Prospektus sivatag

Ahova nézel semmit se látsz, az aranyló homokot kivéve. Ez a kietlen vidék tökéletes élőhelyet nyújt a földi digimonoknak.

Dem és Bumper a digivihart követve egy aranylóan csillogó sivatagban találták magukat. Kietlen és üres, hőmérséklet pedig elég nagy. Ennek ellenére tökéletes élőhelyet nyújt a föld típusú digimonoknak. Demnek korántsem volt ínye a homokra, ami alatt állandóan besüppedt a lába a súlya miatt.
- Rohadt életbe! Prospektus sivatag! Pont itt kellett kikötnünk több száz hely közül! Még a Sötét Kontinens legsötétebb bugyrai is jobb lett volna, mint itt!
- Annyira nem vészes. - jegyezte meg Bumper. - Itt legalább nem támadhatnak meg minket, mert errefelé békések a népek.
- Igaz, de azért jobb vigyáznunk egymás hátára, és digiváltoznunk. Demilimon digivolúció - Demolishormon!
- Igazad van! Wormmon digivolúció - Stingmon!
Immár bajnoki szinten mentek tovább. Vagyis csak Dem, Bumper viszont repült. Bumper haladt elől, mert csápjaival képes érzékelni a jelenlétemet, amit csak nagyon-nagyon halványan érzékelt, mivel igen csak nagyon messze voltam tőlük.
- Mondd Dem. Mi is Ítélet céljai pontosan azon kívül, hogy sereget akar összeállítani elrablt emberi tudatokból?
- El akarja pusztítani előbb az összes falu legerősebb digimonjait, vagyis a védelmezőit, aztán az ősi digimonokat is, hogy egyenes útja legyen Yggdrasil elpusztításához, és káoszi sötétséget hozni a digivilágra és az emberek világára. Ahhoz pedig nekem lesz egy-két szavam.
- Én meg segítek neked. Mindezt Judyért...
- Vigyázz!!!
Abban a pillanatban rántotta le Bumpert a földre, és volt is rá oka. Egy erős, feltuningolt lézerágyű lézersugara húzott el felettük, és átment az egyik homokbuckán is. A helyén félköríves lyuk maradt.
- Mi volt ez??
- Lézerágyú! De olyasmi, mint az enyém, csak sokkal nagyobb s erősebb volt! Valaki a nyomunkban van!
- És milyen igazad van, Demolatron! - hallatszott egy sátáni kacaj a buckák közül, ahonnan sötét árnyalak sétált elő, és eddig csak a szeme villódzott kéken.
- Ki vagy?
- Csak vess rám egy pillantást, csak vess rám! És megtudod, ki vagyok.
Mire a sátáni BlackDemolishormon közelebb ért, felfedte kilétét, közben sejtelmesen vigyorgott. Dem azt hitte, délibábot lát, de eddig biztos is volt benne, hogy AncientDemolishogmusmonon kívül senki más nem él már a fajtájából. De ez a fajtársa fekete volt kék optikákkal és vörös-lila csíkokkal és mintákkal, ilyet pedig nem látott még a sajátjainál.
- Ez már nagyon nem stimmel! Ki vagy te és honnan jöttél??
- Jelenleg BlackDemolshormon, de szólíts csak Pusztítónak, fivérem! Már alig vártam, hogy szemtől szembe találkozhassunk, és megoszthassunk egymással annyi mindent. Nem akarod megölelni a fajtársad netán?
- Miféle ördögi játék ez?! - sopánkodott Bumper.
- Kuss legyen, bogárfajzat! De ha tudni akarod, engem Back Crusader hozott létre csakis azért, hogy szolgáljam őt. A többi klón behódolt neki, de én senkinek nem vagyok a szolgája! A soros akarta úgy, hogy klónként megszülessek, kapjak isteni hatalmakat, aztán megszökjek.
- Te is akkor csak egy DO-sok által létrehozott szörnyeteg vagy! Mesélj, mik a terveik!
- Mivel én már nem dolgozom nekik, sőt, eddig nem is teljesítettem akaratukat, elárulom. Crusader el akarja rabolni a DS új vezetőjét, de eddig csak azt a szánalmas kis méltatlan férget, Crawlert rabolta el. Ne félj, a gazdád teste még sértetlen. Tudom, még ott voltam, mielőtt gondoltam egyet és elmegyek inkább utánatok. Méghogy Nem gondoljátok, hogy az a lány el van szállva magától, csak mert úgy kezelik, mint egy világmegmentésre ítélt kiválasztottat? Pfúúújj! Csak mert két béna digitársával képes egyesülni mega szintbe! Na és aztán?! Mindenki más tud tökéletes alakra és különleges képességekre szert tenni, még ti is akár szívetekként felhasználva Judyt, vagy nem!
- Abban egyet értünk, hogy Azure még csak egy felelőtlen gyerek, és nem akarja, hogy feláldozzák a jóért magukat egyes digimonok, mikor azok arra vállalkoztak fel! De ő se buta, mint a többi szelídítő, és tudom, hogy egy nap Judyval mi is tökéletes szintre érünk, és azt a különleges hatalmat jóra használjuk fel.
Pusztító sátánian elvigyorodott.
- Dem, Dem. Drága eredeti fivérem... ti sokkal többet értek, mint a Crawler féreg és a többi kis féreg. Ti idősebbek, nagyobbak és erősebbek vagytok, és nem kerül sok erőfeszítésbe, hogy legyőzzetek bárkit is. Ha már simán elintéztétek Harlámot, Black Crusader, Ítélet és Megasmon a fél fogadra se lenne elég! Tudok mindent rólad, hiszen az emlékeid egy része bennem is él. Tudom, miket szenvedtél meg, és vannak terveid. Igen szeretem a bosszúkat! Vissza akarod kapni Judyt? Segíthetek neked! Segítek megölni Ítéletet és megtalálni Megasmont. Álljunk össze és fogjunk össze, mint testvérek és bajtársak! Nem kell nekem semmi más, csak olyanná válni, mint egy igazi Demoli-családtag.
- Kérlek, Dem, gondold meg! Ki tudja, nem-e rosszabbak a szándékai! Érzem benne a sötétséget!
Dem elgondolkozott, és Bumperhz fordult.
- Még hasznunkra válhat ez a klónfajzat, és ki is fogom használni. - mondta bizalmasan, aztán közelebb lépett a fekete klónmásához. - Rendben van, Pusztító. Segíthetsz nekünk, de egy feltétellel. Mostantól kezdve végig az én parancsaimat követed. Ha valami rosszban fogod törni a fejed, és valami olyat akarsz tenni, ami árt mindenkinek, a szikrát is kiverem belőled. Megértetted? Szemmel foglak tartani.
- Fajtársi kötelességem, fivérem.
Dem azzal sarkon fordult, és elindult Bumperrel együtt, Pusztító pedig 1-2 méterrel mögöttük ölbe tett kézzel. A szája sarkán megint észlelhető volt egy sejtelmes, gonosz mosoly.
- Szegény Demolatron, drága eredeti fivérem, okos vagy és mindenre gondolsz, de te is tévedhetsz néha... ha megszerzem Judy Sarnatrina tudatát, minden meg fog változni.

//Aranyerdőség//

Kismiska volt az út a Prospektus sivatagnak nevezett helyre, a Szurdokkirálysághoz képest. Viszont az előbbi jóval megfelelőbbnek bizonyult, mint az a hely, ahol Grademon-al földet értünk. A harcos digimon köpenyét igazgatta. mivel azt az erős szél fújta, miközben haladtunk.
- Konkrétan miért jöttünk egy ilyen helyre? - fordultam az állítólagos társamhoz.
- A harcosok klánjának gyülekezetére jöttünk. - felelte. - Mielőtt megkérdezhetnéd, mi vagy kik is azok, először elmondom. A jelenlegi krízishelyzet miatt te nem emlékszel arra, hogyan is találkoztunk, vagy hogy egyáltalán miért is lettem a társad. "Megszelídítettél", s ha ezt nem tetted volna, még mindig köztük lennék. A harcosok klánja nem bízik a fajtátokban. Afféle nomádok, akik lenézik az alsóbbrendűeket.
- Ergo én lennék az alsóbbrendű számotokra? Köszi, ez nyugtató hallani... Olyan helyre megyünk, ahol eleve rosszul fogadják az embereket...
- Hát - itt zavartan megvakarta a fejét. - Remélem az megnyugtat, ha megvédelek. Elvégre ez az első számú kötelessége a digitársaknak. És a ti világotokban megfogadtam: kardom a tiéd, mindörökre.
A monológ, amit a harcos elmondott nekem, felnyitotta bennem egy ajtót. Pontosan fogalmam se volt arról, mit, de az az ismeretlen felnyílt valahol belül. A szívemben? Amint mentünk a sivatagban, egy karavánszerűséggel néztük szembe. Tábort vertek már napokkal ezelőtt, Grademon elmondása szerint. Itt elrejtett sötétkék köpenyege alatt és úgy haladtunk tova. Sok-sok harcos digimont láthattam, melyeket a DigiVice segítségével mértem be: Kotemon, Kyukimon, Yasyamon, Kabukimon, Shurimon, Dinohyumon, Gladimon, Knigthmon, Musyamon, Asuramon, Zanbamon, Slayerdramon, de még más Grademon-ok is!
- Nicsak, ez Arany Meteor! - beszélték maguk között cinikusan a harcosok. - Micsoda meglepetés!
Ezek szerint Grademon tényleg ennek a közösségnek a tagja volt egykoron. Mégse várták a legbarátságosabban. Amint mentünk valahová, amit csak a társam tudott, az egyik Zanbamon-nak nevezett digimon felöklelte, így a tervünk csődöt mondott. A Zanbamon megdöbbenten nézett, majd vicsorgott.
- Ezek szerint nem csak elhagytál bennünket, de még emberekkel is szövetkeztél?! - ordított torka szakadtából a szamurájszerű digimon és egy taposással a földre küldte Grademon-t. Kétségbe esetten kerestem a DigiVice-t, ami pont Zanbamon előtt ért földet. Mire fölocsúdhattam, hol is van, a tényleges ellenség már arra készült, hogy széttapossa. Grademon rám pillantott, majd bólintott. Kardjait előrántotta hüvelyeiből és a lesújtani készülő Zanbamon lábait eltartotta. Én pedig az alkalmat kihasználtam és visszaszereztem a szerkezetet.
- Azure, engedj harcolni ezzel a szamuráj-hülyével! - követelőzött Agumon.
- Ne! Várjatok! - szólt közbe Grademon és ekkor már heves kardpárbajt kezdett el vívni Zanbamon-al. Amint a harcosok meghallották, hogy Grademon "csalásra készül", szoros kört alkottak a két harcos körül, nehogy problémák álljanak fent. Zanbamon így is erősebb volt és egy támadással ismét a földre küldte az Arany meteort.
- Ezt azért kapod, mert elárultad a törzsedet. - mondta halkan és gonosz kacajra nyílt a szája. A döfést megelőzően egy aranysárga villám sújtott le Zanbamon-ra, ami megállította Grademon kivégzésében. A sárga villám egy sárkány digimon volt, méghozzá Arresterdramon, de az is a Felsőfokú módjában tündöklött! Puszta kézzel megállította Zanbamon pengéjét és visszalökte, amely a hátára lökte a szamurájt.
- Szégyelld magadat, Zanbamon! - mormolta Arresterdramon és vörös szarvaival szinte felnyársalta, annyira letaglózta a vezér egyéniségű sárkány. - Egy régi bajtársat nem így kéne fogadnod! Különben is, nézz erre a gyermekre. Nem elég, hogy elvették a szívének a felét, de végeznél vele?
- Elvették a szívét? Bizonyítsd be, Arresterdramon nagyúr! - makacskodott Zanbamon. A nagyúr pár pillanat erejéig csak engem nézett, majd alárendeltje felé fordult.
- Barátaim, gyertek közelebb és lássátok, mit tesz a Dark Organization az ártatlanokkal! - itt minden harcoshoz fordult. - Nézzétek meg! Ennek a gyermeknek homály fedi a szemét, így nem láthatja az igazságot, amit eltitkolnak előle.
Nem értettem pontosan mit mond, de erre a sok harcos a szemembe nézett. Pár pillanat elteltével ledöbbenve adtak igazat a vezérüknek. Homály fedi a szememet? Kérdően néztem Arresterdramon-ra, aki Grademon-ra pillantott és biccentett egyet. A társam a kardját elém nyújtotta, így a saját tükörképemet láthattam. A szemem valóban olyan volt, mint a vakoké csak azzal a különbséggel, hogy megtartotta az azúrkék árnyalatot. Ezek után a harcosok szétszéledtek, a vezérük pedig beszélni kívánt velünk.
- Feltételezem, nem véletlenül jöttél ide a társaddal, mire lenne szükséged, barátom?
- Magyarázatokra. - felelte Grademon. - Elsősorban, hogy mi köze van a sötét villámoknak ahhoz a digimonhoz? Miért kell a felélesztéséhez sötét Digilélek és miért vették el Azure szívének annak a részét, amiből Crimson Crawler jött létre?
- Ezek szerint Ragnamon visszatérése a küszöbön áll... Nos, amikor a Digitális világ még gyerekcipőben járt, megjelent Ragnamon. Hatalmas pusztítással el akarta hozni a Ragnarok-ot, a teljes pusztulást. De akkor két őrző, a nap és hold őrzői, Amaterasumon és Yamiterasumon felbukkantak a semmiből és megakadályozták Ragnamon iszonyatos tervét. A gonoszt a sötétség mélyén elzárták, ám volt még valami: a hold őrzője féltékeny lett és összeveszett a napéval. Ragnamon ezt kihasználván megátkozta őket, amitől mély álomba merültek.
- Ezek szerint Ragnamon szabad utat kapott a kiszabaduláshoz?
- Attól tartok. A Kinkoji-mra esküszök, hogy ha Ragnamon megjelenik a Digivilág fentibb részein, nem lehet megállítani, ha a nap és hold őrzői nincsenek jelen.
- De az a valami most elzárta őket, nem? - kérdeztem. - Ezek szerint semmi esélyünk a világ végének meghiúsításában?
- Ragnamon még nem tud kitörni a sötét területről, de a fekete villámok már itt is jelen vannak. A Dark Organization Crimson Crawler és más gonosz replikák segítségével akarja a kitörésének folyamatát felgyorsítani. Ehhez sok-sok sötét Digilélekre van szükség.
- Sötét digilélek... - ismételtem. Felderengett előttem egy korábbi emlék, mikor Crimson-al harcoltunk. Ő magát egy fekete energia ölelte körbe. Az lehetett a sötét digilélek.
- A harcotok nehéz lesz, de megnyerhetitek, ha hűen összefogtok. - fejezte be Arresterdramon és egy átjárószerűséget nyitott meg. - Az az érzésem, hogy előbb vissza kell térnetek az emberek világába. Gyűjtsétek össze erőiteket és úgy szálljatok szembe a gonosszal! Yggdrasil áldása legyen veletek!
Azzal szó nélkül mentünk is Grademon-al át a kapun, amely elnyelt bennünket. Nem tudtam pontosan, mi vár ránk, ha visszatérünk az én világomba. Arresterdramon-nak abban igaza volt: nagy és nehéz küzdelem elé nézünk.

//Észak Shibuya - Iskolakörnyékek//