Steve Aizawa

Név: Steve Aizawa
Kor: 15
Születési dátum, hely: 1995.04.14 Shibuya
Lakhely: Japán,Shibuya
Kinézet: Zöld szem és barna haj,amihez fehér inget és sötét farmert hordok fehér tornavipővel. A ruhám ki van dekorálva textilfilccel.
Jellem: Kedves, vicces és kicsit félénk vagyok. Ám ha valakivel megbarátkozom, azt nehezen engedem el és képes vagyok kiállni mellette.
Felszerelés: 1db D-Ark Digivice(zöld sáv van rajta),Oldaltáska,benne:étel,ital,váltóruha és egy darab összecsukható Gördeszka
Beállítottság: Jó/Jófiú
Egyéb: Vércsoport: 0 ,

Előtörténet:Shibuyában születtem egy középrétegbeli család fiaként. Érdekes nap volt az a nap, ugyanis április közepén esett a hó! Bolondos április, mondják, talán én is azért lettem egy kicsit beütéses. A szüleim úgy kb.7 éves koromban elváltak, de ez engem nem viselt meg annyira, hiszen tartottam Apával a kapcsolatot. Anya varrónőként dolgozik egy márkás divatcégben, Apa autószerelő üzemet vezet a Hachiko tér közelében. Majd négyéves koromban megszületett a húgom, Kirari, akivel sokszor veszekszünk, de attól nagyon szeretjük egymást.
Az iskolában találtam mindig barátokat, soha nem voltam magányos. Bár sokszor sodródtam az árral, mindig megtartottam a saját stílusomat, mint az a ruhámon is látszik. A tesi órát mindig is utáltam, mert eleve lusta vagyok és általában kicsit lökött tesitanárt kaptam.. A suliban mindig lényecskéket rajzoltam, és mindig arról álmodtam, hogy valaha én is nevelhetek egy ilyen lényt, és úgy látszott, hogy az álmom be fog teljesülni.
Egy napon hazafelé sétáltam Apától estefelé, amikor furcsa hangokra lettem figyelmes. Követve a zajokat eljutottam egy Hachiko Téri parkolóba, ahol egy hatalmas zöld, emberszerű szörny és egy fekete dinoszaurusz küzdött egy apró napocskával és egy kék kis gömbbel, aminek egy nyúlvány nyúlt ki a fejéből. Első látásra nagyon félelmetesnek tűntek, kissé meg is ijedtem tőlük. Ahogy jobban megnéztem, két nagyobb és egy kisebb lányt láttam még. A kicsi bebújt egy autó mögé, míg a másik kettő kint maradt és harcolt. Egyből az futott át az agyamon, hogy mért nem futnak el onnan. Akár meg is sérülhetnek. Jobbnak láttam, ha én is elbújok, úgyhogy én is elbújtam egy autó mögé. Ekkor valami nyüszítő hangra lettem figyelmes az autó alól, ami alatt bújkáltam. Benéztem alá és egy apró barna lény pillantottam meg, ami összekuporodva sírt. Igazán megsajnáltam szegénykét, úgyhogy úgy döntöttem, megvígasztalom. A tenyerembe vettem, és elkezdtem gyengéden simogatni a buksiját. Első érintésre olyan volt, mintha olvadt csokit fognék.
-Nyugodj meg kicsi. -suttogtam, és tovább simogattam a fejét. Sikerült lenyugtatnom. A kis lény felnézett kisírt szemeivel, majd elmosolyodott. Ekkor valami megmozdult bennem a lény láttán, valamiféle ösztön, hogy nekem vigyáznom kell rá.
-Koko,köszönöm,koko. -hideg futott át rajtam. Mindent gondoltam volna, csak azt nem, hogy a kis lény beszélni fog hozzám. Ekkor egy kis fénycsóva jelent meg, majd egy gép alakját vette föl. Elkaptam a szerkezetet. Azt hittem, legalább egy kicsit megégeti a kezem, de még csak meleg sem volt. Ahogy jobban megnéztem, a gépet fehér alapon egy zöld sáv tarkította. Fogalmam sem volt, hogy mi a fene lehetett ez, pláne nem, hogy hogy került ide.
-Gazdi,koko. -szólt a kis lény. -Steve lett Kokomon gazdija. -kezdtem érteni a dolgot, bár álmomban sem gondoltam volna, hogy egy olvadt csokira kell vigyáznom. Ekkor hatalmas robbanást hallottam. Kinéztem a kocsi mögül, de már csak arra lettem figyelmes, hogy egy hatalmas sárkány magasodik felfelé. Ijedten meredtem az égre,amerre a hatalmas sárkány elrepült. Egyszerre kavargott bennem öröm, hogy végre teljesült az egyik álmom, ijedség, amikor ráeszméltem,hogy mibe csöppentem és ezernyi megmagyarázhatatlan és furcsa érzés. Ezek az érzések és a történtek vezettek ahhoz, hogy elájultam.
Mikor magamhoz tértem, kissé kábán ránéztem az órámra. Már későre járt, ígyhát felkaptam a kis lényt és a szerkezetet, majd elkezdtem hazafutni. Szerencsére közel laktam, így hamar hazaértem. Kifulladva léptem be a bejárati ajtón.
-Steve, te vagy az?- kiabált ki anya az ajtón. Nem akartam magyarázkodni a kis csoki lényről, míg én sem tudtam róla sokat, ígyhát gyorsan bedugtam az oldaltáskámba.
-Igen, én vagyok.- kiabáltam vissza, amikor anya kilépett a konyhából egy tányért törölgetve.
-Hol voltál ilyen sokáig?- kérdezte.
-Csak kicsit sétáltam a parkban.- füllentettem, de nem tehettem mást.
-Koko, engedj ki gazdi!- hallottam egy vékonyka hangot a táskámból. Elkerekedett szemekkel álltam ott, úgy éreztem itt a vég.
-Mi a fene volt ez?- kérdezte Anya lepődötten.
-Ööö...- bizonytalanodtam el.- Csak tanulok hasbeszélni.- szerencsére gyorsan kapcsoltam, így kitudtam magam húzni a kínos szituációból. Gyorsan felszaladtam a lépcsőn, bementem a szobámba, és bezártam magam mögött az ajtót.
Otthon elkezdtem babrálni a szerkezettel. A gombok megnyomása után a gép bekapcsolt:
-Köszöntelek, Steve. Ennek a szerkezetnek D-Ark Digivice a neve. Mostmár te vagy Kokomon szelídítője, ő pedig a te digimonod. Kérlek vigyázz rá. -a hang elhallgatott. Újra meglepődtem, hogy már megint egy olyan dolog beszél hozzám, amit az ég világon nem gondoltam volna.Kokomon a párnámon pihent. Én teljes mértékben sokkolva voltam. Aztán ráeszméltem, hogy ma éjjel kezdődött el a Digimon kalandom.


Partner neve: Kokomon
Típusa: Adat
Forma: In-Training
Család: -
Átalakult formái: Lopmon ---> Turuiemon ---> Antylamon ---> Cherubimon

Szia ^^

Kezdetnek nem rossz, de felmerült 1-2 hiba: egy kicsikét rövid és nem raktál szóközöket a mondatok után. Ügyelj arra, hogy a párbeszédek ne nyúljanak nagyra a javításnál. Ha befejezted a helyrehozását, szólj!

További szép napot! ^^

Szia (megint) ^^

Látom, javítottál az előtörténeteden, így ELFOGADOM! Készíts adatlapot, azután jó játékot! ^^

Köszönöm Szépen! :3