A zűrzavar hágói

Az őrület sövényének is szokták nevezni, de az első neve az ismertebb. Ez a vérvörös hágó sötét alagutakat is rejthet magában. Itt lehet a legjobb digitális nyersanyagot, Digi-Chromazoidot találni, amiből Wargreymon páncélja és Dramon gyilkolója is készült!

Amint magunkhoz tértünk, egy alagútszerűségban találtunk magunkat egy csapat láncra vert digimonnal együtt. Mi is láncra lettünk verve. Libasorban kellett haladni megállás nélkül, mert néhány hajcsár digimon korbáccsal vert minket.
- Hol vagyunk?
- A zűrzavar hágóinak egyik alagútjában. - magyarázta Dem kissé aggasztó hangon. - Azt hiszem, a nagyúr csatlósainak csak sikerült elfognia minket, és most bányászkodásra kényszerít minket.
- Abból én nem eszek! Ki kell szabadulnunk...
- Innen nincs kiút! - röfögte egy disznóképű digimon. - Mostantól kezdve ez örök idők végezetéig itt fogtok rabszolgasorban dolgozni, és ha megpróbáltok kiszabadulni, meghaltok! A bilincseitek áramot képes kibocsátani, akárhányszor megpróbáljátok leszedni.
- Ez remek... alig költöztünk Shibuyába, már rabsorba kerültünk!
- Ami azt illeti, bal lábbal keltünk fel. - sóhajtotta Dem.
- Félek! - pityeregte a DigiVice-ból a kis DemiVeemon.

Sajnos nem tehettünk semmit egyelőre, rákényszerültünk arra, hogy rabszolgaként törjük csákánnyal a kavicsokat, amik Digi-Chromazoidokat rejtenek magukba. Dem állta a sarat, mert erős, én viszont alig bírtam egy kókuszdiónyi nagyságú követ összetörni, ennek keretében korbácsot kaptam. Hála istennek DemiVeemon csendben maradt és figyelte az eseményeket a DigiVice-ból, amit szerencsére nem vettek el és észre se vették, hogy van nálam egyáltalán ilyesmi.
A rabszolgák dolgoztak, ahogy bírtak szünet nélkül.
Már fogalmam nincs, hogy mióta tengődünk itt, de már muszáj volt kitalálni valamit, hogy szabaduljunk ki. Fogalmam nincs, hogy jutott ki innen Pierre, de biztos segítséggel. Nekünk viszont semmink nincs amivel segítséget kérnénk. Végül az egyik disznóképű digimon megálljt röfögött.
- Jön a főnök! Addig pihenhettek, aztán meló tovább, röff-röff!
Szó szerint ledobtam a csákányt, majd magamat, Dem pedig mellettem támaszkodott le a falhoz.
- Azt hiszem, maga a nagyúr jön ellenőrizni a munkát. - mondta Dem.
- Nagyszerű. - morogtam. - Amíg nem abajgat, addig nem problémázok.
A nagyúr ekkor érkezett szárnyán repülve. Egy SkullSatamon volt, akit persze három testőrként funkcionáló tagbaszakadt Ogremon kísért, akik néha-néha unalmukban forgatták a szemgolyóikat és méricskélték bunkósbotjaikat.
- Nagyszerű! - hörögte SkullSatamon. - Jól halad a munka, és elég rabszolgánk van! Ha elég nyersanyagot szerzünk, fel tudjuk építeni pusztítófegyvereinket és fel tudjuk páncélozni a féregjeinket.
- Rabszolgákból azért elég vesztességeink vannak. - számolt be a disznóképűek vezetője. - Páran már belehaltak a munkájukba, és egy részének sikerült megszöknie, mint annak az ostoba agyonvert embernek és Lopmonjának. Tuti biztos, hogy ha továbbmaradtak volna, a mai napot nem érték volna meg. Viszont sokkal szívósabb párocskát találtunk! - Itt rám és Demre mutatott.
SkullSatamon alaposan végigmért engem, majd aztán végig engem kezdett bámulni,, mint akinek mindjárt kiesik a szeme.
- Nahát! Milyen szép Lady!!!
- Mi van??? - döbbentem le.
- Mi van??? - esett le Dem szája.
- Mi van??? - röfögték elképedve a disznóképűek.
- Mi van??? - csámcsogták 5 perc múlva beleszámítva a nagy fáziskésést az Ogremonok.
- Mit képzeltek, hogy van merszetek egy szép virágszálat agyondolgoztatni??? - korholta a bandát SkullSatamon. - Sokszor mondtam, hogy a célok és a hatalom fontos, de a szépet nem bántjuk!!! Nézzetek rá, koszos lett szegény szép Lady... most azonnal magammal viszem a kastélyomba, ahol az én kényeztetéseimet fogja élvezni!
- Na álljon le a menet! - állítottam le a nagyurat. - Ha nem látod, én egy ember vagyok...
- Ugyan, egy kis faji különbség még nem a világ!
- Nem szeretem a hozzád hasonlókat...
- Én meg szeretem a szép emberlányokat!
- És nem akarok világuralmat.
- Ha a Digivilág ura leszek, mindent megadhatok neked!
- És ronda vagy!
- Te meg szép!
- Ha választani kell, inkább töröm tovább a kavicsokat! - mondtam határozottan.
- Ugyan már, egy ilyen szépségnek nem dolgoznia kell itt! Kényelmet adok neked, kényeztetni foglak, te leszel az emberi udvarhölgyem, és akár egy év múlva te lehetsz az én kis úrnőm!
Dem igencsak mérges volt, és amikor SkullSatamon már a házassággal piszkálta Judyt, egyszerűen felháborodott.
- Hé, nagyfiú! Nem látod, hogy Judy nem akar hozzád jönni? Úgyhogy hagyd őt békén, vagy különben azt is megbánod, hogy észrevetted az én embertársamat.
- Nézzenek oda, megszólalt az alakváltó gépféreg. Csak nem vagy féltékeny?
- Féltékeny a rák! Azért vagyok Judy mellett, hogy megvédjem, főleg egy olyan ronda Rémálomkatonától, mint te.
- Ronda? Ogremonok, megölni!

/Itt Vs. Ogremon zajlik le/

Demmel és a felszabadított rabszolgákkal menekültünk kifelé beomladozó barlangból, aztán csak sikerült kimenekülnünk. Azonban SkullSatamon és a csapata is jöttek utánunk.
- Azt már nem, ti szépen ott maradtok megérdemelt helyeteken! - kiáltottam. - Dem, jobb, ha robbantasz még!
- Jó ötlet! Lézerágyú!
Dem abban a pillanatban, mielőtt a nagyúrék kirohantak volna, szétlőtte a barlangszájat, ami szintén beomlott belsejével együtt...
Végül ebből az alagútból már egy átjárhatatlan, beomlott bányává vált, ahonnan a berekedteknek nem volt többé kiút, hacsak SkullSatamonnak van teleport képessége és kijut onnét.
A kiszabadítottak hálásak voltak, majd aztán szabadságot kikiáltva mind több irányba siettek minél messzebbre ettől a helytől.
Mi is így tettünk, azonban váratlan helyre sodort minket az út.

/Szomorúság barlangja/