Név:Judy Sarnatrina
Kor: 22
Nemed: Nő
Beállítottság:Változó, de leginkább a jó oldalon áll
Születési dátum, hely:Budapest, időpontot nem mondok.
Lakhely:Nyugat Shibuya
Kinézet:Világosbarna, vállig érő haj, szemüveg, zöld szemek, kék hosszú ujjú felső sárga és sötétkék vonalakkal ugyanolyan színű sorttal, sötétkék kesztyű és szintén ugyanolyan színű csizma, jobb combjára tett kistáskában felszerelések, valamint a DigiVice.
Jellem:Pozitív tulajdonságok: Kedves, segítőkész, okos, harcra és kalandra mindig elszánt
Negatív tulajdonságok: Komolykodó, gúnyolódó, makacs és néha igen gonoszkodó és hirtelen haragú is tud lenni. Emellett jó harctudású, és ezzel néha be tud segíteni digitársának.
Felszerelés:- DigiVice
- Laptop
- Elsősegély doboz
- Fekete budmil övtáska, combra helyezett kistáska
- Harci felszerelések
DigiVice típusa:D-Ark Digivice
Előtörténet:Judy 90-es évek elején született Budapesten, de a rosszindulatú apa miatt a szülei elváltak, és hogy ettől az embertől távol legyenek, Olaszországba költözött a kis család. Azonban Judy alig volt egyéves, mikor az anyja meghalt.
Ez úgy történt, hogy az anyuka titkos kutatói szervezetben volt benne, ami a Digomonokkal foglalkozott már akkoriban. Egy puszta, gyilkos vírus megszállta az egész labort, majd rövidzárlatokat okozva felrobbantotta mindenestül. Túlélők mind meghaltak, köztük Judy anyja is.
A kislánykát az anyja egykori kolléganője, Sophia Sarnatrina vette magához, és nevelte fel jó körülmények között. Judy már kiskorában rendelkezett kreatív képességekkel, ezért művészi iskolában tanult egészen jó teljesítményekkel Tokióban, a mostani otthonában.
Minden a legnagyobb rendben volt, amíg Judy élete 18 éves korában megváltozott.
Egyik nap a kutatói központban nyílt napot tartottak, és Sophia elhívta Judyt hogy hátha érdekelné, mivel a lány szereti a robotokat és a digis dolgokat. Judy ámulva nézett körül a központban, elvarázsolva nézte, ahogy a kisgyerekek digiszörnyekkel játszadoztak a kis gépeiken, amiket kipróbálhattak. Mindezalatt éppen újabb kutatói munka zajlott a laborban. A kutatók megpróbáltak portot nyitni a Digimonok világába, hogy egy igazi kis szörnyet át tudjanak hozni a valóságba. Sophia is köztük volt. De ahogy megnyitották, újabb hiba alakult ki.
Judy ekkor jött be, hogy szóljon a nevelőanyjának, hogy mennie kéne délutáni oktatásra, amikor felkiáltott és a hibás port beszippantotta...
Mire észhez tért, egy idegen helyen találta magát. A digivilág eme pontja mindenhol mesterséges és mechanikus.
- Mi ez itt? Talán Sophiáék illusztrátoros terembe küldtek tesztelés gyanánt? - kérdezte magától. - Jópofa, de inkább ki szeretnék innen menni! Hahó! Szedjenek ki innét! Sophia! Valaki!
Ahogy elindult megkeresni a nevelőanyját, rá kellett jönnie, hogy ez nem illúzió, hanem tényleg átkerült egy másik világba. Olyanba, amiről Sophia mesélt.
Kis idővel később megállt és leült pihenni egy furcsa tárgyra, ami azonban nem egyszerűen élettelen tárgy volt, egyből átalakult ebből az alakból élőlénnyé... persze, már ha szén alapú élőlénynek lehetett mondani. Alakváltásnál Judy lezuhant, felnézett a nagy alakra és sikoltozva menekülni kezdett. A lénynek nem is kellett utána futnia, a lány felé nyúlt és maga elé emelte, hogy szemügyre vegye általa még sose látott lényt. Zöld színű páncélzata és vörös szemei voltak, méretben akár 3 emelet magas.
- Mi az ördög?? - szólalt meg. - Te meg miféle teremtmény vagy!?
- Azonnal tegyél le! - követelte Judy.
- Nézzük csak! Kicsi, gyenge, csak a fejeden van egy szőrgomoly, többi helyen csupasz vagy és kis rongyokkal takarod magad! Még a leggyengébb is simán lecsap téged!
A robotszerű monstrum felnevetett és elpöckölte Judyt. A lány persze, nem hagyta magát lealázni.
- Mit képzelsz?! Ne bánj úgy velem, mint egy eldobható játékbabával! Én egy intelligens emberi lény vagyok, úgyhogy tessék úgy is bánni velem!
- Ember? Ember???? Szóval ilyen egy emberi lény! Hah, ti emberek azt hiszitek, ti vagytok az istenek! Hallottam már híreteket! Ti vonzzátok a legtöbb digimont a világotokba, csakhogy szolgákat csináljatok belőlünk! Például ott van az a Guilmon és Agumon. Ők már régóta a ti világotokban senyvednek!
- Tényleg, én nem tudok erről!
- Még szép, mert az emberek vezetői titkolják a létezésünket... tudom jól, egyszer már kint járt egy társam, és ne tudd, mit tettek vele, mire visszakerült ide! Te pedig megfizetsz az összes ember bűnéért, ostoba kis féreg!
Judy komolyan vette a fenyegetést, főleg, miután a robotszerű szörny támadni készült. Azonnal menekülni kezdett, az üldözője pedig végig a nyomában. Nem bírta lerázni, mert a szörny gyorsabb volt akkora lábakkal.
Az utolsó pillanatban, mielőtt majdnem megölte Judyt egy lövéssel, egy újabb robotlény bukkant fel hirtelen és testével félrelökte a támadót. A másik szörny csak 2 emelet magas, viszont vaskosabb és erősebb volt a támadónál, zöld szemének egyike furcsa külsejű, de igazából az egy szemfedő. Judy elé állt szemben ellenségével, a lány felnézett rá meglepve.
- Devastromon, ne a gyengébbekkel kezdj ki, hanem veled egy súlycsoportúval. - dörmögte. - Ha bántani akarod ezt az embert, ahhoz nekem is lesz egy-két szavam. Lézerágyú!
a megmentő óriás a vállán álló ágyúcsöveket Devastromon felé fordította és lőtt egyből. A lövés talált, és az ellenség falig csúszott, majd becsapódott. Ezután csak dühösen nézett Judy felé, majd lelépett. Ebből kitudódott, hogy a másik robotszörnnyel nem mer megküzdeni. Az utóbbi felkapta Judyt a vállára és útnak indult. némi csönd után először Judy szólalt meg.
- Öhm... köszönöm.
- Nincs mit. - mondta a szörny. - Nem tudom, hogy kerültél ide, de máris visszaküldelek a te világodba. A Digivilág veszélyes a számodra, főleg, ha nincs partnered.
- De... hogy tudsz visszaküldeni?
- Eme világ pontján, Seibertronon olyan Digimonok élnek, akik mechanikákkal, kutatással és fegyverekkel foglalkoznak. Én is tagja vagyok egy csoportnak, akik az embereket tanulmányozza, amióta felfedeztek minket. Emellett mi vagyunk az egyetlenek, akik meg tudnak nyitni egy olyan portot, amin csak ember tud átjönni.
Ezután elmesélte a Digimonok történetét, és felsorolt sok ember-Digimon párost, akik már jártak ebben a világban. Egy baleset során ő is kint volt az emberek világában és volt is egy embertársa, de sajnos őket elválasztották egymástól, mielőtt visszakerült volna ide. Bemutatkozott, a neve Demolatron. Igazából Demolishermon, de mindenki csak Demolatronnak hívja.
Végül megérkeztek arra a helyre, ahol a portot megnyitották és Judy visszakerült a laborba, ahonnan átkerült a digivilágba.
Sophia megerősítette a legtöbb történetet, amit Demolatron mesélt. Judy sose felejtette el a találkozást.
Egy évvel később Judy születésnapjára kapott egy DigiVice-t, azonban senki se tudta kitől. Fogalma se volt, hogy kitől és miért jött, de elhatározta, hogy kipróbálja. Épp hogy megérintette, aktiválódott, és ezt követően megjelent egy kisméretű, de ismerős Digimon jelent meg.
- Demolatron?! - nézett rá Judy. - Te vagy az?
- Örülök, hogy újra találkozunk, Judy. - mosolygott Dem. - Látom, megkaptad az új DigiVice-od.
- De te hogy kerülsz ide??
- Onnan, hogy volt egy döntésem, hogy ki legyen a partnerem. És én téged választottalak, mert tudom, hogy mi ketten kiváló párosok leszünk a legnehezebb időszakban. Akármilyen úton is mész, hűségesen kitartok melletted.
Ezután vált Judy és Dem társakká, és az elkövetező években a lány már nem csak a művészettel foglalkozott, kitanulta a harcot és a digiharcot, Dem pedig olyan számára, mintha az "apja" lenne. Végül mindketten elhatározták, hogy elköltöznek Shibuva városába, ahol próbára tehetik tudásaikat.
Digitárs:Név:Demolatron
Típus:
Robot tank
Átalakulás:Tojás - Cubelimon
1.(alap) - Demimon
2. evolúció - Demolishormon
3. evolúció - Demolatermon
4. evolúció - ExDemolatromon (X evolúciós, vagyis, amikor a szelídítővel összeállnak)
Család:Alakváltó Harcirobot
Egyéb:Demolatron bármelyik evolúciós alakjában képes felvenni jármű üzemmódot a csatában.