azt jelezte ki, hogy ismeretlen Digimon. Miközben a Digimonja, Mopmon, becenevén Solbert szaglászta Lovag-ot, Rolf megkérdezte, hogy én is General vagyok-e.
- Igen. Látom te is! - mosolyogtam, mikor láttam az övét. Neki is kék volt, csak a gombjai arany színűek voltak, míg nekem a kijelző volt zöld. Azt eszembe jutott, hátha ő látta azt az aljadék erőtolvajt.
- Figyi, nem láttál errefelé egy sötét támadószerű alakot, akiből áradt a gonoszság? Mert az a szemét ellopta Lovag minden erejét, és azért Dorimon jelenleg! - mondtam neki. Közben Lovag is méregette Solbert-et.
- Igen ritka Digimon lehetsz, hisz én sem láttam hozzád foghatót. Tudni lehet a fajtádról valamit Solbert?

//Tudom egy kicsit félreérthető, de az animében Omnimon dallamnak nevezte Shoutmon-t, amikor haldoklott. Ezen felül minden Xros Wars rész végén volt pl. Pharaohmon-nak egy theme-szerű dallama, ami azonosításhoz kiváló módszer. //

Randy-nek nevezett fiú szintén General volt és jelenleg a Lovagot visszaváltoztató egyént kereste. Nyilván egy mega szintű digimon lehetett, s ellopták az erejét. Legalábbis azt a zuhanás közepette láttuk, hogy egy Dorugoramon szál le az erdőségekbe.
- Szóval Lovag egy Dorugoramon volt? - tettem fel a kérdést. - Érdekes, de nem láttunk semmit se. Solbert? - itt a kis szőrpamacshoz fordultam.
Látszólag nagyon is elvolt a fajtársával: Lovag még sose látott Mopmon-t. Még Solbert se tudott sok mindent önmagáról.
- Nos, nem sokat tudok magamról. A családom Dragonia-ban élt, de kevesen maradtunk. Összesen durván 50-en lehetünk az egész világon. - mondta, majd elgondolkodott a kérdésemen. - Rolf, nem lehet, hogy egy MetalPhantomon vitte el Lovag barátom adatait? Még a Sárkány Szellemeket (Dragon Spirit) is el tudja lopni. És mint tudjuk, a sárkány típusú digimonok számára az maga az élet...
Ekkor hirtelen egy halk neszt, s egy vágást hallottunk meg. Rosszat sejtettünk, ám Solbert készen állt a legrosszabbra is.

//érteeem:D/

Kiderült, hogy Solbert-ből durván 50 maradt. Júúúúúj, és még a pandák vannak sz@r helyzetben?? Rolf meg is kérdezte, hogy Lovag egy Dorugoramon volt-e.
- Igen! Ha ő nem jön, Isten tudja, hogy mit hagyok még a sárba a lenyomatomon kívül! - mondtam nekik, miközben a még látható lenyomatomra mutattam. Miközben Rolf valami MetalPhantomon-t említett meg, neszt hallottunk, majd egy vágást. Én valamiért hátra néztem, és akkor láttam, hogy valami penge jön felém!
- IIIIIIIIIIIK! - ijedtem meg, majd gyorsan elugrottam. Rolf-ot szerencsére nem érte el, de közel volt hozzá. Én olyan fehér lettem, mint egy most megrajzolt figura egy papíron. A sűrűből egy Stingmon jelent meg, és nem valami jókedvében volt.
- Átkozott emberek, hol van?! - kérdezte igen csak dühösen.
- Ki? Mi? Hol? Mikor? Miért? - kérdezgettem.
- Ne szórakozz átkozott Digivadász, tudod, kiről beszélek! HOL VAN LILAMON?! - és újból támadott.
- Metál Csepp! - itt Lovag bátran szembeszállt és metál cseppekkel hárította el a támadást. Nosza, tán még akadt ereje, ha már így bírja!

És a "legrosszabb" be is következett: Stingmon, az erdő zóna egyik legerősebbike támadt ránk haragra gerjedvén. Úgy hitte, hogy Lilamon-t, a társát mi fogtuk be. Valami félreértés történhetett. Minden esetre Lovag megmentett bennünket Stingmon első csapásaitól, ám amikor őt támadta, a rovar digimon karpáncéljáról lepattantak a vasgolyók. Solbert rám pillantott.
- Tökéletesen tudom, mire gondolsz - mondtam és a kezeimbe vettem. - Hát akkor győzzük meg együtt, nem mi voltunk! - azzal Stingmon felé hajítottam a szőrpamacs digimont.
- Rendben, Rolf! - nyugtázta Mopmon. - Stingmon, erdőségek ura! Mi csak most jöttünk az emberek világából! De ha nem érted meg, akkor nem kegyelmezek! Mop-Ugrás! - itt egy kisebb üstökösre hasonlított, hiszen Stingmon feje felé kezdett zuhanni, hogy leterítse, ezáltal könnyebben szót érthetünk vele.
- Randy, megkérnéd Lovagot, hogy Solbert-el egyetemben támadjon? - fordultam a fiatalabb vadásztársamhoz.

Lovag Metál Cseppje megakadályozta a támadást, de Stingmon karpáncéljáról csak úgy pöckölődtek vissza. Kiderült, hogy valami Lilamont elkaptak, és azt hiszi, mi voltunk. Tán lila színű ez a Lilamon vagy mi a fene?
- Hogy lehettünk volna mi, mikor most jöttünk ide??? - fakadtam ki, de már menekültem a tüskék elől szélsebességgel, miközben Rolf megkérdezte, megkérem-e Lovagot, hogy támadjon Solbert-el egyetembe.
- Persze! Lovag! - szóltam neki, aki tudta, miről van szó.
- Rendben! Metál Csepp! - időzítette Solbert támadására, így egyszerre jött Stingmonra a két támadás. Közben, hogy segítsek rajtuk, előkaptam a táskámból a csúzlit, fel egy kis követ és meglőttem vele Stingmon-t, remélve, hogy nem hasít ketté. De mintha valaki kuncogását hallanám!

A partnereink összedogozván sikerült ellátniuk Stingmon-t egy időre. A szavaink némileg hatottak rá, s mikor minden elcsendesedett, egy kuncogásra figyeltünk fel. A bokorból előrángatta a helyi rosszcsontot, BlackAgumon-t, akiből egy fenyegetés után ki tudtunk valamit csikarni Lilamon hollétéről. Egy Youkomon rabolta el, miután elbűvölte a hipnózissal. Stingmon hamar a bocsánatukat kérte és ezek mellett a segítségünket is. Solbert megbeszélés nélkül rávágta:
- Még szép, hogy segítünk annak, aki a szeretet őrének, Deckerdramon-nak az örököse! - izgatottan pattogott felém és rámászott a vállamra. - Rolf, remélem jössz, mert számítok rád.
- Ehem, nem én vezetek ebben a párosban? - kérdeztem kuncogva.
- Uncsi lenne, ha minden duó ezeken az elméleteken alapulna. Úgyhogy ha én megyek, te követsz engem!
- Rendben, ahogy akarod - ráztam meg a fejemet, miközben szélesen mosolyogva megdörzsöltem a partneremet. - Stingmon, mi legalábbis segítünk neked.

Sikerült Stingmon baját ellátni egy időre, és hatott rá a szavunk. Mikor mindenhol csend lett, kuncogást hallottunk. A Rovar Digimon azonnal előrángatta a helyi rosszcsontot, egy fekete színű Agumont.
- Némá, beleejtették a kéménybe!XD - viccelődtem. Kiderült, hogy egy Youkomon rabolta el Lilamont, hipnózissal. A fekete Agumon követelte, hogy engedjük el.
- Miért, pont megfelelsz, hogy odadobjunk annak a Youkomonnak, hogy ne minket egyen meg! - Lovag ezt nem hagyta szó nélkül:
- Randy!
- Nyugi, csak poén volt.XD - mondtam. Stingmon bocsánatot és segítséget kért tőlünk. - Persze, hogy segítünk! Ne Randy Chrome legyen a nevem, ha nem segítek!
- Számíthatsz rám is Stingmon. - helyeselt Lovag is. Azért már egy valami fúrta az oldalam a kíváncsiság, és mivel már fájt, így megkérdezte Stingmon-tól:
- És milyen is Lilamon?

Miután megbeszéltük, amit kell, Stingmon elengedte BlackAgumon-t, aki úgy futott, mintha meg akarnák ölni. A rovar észrevette a keresett digimon lábnyomát, amely után elindultunk. Közben Stingmon elmesélte, miként lett Lilamon-al a zóna őrzői és egy keveset Youkomon-ról, aki illúziókkal győzi le ellenfeleit. Az első, ami erre utalt, hogy néhány DemiMeramon utat világítva nekünk fűztek bennünket a meghátrálással. Solbert megborzongott a kísérteties jeleneten és hangokon. Elővettem a pálcámat és megpróbáltam elhessegetni a kis démonocskákat. Látszott Youkomon-on, hogy mindenképpen tovább akar fejlődni.
- Attól, hogy még mega digimon leszel, nem feltétlenül győzheted le a mostani királyunkat! - mondta eltökélten Mopmon és lemászott a vállamról. - S ha arra kerülne sor, én nem fogok neked behódolni, aki hataloméhség visz előrébb! Hülye róka!
- Solbert ne hergeld fel. - figyelmeztettem.
- Miért ne? Aki olyan ostoba, hogy a saját fajtáját rabszolgasorsba akarná verni, az vetekszik Bagramon-al! - itt talán elvetette a sulykot, ám ha ő ilyeneket mond, azt mindig komolyan gondol.
Főleg úgy, hogy Ikkakumon-tól már hallhattuk Bagramon rémuralmának a történetét.
- Akármit is mond, jelenleg Shoutmon az, akit a digimonok törvényes királyának nevezhetünk. - értettem egyet a társammal és továbbra is hessegettem a DemiMeramon-okat.

Miután megbeszéltük a dolgot, el lett engedve a fekete Agumon, aki kismalac módjára visított hanyatt-homlok menekülés közben.
- Ennyire nem vehette komolyan a "odadobunk Youkomonnak, hogy egyen meg" poént.O.O - jegyeztem meg magamnak. Stingmon talált egy lábnyomot, amit követtünk is , miközben Stingmon elmesélte, hogy milyen is az ellenség és hogyan lett ő és Lilamon az erdő őrzői. Amikor "a legkedvesebb bajtársam is." részt mondta, kicsit kékes lett az arcom az érzelgősség megnyilatkozásaikor. Ne nézzetek így, fiú vagyok na! Ahogy haladtunk néhány kis láng, DemiMeramonok világítottak nekünk utat, közben mondogatták, hogy forduljunk vissza.
- DemiMeramonok, nem tehetjük meg, az erdő egyik őre veszélyben van, és meg kell menteni! Kérlek titeket, mondjátok meg, hol van Youkomon barlangja és Lilamon! - Úgy tűnik Lovag megpróbálja rávenni őket, hogy segítsenek nekünk. Közben elhessegettem egyet belőlük, mert majdnem a szemembe ment, olyan közel lebegett körülöttem.

A csapatnyi kis lángdigimonok látván a magabiztosságunkat ördögi mosoly közepette eltűntek. Stingmon egy szúrással, a Spiking Strike-al a rejtélyes ellenfelünkre támadt, aki meg is jelent. Youkomon valóban olyan elbűvölő digimonnak tűnt, ahogy mások leírták, de egyben gonosz is. Az elmondása alapján minket is be akart kebelezni. Köszönöm én nem kérek ebből és látszólag Solbert se kért. A kis digimon felháborodott annak láttán, hogy Youkomon Lilamon energiáját emészti föl a Fire Ball végrehajtásához. Ezzel egyetemben Stingmon a Moon Shooter-t alkalmazta, hogy eltérítse az élőnek tűnő tűzrókák hadát, ám némelyek felénk tartottak. Solbert felmászott a fejem búbjára és onnan lendítette el magát, hogy a Mop-Ugrással megtámadhassa Youkomon-t. Jómagam elugrottam a lángtámadások elől.
- Gyerünk, Solbert ne kíméld. - biztattam a magam módján a kis szőrpamacs-hüllő digimont.
- Nem is fogom! Nem jár bocsánat ezekért a tettekért! Mop-Ugrás! - itt minden erejét beleadta eme csapásba, hogy Youkomon figyelme elterelődjön Lovagról, Randy-ről és Stingmon-ról, s közös erővel legyőzhessük az elbűvölő digimont.
Mopmon kicsit se tágított céljától és most úgy viselkedett, mint egy vérbeli katona. Ki tudja, a jövőben talán azzá is válhat a digitális világ javára, bár az még bőven odébb van.

A DemiMeramonok ördögi mosolyt vágtak, közben eltűntek.
- Ajaj! - mondtam ijedtembe. Stingmon itt egy Spiking Strike-al meg is jelenítette Youkomon. Marha szép volt, de olyan gonosz, mint a... mint a... mint a gonosz! Én is meg Lovag is bedühödtünk, mikor láttuk, hogy az aljas prémes a Lilamonnak nevezett Virág Digimon energiáját használta a Fire ball-ra. Stingmon próbálta elhárítani, de némelyik felénk tartott!
- Metál Csepp! - Lovag nem rettent meg, hanem a vas golyókkal eltérítette a támadást, majd az Elbűvölő Digimonra lőtt. Én ijedtembe a sűrűbe ugrottam, mert majdnem odalettem. De eszembe jutott, hogy mivel is tartja fel a hipnózist a rókaasszony. Minél csendesebben a háta mögé osontam a sűrűnek köszönhetően. A szám elé tartottam az ujjamat egy halk cssst kiadva jelezve nekik, hogy ne szóljanak rólam, van egy tervem. Előkaptam a csúzlit, és két vasgolyóval, amit szereztem a földről Lovagtól megpróbáltam széttörni a csengőket. Ha nem sikerült, akkor a hátára ugrottam a rókánénak és megpróbáltam letépni a sálat a nyakáról.

Hála a jó égnek sikerül széttörni a csengőket, így megszűnt a hipnózis. Itt táncoltam volna örömömbe, miközben mondogatom, hogy na ki itt a király.XD Azonban nem tetszett ez Youkomonnak, és lángkerékkel ki akart irtani minket! Szerencsére Lilamon és Stingmon legyőzték, és Viximonná fejlődött vissza. Szegényke zavarban volt, ugyanis mint kiderül, valami elkapta aztán filmszakadás nála. Ekkor egy világoslila gömb esett a fejemre amire áúztam is egy nagyot. A gömb fénylett, mint valami halogén lámpa.
- Mi ez? - Lovag azonnal tudta a választ:
- Az ellopott erőm egy darabja!
- Eléggé szétszórt a támadód. - jegyeztem meg. Lovag megérintette a gömböt, ami belé szállt, és a X-Loader-em ezt írta ki: "Evolúció".
- Dorimon Digiváltozik... - itt lovag nőni kezdett, és két lábra egyenesedett, a mellső lábai karrá nőttek, de a hátsó lábai is jó nagyot változtak, a farka meg ilyen rókafarokká vált, nyaka lett, meg feje, valamint szárnya. - Dorumon-ná! - a végén ilyen szárnyas dinó-róka lény állt Lovag helyén. Az X-Loader-emből kiderült, hogy Lovag fejlődött.
- Na, grat, megvan az erőd egy darabja! - vigyorogtam.
- Köszönöm Randy. - Ekkor eszembe jutott, hátha Stingmon és Lilamon látta, ki támadott Lovagra. De mikor fordultam feléjük megkérdezni, láttam, hogy Lilamon épp megpuszilta az elpirult Stingmont, miközben ölelték egymást. Itt elkékültem.
- Ööö, inkább mástól kérdezzük:S

Randy elérte azt, hogy a csengő összetörésével megtörje a hipnózist, ezáltal Lilamon kiszabadult a befolyás alól. Ő és Stingmon ezek után elintézték Youkomon-t, aki a harc végeztével Viximon-ná fejlődött vissza. Ebben az állapotban nem emlékezett arra, mit tett az elmúlt néhány napban, tehát befolyásolhatta valaki. Váratlanul Randy fejére esett egy energiagömb, ami állítólag Lovag erejének a töredéke volt. Amint eggyé vált azzal, továbbfejlődött Dorumon-ná.
- G- Gtulálok barátom... - dicsérte meg Solbert a barátját, ám látszott rajta, hogy valamin búsul.
Sejtettem, min: ő is meg akart "nőni". Megsimogattam a buksiját. Ekkor az én Xros Loader-em is világítani kezdett, majd ugyanaz a hang szólalt meg belőle, aki odaadta nekem a szerkezetet: "Erős dragoniai lovag leszel. Válj erőssé és védd meg a fajtád!" Egy fény telítette be Mopmon testét.
- Mopmon, továbbfejlődés! - itt a mérete jóval nagyobb lett: két lábra egyenesedett, valamint két hosszabb karja nőtt, amiben rejtett tollak sorakoztak. Arcberendezése megváltozott, ahogy a bőre is: Mopmon-ként egy szőrpamacsra hasonlított, most pedig egy kis sárkánynak. Farka végére bojt nőtt. - Hazedramon!
Solbert ismét egy szinten tartózkodott Lovaggal, aminek látszólag nagy örült. Mi tagadás, így jobban is nézett ki: nagyjából a derekamig ért. Sokáig nézegette magát, majd széttárta karjait. A könyökén található pengecsontok között sok-sok toll emelkedett ki, amik egy-egy szárnnyá formálódtak. Szavamra, úgy nézett ki, mint egy őshüllő. Szárnyra kapva felrepült a legközelebbi faágra. Néhány perc múlva visszatért köreinkbe. Elfogta a hányinger, amikor észrevette Stingmon-t és Lilamon-t szerelmeskedni.
- Szép dolog mondhatom... - vetettem oda Solbert-nek kissé viccesen. - Ha nem tetszik, ne nézz oda!
- Hé-hé mióta dirigálsz te nekem? Nem mondtam világosan: úgy ugrálsz, ahogy én fütyülök! Értve vagyok?
Megráztam a fejemet: javíthatatlan ez a digimon, de attól még kedveltem. Barátságosan megsimogattam a fejét, ami később haverkodós dörzsöléssé vált. Aztán Randy és Lovag említésére vissza kellett térnünk arra, aki elvette az erejét.
- Nincs valami gyanúd, Lovag, hogy ki lehetett az? - kérdeztem a Dorumon-tól, hátha emlékszik rá.

Solbert Hazeldramon-ná fejlődött. Úgy nézett ki, mint valami őshüllő. És neki is hányingere lett Stingmon és Lilamon szerelmi nyilvánulásától.XD Aztán Rolf megkérdezte Lovagot, hogy van e gyanúja arról, hogy ki támadta meg.
- Sajnos nem. Azt hallottam tőle még utoljára, hogy most már senki sem állíthatja meg, aztán elvesztettem az eszméletem. Viszont a hangja... gépies volt. - mondta Lovag, mire az utolsó két szóra felkaptam a fejem.
- Gépies? Robot volt a támadó?? - Kérdeztem. Lovag csak rázta a fejét.
- Kizárt. De akad olyan Digimon, ami robotra hasonlít. A Vasbirodalom Családjából származhatott. Cyber Föld a legközelebbi, ahol robotszerű Digimonok vannak. - magyarázta el.
- Akkor odamegyünk! Rolf, ha ráérsz, gyere utánam, főleg, ha azt írom neked a 'Vice-odra, hogy "Segítség, meg fogok halni!" - Majd én és Lovag mentünk Cyber Földre.

//4. föld: Cyber Föld (Kiborgkirályság)//