A szomorúság barlangja

Szinte felfedezhetetlen az alig láthatósága miatt. Pipismonook előszeretettel bújnak meg a bejáratában.

Lecsuktam a szemem és úgy vártam, hogy megérkezzünk Salamonnal. Amikor ismét kinyitottam, akkor egy barlangot láttam előttem.
- Hol vagyunk Sala? - kérdeztem a Digimonomtól.
- A szomorúság barlangjánál - válaszolta egyszerűen ő. Illet a hangulatomhoz, ezért felkaptam Sala-t és bementünk. Habár most sem tudom miért, de kíváncsi voltam mi is lesz bent. Amikor már javában bent voltam, csak akkor vettem észre, hogy semmit sem látok. Sala elkezdett a kezemben mocorogni. Nem kedvelte, hogy ilyen sötét van.
- Adri menjünk innen - motyogta- Rossz előérzetem van - folytatta és orrával megbökött.
- Biztos, hogy lesz másik kijárat nyugi! - nyugtattam meg erre Salamon nyöszörgő hangot adott ki.
- Félsz? - kérdeztem tőle. Erre semmi válasz. - Salamon ez nem vicces! - mondtam erre szintén semmi válasz. - Salamon... - kezdtem bele félénken, de megint semmi válasz majd sikítás. Salamon sikítása.
- ADRI! Elkapott valami - ordította. Elővettem a DO-s telefont - amit még régebben tönkretettem, de megjavították - és bekapcsoltam ami miatt fény lett. Salamon egy Pipismon karjaiban volt. A másik kezemmel elővettem a DigiVice-met ami megszólalt.
- Pipsmon, adat, mutáns Digimon, csoportja: Szél Őrzői - darálta le monoton hangnemben.
- Szóval Pipismon - motyogtam.

//Folyt.: Vs. Vad Digimon//
//Vs. Vad Digimon Után//

A barlang omladozni kezdedt és MailDramon is visszaváltozott Salamonná. Tetejében a DigiVice-m is megszólalt. Levettem Salamon nyakából és megnéztem.
- Nem is tudtam, hogy van egy tojásom... - motyogtam és nem vettem észre, hogy egy szikla darab esik rám. Csak nagyon kicsi kellet, hogy ne a fejemen landoljon, hanem csak a testemen. A DigiVice meg kicsúszott a kezem közül, ezért nem tudtam, hogy pontosan miért is jelez.
- Adri jól vagy? - kérdezte Salamon.
- Nem... beszorultam egy szikladarab alá. Ráadásul a Vice is - motyogtam majd megpróbáltam minden erőmmel kikuszni, de nem sikeürült. Salamon rohant a Vice-hoz is idehozta nekem.
- Salamon ez... nagyon fáj - nyöszörögtem majd nem kaptam levegőt. Megpróbáltam lélegezni, de nem ment. A Vice-t közben erősen markolásztam ám hirtelen a Vice beszípatonta Salamon-t. Legalábbis úgy láttam. Utána minden elsötétült.
(Mivel amnéziába szenved most lát egy kicsit a múltjából =3)

A kórházban az egyik szobában egy nő fekszik és éppen szül. Legalábbis ezt látom. Hiába ordítottam el magam akkor sem hallotak meg. Hiába mentem oda a nőhöz átestem az ágyon. Mikor felkeltem csodálattal néztem, hogy nincs sebem. Közben már meg is született a kisbaba. Az orvos odament hozzá és azt közölte:
- Gratulálok kislány! Nagyon egészséges milyen nevet kívánnak neki adni? - kérdezte vigyorogva. Közben észrevettem a férfit akit megnéztem. Feketés haja volt barna szemmekel. Átlagos termete volt és öltönyt viselt. Utána a nőre. Szinte hidrogénszőke haja volt és gyönyörű sötétkék szemek. Olyanok mint nekem. A férfi és a nő összenézett és ezt mondta:
- Adrienn legyen a neve! - akkor döbentem rá, hogy ők a szüleim és én vagyok aki megszületett. Odamentem a nőhőz és ezt mondtam:
- Anya... - folytattam volna ám valamifelhúzott.

Amikor felkeltem gyengének éreztem magam. Felültem bár pokolian fájt. Felállni nem tudtam. Megnéztem a lábam és megállapítottam, hogy eltörtem. A Vice-om mellettem hevert. Idegesen felkaptam és ráordítottam.
- HOL VAN SALAMON!? - kérdeztem tőle ám valaki megköszürölte a torkát mögöttem.
- Üdv Tsunomn vagyok! - mutatkozott be és elém ugrált.
- Sz..szia - motyogtam. - Te tudod, hol van Salamon? - kérdeztem tőle.
- Itt vagyok Adri! - mondta a Vice-ból előtörő Salamon hangja. - Egy Tamer-nél egyszerre csak egy Digimon lehet - magyarázta- Ezért vagyok én itt! Amúgy Tsu-nak köszönheted az életedet! A szarvával felemelte a sziklát és valahogy kihúzott téged! - vigyorgott Sala. Tsunomon-ra néztem.
- Köszönöm - bár még mondani akartam valamit.
- Áá semmiség! tudod emlékeztetsz arra a lányra akit kimentettem... ja az te voltál! - döbbent rá. Bólintottam. - Nos én most nem tudok egy ideig felkelni - tártam szét a karom. - Hívni kéne valakit... - motyogtam.
- Hívd a szüleidet vagy a barátaidat! - mondta Tsu. Könny szökött a szemembe.
- Tsu de bolond vagy! - mondta Salamon.
- Miért? - kérdezte értelmetlenül Tsu. Ezen elvitáztak. Önkéntlenül felnevettem.
- Tsu nekem itt van a családom és a barátaim - mosolyogtam rá és letöröltem a könnyemet. Valahogy elhúztam magam egy biztonságosabb helyre Tsu elment gyógyfűvet keresni, hiába szóltam neki hogy nem itt valószínüleg nem lesz gyógyfű ő akart menni. Elengedtem. Úgy se tudtam volna visszatartani. Salamon édesen szunyokált a DigiVice-ban. Tsu jött boldogan, hogy talált valamit. Kölcsönkérte az egyik Digimon párttól akik most néznek barlangot a nászéjszakájukra. Elvettem Tsu-tól a növényt és bekentem vele a lábamat. Sokkal jobb lett, de nem volt az igazi. Már rá tudtam állni, de azt is csak nehezen. Tsu boldog volt és elindult, hogy visszadja a gyógynövényt. Felnéztem az égre és egy dallamot dudolgattam. Tsu amikor visszajött már beesteledett, és lefeküdtünk aludni.

Amikor reggel felkeltem Tsu már étellel várt. Mikor megreggeliztünk hangokra lettünk figyelmesek.
- DemiMeramon biztos, hogy erre kell jönnünk? - kérdezte egy fiú hangja.
- Igen! Biztosan érzem, hogy erre van valaki! - erősítette meg egy hang valószínüleg DemiMeramon. Hirtelen feltüntek egy kanyarba. Vöröses haja volt és melette lebegett DemiMeramon.
- Áh! Üdv! - köszönt nekem. Csak intettem neki.
~ Nem DO-s rossz pont, fiú rossz pont ~ gondoltam magamban.
- Micheal vagyok - mutatkozott be és egyre közelebb jött.
~ Tűnj már el!!! ~ ordítottam magamban. ~ Ebből tuti harc lesz ~ folytattam a gondolatmenetemet.
- Ő pedig DemiMeramon - folytatta mosolyogva. Felálltam és leporoltam magam.
- Na idefigyelj! - mondtam neki és a mutatóujjamal fenyegetően mozgattam. - Vagy elmész innen vagy kiállsz ellenem aegy csatára, de akkor szegény DemiMeramon adattá változik és meghal!? Kapis?! - kérdeztem tőle. Ideges voltam. Feltörtek az emlékek amiket a fiúkról szereztem. Na meg nem vette észre, hogy semmi kedvem sincs vele beszélgetni.
- Hóó-hóó kislány! Most mi bajod? - kérdezte. Megmaszíroztam az orrnyergemet és vettem egy nagy levegőt.
- Ha nem vetted volna észre én DO-s vagyok! Ellenség!!! Vagy olyan sötét vagy, mint DemiMeramon füstje? - kérdeztem megint tőle.
- Ne viccelődj DemiMeramon-nal! - sziszegte.
- Te akartad - nevettem el magam gúnyosan.

//Folyt.: Vs.NJK//

Megálltunk kis út után pihenni, és találkoztunk egy kedves fiúval és a DemiMeramonjával, akik elmondták, hogy miféle lehetőségek vannak a visszaútra az emberek világába. Megköszöntem a segítséget, és a fiú továbbállt.
Demmel sokáig pihentünk, aztán folytattuk az utunkat egyenesen errefelé, ahol már balhé zajlott le.
- Mi van itt? - kérdezte Dem.
- Nem tudom, de a srác hangja ismerős. Azt hiszem bajba került.
- Menjünk, Judy. Biztos meg kell mentenünk őket.
Bementünk a barlangba. Ahogy beljebb értünk, megláttuk a srácot, amint összetűzésbe került egy ordítozó idegbeteg lánnyal, aki már kimutatta, hogy mennyire ostoba is.
- Nocsak, egy DO-s! - csillant fel a szemem. - Olyan ostoba, hogy elszólta magát, hogy ő ki. Ha kém, biztos a lebukásért kicsinálják... ha megéri. És nézd már, milyen ronda a cipője! De annyi baj legyen, akármilyen rondák is a DO-sok, amelyik az utamba áll, azt szó nélkül megtámadom. Mit szólsz hozzá, Dem? Eljátszunk egy kicsit a kis idegbeteg hercegnővel.
- Ha úgy áll a helyzet, muszáj lesz. - bólintott Dem. - A fiú és a digimonja bajban van.
- Csak a holttestemen át! - bukkant fel a semmiből Saiba.
- Nocsak, a másik vadbarom is felbukkant. - néztem rá unottan. - Ti ketten ezzel a lánnyal olyan jól kijönnétek! Szóval hogy sikerült megmenekülnöd?
- Az ne érdekeljen téged, de legalább a digimontársam, Arkadimon utánam jött egy másik digiviharon kerezstül, úgyhogy most megfizettek azért, amiért tönkretettetek mindent!
- Nem. - mondtam határozottan. - Te meg ez a kis csitri fogtok megfizetni. Ha nem lenne annyi emberség bennem, megölnélek mindkettőtöket, koszos DO-sok.

//Itt VS Saiba lezajlik//

Miután Dem epikus győzelmet aratott Arkadimon felett, akin bosszút kellett állnia egy régi elveszett barátjáért, most a csajon volt a sor, hogy adjunk neki. Igazából nem is tudtam, hogy Dem otthonát a még szabad Arkadimon pusztította el, és nem sokkal ezután lettünk Demmel társak. Ez persze pár éve történt.
Ahogy A DO-s lány legyőzte a srácot, és mielőtt bármi rosszat tenne vele és a digimonjával máris ott teremtünk és az útját álltuk.
- Nocsak, kisasszony! Talán nem bírunk a bőrünkben? Ha még egyszer ez ujjal hozzáérsz ehhez a kedves pároshoz, ígérem, hogy letöröm a karodat. Nyugodj meg, Demolatron, a digimonom se fog kegyelmezni a te kis cimborádnak.
- Goblimon meggyütt.
A hang irányába fordultunk, és észrevettük, hogy Goblimon becsoszog a bejáraton és felénk tart. Első benyomásra azt hittem, hogy a Gumimacik nevű rajzfilmből vánszorgott elő.
- Goblimon körülnéz, és Goblimon lát ögy csapat embört és dögitársát. Möiknek van az a sugárpálcikás iző, ami fő'robbantotta a tanyám és ölkísért ögy Arkadimont és egy mégögy embört?
- Azok lézersugarak és azokat én produkáltam. - felelte Dem kissé megszeppenve. - Talán... mekkora kárt okoztam az otthonodban?
Goblimon gondolkozott egy darabig, aztán csak úgy átalakult Fugamonná és megforgatta csontos bunkósbotját.
- Annyira, ammönyire minggyá palöcsintává lapítalak!

/Itt Vs Fugamon zajlik le/

Fugamon elfogott és le akart ütni, azonban nem számított arra, hogy Dem átlép a következő evolúciós szintre, vagyis a régi jó külsejébe, amit a múltban elvesztett erejével együtt. Amit már visszanyert itt és most.
- Demilimon digiváltozik Demolishormonná!
Lyukas ujjpercű, erős kar ragadta meg Fugamon lesújtani készülő karját és maga felé fordította. Annyi időt se hagyott, hogy az ellenfele felfoghassa legalább, hogy most mi folyik itt, és egy nagyot bemosott neki, hogy a berepedő fal adta a másikat. Engem legalább elengedett a szörnyeteg.
- Megmondtam, hogy engedd el Judyt. - dörmögte Dem. - Most pedig kifelé, különben szitává lőlek!
Alaposan megnéztem Demet. Másfél emelet magas, vállán álló ágyúi nagyobbak lettek, és fizikailag erősebbé is vált. Épp olyan volt bajnoki külsejében, amilyennek megismertem anno, amikor először találkoztam vele itt a digivilágban.
Hogy Dem nyomatékosítsa a figyelmeztetését, ujjaiból lézersugarakat kezdett záporogtatni, hogy jól megtáncoltassa Fugamont. A szörny visszaváltozott Goblimonná, és sikoltozva menekült előle. Most hogy Dem még bajnoki szinten nagyobb és erősebb, már nem mert kikezdeni vele.
- Goblimon mönökül, Goblimon majd épít másik kérót! - sikoltozta Goblimon, mielőtt elhúzott volna innen kifelé a francba.
- Judy, újra Demolishormon lettem. - fordult felém Dem. - Épp, mint ahogy megismertél.
- Igen, csak annyi biztos, hogy felszedtél néhány kilót, te kolosszus. - vigyorogtam. - Most nincs idő erre... hol is tartottunk? Ja igen, veled és a fekete korcsoddal akartunk leszámolni, csajszi! - Itt a DO-sok felé fordultunk. Dem támadásra kész volt és félelmetesen vicsorgott. Meg se várta a lány reakcióját, máris lőni kezdett az ujjaiból több sorozatot a DO-s és a BlackSalamonjára. Legalábbis az ellenséges digoimont támadta Sorozatlövő Ujjpercekkel és Sugárágyúval, vagy pedig simán odaütött. Szó szerint nem kegyelmezett, mert DO-s digimonja. Közben én Michaelt és Demimeramont mentettem meg.
Ha a lány az utamat állja, egy bal rúgással, majd egy jobb horoggal hárítottam.
- Tudok ám én is verekedni, kisanyám! Még pelenkáról szoktál át a bilire, mikor én már megtanultam a harcművészeteket. Kemény ellenfél lennék számodra még egyedül is, hacsak rám nem uszítod a fekete korcsodat. De nem hiszem, mert Demolatron ellátja éppen a baját.
Ha nem állja az utam, hátrálunk egy kicsit. Mindkét esetet követően szólok Demnek, hogy hagyja békén a DO-s párocskát, és lépjünk le gyorsan. A partnerem vállára kapott minket (én jobb, Michael és DemiMeramon a ball vállán), és elhúzta a csíkot a barlangból.
- Ezúttal megúsztad, kölyök, de legközelebb... megöllek. - ígérte meg Dem a DO-s digimonnak, mielőtt elhúztuk volna a csíkot.
Annak ellenére, hogy nagyobb lett és erősebb, elég jó tempóban halad. Nem tudtam, hogy merre, a lényeg, hogy minél messzebbre eljuttassuk Michaeléket biztonságba.
- Köszönöm szépen. - hálálta meg Michael. - Ha ti nem jöttetek volna, rossz végünk is lehetett volna, pedig kedves voltam vele, ő meg csak úgy elszólta magát és megtámadott minket.
- Sose bízz senkiben, aki agresszív és rosszindulatú szelídítő. - mondta Dem.
- Különben is ez a lány csak egy kis hülye volt. - mondtam. - Saiba is hasonló esett, de az se annyira hülye, hogy felfedje valódi kilétét, amíg azt hiszik róla, hogy átlagos. Sőt, ki is használná áldozata tudatlanságát.
- Azért te se kegyelmeztél neki. - szögezte le Michael.
- A DO-sok megérdemlik. Földbe fogom tiporni mindet, amíg élünk.
- Én is, én is! - szólt izgatottam Tirion a 'Viceból.
- Még egyszer nagyon hálásan köszönjük. - mondta DemiMeramon. - Magam részéről leköteleztettetek.
- Sőt, el is kísérünk benneteket egy darabon. - tette hozzá a másik szelídítő.
Most már új társakkal, ha még egy rövid időre is, utunkat vettük egy másik helyre.

//A pokol délibábja//