Bázis Bejárat

RizeGreymon elég gyorsra fogta a tempót és pillanatok alatt megérkeztünk a hűvös déli sarkra. Rögtön úgy éreztem, meg fogok halni a hidegben. Minden porcikám remegett, ezért a kiborg Greymon felparancsolt a nyakába, hogy legalább a puha szőrzete melegítsen. Mivel Happy is elkezdett vacogni, inkább visszarendeltem a DigiVice-ba és RizeGreymon hátán elindultunk gyalog, a hóviharban.
- Nem fogsz megfagyni? - kérdeztem.
- Én? Ugyan! Engem a belső hév hajt, még egy kis hideget se érzek! - mondta felvágósan és a vállára emelte a revolverét. - Most csak magaddal törődj. Ha megfagysz, ki fog etetni?
- Hát - elmosolyodtam. - Majd találunk rá megoldást. Addig megpróbálok nem meghalni.
- Jó. - itt RizeGreymon egy elégedett morgást engedett meg magának.
- Aniki, valami közeledik! - szólt Dorumon és elő is ugrott a 'Vice-ból. - Észak-keleti irány!
- Te hogy tudsz ennyire behatárolni dolgokat, testvér? - kérdezte Happy és csak nevetett.
- Ehm... megérzés?
- Megérzés, amit hamarosan nem fogsz érezni, nekem köszönhetően! - morogta valami és elő is jött, egy Dynasmon formájában. - Én vagyok a kapu őre és senkit se engedek át, amíg élek!
- Úgy, szóval útonálló vagy, királyi lovag létedre! - vetette oda Dorumon és köpött egyet. - Verek beléd egy kis jó modort! Azure, fellobbanó töltést!
- Ahogy akarod! - mondtam és elővettem a 'Vice-t, miközben Dorumon mellé pattantam. - Fellobbanó töltés!
- Dorumon, evolúció! Alphamon! - s innentől kezdve a lovagok vezérének testében voltam. - Készülj, Dynasmon a megtisztításra!

//vs. Vad Digimon//

A portkapu ide küldött egyenest a bejárat elé. AZ út során elmagyaráztam Bumpernek a terveimet, amibe belement, de nehezen. Tudtuk, mit teszünk.
A bejáratnál két nagy termetű DO-s és Goblinmonjaik őrködtek. Amint megláttak, körbevettek minket.
- Állj! Ki vagy és mit akarsz?
Lassan felemeltem a kezem és Bumper is így tett jelezve, hogy megadjuk magunkat.
- Judy Sarnatrina vagyok, és Harlám Baranshkihz jöttem... hogy megadjam magam.
- Hé, te vagy az a csaj, aki annak az őrült Demolatermonnak a partnere, nem?! Szarl... köhöm, Harlám számított rá, hogy te is felbukkansz majd a partnered érdekében!
Hívtak néhány újabb DO-st, akik azonnal bevittek a bázisra Egy elegáns irodaszobába. Bumper megundorodott a látványtól.
Harlám, mint aki tudta, csak vigyorgott az íróasztala mögül. Közelében Psychemon aludt a kanapéban.
- Tudtam, hogy idejössz a partneredért. Úgy látom ezalatt egy újra is szert tettél. - Itt végignézett Bumperen.
- Nem csak egy digimonom van, de Dem az én legkedvesebb partnerem.
- Szerencséd van, Demolatron sajnálatunkra nem módosítható, amíg ilyen. De gondoltam, hogyha te meg tudod állítani, már sokkal kezesebb lesz. Tehát, meggondoltad magad, és társulsz velem, hogy visszakapd a barátodat?
- Igen, csatlakozom hozzátok, és a digitársaim is. - feleltem.
- Akkor meg is beszéltük! Legalább nem kell több ember épségét feláldozni Demolatronnal való szenvedésre. Ahogy ígértem, visszakapod. De figyelmeztetlek, ha netán készültök valamire, garantálom, hogy a szeretett barátodat és a nevelőanyádat soha többé nem látod.
Csettintett egyet, mire a kutatócsoport vezetője kivezette Demet Demilimonként a börtönében, majd ki is engedte.
- Judy!
- Dem!
Boldogan öleltem magamhoz Demet, és az is engem. Perze, egymás terveiről nem tudtunk. A kutatócsoport vezetője sátánian vigyorgott a bajsza alatt, és ezt Harlám még csak nem is sejtette, mert azt hitte, minden úgy alakul, ahgy ő tervezte, holott minden lassan ellene fordul.

A teleportálás hamar lezajlott, de egyenlőre csak én és Dracomon voltunk kint a fagyban. Azon nyomban előrántottam egy téli kabátot, valamint egy síszemüveget és gyorsan felvettem azokat.
- Hékás, és velem mi lesz? - kérdezte Dracomon, miközben számon kérően topogott és durcásan körbefonta karjait.
- Bocsesz, pajti... nem hittem volna, hogy ennyi cuccost kéne hoznom... - mondtam mogorván.
- Na mindegy. Minden esetre itt van Victoria is, és a partnere. - váltott témát. - Szerinted együtt fognak működni?
- Miért ne működnének együtt? Fogva tartják őket, és jobban kívánnák a szabad életet.
Dracomon lehunyta szemét és csalódottan sóhajtott egy nagyot. Nem értettem, miért kérdezi ezt, mivel szerintem egyértelmű volt rá a válasz. A távolban közben figyeltük, ahogy Judy és Bumper bemennek a bázisra néhány Goblimon kíséretében. Csak remélni mertük, nem fogják őket bántani, bár erre csekély az esély, ugyanis megadták magukat. Innentől kezdve megkérdőjeleztem, mi történik odabent. Nem is vettük észre, hogy mögöttünk két Hyogamon bukkant elő. Dracomon megérezte a szagukat és mielőtt le tudtak volna csapni az Ice Cudgel-el, továbbfejlődött Coredramon-ná és a G Shurunen II-vel egyetlen csapással kiütötte őket.
- Már tudhatják, hogy itt vagyunk - mormoltam.

Ezalatt Victoria és UlforceVeedramon Harlám színe elé járultak. A vezérhelyettes szokásához híven cigarettából slukkolt és egy másik irodából nézte Judy és Dem találkozását. A sötétítőfüggönyt elhúzta, nehogy belásson bárki is, mit csinálnak.
- Így - kezdte. - Tudod, már egy jó ideje a "fogságomban" tartalak, már-már a lányomnak tartalak.
- Ne túlozzunk uram - mondta alázatosan Victoria. - Én csak azt teszem, amit kell.
- Amit kell. - ismételte mézes-mázosan Harlám. - Ez UlforceVeedramon "szép" szemére érthető, mi? Hogy is volt? Brakedramon szúrta ki a szemét védekezésből!
- Nagyon jól tudja, hogy az a szörnyeteg meg akarta ölni Victoria-t! - sziszegte UlforceVeedramon. - Én csak tettem, amit kell. Arról nem tehetünk, hogy nem tudsz jól bánni az... állatkáiddal!
- Mit mondtál?! - ripakodott Astamon a 'Vice-ából és előugrott, Beelzemon-ként. - Vegyél vissza az arcdból, az életed egy hajszáltól függ!
- Elég! - intette le Harlám és összekulcsolta ujjait. - Térjünk a lényegre, Victoria. A kinti Hyogamon-ok behatolót észleltek odakintről. Egy Coredramon volt a birtokában és... - itt egy felvételt mutatott be a korábbi balhéról.
Amint Victoria felismerte Daisuke-t a felvételen, összeszorult a torka. Harlám egyet csettintett és Beelzemon a földre gyűrte UlforceVeedramon-t.
- Azt akarom, hogy legyőzd Tategami Daisuke-t! Ha megteszed, elengedlek benneteket!
Itt habozott egy pillanatig, majd felelt:
- Hol tegyem meg?

Miután Dynasmon elment, néhány lélek jelenlétét éreztük meg. Happy-t visszakérleltük a DigiVice-ba és Alphamon-al elindultunk egyenesen a bázis felé. Zajtalanul lépkedtünk és megpillanthattuk Judy-t, aki egy Stingmon-al éppen megadja magát és bemegy a főkapun néhány Goblimon kíséretében. Balra távolabb Daisuke Coredramon-ja két Hyogamon-t ütött ki méghozzá egyszerre. Nem avatkoztunk bele, mert félő, hogy még több ellenfelet küldenek.
- Mit kéne tennünk? - kérdezte Alphamon.
- Várjuk meg, mi fog történni - válaszoltam. - De minden bizonnyal tervezhetnek valamit, amiért megadták magukat a DO-nak.
- Na igen, ez szokatlan még Judy-tól is. De Dynasmon azt elmondta, hogy UlforceVeedramon itt van az erődítményben. Ő is egy elfeledett lovag, akárcsak én...

A kapu szó szerint kiköpött engem Dai elé. Én csak egy uff-ot bírtam mondani, mert menten a hóba kerültem arccal lefelé. Mikor az agyam jelzett, hogy hideg van, felugrottam és fáztam, de nagyon.
- BRRRRRRRRR! Hol vagyunk és miért van ilyen hideg?! - kérdeztem a sráctól. közben Lovag átadta helyét Aranyrókának, így az ugrott ki mellém.
- Üdvözlet. - köszöntötte Aranyróka Dai-ékat.
- Ja, ő az új társam, Aranyróka, akit attól a vadásztól mentettünk meg. Aranyróka, ő meg Tategami Daisuke és a partnere, öööööö... - Nem tudtam a partnere nevét, mert utoljára nem így láttam.

Amint Victoria és UlforceVeedramon megkapták az ukázt Harlámtól, és elmentek, a vezérhelyettes visszadőlt a karosszékébe, és Beelzemon is visszarakta ülepét a kanapéra. Demnek volt némi sejtése, de én nem tudtam mi folyik itt. Sajnáltam Victoriát, de aligha hiszem, hogy megteszi, amit dirigál neki Harlám. Bár... a bunkó alakon látszott, hogy már készült valamire.
- Úgy értettem, szabadon engedem őket... a pokolba. - sátánian elvigyorodott. - Ott, ahol tartózkodnak, részecskebontó bombák vannak elhelyezve. Victoria és a szánalmas digimonja jól zsarolható egyének voltak, de sajnos vannak dolgok, amik elavulnak.
- Szóval meg akarod őket ölni Daiékkal együtt?! - néztem rá haragosan. - Nem elég, hogy zsarolod, még a halálba is küldöd?!
- Igen, Judy, így van. - felelte Harlám. - Teljesen feleslegessé vált, főleg azután, hogy te és Demolatron, na meg ez a furcsa Stingmon végre az enyémek vagytok. Ti tízezerszer többet értek annál az ostoba tyúknál.
- Nem érünk többet senki másnál, és ez a lány nem tyúk! Bár nem is ismerem...
- Ohóóó, azt te csak hiszed! Ha nem tetszik, csatlakozhatsz hozzá ön(gyilkos)kéntesként, és visszavesszük Demolatront, aki eddig is a DO tulajdona volt.
- Dem nem DO tulajdona, ahnem az én társam!
- Teljesen mindegy most már, drága Judy. Mostantól több ellenvetést nem tűrök el! Most, hogy kinyírom Victoriát és a volt barátaidat, valamint egy-két jobb kezem használhatatlanná vált, mostantól végig itt maradtok mellettem, és mindent úgy tesztek, ahogy mondom. Még egy rossz szó, és soha többet nem láthatod nevelőanyádat és Demet.
Itt Beelzemonhoz fordult.
- Menj Victoriáék után. Ha valami probléma áll be, azonnal lépj közbe, és senkinek se kegyelmez.
- Megyek már... - sóhajtotta lustán Beelzemon, és elindult Victoriáék után. De mielőtt lelépett volna, ránézett Bumperre.
- Apropó... ez meg ki a rák amúgy???
- Bumper! - feleltem gyorsan, mert Bumper feje füstölgött.
Harlám digimonja távozása után a képernyőjébe temetkezett, teljesen megfeledkezve a külvilágról. Dühösen öltünk le Demmel és Bumperrel Beelemon hűlt helyére.
- Mocskos szemét alak... de nem kell sokáig tűrnünk. - morogtam halkan, hogy ne hallják a digitársam és a darázs digimonon kívül.
- Igen, valóban nem sokáig. - mondta Dem. - De örülök, hogy eljöttél értem. Bár nem gondoltam volna, hogy így... ha csak nincs terved, mint nekem.
- Igen, van terve. - felelte helyettem Stingmon.
- Te meg ki a fene vagy??
- Névjegykártyát ne osztogassak??
- Mi bajod??
- Te vagy a sokadik, aki így kérdezi, ki a fene vagyok!
- Nyugalom, na! - állítottam le őket. - Dem, ő itt Bumper. Segíteni jött nekünk. Szépen várjuk ki a megfelelő pillanatot, és amikor eljön az idő, kitörünk. Legalább mi ne legyünk annyira gyávák, mint szegény Victoria.
- Ez a beszéd, Judy. Legalább te neked maradjon meg a büszkeséged, ahogy nekem is.
- Igen! Szarlám nem fogja megúszni szárazon!
Harlám egy pillanatra felfigyelt a képernyője mögül kíváncsi és meglepett fejjel, mert foszlányokat hallott.
- Mondtál valamit, Sarnatrina?
- Éééén? Semmit, csak cseverészek a partnereimmel... főnök uram.
Harlám meglepődött maradt a "főnök úr" hallatán, aztán jókedvű mosollyal visszatemetkezett a képernyőbe nézni Dai-ékat.
- Főnök uram, Szarlám.

Eközben az öreg Cyberdramon is áttért a kapun Daiék mellé, és körül nézett, majd bemérte a pontos helyet, a képességével, amivel egyedül ő rendelkezik.
- Micsoda véletlen! Pont itt van Dem öreg cimborám valahol! De vajon hová tűnt Judy és Bumper?
Figyelt, majd a szeme megakadt feléjük érkezőkön.
- Ha jól látom, egy lány és egy UlforceVeedramon. Nem baráti, de nem is vad szándék vezérli őket. Ismeri valaki?

Hamarosan Randy és új társa, az Aranyróka, valamint a jó öreg Cyberdramon is átértek a kapun.
- Coredramon, szolgálatra. - mutatkozott be a partnerem Randy-nek.
Az öreg kiborgsárkány észrevett két sziluettet a távolban: az egyik egy emberi lény volt, míg a másik egy UlforceVeedramon-é. A vihar tombolt, de fel tudtam ismerni ki volt az a lány.
- Ez ő... - suttogtam magam elé és megindultam felé.
- Daisuke, azonnal állj meg! - dörgött Chirinmon hangja.
Nem vettem figyelembe a kérését, hanem inkább futni kezdtem. Victoria nem tett semmit, csak állt ott, s ez nagyon is különös előjel. Csak az UlforceVeedramon indult meg felém. Mikor elég közel ért hozzám, váratlanul lesújtott rám az Ulforce Saber-el.
- Daisuke! - kiáltott fel aggódóan Coredramon és egy szemvillanás alatt továbbfejlődött Wingdramon-ná, s erős kezekkel eltartotta tőlem a lesújtó szablyát. - Te mégis mit csinálsz, félvak uraság?! - ripakodott az "ellenféllel".
- Nem tehetek mást, mint kivégezni titeket - mondta komolyan. - Victoria biztonsága mindennél fontosabb.
- Úgy, szóval inkább tartasz az olyanokkal, akik megölik a fajtánkat vagy éppen a világunkat pusztítják! Még én se várhattam volna ezt a nagyszerű UlforceVeedramon-tól!
Egy szó se jött ki a torkomon. Csak Victoria-t néztem, aki elfordította fejét. Arcán könnycseppek csorogtak végig.

Amint figyeltük a bázisban zajló eseményeket, harcok és egyéb események zajára figyeltünk fel, Alphamon-al egyetemben. Daisuke-t éppen Wingdramon mentette meg az UlforceVeedramon-tól, aki egy lányhoz tartozott. Látszólag nem akarta megtenni eme lépést, ugyanis sírt. Mire tehettünk volna valamit, Harlám Beelzemon-ja a Behemoth-on a küzdő felek felé tartott. Ezt nem hagyhattuk: egy villámgyors mozdulattal előtte teremtünk és egyetlen ököllendítéssel felborítottuk a gépjárművet.
- A remete lovag ezzel állna elő? - köpött egyet a földre Beelzemon, mikor felállt. - Szánalmas a lovagvezértől ez a próbálkozás.
- Szánalmas? Nem én vagyok az, aki hátulról támadja le a harcoló feleket. - mormolta Alphamon. - A bűnös lelket meg kell tisztítani.
- Úgy gondolod? - nevetett, s egyenesen nekünk rontott és a támadás ideje alatt Blast Mode-ba váltott, így repülés közepette nekitaszított a bázis falának, közel ahhoz a részhez, ahol Judy-ék és Harlám volt. - A kötelességem megölni azokat, akik Harlám-nagyúr lába alatt vannak. Még rajtad is átgázolok, ha kell! Corona Blaster!
Az átfejlődött fegyverét a fejünknek szegezte. Félelmemben felsikítottam, de Alphamon még utolsó pillanatban elrántotta fejét, így csak a jobb "szarva" tört le. Azon nyomban visszavágtunk a Digitalize of Soul-al, így a levegőben folytathattuk a harcot. Bánom, hogy egy Owyryumon-t se ismerünk, aki fegyverünknek állhatna, de így se hátrálhattunk meg, mert az nem lovaghoz méltó cselekedet.

Hirtelen megjelent egy lány egy UlforceVeedramon nevű Digimonnal, ami viszont ránk támadt, mert a DO-sok oldalán állt!
- Te korhadt szemétláda! Arra bezzeg nem gondoltál, hogy meg akar öletni téged?! - dühöngtem mérgembe, aranyróka meg harc állásba figyelt. Ekkor megjelent a jól ismert X-es Allomon, a félszarvas és a lányt odavágta a falhoz!
- El az útból te nyomorék hülyelány! Harlám úgyis halálra ítélt, hát halj meg lassan! - és egy fejelést adott a falra, amitől a lányra omlott!
- Júj b@zdmeg! - rémültem meg, és odarohantam, hogy kiássam a lányt a sziklák alól, de Allomon ellökött onnan.
- Nem megy a nyomorult sehova, csak a túlvilágra, akárcsak az a hülye Judy meg a adathalmazai, mikor Harlám nem figyel oda! - Áhhá! Ez az aljas a saját malmára hajtja csak a vizet!
- Nem hagyjuk! Gyémánt Vihar! - de Allomon a farkával odébb vágta a leveleket, pontosabban Belzeemon püspökfalatjába.
- Látom lett új társad te kis taknyos! Lássuk, milyen gyenge! DINO BURST! - és már támadt is ránk nem kicsit, de szerencsére Aranyróka elugrott onnan.
- Power Paw!

//Vs. Vad Digimon//

Harlám elégedetten nézte képernyőn az eseményeket.
- Ahogy a nagykönyvben megíródott. gyere csak, és nézd a régi barátaid pusztulását, Judy!
Morgósan hümmögtem, és kénytelen voltam odamenni megnézni, hogy szenvednek a barátaink. Dem és Bumper továbbra is dühösen néztek rá a főnökhelyettesre. Victoria ahelyett, hogy tett volna valamit és hagyta, hogy a digimonja bánton másokat, csak sírt.
~ Gyerünk már, buta lány! Vedd már észre, hogy mi folyik itt! Meg fognak ölni titeket, ha nem cselekedsz! Csak te tudnád kihúzni őket a csávából!
Ekkor Beelzemont is megjelent ott, de hamarosan Azure is Alphamon-al egyesülve, hogy felvegye vele a harcot. Hamarosan megint az az idegesítő Allomon is felbukkant, aki miatt már egyáltalán nem volt elégedett Harlám.
- Mi a fene? Szánalmas dög! Beleavatkozásával tönkreteszi a terveimet! Jobb ha az is adathalmazzá robban szét ezekkel együtt!
Még csak nem is érdekelte, hogy Victoriát ott bántja az Allomon (bá őt eleve halálra ítélte Szarlám), már a gép előtt lévő piros gombon pihent az ujja.
- Akkor minden jót enne a kis társaságnak...
- Ne! - próbáltam leállítani, de addigra már késő volt. Dm azonnal ott termett, hogy visszarántson...

Cyberdramon figyelte az eseményeket, de ekkor a talaj robbani kezdett a lábuk alatt egymás után.
- Srácok! Sipirc innen! Úgy tűnik, ezek MINDANNYIUNKAT KI AKAR NYÍRNI!
Felrepült, azonmód felkapta Randy- és digimonjait, valamint Victoriát és UlforceVeedramon. Addigra a robbanások köztüzébe kerültek.
- Ostobák vagytok, mindketten, főleg te, UlforceVeedramon! Én az életemet is adnám azért a partneremért, akit szeretek, és inkább megdöglök, minthogy DO-sok feláldozható bábja lennék! Szégyellhetnéd magad, hogy így hagytátok magatokat megzsarolni üres dumákkal! Demnek és Judynak sokkal több az esze, mint nektek!

Az UlforceVeedramon-al való viaskodás közepette megjelent egy Allomon X is, aki romok alá gyűrte Victoria-t. Azon nyomban rohantam neki segíteni, de a kövek kissé nehezek voltak.
- Cyberdramon, tudnál segíteni? - kérdeztem a 'Vice-ban levő partneremtől.
Mire válaszolhatott volna bármit is, UlforceVeedramon eltaszított onnan és ő maga húzta ki a lányt a romok alól. Az öreg Cyberdramon figyelmeztetésére felszálltam Wingdramon hátára, aki villámsebesség közepette felszárnyalt a többihez. A vénség lekorholta a lovag digimont és ájult társát is.
- Mindennek meglehet az oka, öreg -dramon - mondta tisztelettudóan Wingdramon.
- Mi közötök van ahhoz, hogyan védem meg a társamat? - kérdezte UlforceVeedramon. - Nem akarok ismét úgy járni, mint akkor. Ha nem engedelmeskedek, megint EZZEL fizetek - itt a vak szemét mutatta meg nekünk.
Wingdramon a szörnyű seb láttán elfordította fejét. Én nemigen foglalkoztam vele, csak Victoria-t figyeltem. Látszólag -Veedramon nem bízik meg bennünk.

Alphamon az ösztönein át megérezte a közeledő bajt, ami Daisuke és csapatára zúdult le. Még az utolsó pillanatban sikerült a Digitalize of Soul-al használatával oldalba lőni Beelzemon-t, így szabadok voltunk. A démon lord még kért a "jóból", de itt elhibázta. Előidéztük a fellegekből ismét a Seiken-t, s annak Gradalpha-jával áttörtük vele az üveget, így a kimerült, sebesült Psychemon Harlám lábai előtt esett le.
- Most mi legyen, Azure? - kérdezte Alphamon. - Elkapjuk Harlámot?
- Arra még lesz időnk, de a srácok bajban vannak. Judy erős partnerei biztonságában érezheti magát, úgyhogy nem lesz gond. És valami azt súgja - itt visszatekintettem. - Valami... valami forróság kezd eluralkodni az Antarktiszon.
Ezeket a szavakat befejezvén már repültünk is Daisuke és a banda felé, jóllétükről érdeklődvén. UlforceVeedramon-nak elkerekedett az épp szeme, amikor meglátott minket, jobban mondva Alphamon-t.
- UlforceVeedramon, te mindig is hűséges voltál Yggdrasil-hoz, de én kérdem, mikor foszlott el a lojalitásod legkisebb szikrája? - tette fel a kérdést a vándor remete, Alphamon.
Ahogy láttam, erre is megvolt a maga válasza: a szelídítőjéért tette. Átkoztam azt a pillanatot, amikor most hagytam ott megkímélve azt a gazembert, aki eme bonyodalmakért a felelős.
- Végülis mindegy, ki intézi el Harlámot, most itt vége lesz - mondtam. - És azt hiszem a szerencsés az most Judy.

Aranyróka egy Gyémánt Vihar-Power Paw Konbinációval leütötte Allomon-t, aki így vesztett!
- Ez az! Na haver, tűnés most innen! - mondtam a legyőzöttre. Allomon azonban észrevette a falon a repedést. Aljasul elmosolyodott, majd felöklelte a falat, amitől a bázis kezdett összeomolni!
- Remélem élvezni fogjátok Judy temetését! - és röhögve elmenekült az aljas!
- Jesszus! - rémültem meg. De még mielőtt rohantunk volna kimenteni Judy-t, a talaj robbanni kezdett alattunk! Szerencsére az öreg Cyberdramon felkapott engem és Aranyrókát, valamint 'VeeDramon-t, akinél most láttam, hogy hogyan járt szegény a szemével és az ájult lányt. Az utóbbit és partnerét jól lekorholta. Néztem vissza a bázisra, mit látok? Csak az adott fal dől le, nem az egész.

//Randy, kérlek, ne omoljon össze a bázis//

Az öreg Cyberdramont egyáltalán nem érdekelte a kifogás. Végül biztonságos helyen letette a bandát, aztán bemosott egyet farkával UlforceVeedramon. Aztán a magán lévő köpenyt lehúzta magáról. Az egész teste el volt égve ráadásul egy mély gödör az oldalán mutatta, hogy némi nagy darab hiányzik belőle.
- Egy szem nem a világ! A vakság végképp nem! Egy szem vagy vakság... pfuj! Ostoba! Egykoron nekem is volt emberi partnerem. Egy kislány, aki súlyos immunbetegséggel szenvedett. Sokáig együtt voltunk, én pedig a naptól is megvédtem. Aztán eljött a szörnyű nap.
Cyberdramon szomorú sóhajjal lehajtotta a fejét.
- A DO-sok akkori főnökhelyettese és csapata megtámadott minket, mert én kellettem neki. A kislányt elfogta a főnökhelyettes és megzsarolt, hogyha nem állunk be közéjük, a partneremet immunbetegségét kihasználva megölik, engem pedig széttépnek a legerősebb digimonjai. De én nem hagytam a zsarolásnak. NEM HAGYTAM!!!!!
Itt szinte ordított.
- Megtámadtam őket. Megkockáztattam és meg is fizettem érte súlyos árral. De legalább megmentettem a kislányt, mert csak is ő volt fontosabb, és a biztonsága. Egy vad SkullGreymon tette ezt velem. A legerősebb és egyben a leggonoszabb, de partneremért kiálltam ellene és sikerült megölnöm. A DO-sok többet nem próbálkoztak nálunk, mert tanultak a leckéből. Sajnos a történet után 10 évvel a partneremet végül elvitte a betegsége. Gyászoltam és elhatároztam, hogy soha többé nem akarok több emberi partnert, inkább hazamegyek a digivilágba. Senki se törődött a külsőmmel, mert tudták, hogy hűségemért és a jók becsületéért akár az életemet is feláldozom. De te ha erre vetemedsz, Ulforceveedramon, egy gyáva alak vagy. Példát vehetnél Demolatron-Judy párosról. Tudom, hogy ők nem alázkodtak meg. Demet régóta ismerem, tudom, hogy ő végképp nem. Úgy harcol, mint én. Victoria biztonsága fontos, ezt megértem, de ha saját épségedet félted, akkor te vagy a sárkánydigimonok fajának szégyene.
Victoria ezalatt magához tért és végighallgatta társa leszidását. Lehajtotta a fejét és összefonta a karjait. Megint elkezdett sírni.
- Igaza van! Akkora hülye vagyok! És nem vettem most észre, hogy meg akartak minket ölni! Ulforceveedramon, nem tehetjük ezt tovább! Az a Judy Sarnatrina nagyon bátor lány, hogy képes volt beszivárogni DO-sok közé, csakhogy megmentse társát. Dai, kérlek, bocsáss meg, ostoba voltam, és nem láttam más választást.. Bár én lettem volna ennyire bátor!
- Éppen ezért fogtok megdögleni mind! - bukkant fel ismét Beelzemon, hogy teljesítse, amit a gazdája kért. - És ebbe a Daisuka barátotok és a bandája is bele van értve!

Az omlás nem tett semmit, mert biztosított helyen voltunk.
Harlám továbbra is mérgelődött, aztán, elment. Kis ideig ültünk, és néztünk, amíg meg nem jelent a kutatócsoport vezetője.
- Végre tudunk beszélni, Sarnatrina!
- Miről is? - kérdeztem.
- Nos... tudom, hogy nem azért jöttél, hogy önszántadból csatlakozz a DO-ba. De ha összedolgozunk, Szarlámot leborítjuk hatalmáról, és ti pedig elmehettek szabadon. Demolatronnal már megbeszéltük.
Döbbenten néztem rá Demre.
- Bocsáss meg, Judy... majd elmesélem. - felelte Dem. - Abban egyetértünk,. hogy azt a mocskos férget és társait el kell intéznünk. És kapóra jött a lázadás.
- Szóval lázadás lesz itt?
- Igen. Ez az iroda egyben a főbiztonsági rendszer. Én nem nyúlhatok hozzá, de ti megtehetitek. Jobb ha most kihasználjátok az alkalmat, amíg Szarlám levezeti a dühét Pierren, Meganon és a digimon-gyűlölő őrült vakarcson.
Megnéztem a biztonsági kamera felvételt, és meggyőződve láttam, hogy Harlám valóban osztja az észt. Nem hittem volna, hogy tud ilyen is lenni. Demre és Bumperre ránéztem, ők pedig bólintottak. Visszafordultam a kutatócsoport és a lázadás vezetőjéhez.
- Remélem, most összeszedi az embereit és megindítják a lázadást. Örömmel segítünk, de akkor az egyességet tartsuk be. Ha ezt ön és cimborái megszegik, szétrúgjuk a seggüket egytől-egyig. Harlámot végül magam akarom elintézni. Szemtől szembe. Egyszer és mindenkorra megfizet mindenért.
- Nagyszerű! Javaslom, hogy az elfogott digimonokat eresszétek ki börtöneikből, mert lenne nekik is egy-két szavuk Szarlámékhoz. Ígérem, itt nagy káosz lesz.
Azzal a vezető lelépett, én meg bezártam mögötte az ajtót, aztán bekapcsoltuk a biztonsági rendszert. Bár sok gombja van, elég könnyű volt kezelni. Legalábbis Demnek. Megkereste azokat a gombokat, ami azt a helyiséget zárja le, ahol Harlámék tartózkodnak.
- Bumper, te fedezz minket. Judy te meg a képernyőket figyeld. És most megnézzük, Harlámék mennyire klausztrofóbiás!
Harlám azt tette, amiről szó volt, a három embere kicsit szégyellték magukat. Aztán hirtelen megszólalt a riasztórendszer, és bezáródott az egyetlen átjárható ajtó. Emellett a börtönöknél a rácsok kinyíltak, a pajzsok is megszűntek, és minden fogoly és digimon elszabadult. A lázadó banda meg kihasználva felvirágzó káoszt megindult.
- Mi folyik itt?! - döbbent meg Harlám.
- Az, hogy belesétáltál a csapdánkba. - szóltam be a hangszórón keresztül, és ezt mindenki hallotta. - Tudtad, hogy szinte az egész DO banda el akar intézni? Képzeld, én is, és velük dolgozok! Dőljetek hátra, és érezzétek jól magatokat, mert nagyszerű balhé részesei lehettek!
- Judy Sarnatrina! Nem hittem volna, hogy te még nálam is ravaszabb vagy! De megállj csak, ha elkaplak, nem leszel ennyire magabiztos!
- Próba cseresznye! Én talállak meg, és megkapod a magadét!
- Azt már nem! Pierre, a digitársaddal próbáljatok egy kiutat csinálni!
Dem, hogy emelje a káoszt, beindította a betolakodók elleni biztonsági rendszereket, hogy a DO-sok kapjanak belőle. Egyelőre hagytuk a lázadókat, de ha eljön az idő, őket is elintézzük, mert szükség lesz rájuk. Mi vettük át a hatalmat.

Miután Cyberdramon leszállt valahova, mi is így tettünk. Megbüntette UlforceVeedramon-t egy farokkal adott pofonnal, majd megmutatta súlyos, harci sebeit, amiket régebbről kapott a DO-tól. Victoria elnézést kért tőlünk, a csapattól, de leginkább tőlem. Mire tudtam volna bármit is reagálni, Psychemon visszatért és visszatért Beelzemon formájába. Nem, hogy minket, de Victoria-ékat is meg akarta ölni, amit nem hagyhattunk. Védően a lány elé álltam. UlforceVeedramon hátrább tartott engem kardjával a démon digimontól. Rám nézett és bólintott, majd összenézett Wingdramon-al. A partnerem értette mit akar, ahogy én is, de kinyilvánította akaratát:
- Mi ketten elbánunk vele. Ti menjetek be és intézzétek el Harlámot.
- Nem lesz baj, ugye? - kérdeztem.
- Hogy bajunk lesz-e? Kétlem. Ti figyeljetek a hátatokra! - azzal fizikálisan nekirontott Beelzemon-nak.
UlforceVeedramon visszafordult még utoljára és csak ennyit mondott:
- Én is sajnálom. The Ray of Victory! - azzal a V alakból energianyalábot lövelt Beelzemon-ra, amitől az a bázis területére zuhant.
- Akkor hát - kezdtem, majd Chirinmon előttem termett. - Be kell jutnunk Judy-ékhoz, nemde? - folytatta a partnerem.

Eközben mit sem sejtett a csapat a második vezérhelyettes, Black Crusader felbukkanásáról, aki a végtelen jégsapkákon járta útját, miközben partnere, Keramon a Xros Loaderében nyugodott. Harlám észrevehetetlenül riaszthatta és mivel "jó barátok" voltak, azon nyomban az antarktiszi bázisra sietett. Gondolta magában: ha ő odaérkezik, a csapat nemigen fog boldogulni és nem állt messze az igazságtól.

Az öreg Cyberdramon lekorholta UlforceVeedramon-t felelőtlensége miatt. Végül ő és lánytársa elnézést kért tőlünk és a többiektől. Psychemon visszatért és ismét Beelzemon lett. Daisuke Wingdramon-ja és UlforceVeedramon magára vállalták a démon úr digimon legyőzését. Alphamon közben rosszallóan jelzett nekem.
- Mi a gond? - kérdeztem.
- Nagy veszély közelít. - felelte. - Nagyon nagy.
- Ez nem hangzott túl jól - hadarta el a DigiVice-ból Happy és már elő is ugrott. - Alphamon, pihenned kéne, mert látszólag nagyon ellátták a bajodat.
- Értem nem kell aggódnod, Veedramon. Az a kérdés, te felépültél-e már a Dynasmon elleni harcban?
- Ez most kérdés akart lenni, öreg? Mert akkor elég béna! - nevetett Happy.
Alphamon kissé meglepődött ezen, de utána megerősítettem Happy szavait és kértem, oszoljunk szét. Mikor ez megtörtént, Grademon állt mellettünk, aki kardjára támaszkodva pihent meg egy kis időre. Visszahívtam a 'Vice-ba, majd Happy vállára ültem. Már hallani lehetett, hogy a bázisban elszabadultak az indulatok: a bejáraton egy csordányi digimon özönlött ki, amiket a tudósok szabadíthattak ki.
- Ez meg mi a fene? - lepődtem meg.
- Lázadás. A tudós hapik minden bizonnyal nem tűrték el Szarlám diktatúráját és fellázadtak. - felelte Happy, majd rohant is a csordával szemben be, a bázis falain belülre, ami úgy nézett ki, mint egy elkerített várerőd. - Könnyítsük meg a munkájukat és zúzzunk szét mindent! V-Nova Blast! - s a szájából lángot lőtt, amivel a falat, valamint a bázis oldalát kezdte szétégetni.

Fogalmam sincs, hogy ilyen lehetséges-e egyáltalán, de azt hiszem, rabul ejtett a hűtőnk. A helyzet egyáltalán nem olyan mulatságos, mint amennyire elsőnek tűnik, hiszen a hűtőben illene legalább sötétnek és szűkös helynek lennie, Xiaomonnal mi viszont úgy eltűntünk a belsejében, ahogy percekkel ezelőtt az anyáék elől lopva lenyúlt sült pirítós vajjal és sajttal… hmm… a mi kis bendőnkben. Nem számítottunk rá azonban, hogy ilyen hatással lehet az emberre az, ha egy digimon van az oldalán, sőt, hozzá kapcsolódik.

Az utolsó emlékem, ahogy a zsebemben a digivice felcsipog. Nem számítottam viszont olyan vad akcióra ettől, ahogy megremegett a tér körülöttünk, és bár láthatóan mi nem mozdultunk, viszont az elektromos hűtőnk életre kelt, és a tér pedig lefolyóvá vált, aminek közepe a hűtőbe vezetett. Esélyünk sem volt. Neked se lenne, ilyen esetben, elhiheted. Rövid úton szívódtunk be az elektromos szerkezet által létrehozott digitációs térbe. Az ajtó pedig ránk csukódott.
És a várt helyzet: nem járkálunk mini emberek és digimonjaik módjára a hideg falatok között. A táj fagyos, ez stimmel, körülöttünk viszont nincs hideg. Fény hol akad, hol kihagy, ez attól függ, hogy a kisült lámpák és különböző szerkezetek mikor kapnak egy kis erőt saját maguk „fényezésére”.

Xiaomonnal az oldalamon mi pedig döbbenten állunk egy zárlatos, kicsapott vizsgálóterem közepén. Körülöttünk rengeteg a mozgás, de egyik sem élőlénytől származik. Szikrákat hánynak hatalmas gépezetek, huzalok füstölögnek, mögöttünk egy különös szerkezetből néha fény tör ki. Iszkolunk a közeléből, bár a dobhártyám lüktet – és vele a fejem is –, így nem sokat fogok fel az egészből. Elsőre kicsit nehezen veszem a digutazás gyötrelmeit.
Semmi tudatos nincs abban, hogy keresünk egy csendes és menedéket nyújtó helyet a terem egy félreeső zugában. Ahol nem csapkodnak szikrák, nincs esély halálos elektromos csapásra, nem akar éppen lángra lobbanni körülöttünk semmi. Mégis mi a fene volt ez?!

Én egy kicsit megzavarodtam, mert Dai-ék egy Belzeemon-al harcoltak, egy újabb lány és Digi csapatja Judy-ért mentek.
- És én mit csináljak?? - kérdeztem a semmitől. Végül úgy döntöttem, hogy a másik lány után eredünk. amikor a bázishoz értünk, láttuk, hogy nagy a káosz: Digimonok rohangáltak, DO-sok lázadtak kiabálva, hogy "vesszen Szarlám!". O.O szemeket vágtam, mert fogalmam sem volt, hogy mi az Isten folyik itt.Aranyróka váratlanul elindult egy irányba.
- Hé, várj meg! - mentem utána. Mikor Aranyróka végre megállt, egy srác volt ott egy Xiaomon-al. - Ööö Helló?O.O

Minden úgy ment, ahogy mennie kellett. Kitört a káosz, elszabadultak a rab emberel és a digimonok, Harlám embereit pillanatok alatt elintézték a x10 annyi lázadó sereg. Durva összecsapás volt, de bennük is megvolt ahhoz az elég szándék, hogy elintézzék őket. Főleg, hogy a technológiai fegyverek ezúttal nem Harlámék, hanem a lázadók kezében volt.
Harlám várva utolsó reményét kitört Pierre partnere, Wendigomon segítségével a zárt helységből. Ez csupán a kezdet volt. Máris körülvette őket egy csapatnyi dühös ember és digimonok, hogy bosszút álljanak az őket ért sérelmekért, kínzásért, kísérletezésért és ezekért. Megumi, Saiba és Pierre a digimonjaikkal feltartóztatták őket, de hamarosan durva bántalmazások áldozatai lettek, és a digimonjaik is nehezen boldogultak velük. Harlám, mivel nem volt ott Beelzemon, kénytelen volt egyelőre elinalnia a helyszínről. Egyenest az irodája felé vette az irányt, ahol mi tékenykedttünk.
- Szép balhét csináltunk! - vigyorgott Bumper. - Ideje lenne kitörnünk, nem gondoljátok?
- Igazad van, de van még valami. - legyintett Dem, aztán pötyögteti kezdett még valamit a vezérlőn. Nemsokára megszólalt egy figyelmeztető vészriadó, ami berengette egész bázist.
- Figyelem, önmegsemmisítő aktiválva! Figyelem, önmegsemmisítő aktiválva! A bázis 10 perc múlva felrobban! Kérem, azonnali hatállyal hagyják el a bázist és környékét!
- Sipirc! - szóltam kétségbeesve. - Ha tovább vacakolunk itt, még a végén mi is adatokká vagy cafatokká robbanunk!
Dem felvette a Demolatermon evolucióját. Persze digiváltozása közben áttörte a plafont és lerombolt egy falat is. Indultunk volna el, amikor váratlanul kinyílt az ajtó. Ehhez a biztonságihoz volt egy pótkódja ezek szerint. Pisztolyt tartott felénk.
- Sarnatrina! Elég nagy bajt okoztál már ahhoz, hogy végre rájöjjek, hogy benned méltó ellenfélre találtam... de itt és most lerendezzük.
- Te meg még több bajt okoztál, Harlám, és ha elkaplak, életed végéig a börtönben fogsz sínylődni! Dem! Törjünk ki!
Kirúgtam Harlám kezéből a pisztolyt, mielőtt lőni kezdett. A férfi kapkodott a fegyvere után, és mire visszaszerezte, addigra Dem a vállára kapott, és áttört a falonifelé, Bumper pedig zuhanórepülésbe jött utánunk. Harlám lőtt felénk néhány sorozatot, majd belevetette magát a mélybe. Nem is kellett sok idő, Beelzemon megjelent és a nyakára kapta.

/Itt vs Harlám Baranski zajlik le/

Dem, Tirion és Bumper keresték a többiket a felfordulás alatt. Dem, mivel ő volt a legerősebb, ő tört utat a káoszban a romok közt. Bumperre lettem addig bízva. A bogárdigimon valamiért ennek örült is.
- Látsz ismerőst, Dem?
- Ott mintha a szőke lökött gyereket látnám egy másik... ismeretlennel. Randy! Azonnal mozgás! Felrobbanunk!
- Figyelem! Még 5 perc a robbanásig! Mindenki hagyja el a bázist! - szólt a női hang mindenütt.
Bumper engem tartva szintén kutatott, amilyen gyorsan lehetett, és meglátta Dai-ékat, valamint Azure-ékat. Félkómásan mondtam Bumpernek, hogy Azure is a barátunk. Azonnal a repülő gyorsaságával ott termett.
- Gyerekek, el kell hagynunk azonnal ezt a bázist és a környéket! 4 perc múlva a bázis felrobban!
- Hol van Dem, Bumper? - kérdezte az öreg Cyberdramon.
- Randyt és egy másik srácot menekít ki Tirionnal együtt! Harlám miatt szerintem egy jó pár hónapig nem kell számítani. Judy aditt neki rendesen, bár ő se úszta meg épségbe. Sürgős segítségre van szüksége, mert eltöt a akrja, vérzik, és félek, hogy vérszegény lesz és belehalhat a sérüléseibe!
Dem és Tirion fedezni kezdték Randyt és a másik fiút, hogy kijussanak.
- Tapsra vártok? Kifelé innen, ha nem akarok robbant maradványok lenni! - sürgette őket Tirion.

[off]Tudom, hogy most nem nekem kéne következnem, de mivel nálunk úgyis lassabban mennek a mozgások, és nem történik annyi mindent, ezért remélem nem baj, ha kicsit többször reagálok. Persze csak addig, amíg fel nem tudok én is annyira gyorsulni, mint ahogy itt pörögnek az események. Szóljatok, ha gond![/off]


Nagy robajt okozhattunk ezzel az egésszel, ami itt a laborban történt - vagy legyen ez akármi is. De nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan érkezik valaki. Sőt még ránk is akad! Így viszont már egész kellemetlen a helyzet, ahogy Xiaomonnal mi megbújunk egy sötét sarokban, felettünk viszont máris ott magasodik egy hatalmas... róka?
- Igazán szép digimon - kockáztatom meg a jó kapcsoltunk alapját. Valójában fogalmam sincs, hogy mi ez itt, a D-Arc viszont kisegít: Renamon. Adat digimon. Forma: Rookie. Család: Rémálom Katonák, Természet Szellemek, Vírus Űzők. Állat Digimon. Némileg kellemetlen a helyzet, ugyanis engem ez ennyire részletesen nem érdekelt, sőt azt sem tudtam, hogy a D-Arcom képes ilyesmire.
- Nem én voltam, és fogalmam sincs, hogy mi történt - jelentem ki gyorsan, ahogy végre egy embert is látok mögötte feltűnni. A terem kaotikus kinézetére gondolok. Néhány vezeték még mindig sistereg. - Beszippantott a hűtőnk digitális tere, aztán itt találtuk magunkat - tájékoztatom a srácot, és közben reménykedem, hogy nem a rossz oldalon áll. Attól tartok, hogy Xiamonra nem nagyon számíthatok, ő gyermeki érdeklődéssel szemléli az ölemből az eseményeket. Nem nagyon akar semmit sem hozzátenni az egészhez. - Ez valami csapda lehetett? - hadarok el gyorsan ezúttal egy kérdést. Kicsit feszélyez az a némaság, ami valójában nincs is közöttünk, csak nekem úgy dobog a szívem és annyira izgulok, hogy minden fél másodperc szinte egy egész órának tűnik.

Wingdramon és UlforceVeedramon visszatértek, miután Beelzemon visszatért Harlám-hoz, hogy megvédhesse gazdáját. Egy csapatnyi digimon tört ki a bázisból és Bumper által kiderült, az fel fog robbanni. Victoria felmászott -Veedramon hátára, ahogy én is Wingdramon-éra és már a levegőben jártunk. Chirinmon egy-két szárnylebbentéssel mellettünk termett.
- Szavamra mondom, szép kis tűzijáték elé nézünk... - nem tagadhattam le, hiszen a bázis tudtommal néhány percen belül a földdel lesz egyenlő.
- Áh, ez semmi lesz, amit én tudnék csinálni! - vágott föl Wingdramon. - Minden esetre, remélem, hogy csak történelem lesz ez a kóceráj!
- És végre szabadok vagyunk. - jelentette ki UlforceVeedramon.
- Igen - helyeselt Victoria. - Bár ahogy Harlámot ismerem, meg fogja találni a módot a visszatérésre.
- Miből gondolod? - fordultam felé kérdően. - Ha így is lenne, tudja, hogy várni fogunk rá és akkor előállhat egy újabb "briliáns" tervvel. Az intelligenciahányadosából kitelik az is.
- Harlám mocska ki fog mosódni innen - mondta Chirinmon és felnézett az égre. - Látszólag Alphamon elhozta nekünk a derűsebb időszakot, vagy talán a DO bukásának köszönhetjük a napsütést?
Igaza volt: a nap előbújt a hófelhők mögül és szelíd fénnyel töltötte el a térséget. Ez oly hihetetlennek hangzott, mintha Egyiptomban esne a hó. Minden esetre ez jó ómennek számított.

Black Crusader egy föld alatti járatot létesített még jó néhány évvel ezelőtt a bázis alá. Keramon erejét használva megszállta az önmegsemmisülés közben lévő számítógépeket és minden adatot begyűjtött a videóanyagokból, köztük Dem-től, Wingdramon-tól és Alphamon-tól. A második vezérnek sötét gondolatai támadtak, mit tud ezekkel az adatokkal kezdeni. Akár sereget is előállíthat ezekkel. Miután elvégezte dolgát, Keramon-al egyetemben eltűntek a robbanni készülő bázisról. Tudta nagyon jól, hogy ez Harlámnál egy rossz pontot jelent és több havi építkezés fog várni rá és csapatára.

Amint befelé haladtunk volna, Bumper jelzett, hogy a bázis hamarosan fel fog robbanni és Judy súlyosan megsebesült. Happy erre rögtön felkapta fejét és az érzelemingadozása elérte nála, hogy továbbfejlődjön AeroVeedramon-ná.
- Hol van Judy? Merre van? - hol jobbra, hol balra fordította fejét és a levegőbe szimatolt.
Nem csoda, hogy ennyire aggódik érte, mivel jó barátoknak számítottak még régebbről. Mire behatoltunk a bázisra, megláttuk Bumper-t, Judy-val a kezei között. Itt már megnyugodott és megfordulván kitárta újonnan kifejlődött szárnyait és fenségesen repült a kiderülő égbolton. Aggódóan visszanéztem Bumper-ék felé, mivel még nem láttam őket kiérni. Dem és Tirion a szőke fiút, Randy-t és társát, valamint az újonnan érkezett fiút sürgették kifelé. Sóhajtottam egyet, majd úgy éreztem, a testem elnehezedik és leestem Happy válláról. AeroVeedramon megtartott hatalmas kezei között, de értem is bőven aggódott.
- Semmi baj. - mondtam halkan. - Csak egy kicsit elfáradtam. Ennyi az egész.
- Még, hogy "semmi baj, egy kicsit elfáradtál"? - kuncogott Happy. - Te félig egy lovag vagy és te is küzdöttél Beelzemon-al, a saját szememmel láttam. És Dynasmon? Róla ne is beszéljünk!
- Ejj, Happy, azt hiszed csak te aggódhatsz Azure-ért?! - kiáltott fel hirtelen Coronamon a DigiVice-ból. - Akármit is mondtok, én vagyok az első számú partnere! Kápis?!
- Dugulj el, cicus, most éppen menőnek akarok kitűnni...! - suttogta Happy figyelmeztetően.
- A menőzést bízd arra, aki keni-vágja a dolgot... - jegyezte meg Grademon, majd megköszörülte a torkát. - De itt se lehetnénk, ha nem lenne az a Dorugamon, szóval tartozunk neki egy hálával.
- Hálával? - lepődött meg Agumon. - Egy olyan zsémbes alaknak nem tartozok hálával, aki megdobott egy fémlabdával, miközben a dalomat énekeltem Happy-vel!
Eme kis beszélgetést mosollyal kísértem, amit a partnereim folytattak. Jó dolog volt, hogy mind a négy társamra számíthattam. De Grademon-nak tökéletes igazat adtam: amint találkozunk azzal a Dorugamon-al, köszönetet fogok mondani, mert segíthettem egy társamnak a partnerét megmenteni és ez egy DO bázis merült feledésbe, legalábbis egy időre.

Rengeteg a digimon körülöttem, és ez nagy szám, ugyanis alig kevesebb az ember, vagy éppen az érthetetlen események sora. Igen kevés időbe kerül megértetniük velem, hogy nem akarnak rosszat. Az ellenségeim legalábbis igen ritkán próbálnak meg kimenekíteni felrobbanni/ összeomlani/ magába roskadni készülő épületekből, és jelen pillanatban éppen nemigen foglalkoztat a gondolat, hogy ezt vajon ők okozták-e (és ezzel már akár besorolást is kapnának mégis a rosszak közé, hacsak nincs épp nyomós indokuk rá), hiszen amíg az én bőrömet is mentik, és nem csak az övükét, addig nálam minden rendben.

Xiaomon eközben csöndesen elvan a kezemben, számára ugyanis messzemenően tökéletes, hogy mindenki megpróbál engem megmenteni, és ameddig én fogom, addig ő is a legjobb úton vagy egy megmenekülésből. Hatalmas digimonok járnak körülöttünk, és csak most nézem, milyen aprócska is az enyém.
– Mondd csak, nincs kedved neked is valami hasonló formába változni? – cukkolom, persze merő szeretetből. Oké, nem kell a duma: valójában nem tiltakoznék, ha már most ilyen szép méteres szörnyetegként tudnék vele én is rohangászni, mint ahogy körülöttem nagyjából mindenki.
A céljukat nem értem, a nevüket nem tudom, a D-Arc sem az igazi abban, hogy egyszerre azonosítson be nagyjából féltucat digimont – vagy legalábbis én nem tudom elérni nála ezt a hatást. Így egyelőre marad egyedüli életcélom az, hogy szedem a lábam, és igyekszem nem lemaradni.

– Adam vagyok. Szia, Adam vagyok – próbálkozom az ismerősök szerzésével, de hamar rájövök, hogy ez egy hamvában holt ötlet, ami egyébként nem is tudom, hogyan jutott eszembe. Elég életidegen egy robbanással beesni valahová, mégha nem is te okoztad, majd miközben kifelé menekülsz egy pusztulásra ítélt épületből, a nevedet mondogatni nálad másfélszer nagyobb szörnyetegeknek és gazdáiknak. Remélem, hogy ettől még én nem válok életidegenné, és túlélem ezt az egészet.

Hirtelen annak a Judy-nak a Digimonjai jöttek hozzám meg a sráchoz. Azt mondta a Bumper-nek nevezett Stingmonfejlődés, hogy a bázis 4 perc múlva robban!
- MIIIII?! - fehéredtem el, majd miután gyorsan a X-Loaderbe hívtam Aranyrókát, olyan sebességgel rohantam, amennyire csak tudtam. Közben köszöntöttem vissza az Adam nevű srácnak, és áthajtottam egy ájult DO-s tagon is.XD Valószínűleg hogy nagyot néznek, hogy hova rohanok ennyire. Csak akkor álltam meg, mikor jó pár száz méterrel odébb a jeges vízbe estem, ahonnan nagynehezen kimásztam. Úgy néztem ki, mint egy Jégember, legalábbis a kék bőr már stimmelt.XD

Randy már úgy elrohant, hogy a leggyorsabb digimont is lealázná vele. Dem és Tirion máris csatlakoztak hozzánk és a többiekhez. Amikor megemlítették Harlámot, Bmper elkezdett hangosan nevetni.
- Na, ő miatta végképp ne aggódjatok! Hozzá képest Judy csak némi bibit szerzet!
- Az biztos, látni kellett volna azt az összecsapást. - mondta Dem. - Harlám hónapokig fog Judy miatt a gyengélkedőn lenni, és nem kizárt, hogy az agyvérzés miatt mire magához tér - bár ki tudja mennyi időbe fog az telni -, amnéziás lesz. Ha meg visszanyeri az emlékeit, kizárt, hogy agyilag ugyanaz az ember lesz, mint volt, tehát 50% esély, hogy hónapokig vagy évekig nem lájtuk színét és 50% meg hogy az esetleges maradandó agyi sérülés miatt alkalmatlan lesz, és a DO-s vezetők nem fogják alkalmazni tovább...
- Elég a lotyogásból, és tűnés! Nem mintha eddig is érdekelt volna minket Harlám állapota! Sokkal fontosabb Judy!
- Így van, Harlám azt kapta, amit már régen meg kellett volna kapnia!
Mindhárom társam, amint mindenki készen állt a menekülésre, azonnal a lehető leggyorsabban elhagytuk a bázist, és a környékét. Már 10 másodperc volt a robbanásig. Dem gondolt arra, hogy a detonáció lökése még ugyanúgy eléri őket, úgyhogy mindenkit egyből a Fényszikrapajzsa alá vett, de előtte még Randyt oda kellett pakolni Lovaggal együtt. A kieresztett digimonok és az emberek már messze jártak, mivel tudták, hogy nem éri meg itt maradni és harcolni.
- 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1... önmegsemmisítés aktiválva! - szólt utoljára a női hang, és ekkor a bázis helyén egy hatalmas füstgomba és hatalmas löket keletkezett. A közelben néhány helikopter már elaraszolt onnét, de őket lökés jól meglökte. Csoda, hogy azoknak nem esett különösebben nagyobb bajuk. Leszámítva azokat a DO-s szelídítőket, lázadókat és tudósokat, akik digimonjaik védelme alá kerültek, de ők is csúnyán megjárták. Az elől haladó helikopteren néhány sérült DO-s katona és Rookie, vagy In-Training formába kényszerített meggyengült digimonjaik ültek. Pierre úgy nézett ki, mint akit megtéve húztak volna ki a kéményből. Ő éppen a hordágyra letett Harlámot őrizte. Lopmon végig csak a fejét csóválta.
- Most aztán megkaptuk! A Tél bázisnak annyi, Harlámot sürgősen intenzívre kell vinni, fellázadtak ellenünk nagyon sokan, kiszabadultak a foglyok, és rengeteg munka és adat veszett oda!
- Na igen. - mondta szomorúan Pierre. - A főnök nagyon dühös lesz. Most hogy Harlámra már nem számíthatunk egy jó hosszú időre, semmi jóra nem számíthatunk senkitől se a csapattól. Remélem Megan és az az idióta Saiba megvannak. Az az ostoba némber és a konzervdoboza meg fog fizetni még ezért. Az ő hibája, ami történt.
Dem Fényszikrapajzsa meg tudta védeni a társaságot a lökettől. A robbanás elmúlt, viszont még mindit füstölgött minden. A bázisból szinte semmi se maradt, csak néhány rom és roncs. DS helikoptereket véltünk felfedezni a távolban. Remény volt csupán, hogy ott aki a közelben volt megúszta volna épségben.
- Srácok... - hebegtem már félájultan.
- Tarts ki, Judy, itt vannak a DS-től, köztük biztos van orvos!
- Kitartok...
Lecsukom a szemem, és innentől már minden homályba borul... Dem, Tirion s Bumper nagyon aggódtak, és egyben féltek is. Dem főleg rettegett szinte. A DS helikopterek után integetett.
- Ide, gyorsan! Itt vagyunk! Segítsetek!