A. Kelet (East)

A legtöbb együttes és zenekarok ebben a kulturális parkban lépnek fel. Szintén szórakoztatásra építették fel.

Este 8 óra: a zenekarok most lépnek fel ebben az őszi időszakban. Bár én nem bírom annyira a könnyű zenét, ezért inkább felvettem a fejhallgatót a fülemre és benyomtam valami kellemes punk számot. Az árnyékom egy furcsa sárkány alakját vette fel, amit furcsálltam, de tudtam, hogy Ő az.
- Hát szevasz - Köszöntöttem.
- Helló. - Viszonozta. - Ideje, hogy megmutatkozzak neked.
És fehér fényben egy sárkányka lebegett elém és füstöt eregetett felém, majd leszállt a vállamra.
- Bebydmon vagyok, öröm, hogy találkozhattunk végre. - Mondta a kicsike.
Kicsit meglepődtem rajta, de tudtam, hogy ő is digimon. Halványan elmosolyodtam, végül elindultunk A. East kapuja mellett a sötétben.

Este 8 körül értem ide. Szerencsére nem kaptam olyan nagy büntit, csak kémlejem a környéket és, ha valakinek lesz Digimon-na kerüljek a bizalmába. Bár életembe először kiabált velem igazából, hiányzot Kyoshi jelenléte. A rideg mondatai még amikor a DO-sokhoz is hasonlított. Úgy döntöttem nem érdekel! Ott hagyott. Pedig mondta, hogy jön! Ott maradtam pár óráig, de sehol! Férfiak. Nos a változáshoz, hozzá tartozik az, hogy levágattam a hajam és új fajta ruhákba is kezdtem el járni. Felvettem az egyik sapkámat és úgy jöttem ide. Hamarosan meg láttam egy fiút aki valakivel beszélgetett. Tudtam, hogy Digimonja van, de magamba bosszankodtam.
- Adri tudom, hogy zavar, hogy fiú az, de attól még... - kezdett bele Salamon.
- NEM! - ordítottam fel és felém néztek. Halkabbra vettem a hangom és így folytattam.: Nem érdekel, hogy fiú, nekem a munkámat kell végeznem! Nem tehetem, hogy egy fiú miatt ki rúgjanak! - suttogtam. Előre mentem a kapuhoz és hátradőltem. Kezem a zsebeimbe volt és rágoztam. Teljesen új Adri,
~ Mi lenne, ha nevet változtatnék? ~ gondoltam magamba.

Bebydmon elégedetten zümmögött a vállamon és mondta a magáét.
- Én egy digimonnak nevezett lény, és a partnered vagyok. - Magyarázta.
- Partner - Ismételtem morgós hangon. - És te voltál az árnyékomnak nevezett lény?
- Nagyon úgy néz ki. - Suttogta.
Nem tudtam, mit tegyek ezzel a lénnyel: sose találkoztam digimonnal és először mutatkozott meg előttem. Talán ott kellene hagynom? Nem tudtam. Sajnáltam szegényt, amiért ilyen elesettnek tűnik ekkora termettel. Megsimogattam.
- Te voltál az árnyékom, most én leszek a szemed és füled - Mondtam.
Ekkor egy lány kiáltását és egy másik idegen hang nyugtatására figyeltünk föl. Bebydmon felröppent a vállamról és körbetekintett. Nem kellett volna: egy falka rosszat akaró lény jelent meg.
- Megint ezek? - Kérdeztem kínomban. - Hiszen ilyenekkel már találkoztam és el is vertem őket!
- Vannak más Kuramon-ok is. - Mondta a kis sárkány digimon.
Bólintottam, majd elővettem a tatyómból egy összezsugorítható fémbotot, s ninja ügyességemet használva harcoltam a túlerővel szemben.

Pár perc múlva kis lények jelentek meg. Felsóhajtottam. Könnyű lenne őket legyőzni, de igen hosszú, mert sokan vannak. Egy finom mozdulattal ellöktem magamat a faltól.
- Sala ideje dolgozni - motyogtam. A kis Digimon már izgatottan várta az utasítást. Ám a fiú, ninja módon elkezdett harcolni.
~ Erős... ~ gondoltam magamban. Miután az utolsót is leütötte odamentem hozzá.
- Adrienn vagyok - nyújtottam kezet. - Beszélnünk kell - mondtam ridegen. - Csak ez a hely nem igen alkalmas - folytattam - A szemem egy emberre vándorolt, aki minket nézett, de látszólag az újságot olvasta.

Egy lány, egy fekete kutya digimonnal segített be és rögtön be is mutatkozott, Adrienn személyében. Látszólag figyeltek bennünket, méghozzá egy újságot olvasó ember. A lány viszont már magával akart rángatni. Erősen a botomra támaszkodtam, így nem tudott elhúzni. Szúrós szemekkel néztük, Bebydmon-al együtt.
- Túl nagy zajt csaptál, ezért vehettek észre - Mormoltam. - Az utca másik oldaláról lehetett hallani az ordításotokat, még zenehallgatás közben is.
Közömbösen eltekintettem a lányról, ismét a fejemre vettem a fejhallgatót, és mintha misem történt volna, elindultam a másik irányba, ahova az "árnyékom" követett.
~ Szóval több digimon is létezik. Ez érdekes... ~
- Daisuke-san, nem kéne szerintem egyedül hagyni őket - Sutyorogta Bebydmon. - Ő is szelídítő, mint te!
- Szelídítő?

Látszólag a fiú nem akart velem jönni. Szúrós szemekkel nézett engem a Digimonjával együtt. Már a nyelvemen volt a csípős válasz, de a fejére vette a fülhallgatóját és tovább ment.
- Jó, de megfogom találni! - sziszegtem a fogam között. Majd meghallottam, miről beszélnek.
- Mindegy Sala, menjünk vissza a bázisra, a többiekhez - mondtam,, bár igaz is volt. Sala felpattant a vállamra és én meg kicsit tovább álltam. Felkaptam a telefonomat és tárcsáztam.
- A szokott helyen - mondtam bele. Az egyik társam volt akivel mostanában viszonylag kijövök. A telefont eltettem a táskámba és már el is tűntem.
//EL//

Kezdtem megbánni a hideg megjegyzésemet, de nem tágítottam az irányból. Ám váratlanul megláttam még egy csapat digimont, amik Adrienn felé pattogtak, elég gügye módon. Ismét elővettem a fegyvert, majd annak segítségével a lány háta mögé lendültem és beálltam harci pózba.
- Beszélhetünk, ha végzünk - Szóltam hátra és fejbe vágtam az egyiket.
- Pagumon-ok! - Kiáltott Bebydmon és forró füstöt eregetett feléjük, így egy időre megvakultak.
Itt volt a nagyszerű alkalom a támadásra: a füstfüggöny felé ugrottam, majd zuhanás közben elütöttem még öt Pagumon-t. Ettől még jobban bedühödtek, és körbe vettek bennünket. Sem én, sem a partnerem nem ijedt el. Összenéztem vele és bólintottunk. Ekkor valami fényleni kezdett: egy furcsa szerkezet "ugrott" a kezembe.
- Azt nézd, Dai-san egy DigiVice! - Kiáltott fel örömében a kis digimon. - Megpecsételt a sors, hogy partnerek vagyunk!

Felém pattogott pár Digimon, de nagyon nem vettem észre. Amikor visszafordultam, már mögöttem voltak. A fiú megjelent és elkezdte támadni a Digimonokat.
- Oksika - válaszoltam neki, mert azt mondta, utána beszélhetünk. A Pagumonokra az ő Bebydmon forró füstfüggönyt küldött. Körbe vettek bennünket,d e egyikünk sem félt cseppet sem. Bebymon mutatott, hogy msotmár igazi partnerek. Erre elmosolyodtam. Az egyik Pagumon jött felém és én mg jól elrúgtam. E közbe Sala odament Bebymon-hoz.
- Ugye miylen jó érzés? - kérdezte mosolyogva.

A lány megfordult és társával besegített a harcba. Bebydmon gyorsat biccentett Salamon kérdésére és folytattuk a védekezést. Mire úgy tűnt, elfogytak, az egyiket fény borította be és egy undorító szörnyeteggé vált. A DigiVice felizzott és kihozta róla az információt.
- Raremon, vírus digimon, bajnok forma. - Írta ki a szerkezet.
Bebydmon látszólag megijedt, de lefújta füsttel a Raremonnak nevezett fenevad digimont és öklelte. De a plazmás teste csupán magába nyelte, s beszorult a testébe. Utána ugrottam és megpróbáltam a szarvainál fogva kihúzni, de eközben Raremon agresszívan ficánkolt. Mire sikerült kihúznom a testéből, az ledobott magáról.
- Huh, köszi - Hálálkodott Bebydmon.

Az egyik Pagumon átváltozott, valami forcsa szörnyé. Hánynom kellet tőle, de szerencsére magamban tartottam. Bebymon lefújta őt is füstjével, de Raremon felöklelte. A kis Digimon bent ragadt a szörnyetegben.
- Sala petty ütés! - parancsoltam. Mire a Sala megcélozta Raremonnak a fejét sikeresen eltalálta és... hátra estek. A Digimonnom egyenesen a szörnyetegnek.
- Sala! - kiáltottam. Pár perc mozgolódás után szabadult csak ki.
- Na! Jó hogy nem találkoztam a gyomrával^^" - kuncogott. Sala visszajött ide, hozzám.

Eközben Adrienn partnere is lerohanta Raremon-t a maga támadásaival, ami bár hatásosnak tűntek, mégis hamar összeszedte magát. Bebydmon idegesen nézett farkasszemet a förmedvény digimonnal.
- Hogyan tudnánk ezt a sárkupacot elpaterolni innen? - Kérdeztem az ex-árnyékomtól.
Bebydmon habozott, ami vészjóslónak tűnt. Ebből tudtam, hogy ezzel az izével szemben semmi esélyünk. Szenvedélyesen elmosolyodtam, majd Adriennre néztem.
- Remélem van valami ötleted, mert megeshet, hogy így végünk lesz. - Mondtam a legteljesebb hangomon.
Teljes szívemből reménykedtem, lesz valami használható ötlete: és láttam rajta, hogy már ismeri a digimonokat, talán erre van valami trükk a tarsolyában.

A fiúra néztem. Egyikünk sem tudott megoldást Raremon-ra. Sala és Bebymon a testébe esnek bele és csak nagyon nehezen tudnak kijutni.
- Raremon-nal sosem harcoltam még :/// - válaszoltam a fiúnak. - Bár úgy látom a Digimon csapásokra immunis maximum a távolsági ütésekkel lehetne legyőzni - tanácsoltam. Ám ekkor eszembe, jutott, hogy a tojásomat is felhasználhatnám. A tojás megjelent és odarepült Sala-hoz.
- BlackSalamon tojás evolúció! - kiáltotta. - Maildramon! - mondta és ott állt a nagy lóalakú Digimon.
- Na milyen? - kérdeztem a fiútól.

- Rossz hír - Mondtam, mikor ő se tudott mit tenni Raremon-al szemben.
Ekkor elővett egy furcsa tojást és annak segítségével a partnerét, BlackSalamon-t egy ló-sárkány digimonná fejlesztette, Maildramon-ná. Halványan elmosolyodtam.
- Nem is rossz - Dünnyögtem és visszahoztam Bebydmon-t.
- Hékás, te mit csinálsz Dai-Kun? - Kérdezte visszakozva a kis digimon.
A kezembe véve visszaugrottam Adrienn mellé és a vállamra tettem.
- Bízd a nagyfiúra. - Suttogtam és figyeltem.
Raremon iszapos karját emelte: ki tudja, Maildramon legyőzi-e a förmedvényt vagy elpatkolunk...?

A fiú a Bebymon-ját visszahúzta. Kérdőn néztem rá, de ő azt akarta mutassam meg mit tudok. Felpattantam Maildramon-ra és a kezemet nyújtottam a fiúnak.
- Ne csak én végezzek piszkos munkát - mondtam.
- Adri siess - mondta Maildramon. Megpaskoltam a nyakát, hogy várjon még egy kicsit.
- Na jössz vagy nem? - kérdeztem vigyorogva. Maildramon a fejével Raremonra bökött aki közeledett felénk.

//Megbeszéltem Adriékkal, hogy elvállalok egy NJK szerepet! ^^//

~ Most nézze meg a moszkvai macska, mennyire elbénázza a dolgot ~ Gondolta Pierre, miközben partnere, Wendigomon öklén ülldögélt a sikátor sötétjében.
- Mit csináljunk? - Kérdezte a hatalmas digimon. - Összeroppantsam őket?
- Korai lenne elhamarkodni a dolgot, pajtás. A csaj már most mehetne a kenyérpirítóba, ha nem lenne nála a Csodák Digitojása. A fiú ígéretesnek tűnik ugyan, de még kis pöccs a partnere. Ha Slayer vagy Brakedramon-ná fejlődik, egy hatalmas szövetségese lenne a DO-nak. Egyenlőre várunk, hogy legyőzik-e ezt a Raremon-t, vagy elbuknak, rajtuk múlik. Ha veszítenek, legalább jót kacagok rajtuk és jelentem Harlám-nak.
- Na jah - Értett egyet Wendigomon. - Én meg finomat lakmározhatok, ha Astamon-nagyúr el nem eszi előlem a fincsinek ígérkező adatokat.
Sötéten kacagtak a sikátorban, s semmit se tettek, csak nézték a történő eseményeket.
~ Lássuk, mit bír ez a kiscsaj... ~

Adrienn Salamon-ja átfejlődött egy furcsa sárkány-madár digimonná, és felszállt rá, de engem is magával "rántott". Megfogtam a kezét és felültem mögé.
- Tategami Daisuke. - Mondtam a nevemet a lánynak, bár hirtelen jött eme mondat és kételkedtem afelől, hogy megérti.
- Ez a becses neve! - Magyarázta végül a kis partnerem.
~ Okos betyár... ~
Raremon a furcsa arcát torz vigyorra fordította és vett egy hatalmas lélegzetet, úgy próbált felfalni bennünket.
- Maildramon, tudsz valamit tenni? - Kérdeztem reménykedve.

A fiú bemutatkozott. Daisuke bólintottam. Maildramon elnevette magát.
- Persze, hogy tudok tenni elenne! - mondta ám Raremon hamarabb ideért. Vett egy hatalmas lélegzetet és így próbált minket felfalni. Maildramon hátrált egyet majd felemelkedett. Aztán zuhanórepülésbe kezdett.
- Villám Spear / Lándzsa - utasítottam és Raremon-t felöklelte vele. Hála Maildramon gyorsaságának nem tudott elkapni minket. Maildramon kifárasztótta Raremon-t majd az ellenséges Digimon adattá változott. Maildramon leszállt a földre és lerakott minket majd visszaváltozott Salamonná.
- Győztünk! - mondta boldogan.

Maildramon villámgyorsan ütötte ki az ocsmány digimont, aki tojássá változott ezek után.
- Szóval majd valamikor ismét megszületik? - Kérdeztem Bebydmon-tól.
- Igen, de ez nézőpont kérdése - Sipákolta. - Nem feltétlenül Raremon lesz, lehet más digimon is. Lehet, hogy ő is hozzám hasonló Bebydmon-ná fejlődik.
- Fejlődés? Evolúció? Szóval az volt, amit Salamon az előbb tett. - Itt Adriennhez fordultam. - Te mit tudsz a digimonokról? Hol élnek?
Ekkor eszembe jutott Victoria: egy digitális hullám ragadhatta el, ami oda vihette...
- Te jártál már őnáluk?

Daisuke hirtelen ezernyi kérdést tett fel, de előtte megerősítettem Bebymon állítását.
- Igen, ez igaz Bebymon és igen sok mindent tudok róluk. A Digitális Világban élnek és igen jártam már ott - zártam le. - Nos menjünk kicsit arra a dolgok az egyszerű embereknek vagyis akiknek nincs társuk jobb, ha nem tudnak róluk. Nos úgy látom, hogy nem rég tudtad meg mik is azok a Digimnok - mosolyodtam el.
- Én is Digimon vagyok! - ugrált Salamon.
- Ezt szerintem eddig is tudta - válaszoltam Salának. Erre elkezdett érvelni, hogy nem biztos.
- Nos ezek a lények szerintem a lelki társunk akik akkor is számíthatunk, ha mindenki cserben hagyott. Ezt jegyezd meg. - mondtam.

Pierre szemrehányóan köpött egyet a földre, ami hangosra sikeredett.
- Lelki társ? Partner? - Parodizálta Adrienn hangját.
- Én azért vagyok Pierre-sama mellett, mert belém verték a parancsot! - Horkantott egyet Wendigomon és Pierre-l együtt előlépett az árnyak közül.
- Csakis ezért van velem Wendigomon. És a Dark Organization nem nézi jó szemmel eme viselkedést, Adrienn... akárki - Próbálta kitalálni a vezetéknevét, de ezt senki se tudta... - Na mindegy... Ha még egyszer elköveted ezt a baklövést repülsz... Vagyis inkább számolhatsz a súlyos következményekkel.
- Vagy megeszlek benneteket - Kacagott Wendigomon, majd felkapta Pierre-t, a vállára tette és felugrottak a házsorokra, végül elmentek...

Váratlanul egy francia akcentusú srác jelent meg egy förmedvény nyúl-digimonnal, akik az észt osztották Adriennek. Végül megkíméltek a társaságuktól és elmentek.
- Te ismered ezeket?
- Ez egy Wendigomon volt? - Kérdezte Bebydmon Salamon-tól.
~ Hmmm, nehéz feladat lesz megtalálni őt, ha ilyen erős ellenfelekkel van dolgunk. De ha Bebydmon is továbbfejlődik, akkor megmenthetem őt... ~
- El tudnánk menni a Digitális világba? Van egy kis... dolgom ottan.
- Mi lehet a...
Inkább csendre intettem a kis betyár kíváncsiskodót, mert még túl sokat fog tudni.

Az egyik DO-s jelent meg. A kezemmel az orrnyergemet masszíroztam. A másikkat meg szabadon hagytam. Hogy lehet, hogy mindig a legjobb pillanatban szúrják el?
- Nekem Salamon fontosat jelent és nem hinném, hogy repülök - mosolyodtam el gúnyosan. Daisuke-t csendre intettem neki nem kell benne lennie. Sőt az a jó, hogyha kimarad belőle. Salamon bólintott Bebymon-nak. Wendigmon vész jóslosan nézett ránk. Kedvem lett volna elfutni, de nem tettem. Akkor gyávának neveznének. Az meg nekem nem lenne jó. Plusz Daisuke-t is hagynám. Látszik, hogy kikkel vannak a gondok. A férfiakkal!

A koncertezés, és a gyakorlás Viximonnal nagyon fárasztó, ezért most jól esne egy kis kikapcsolódást. Már reggel óta keresem a mobilján a kedves főnökömet, de sehogyan sem értem utól. Viximon azt mondta nekem, hogy most ne a munkával foglalkozzak, hanem inkább menjek egy kicsit sétálni. Így is tettem, és a következő pillanatban már az Alváros keleti részét róttam. Ahogyan céltalanul ballagtam, hirtelen teljesen eltévedtem. Vagy mégse? A következő pillanatban már Adrienn nevetséges arcát, és egy fiút láttam.
-Nocsak, nocsak. Megzavartam a randitokat? -Nevettem fel, majd odasétáltam Adrienn mellé, és megigazítottam a szemüvegem.
-Adrienn, csak csodálkozni tudok, hogy leállsz beszélgetni az alja néppel! -Mosolyodtam el ismét, majd rátámaszkodtam Adriennre, és intettem a fiúnak.

Adrienn-t látszólag felzaklatta a srác megjelenése, illetve távozása. Néhány perc múlva egy különös lány jelent meg, aki ezek szerint ismerte a lányt. Randinak nézte a mi kis beszélgetésünket, és egyre inkább lenézett. Ezen csak kacagni tudtam, majd komor pillantást vetettem a spinére.
- Alja nép? - Kérdeztem kissé gúnyos hanglejtésben. - Szerintem összetévesztesz engem... magaddal.
Bebydmon úgy érezte, hogy ebből inkább kimarad, s bebújt az újdonsült DigiVice-amba, s meg se szólalt. Lehunytam a szememet, s a fejhallgatómat feltettem a fülemre, végül hátat fordítottam a duónak, de még egyszer visszanéztem Adriennre.
~ Tudtam, hogy nem szabad leállnom barátkozni vele... most már lényegtelen... ~