A. Kelet (East)

A DO-s francia társam lelépett szó nélkül nem igazán zavart. Ám feltűnt Kanade. Persze miért is lehetne egy kicsit jó a mai nap, hogy tudok még egy tagot szervezni neki is elkellet rontania. Intettem egyet Daisuke-nak de már nem számított.
- Kanade - kezdtem bele. - Ez nem randi csak beszélgettünk, de mindegy - legyintettem.
- Viximon! - kiáltott Salamon és boldogan odament. - Hogy vagy? - kérdezte boldogan. Elmosolyodtam. Legalább ők boldogak.
- Mi lenne, ha átmennénk a Digivilágba? - kérdeztem halkan Kanadétől.

A fiú, és Adrienn nem éppen a legjobb fogadtatásban részesített, de nem érdekelt.
-Adrienn, hogy hívják ezt a kölyköt? -Kérdeztem rá, majd a következő válaszán elmosolyodtam. Ennyi volt a pihenés.
-Tőlem. De őt ne vigyük magunkal, nem szimpi.. -Nevettem fel, majd megsimogadtam Viximon fejét, és elővettem a DigiVice-omat.
-De...nem akarom elrontani a kedvedet..csak tudod nem megy az olyan könnyen. Meg kell várni a következő DigiVihart..ami még minimum fél óra. Tudunk annyit várni? -Mosolyodtam el, majd egy pillantást vettem a fiúra, aki még mindig a zenéjét hallgatta.
-Hagyjuk itt. Jó? -Mindenképpen elakartam kerülni. Valamiért nem tetszett nekem ez a fickó.

Miután Daisuke elment és Kanade is eltűnt valamiért (!) úgy gondoltam, hogy ideje egy kicsit elmenni az emberi világból. Komoran néztem elém. Először Kyoshi, utána Kanade. Habár Daisuke-ban nem csalódtam olyan nagyot, hisz ő nem DO-s vagy egyáltalán nem volt tagja. Kicsit távolabb mentünk, mert felfedeztem egy DigiVihart hamarabb mint ahogy Kanade mondta. Beléptem és már is a DigiVilágba találtam magam.

//FOLYT. KÖV. DIDIVILÁG (PONTOS HELY MÉG ISMERETLEN)//

Miután hátat fordítottam a rossznak tűnő lányoknak, Bebydmon is felbátorodott.
- Hallod, ezek normálisak? - Kérdezte a kis sárkány.
- Ki tudja... talán többet is tudnak a fajtádról, de nekem se jöttek be igazán. Félre ne értsd, nem úgy.
- Persze - Kuncogott egy hangosat Bebydmon.
Rosszallóan ugyan, de elmosolyodtam a partnerem megjegyzésén és megsimogattam a hátát. Kimondottan selyem tapintású volt és meleg. Még ott is éreztem a kis szívének lüktetését. Gyermekszív. Aprócska, mégis árad belőle a melegség, melyet 'azóta' nem éreztem. Hiányzott Victoria és talán ha elmennék Bebydmon hazájába, a DigiVilágba, ott megtalálhatom és visszahozhatom. Ám az a furcsa szerkezet, a DigiVice-om felragyogott és egy fény kitört az ég felé. Az körülvett és a magasba emelt.
- Ne aggódj, már biztos, hogy hazamegyünk! - Mondta bizakodva és belém kapaszkodva vártunk, hová fogunk kilyukadni...

//Digitális Világ - Északi buckák//