Vs. Crimson Crawler

Happy és Coryn rengeteg minden elmondott, mi a "feladatom", habár az előbbi nem nagyon tudott mit szólni ahhoz, mit is jelenthet, ha valaki egy ember társa. Beszéltek az evolúcióról, amihez a saját Digilelkem szükséges, ha őket és persze a DigiVice-ban elhelyezkedőket. Bár fogalmam se volt egyenlőre arról, hogyan használjam azt az erőt. Ez lehetett az, ami hiányozhatott belőlem.
- Ne félj, visszaszerezzük az emlékeidet, hogy megfizess annak, aki ezt tette veled. - mondta Happy. A beszélgetés közben megérkeztünk a Szurdokkirályságba. Szabad földnek volt nyilvánítva és úgy tűnt, a digimonok többsége békében élnek egymással. Egy kiálló szirten szálltunk le, messze a szurdokrész bejáratától. Leszálltam Coryn-al Happy válláról
- Látom, nem dobtad fel a talpadat. - szólalt meg egy idegen hang a hátam mögül. - Harlám orbitális hibát követett el azzal, hogy nem végzett veled helyben a születésemkor. De mindegy. Legalább lesz valaki, akin bemelegíthetem magamat a vég kezdetének kiszabadítása előtt...
- Te lennél Azure sötét oldala? - kérdezte higgadtan Coryn.
- Crimson Crawler, személyesen. Nem adok névkártyát, inkább egy kis ízelítőt, milyen is a Digilélek sötét oldala. - elővette a sötétkék-sárga DigiVice-át. - Brakedramon, Reapermon, végezzétek ki őket!
A Reapermon el is indult, de Brakedramon csak akkor, miután Crimson a fejére mászott. Úgy tűnt, a gépsárkányt csak a fejéről lehetett irányítani. Happy a pajzsával hárította Reapermon Kaszás vágását, ám Brakedramon bal karjával jól fejbe vágta. Coryn fogta magát és vakon nekirohant a csatának, de átváltozott egy kígyósszerű sárkánnyá, amit Hisyarumon-nak hívtak. A földön heverő Happy-t megvédte azzal, hogy a minden irányú kerék támadásával a hátára döntötte Reapermon-t, a legendás sárkánypengével lesújtott Brakedramon-ra. A gépsárkány a gravitációs nyomással lesújtván Coryn-ra hátrébb csúszott. Egyensúlyát visszanyervén a következő rohamot Happy-vel egyetemben kezdte. A sárkánylovag a győzelem sugarával egyesítette Coryn minden irányú kerekét, amellyel Reapermon lángoló viharát ellensúlyozták. Crimson kihasználta ezt az alkalmat és a végtelen gördülésre irányította Brakedramon-t. A fúrókat hátba kapták, ráadásul a kaszás digimon támadását se tudták visszatartani, így már a földön hevertek.
- Milyen unalmas... Azt hittem, igazi kihívást várhatok a "testvéremtől", ám tévedtem. Milyen naivak vagyunk. - mondta unottan, miközben ott ült Brakedramon fején.
- Hallgass! - fakadtam ki. - Ki adta meg neked a jogot arra, hogy így beszélj?
- Hohohó, a kislány megmutatja, mekkorát harap! Ez az! Mutass nekem valamit!
- Mutatok is! Firamon, Dorumon, Agumon! - hívtam elő három társamat. - Nem tudom ki vagy és honnan jöttél, de amit te csinálsz az rossz. Érzem.
- Oh, érzed? Rosszat csinálok? Jaj, mit tegyek? - gúnyolódott Crimson. - Akkor taníts meg! Taníts móresre és akkor TALÁN befejezem! Hehehe, milyen jó dolog is a humorizálás...!
- Az átkozott! - mordult fel Firamon. - Nem bocsátok meg, amit az előbb mondtál, te sötétben bujkáló!
- Nem szégyelli magát az a kölyök, amiket mond? - köpött egyet Dorumon. - Én se tanusítok az ilyeneknek kegyelmet!
- Grrr, én meg...! - Agumon elgondolkodott, mit mondhatna. - A fene egye meg! Miért nyúltátok le a legjobb dumákat?!
- Szóval túlerővel válaszolsz? Legyen hát. - mondta komolyan Crimson. - Akkor én se fogok cécózni! - újból a kezébe fogta a Brakedramon fején lévő irányító karokat és a pusztító rohamra sarkalta digimonját. Reapermon a csont hamvasztóval támadt. Felháborodtam, amiért Crimson ilyen érzéstelen volt, ráadásul még gúnyolódott is. Mire a többi társam támadhatott volna, már rohantam is.
- Azure, mit csinálsz?! - kiáltották mindnyájan, Firamon kivételével. Ő a hátamra vett, hogy célomat elérjem. Egyenesen Crimson felé tartottunk és mikor elég közel értem a fiúhoz, leugrottam az oroszlán digimon hátáról és egy határozott mozdulattal arcon ütöttem. Crimson nagyot nézett, miközben fájós arcát fogta. Egy hatalmas arany fény jelent meg a kezemen. Firamon-al rögtön elmentünk Brakedramon közeléből, mert már arra készült, hogy bekap. Furcsán néztem a fényt, amely az öklömön gyulladt meg.
- Ez az, Azure! - kiáltott fel lelkesen Agumon. - Töltsd be a Digilelkedet a DigiVice-ba, utána a többit bízd ránk!
- Szóval ez lenne az a legendás Digilélek? - kérdezte unottan Crimson. - Milyen kár, hogy nem hagyom... - és digimonjai már támadtak is.
- Digilélek? - ott álltam tudatlanul, miközben a két fél nagyon is tudott arról, amiről én nem. A 'Vice-ot a másik kezemben szorítottam, végül elszántam magamat a radikális változásra. - Így gondoltátok? Digilélek töltés! - a szavak véletlenszerűek jöttek ki a számon, mikor a fényt beletöltöttem a szerkezetbe. Az abból kiözönlő energia Firamon-t, Agumon-t és Dorumon-t betöltötte és alakjuk teljesen megváltozott.
- Firamon, evolúció! Flaremon!
- Agumon, evolúció! RizeGreymon!
- Dorumon, evolúció! Grademon!
Az átfejlődés közepette Firamon egy kétlábú oroszlán lett, s így még délcegebbnek tűnt. Agumon egy mechanikus fantomsárkány alakját vette fel, míg Dorumon egy szamurájszerű harcossá változott. A két rossz digimon hátrébb esett az evolúció általi lökéshullám létrehozatalakor.
- Lényegtelen, hogy tökéletes formába fejlődtetek, mert még így se dacolhattok két mega digimonnal! - mondta dühödten Crimson és ezáltal még több negatív energiát bocsátott ki. A fény és sötétség ezúttal tényleg párharcot vívtak.
- Mit tegyünk, Aniki? Mit óhajtasz tenni ezzel a bagázzsal? - kérdezte Grademon.
- Ezt jó, hogy tőlem kérdezed, aki nem is emlékszik a múltjára. - meglepetten pislogtam. - Te mit javasolsz?
- A szokásosat, amit mindig is tettünk. Harcra fel! - két kardját előrántotta hüvelyéből. Flaremon és RizeGreymon se haboztak, ahogy Happy és Coryn se. Az öt partnerem elrugaszkodván a földről az ellenséges digimonok támadásait egy egyszerű hárítással eltaszították. Happy a sárkány impulzus x-el, Flaremon a vörös oroszlán táncával, Grademon a kereszt pengével, RizeGreymon a szolid csapással, végül Coryn a legendás sárkánypengével vitte be a két digimonnak a bevégző csapást. Amint Brakedramon és Reapermon szertefoszlottak, Crimson meg nem lepődve állt ott velünk szemben.