Bázis Bejárat

Az önmegsemmisítő rendszer aktiválódott és a bázis a levegőbe repült. Dem pajzsa szerencsére megvédett bennünket a szikrapajzstól, így megúsztuk a katasztrófát. A DO helikopterei már messze jártak, Harlámmal, aki ahogy Judy, úgy ő is súlyosan megsérült. A DS emberei szintén helikoptereken érkeztek meg, hogy a lefáradt, valamint a megsebesülteket elvigyék. Judy-ért maga a kardhal osztag kapitánya, Isabella jött természetesen a társa nélkül.
- Emberek, hordágyat a gyermeknek! - szólt hátra a kapitány hölgy.
Már most jó, ha tudjuk, Isabella a fiatalabb szelídítőket a gyermekének tekinti és olyan bánásmódban részesíti őket. Mégis szigorú kritériumokat szab ki osztagához: csak a legjobbakat és természetesen a víz vagy jég beállítottságú digimonokat alkalmaz. Dianamon, a partnere jó példának mutatkozik meg. A DS kardhal osztagának két embere már rohant is hordággyal a kezükben. Gyöngéden ráfektették Judy-t, majd ugyanolyan gondoskodással felvitték a legnagyobb helikopterre, ahol Isabella is utazott. A kimenekült digimonokat a DS további elitjei szólították magukhoz és felajánlással - amibe az ex-foglyok természetesen belementek - a DigiVice-ukba gyűjtötték és visszatértek a gépekhez. Wingdramon fáradtan visszatért Dracomon alakjába és el kezdett volna aludni, ha nem szólok rá. Zavartan nézett egy ideig, majd én is inkább visszakérettem őt és Chirinmon-t a szerkezetbe.
- Gyermekeim, fel a -kopterekre! Az új főnök vár rátok! - itt leginkább Azure-ra nézett, hiszen ő maga is DS vadász volt, legalábbis úgy tudtam.

Amint elmúlt a robbanás veszélye - amit leginkább Dem-nek köszönhettünk - megnyugodhattunk. Harlámot egy jó ideig nem láthatjuk, s ez Judy érdeme. Ám ő maga is nagy árral fizetett: súlyosan megsebesült, noha a DO vezért jobban kikészítette. Helikopterekkel menekítették ki a vezért, de nekünk se kellett segítségért kiáltozni, mert a DS kardhal osztagának képében be is köszöntött. Maga Isabelle, a kapitány kért hordágyat a szinte félholt Judy-nak, amit fürgén hoztak. A kiszabadult digimonokat megkérték, a 'Vice-okba tömörüljenek és mivel azoknak nem volt hova menniük, a DS valamennyi tagjával együtt is működtek. Isabelle megkért bennünket, hogy szálljunk fel a helikopterekre, mert az új főnök vár.
- Új főnök? - lepődött meg Coronamon. - Mi történt Fujishima-samaval?
- Fogalmazzunk úgy - mondta Isabella komolyan. - Hogy pihenteti fáradt végtagjait.
- Ezt hogy érti, Isabella-sama? - tettem fel a kérdést erőtlenül. - Mi lett az apám barátjával?
- Ó, kedvesem, pedig tudnod kéne! - felelt Isabella kedvesen, de komolyságát megtartotta. - Megtámadta a DO vezérhelyettese, Black Crusader, és legyőzte!
Ledöbbentünk eme hír hallatán. Fujishima-sama és Cerberusmon erősek voltak, és nem hallottam olyasmit, hogy egyszer is levernék őket. Ezek szerint a DO hatalma jóval nagyobb lett a vártnál. Intettem Happy-nek, hogy tegyen fel a gépre. Miután ez megtörtént, ő maga vállalta el, hogy fedezi a helikoptert az esetleges támadóktól. Sokáig gondolkodtam azon, mi vagy ki lehet ez a Black Crusader, hogy még Fujishima-samat is le tudta győzni...

Nem vesztettem el a fejem, legalábbis fizikai értelemben semmiképpen, más kérdés, hogy átvitt értelemben igenis enyhe pánikrohamok kerülgettek. Pontosítok: nem is olyan enyhék. Csak sodortak magukkal az események, én meg lélekvesztőként szeltem a habokat: mindig arra mentem, amerre a hullámok sodortak.
Xiaomon időközben blue formába váltott: kezdett elkékülni, mert olyan gyönyörűen mutattam be rajta az idegességtől a fújtófogást, hogy nem sok levegőhöz jutott. Végül a karomba harapott, ez pedig tökéletes volt arra, hogy egyrészt őt is lazábbra vegyem a karomban, másrészt kicsit magamhoz térjek.

Lehet, hogy nem sokat, pontosabban szinte semmit nem értettem a körülöttem zajló eseményekből, a többiek sem igazán figyeltek rám – persze ha éppen esélyem volna kivenni a részem egy ilyen grandiózus kalandból, mint egy ekkora monstrum a földdel egyenlővé tétele, akkor talán én sem a két lábon járó értetlenségekkel foglalkoznék.
Ráadásul még mindig biztonságban voltam. Legalábbis elnézve a körénk csavarodó védőteret, eléggé biztos voltam abban, hogy nem lesznek itt problémák. Ezt örömest vettem.

Ahogy a helikopterek megérkezését is. Mivel a digivilágban nem éreztem túl valószínűnek, hogy helikopterek legyenek, ezért úgy véltem, az én világomban vagyunk. Más kérdés, hogy ettől függetlenül fogalmam sem volt, hogy éppen merrefelé, de őszintén reménykedtem, hogy majd a helikopterek gondoskodnak a további sorsunkról. Felkapaszkodtam hát én is az egyik gépre, és igyekeztem nagyrészt láthatatlanná válni. Ebben egyébként egész sok rutinom volt, de attól tartok, ez itt most kevés. Xiaomonnal az ölemben csendben ücsörgök, ha rajtam múlik.

Mire kimásztam a jeges vízből, ahová értem a futás miatt, már robbant is a bázis nem kicsit, nagyon. Szép tűzi játék is volt. Ekkor DS-es vagy milyen helikopik jöttek értünk és a rab digimonokért. Míg azokat gyűjötték be, a Judy nevű lányt hordágyra rakták, és vitték a legnagyobb gépbe. Az a Isabella nevű hölgy megkért minket, hogy szálljunk a gépekbe, hogy találkozzunk az új főnökkel, aki azért új, mert az előzöt valami Black Crusader megverte, mint a... mint a... Fenébe, semmi hasonlat nem jut eszembe!
- Várjatok meeeg! - gyorsan beugrottam Az egyik gépbe, ami épp akkor szállt fel.

A DS helikopterek leszálltak, közvetlen közelünkbe a Kardhal osztag helikoptere, köztük a vezetőjükkel, Isabellel. Gyermeknek hívott engem.
- Elnézést, Isabell néni, ő már 22 éves! - akadékoskodott Tirion, de amikor Dem ránézett súnyán elhallgatott.
és hordágyon felvittek a helikopterre. Dem, Bumper és Tirion helymegtakarítás végett Rookie alakjaikban, vagyis Wormmonként, Demilimonként és Veemonként szálltak fel a csapattal. Mivel Dem szintén nem kis sérüléseket szenvedett el, őt is kezelésbe vette egy-két digimongyógyító.
Közben Demé megtudták, hogy a régi főnökkel történt valami, ezért lett egy új vezető.
- Black Crusader... Black Crusader... ismerős a neve, mintha volt már vele szerencsém. - elmélkedett Dem. Közben végig mellettem állt.
- Most mi lesz? Vajon Judy jobban lesz? - kérdezte Tiron.
- nem, amíg nem kerül gyengélkedőre. - mondta az orvos. - Sürgősen meg kell műteni.

Eközben Black Crusader elkezdte felhasználni az első adatot, Dem DNS-sét, amivel csak óvatosan bánt, mert az csak egyszer volt használható DNS-minta mennyisége miatt Majd ha később tud, szerez még többet Demből.
A gépezet, amit ő hozott létre a klónozásra, működésbe lépett. Hamarosan dörömbölés, és zsivaj hallatszott, majd amint kinyílt az ajtaja, kiesett belőle egy félkómás Demilimon, aki "levegő után kapkodott". Abban különbözött Demtől, hogy Demék egyik néhai ellenfelének, SkullGreymon DNS-ének kis része miatt bordó-fekete volt, szeme kéken villogott.
- Mi ez a hely?! Ki vagy te és én ki vagyok?!
Black Crusader elégedetten vigyorgott, és a friss klónja elé lépett.
- Üdvözöllek az életben, BlackDemilimon, Pusztító.

Isabelle csak egy jóízűt kuncogott Tirion gyermeteg kijelentésén, miközben a többiekkel együtt felszálltunk a helikopterekre.
- Isabelle asszonyság mindenkit "gyermeknek" hív - suttogta oda nekünk az egyik hűséges DS tag, aki éppen a helikoptert vezette.
- Ne a szád járjon, Moe fiacskám, hanem a kezed! Taposs bele! - torkolta le Isabelle a pilótát, amire már fel is emelte a helikoptert.
Meglepetten néztem ezt a családias jelenetet, amin még Victoria is jót derült. Korábban UlforceVeedramon-t, ahogy Azure tette Happy-vel, úgy ő is a digimonjával fedeztette a menetelő helikoptereket. Chirinmon váratlanul előugrott a 'Vice-omból és közel szárnyalt a mi helikoptereknél.
- Isabelle-sama, hová vigyem a menetet? - tette fel a kérdést Chirinmon.
- Természetesen az Amaterasu bázisra - válaszolta. - Ha megtennéd, jó Chirinmon...
- Igenis! Kaishin no Hadou!- Chirinmon szárnyai felvillantak és egy átjárót nyitott meg nekünk, ami minden bizonnyal a főhadiszállásra vitt.

//Amaterasu bázis - Gyengélkedő/Műtő//

//Off: aki még nem írt "távozóposztot" az ne tegye meg, hanem rögtön írjon az Amaterasu bázisra, a lelassulás elkerülése végett! //