Ősi digitális romok

Óriási sziklatörmelékek halmaza akadályoz az áthaladásba. Hátborzongatóan csendes hely, ahol bármikor rajtad üthetnek.

Mióta Tokyoba költöztünk apu munkája miatt, azóta nem nagyon voltunk Koromonnal a Digitális Világban. El voltunk foglalva a kicsomagolással, meg a beilleszkedéssel és egyebek. Ezt ő is megértette és nem is vont kérdőre. Anyától megtudtam, hogy egy Digimon folyamatosan fejlődik és újabb és újabb evolúciókon megy keresztül. Koromon jobbára csak helyeselt, mert már nem tudott olyat mondani, ami kimaradt volna.
- Itt az ideje, hogy veled is foglalkozzam Koromon. - mondtam a társamnak, aki a DigiVice-ból válaszolt kissé gépies hangon.
- Remekül fogsz szórakozni. - összetett egy jellem volt, és meg sem próbáltam megérteni. Egy pillanat alatt újra a Digitális Világban voltunk, de a helyszín más. Most a távolban romok hevertek.
- Az ősi digitális romok. Elkezdhetünk edzeni is azt hiszem, de ha valami felénk tart, akkor egyelőre még bölcsebb lelépni. - mondta, és teljesen egyetértettem vele, hiszen nem volt még olyan szinten, hogy bárkivel el tudjon bánni.

A srácokkal a Xros Loader-ben most a Digitális romoknál baktattunk. Hátborzongatónak tűnt ez a végtelen csend, mely erre uralkodott.
- Nincs valami érzésetek ezzel a hellyel kapcsolatban? - Kérdeztem tőlük. - Mintha veszélyes lenne.
Greymon előjött a DigiVice-ból, Veemon és Monodramon látszólag aludtak.
- Ha lenne is, megmutatnám neki, hogy...
Csendre némítottam és a kezére ültem. A szikláról lenézve egy fiút pillantottam meg, aki egy IC típusú DigiVice birtokában volt. Valószínűséggel a digimonja abban lehetett.
- Nem vagyunk egyedül. - Mondtam. - Figyeljük őket.

Mielőtt Koromon magyarázni kezdhetett volna, sírás hangjára lettem figyelmes.
- Ez mi lehet? - kérdeztem a társam, de amilyen kicsi, olyan vakmerő volt. Rögtön a hang irányába indult én pedig követtem.
- Ez biztos jó ötlet? - semmi válasz, mert egy másik Digimont pillantottam meg.
- Jijimon? - kérdezte és modta egyszerre, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy ismeri-e vagy csak tudja milyen fajta. Jijimon a botján támaszkodott és sírt.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Ellopták a falum szent köveit, amik a védelmet biztosították nekünk. - mondta két hüppögés között, és egy irányba mutatott, ahol két kő állt, de tisztán kivehető volt, hogy valami hiányzik róluk. Jijimon elindult, feltehetőleg a falu irányába.
- Mit gondolsz Koromon, utána menjünk? - Koromon egy pillanatig sajnálkozva nézett Jijimon után.
- Viccelsz? Az lesz neked a legjobb, ha rögtön a mély vízbe doblak. - nevetett partnerem, majd Jijimon után mentünk.
- Várj, mi talán tudunk segíteni! - kiáltottam Jijimon után, de mire utolértem, már jócskán a faluban voltunk.etőleg a falu irányába.

Jijimon sírására nem csak ők lettek figyelmesek: mivel tudtuk mi a gond, segíteni kellett. Észrevétlenül lopóztunk utánuk (ahogy kitelt Greymon-tól...) a faluba.
- Nos, most megbizonyosodhattunk, hogy ezek ketten nem akarnak rosszat - Suttogtam Greymon-nak, aki a sikátorban tébolyogva, a szemetesből evett. Mikor végzett a dolgával, önelégülten somfordált vissza hozzám.
- Az a Koromon még nagyon fiatal - Bólogatott. - Milyen magabiztosan beszél a társával. Nem kéne móresre tanítani?
- Talán később - Mosolyodtam el, féloldalasan. - Ha itt küzdünk meg velük, másoknak baja esik. Ugye nem ezt akarod, Greymon?
A hatalmas digimon elkacagta magát, kissé zavarba hozva.
- Előtte keressük meg a kőtáblát, aztán jöhet a móka. - Mondtam és továbbkémleltük a srácokat.

Tovább haladunk a falu belseje felé, és Jijimon az út nagy részét olyan hálálkodással tölti, ami komolyan kezd zavarba hozni. A faluban csak pár Digimon maradt, Jijimonok és Babamonok, akik vagy végig mérnek minket Koromonnal, vagy ügyet sem vetnek rám.
- Sok kunyhó elhagyatottan áll. Mi történt? - kérdeztem félve.
- Sokan elmeneküktek, amikor eltűntek a táblák, sokan pedig azért mentek el, hogy megtalálják azokat. - válaszolta Jijimon.
Végül elértünk kalauzunk kunyhójához, aki készségesen előre engedett. Élt vele egy Babamon is, aki a felesége volt. Megvendégeltek vacsorára, amiközben valamivel többet tudtam meg a kőtáblák eltűnéséről. Két Jijimon volt szolgálatban, de egyik sem látott semmit. Kiderükt az is, hogy van gyanusított, rögtön kettő. Devimon és DemiDevimon. Nem mesze tanyáztak a falutól.
- Holnap körül kéne néznünk arrafelé. Mit szólsz, Koromon? - kérdeztem társamat.
- Ööö, perfe, minfenkéff. - köpte válaszul teli szájjal. Nem is ő lenne, komolyan.
- Bocsánat. -kértem elnézést. Jijimon és Babamon a körülmények ellenére vendégszeretők voltak, és estére szállást is kaptam. Rögtön elnyomott az álom.
Másnap reggel korán ébredtem, összeszedtem a cuccom, elpakoltam a Babamon által készített ennivalót, majd útnak indultam, hogy felkutassam a védelmező kőtáblákat. sokan pedig azért mentek el, hogy megtalálják azokat. - válaszolta Jijimon.
Végül elértünk kalauzunk kunyhójához, aki készségesen előre engedett. Élt vele egy Babamon is, aki a felesége volt. Megvendégeltek vacsorára, amiközben valamivel többet tudtam meg a kőtáblák eltűnéséről. Két Jijimon volt szolgálatban, de egyik sem látott semmit. Kiderükt az is, hogy van gyanusított, rögtön kettő. Devimon és DemiDevimon. Nem mesze tanyáztak a falutól.

A srácot és Jijimon-t követtük. A párbeszédükből egyéb dolgokat is megtudhattunk, amik jelentősek lehettek a küldetés végrehajtásában. Mindenesetre megpróbáltam Greymon-al észrevehetetlennek tűnni. Jijimon házához közel felmásztunk egy sziklahegyre, ahonnan tisztán lehetett hallani mindent. Ott töltöttem az éjszakát: Greymon védelmezően körbefeküdt és "melegített".
- Nem kell sokat várnod és ínyenc falatokhoz juthatsz. - Mondtam.
- Nos, én hiszek neked, Dan. - Hunyorított, ami igen nagy ritkaságnak számított a jó öreg digimontól. - De előtte a Devimont és DemiDevimont kell elnadrágolnunk.
- Igazad van. Itt van még Veemon és Monodramon is. Számíthatok rátok, fiúk?
- Még szép! - Mondták, kórusban.
Kacagtam egy jót, azután elaludtam a holdfényben. Másnap reggel észrevettem a srácot, aki kilép a házból. Sajnos elég feltűnően néztem le rá, Greymon-al. Félő, hogy észrevettek.

//KÜLDETÉS//

(Eldöntheted, hogy 1.észreveszed Dan-t^^, vagy éppen ellenkezőleg, 2.fel sem tűnik neked, hogy téged néz^^")
1.Mielőtt még elindultál volna megpillantasz egy idegen srácot, mellette pedig egy Greymon-t.Barátkozó szellem vagy, vagy sem, de oda mész hozzá, tekintve, hogy ő is Digimon Szelídítő lehet és bemutatkozol.Összeismerkedsz vele, már ha engedi.Felveted az ötletet, hogy ketten mehetnétek a Jijimon falu szent kőtábláját megkeresni.A fiú vagy beleegyezik és ketten mentek tovább, vagy valamiképp leráz téged és mehetsz egyedül.Illetve Koromon-nal^^
2.Elindulsz a romokhoz felderítést tartani, de van egy olyan érzésed, még a faluban, hogy valaki figyel.Gyorsan elhessegeted az érzést, biztos csak az egyik falusi vizslat.Kiérsz a romokhoz kicsit körülnézel, majd tovább mész a bűnhelyszínhez.Tüzetessebben átvizsgálod a kőszikla minden egyes porcikáját, de nem találsz semmiféle nyomra.Pihenő idő, elsétálsz egy hüvős, árnyékos helyre, majd lepihensz ott.

(Ez a rész független a két variációtól^.^)
A föld alatt egy ismeretlen valami, vagy talán egy Digimon közelít felétek, majd PUFF.Szegény pára nekiütközött a kőfalnak.A föld alól egy Drimogemon tör fel és fájdalmas nyögések közt a fejét fogja.Meglát titeket, bemutatkozik, majd egy jóóót szippantva a levegőből a táskád felé veszi az irányt.Onnan kidobálja a cuccokat és hamar befalja a neked készített cipót.Miután rájön, hogy kicsit sem volt illendő ez a tette, bocsánatot kér.
-Jaj, ne haragudj, csak tudod imádom Babamon Nagyi cipóját.Ismeritek?...Itt él a közelben egy faluban Jijimon-nal.-mondja a Digimon.-Szegény párák, úgy sajnálom őket.Tudjátok, ellopták tőlük a védelmező táblájukat.
Elmondod/mondjátok neki, hogy éppen a tábla ügyében vagy/vagytok itt.Drimogemon mosolygósan elmeséli, hogy Jijimon és a falu lakói jó barátai, majd kikérdezed/kérdezitek a Digimon-t, mit tud az ellopott kőtábláról és hogy tudja-e ki a tettes.

Kevin a postod odáig tartson, hogy elkezded kérdezgetni a Drimogemon-t.Rád hagyom, hogy mit is akarsz megtudni tőle^^Dan, te pedig kérlek ne Anti-szockodj XD)

Megköszönöm Jijimonnak és Babamonnak a vendéglátást, és az ételt, majd elindulok a romokhoz, hogy mielőbb a végére járjak ennek a dolognak.
- Koromon, neked nincs olyan érzésed, mintha követnének? - kérdeztem, közben hátra néztem, de nem láttam semmit és senkit. Megrántottam a vállam, majd tovább indultam. Hamarosan elértem egy árnyékos helyre.
- Semmit nem találtunk eddig, ami a kőtáblák hollétére utalna. Pihenjünk le, együnk, majd aztán tovább megyünk. - Koromon bólintott, majd lepihent ő is a lábam mellé, miután leültem.
- Szerinted mi lehet ez az egész? - kérdezte, de válaszolni nem tudtam, mert zaj ütötte meg a fülem. A föld alól egy Drimogemon tört fel fájdalmas kiáltások közepette. Enyhén megdöbbentem, kicsit vissza is húztam a lábam, hogy azonnal felpattanjak, ha kell.
- Te meg? - de nem válaszolt, mert az orrát feljebb emelte és beleszagol a levegőbe, majd rávetette magát a táskámra, és a Babamontól kapott cipóra.
- Hé, az az enyém! - ordítottam rá, de nem hatotta meg.
- Robbanó bub... - visszafogtam Koromon-t. Drimogemon az első Digimon akivel találkoztunk, miután elindultunk, lehet, hogy tud valamit. Van még Babamon ételén kívül nálam más ennivaló is. Miután Drimogemon végzett, megköszörültem a torkom.
- Khm. Azt hiszem ez némi magyarázatra szorul. - kezdtem, de Koromon is rámorgott.
- Bocsánat, de rettentően szeretem Babamon főztjét, és már jó rég nem volt alkalmam enni belőle. Hogyan kárpótolhatlak titeket? - gondolkodni kezdtem, de nem jutott eszembe semmi. Drimogemon folytatta.
- Mióta a védelmező kőtáblák eltűntek, nagyon félnek és kevésbé mer bárki is bemenni oda. - ezen meglepődtem. Tud a kőtáblákról?
- Nos, ha így állunk, akkor elmondhatsz mindent, amit tudsz a kőtáblákról és eltűnésükről. Mik ezek pontosan, hogy néznek ki, hogyan tűntek el, kik vitték, vagy vihették el és merre keressük őket. Kezdetnek ennyi elég, a többit, majd utána. - remélem Drimogemon tud némi magyarázattal szolgálni.

A fiú és Koromon szerencsére nem vettek észre. Greymon-al felsóhajtottunk.
- Ezek ellenére is követni fogjuk. - Mondtam és felpattantam a digimon karjára, aki a sziklás úton haladt. Amint beszélgetni kezdtek, a Drimogremon kifúrta magát a földből és hisztizni kezdett. Azt ugyan nem hallottam, miről, ám a fiú nyugtatni próbálta. Greymon leugrált a kövekről - természetesen a kérésemre - amitől a hatalmassága árnyékba borította az ott levőket. Greymon üvöltésébe beleremegett a digitális romok vidéke.
- Huh, ez egy kicsit sok volt - Suttogtam neki, de megvonta a vállát.
- Nem érdekel. Már éhes vagyok!
Elvigyorodtam és a fiúra néztem.
- Ne hidd, azt, hogy a tied lesz az ősi tábla! Én, Daniel Wolfstein és az ezüst szélláng (a csapatom neve) darabokra fog tépni!
Greymon az orrából kisebb lángnyelveket eregetett feléjük, majd megindultunk. Le huppant Drimogremon mellé, és farkával csapkodta a földet.
- Koromon - Szólította meg. - Ne légy láb alatt, különben megeszlek!
- Nyughass, pajtás! - Mondta Monodramon a Xros Loader-ből. - Erősebb vagy nála, nem kell fitogtatnod!

Menetelés közben Drimogemon mesélt az eltűnt kőtábláról, amit a DemiDevimon-ok vittek el. Greymon továbbra is Koromon-on tartotta a szemét, közben éberen figyelt a beszámolóra. A kő állítólag évtizedekig védelmezte a falut, egészen mostanáig, mivel a kis gaztevők elvitték.
- Akkor... Ha törik, ha szakad, vissza kell szereznünk. - Mondtam csendesen.
A vakond digimon elvezetett arra a helyre, ahol a DemiDevimon-ok tanyáztak. Azok mérgelődtek és támadást indítottak ellenünk.
- Rajta, Greymon.
- Oké! - Mondta. - Blaster Tail!
Farkát meglendítve a DemiDevimon-ok közé csapott.
- Nem elég méltó ellenfelek ezek az izék. Söpörd el őket! - Szóltam.

Drimogemon készségesen válaszolgatott a kérdéseimre. Állítása szerint a kőtáblák védték a falut a természeti és egyéb katasztrófáktól. Nem volt éhínség sem, állítása szerint, majd viccelődni kezdtem, de ilyen időben nem igen volt kedvem nevetni, így csak egy erőltetett mosolyt engedtem meg. Drimogemontól megtudtam, hogy a tettes DemiDevimon. Eközben egy idegen Greymon jelent meg, egy sráccal a karján. Hirtelen nem tudtam mit akar, de most nem is törődtem vele, mert sokkal fontosabb volt a kőtáblák megtalálása
- És merre találom ezt az aljast? - kérdeztem, félbeszakítva Drimogemon mondandóját.
- Elviszlek oda. - mondta a Digimon, és már úton is voltunk. Elindultunk és egy hatalmas dombon álltunk meg, amiről egy hegy látszott.
- Eddig hozhattalak, innen nem megyek tovább. - mondta Drimogemon, majd gyáván megfutamodott.
- Ebbe meg mi ütött? - kérdeztem Koromont, de ő sem értette. Elindultunk a hegy felé, és nem volt más, mászni kellett.
- Óvatosan, Koromon. A DigiVice-ba nem akarlak visszahívni, hátha megtámadnak minket. - szinte be sem fejeztem a mondatom, már jött is egy csomó DemiDevimon.
- Ez a mi formánk. Robbanó buborék! - Koromon nem gondolkozott sokat, és két DemiDevimont ki is ütött. Folytatta a támadást, de kezdtem látni rajta, hogy kimerül.
- Óvatosan pajti, később is szükség lesz még az erődre. - mondtam társamnak.
- Te ott, a Greymonon, nem lennél szíves segíteni? - kiáltottam oda neki, majd a fülembe tettem a füllhallgatóm, bekacsoltam az iPod-om. A fülembe rögtön üvölteni kezdett a kőkemény rock zene egy amerikai bandától. Harci kedvem a maximumra hágott. Felkaptam egy nagyobb követ, amit elbírtam még, és ledobtam vele két DemiDevimont. Vagyis egyet, de az levitt egy másikat. A srác, akár beavatkozott, akár nem, Koromon és én szépen lezúztuk a DemiDevimonokat, és tovább tudtunk haladni végre.

Sikerült a hegyen legyőznünk a DemiDevimonokat, és az idő közben átalakult Bakemont.
- Köszönöm, hogy segítettetek. - fordultam a sráchoz és a Greymonhoz. Folytattam utamat a barlang felé, hogy vissza szerezzük a kőtáblákat.
- Milyen ellenállásra számíthatunk még, Koromon? - kérdeztem társamat, aki hamarosan válaszolt.
- Nem tudom Kev, de remélem, hogy nem sokra már. Ez a csata elég kemény volt, és még nem vagyok olyan szinten, mint Greymon, hogy egyszerűek legyenek a dolgok. -válaszoltam, majd elgondolkodtam és vissza néztem a srácra, akár jött utánunk, akár nem. Greymon erős és félelmetes ellenfél lenne. Egyelőre nem akartam összekerülni vele.
- És róluk mit gondolsz? Mik az igazi céljaik? - tettem fel a következő kérdésem.
- Nem tudom, kétesélyes, de nem szeretnék összetűzésbe kerülni velük. Most legalábbis. Később, meg ki tudja mi jön. - válaszolt Koromon.

Miután Greymon befejezte az élvezettel teli adatevést, odajött hozzám. Monodramon és Veemon visszakozott, ezért inkább visszahívtam őket a Xros Loader-be.
- Remélem jól laktál, mert egy ideig nem fogsz enni. - Paskoltam meg Greymon lábát.
- Ha már Koromon-ról le kellett mondanom, ott lesznek még a többi DemiDevimon-ok. - Reménykedett, miközben a száját nyalta.
- Jobb, ha addig visszajössz szépen, nehogy észrevegyenek. - A mondatot befejezve Greymon-t is visszaszólítottam a DigiVice-ba. - Semmiség volt. - Mondtam a köszönetére.

Küldetés:

Amint beléptek a barlangba, néhány Pipismon-al néztek szembe, de ezek Drimogremon barátai, akik csupán a falon lógva pihentek.
- Erre gyertek. - Mondta a vakond digimon és egy kiásott alagúton át elveztetett a kőtáblához. Megdöbbenésetekre az azt őrző Devimon-nak csupán a maradványai voltak: eltűnt, mint a kámfor. Körülnéztek a romhalmon, de csak a szent követ találjátok. Drimogremon a kezetekbe nyomva elment. Amint visszatértetek a faluba, Jijimon az örömtől könnyre fakadva jön elétek, s elveszi tőletek a követ. Azt a helyére téve nagy bulit csapott a hőstettetekre. Ti döntitek el, maradtok-e vagy sem.

Gratulálok, ezennel befejeztétek a küldetést a jutalmatok 250 DP pont és 2000$!

Event (Daniel Wolfstein):

Nem volt sok időd a mulatságra: 1, mert te antiszoc vagy xD 2, mert egy Examon jelent meg. Meglepődvén, hogy a Királyi Lovag rád nézett, elmosolyodott, s kinyújtotta feléd a karját, amire felmásztál. Mielőtt kérdezhettél volna, így szólt:
- Figyeltelek téged és a digimon-társaidat. Először magadnak akartad megszerezni a szent ereklyét, ám végül legyőzted a szívedben rejlő kapzsiságot és a jó oldalad diadalt aratott. Ám egy újabb próba következik, ami krízis helyzetbe nyúlott: most a Kezdet falujába megyünk. Néhány magadhoz hasonló emberi lényekkel is találkozhatsz!
Választásod aligha akadt és tűrnöd kellett az "elhurcolást".

Az ünneplés közepette a Királyi Lovagok egyike, Examon jelent meg, aki egy újabb feladatot bízott rád. Most a Kezdet Falujába mentek, ahol Gallantmon elmond minden fontos információt a feladatról.

Még egy darabig maradtam a faluban, és a lakóknak elmeséltem, hogy hogyan tudtuk visszaszerezni a kőtáblákat. Nem tudtam, hogy a másik srác merre van, elég nagy volt a tömeg, és a falu is meghazudtolta a méreteit. Mindegy, igazából nem is ismertem, csak meg akartam köszönni neki, hogy segített. Ha egyedül kellett volna ezt végig csinálnom, akkor biztos elbukom. Ennek így kellett lennie, és remélem, hogy találkozunk még vele. Az a Greymon nagyon erősnek tűnt, egyszer jó lenne kipróbálni az erejét majd. Persze, ha már mi is sokkal erősebb lettünk. Koromon-t kerestem a tekintetemmel és egy csapat Digimon által körül zárva találtam meg. Elmosolyodtam, és örültem, hogy végül is sértetlenül tértünk vissza a küldetésből.

Igen, a megérdemelt pihenés..gondoltad te. De sajnos a sorsszövők más napirendet gondoltak ki neked, és tetszik nem tetszik ezt kell csinálnod. Hirtelen egy nagy eső kerekedett, szinte pár másodperc alatt. Az esőt két régi barátja, a villámok és a szelek is elkísérte. A nagy égiháború bekövetkezte miatt az összes digimon (Koromonon, és rajtad kívül) beszaladt a búvóhelyére, és csak ti maradtatok az esőtől rejtetlenül. Mivel azért mégsem akartok elázni, ezért beszaladtok egy romház alá. Elsőre azt hiszitek, hogy itt nyugodtan elidőzhettek, míg eláll az eső, de hirtelen a romházban egy lépcsőt találtok ami egy pincébe vezethet. Vajon lesz elég merszetek, hogy lemenjetek? Ezt már te döntsd el..

A megérdemelt pihenés nem tartott sokáig, ugyanis jött a vihar.
- Koromon, itt mindennapos ez a DigiVihar? - kérdeztem, de a végére azért beszúrtam egy szóviccet. Koromon is elmosolyodott, majd bólintott, mert ő már azt figyelte, hogy mi hová tudunk menni. A Jijimonok mind behúzódtak a házaikba, nekünk meg egy romhalmaz maradt. A célnak megfelel, csak kihúzzuk valameddig. A vihar nem úgy tűnt, hogy el akar állni, ezért körbe néztam a romházban és láttam, hogy egy lépcső vezet le a pincébe, de odalent csak sötétség.
- Mit gondolsz, Kev, megnézzük mi van ott? - kérdezte Koromon, mire gondolkozni kezdtem.
- Mi van, ha egy dohos labirintus és soha nem találunk vissza? - kérdeztem, de nem vártam rá komoly választ.
- Naná, hogy megyünk. - mondtam felbuzdulva, majd elindultam lefelé a lépcsőn.

A végén rávetettétek magatokat a lépcső rejtelmeire, és lementetek. A lépcső nagyon hosszú volt, már azt hihettétek sosem lesz vége, ám hirtelen a lépcső fokai eltűntek és egy csúszda lett belőlük. Ebből már a leghülyébb ember is kitalálhatta, hogy csapdába lépett be, de ahol csapda van ,ott valamit védenek. Lassan meg is érkeztek a csúszda végéhez, és egy templom szerű termet láthattok magatok előtt, aminek a végén van egy nagy oltár, s azon van egy aranymedál amibe egy Agumon van belevésve. A medál mellé csak annyi van írva, hogy erőt ad az Agumon típusu digimonoknak. Hogy elveszitek e, vagy inkább ott hagyjátok a ti döntésetek, de valamit mindenképpen ki kell találnotok, úgyanis közben a lépcső felöli út lezárult, s közben feltárult egy másik ajtó. Az ajtó mellett találhattok egy DigiNyelven írt szabályt, de nem olyan nehéz kigobozni. A szöveg csak ennyi:
Be és kilépni csak embernek, és alsóbb rendű digimonnak szabad!
Úgy tűnik ez titeket (még) nem érint, hiszen Koromon még kis digimon, de kitudja milyen hatással lehet rá a medál, ha egyántalán elveszitek.

//Szabad kör, vagyis nyugodtan elvehetitek, és ott is hagyhatjátok a medált, ahogy tetszik. Ha gondolod, akkor be is mehettek az ajtón a medál felvétele nékül, vagy elveszitek a medált, és bepróbáltok lépni az ajtón..Válassz! ^^//

Elindultunk lefelé a lépcsőn, de végtelen hosszúnak tűnt.
- Mikor lesz vé.... - de nem tudtam feltenni a kérdésem Koromonnak, mert a lépcső fokai kifordultak alólam és egy csúszdán folytattam az utat lefelé. Elmosolyodtam, és hamar le is értem. Koromonnak jobb dolga volt, mivel levitált és nem kellett lecsúsznia. Mire leért leporoltam magam és készen álltam tovább menni.
- Ez remek volt. Megyünk még egy kört? - kérdeztem nevetve, de Koromon nem válaszolt, hanem elindult körbenézni a teremben, ahova érkeztünk.
- Kev, ezt nézd meg! - szólt Koromon, mire én is odamentem és megnéztem mit talált. Egy nyaklánc volt valami oltár szerű valamin. Az ajtó, ahonnan jöttünk bezárult, majd egy másik nyílt. Rápillantottam, majd vissza a nyakláncra.
- mit gondolsz? - kérdezte Koromon. Megtapintottam, majd elmeltem a nyakláncot, amire egy Agumon sziluettje volt karcolva, és a nyaklánc helye mellé volt írva, hogy felerősíti az Agumon típusú Digimonokat.
- Ez most komoly? - kérdeztem és gondolkodóba estem. Vajon ez mi a fene lehet.
- Elteszem, hátha később még jó ehet. - Koromon osztozott is a dologban, meg nem is. Én is kételkedtem, de hát az úgyis kiderül, ha gáz van.
- Na menjünk tovább, valahogy ki kell jutnunk innen. - mondta Koromon és követtem. Mióta leértünk ide, azóta totál megváltozott.
- Mi bajod van? - kérdeztem a társamtól, majd átmentünk az ajtón, mivel az volt az egyetlen kijárat.

A következő esemény nem volt meglepő, úgyanis a medál ellopása után sajnos ez az ajtó is lecsukódott. A folyosó hosszú volt, de a végén kifujhattátok magatokat. Ismét egy nagy terem közepén áltatok, ahol két szobor volt. Mind a kettő egy Agumon őrzőt ábrázolt, de látszott rajtuk, hogy valami különbözött köztük. Ti ezt nem veszitek komolyan és az újbabb kijáratot keresitek, ám hirtelen nagy földrengés kerekedett, és a szobrok elkezdtek repedezni. Természetessen ti gyorsan fedezékbe szaladtok, s ezután a két szobor életre kel, és leugrik az álványról. Az egyik Agumon szobor egy átlagos Agumonná változott, míg a másik egy Black Agumonná. A kis Koromon akaratlanul is előbújik a rejtekhelyéről, ami miatt a két Agumon észre vesz titeket.
-Halandó, és te alsóbb rendű digimon! Mivel elloptátok a szent medaliont, ezért kénytelenek vagyunk végrehajtani a szabályt! A kis Koromonnak digiváltozást kell végrehajtania, de ,hogy mivé fog változni az attól függ, hogy kit hagysz életben! Ha BlackAgumont ölöd meg, akkor eltűnik a kis Koromonból a gonosz, és egy normális Agumonná fog átváltozni. Ha pedig a normális Agumont fogod elpusztítani, akkor BlackAgumonná fog változni, s a jellemét örökké a sötétség fogja bekebelezni. A válasszal siess, hiszen minnél tovább halogatod, annál jobban be fog szakadni az épület! -Egy rövid gondolkodás után elpusztítod az egyiket, és várod, hogy mi történik.