Sötétségek Halálvölgyei

Örök sötétség és fekete felhők uralkodik ezen a vidéken. Hegyek és völgyek domborai között gyakran nagyfeszültségű villám és halott adatok cikáznak. Ezt a helyet szinte minden épeszű messzire elkerüli, mert itt olyan ismert vagy ismeretlen fajtájú digimonok élnek, akiket még rémálmainkban sem látni. Ha valaki mégis betéved ide, valószínűleg soha többé nem jut ki innét élve, ha elkapják.
Általában ide is száműzik és elzárják a legtöbb gonosz digimon nagyúr mindazokat a fellázadt szolgáikat, akik veszélyt jelentenek rájuk. Ugyanitt tartózkodott emiatt sokáig rabságban Megatronusmon, és szabadulása óta ez a hely vált számára főhadiszállássá.

Pokol Délibábja:
- Gatomon, Armor Digivolúció! - Itt Angyal Gatomonként és a "Tojás" egyesült, aminek következtében Gatomonnak szárnyai, hosszú nyaka és páncélzata lett. A végén egy hattyú Digimon állt Angyal helyén. - Swanmon, a Szeretet Hattyúja! - A 'Vice azonnal mutatta az adatait:
- Swanmon, Madár Digimon. Gatomon "Szeretet Armor" fejlődése, Vakcina Beállítottságú. A Szél Védelmezői és a Mélységi Mentők családba tartozik. -
- Én segítek Demolatron-nak! Toll Tornádó! - majd odrepült Dem-hez és a Toll Tornádóval támadta a sereget. Eközben Pao megindult a sötét Dem felé!
- Pao, ne! - kiabáltam, de nem hallgatott rám valamiért. reméltem nem lesz baja.

Itt:
- Labramon, Dupla Evolúció... Cerberumon, a Pokol Őrkutyája! - fejlődött tovább Cerberumon-ná, miközben kergette a gonosz Demolatront. Rohant, ahogy bírt, nehogy Pusztító elérje Judy Digimonjait.
~ Nem fogom hagyni, hogy az a féreg ártson nekik! Ha kell, az életemmel árán is megvédem Judy Digimonjait! ~ Amikor végre beérte, eléje ugrott és morgott rá.
- Nem bántod őket, amíg itt vagyok átkozott féreg! Pokoltűz! - majd nekirontott a nála erősebb Digimnnak egy Pokoltűzzel, ezután a lábába harapott, bár nem árthatott az egy Robot Digimonnak.

Nem sejtve minket követő Pusztító rajtaütő akcióját megérkeztünk erre a helyre. Ahová néztünk, mindenütt sötétség, köd, halott adatok és elektródák. Mivel Dem már nem volta csapatban, kiengedtem Tiriont a 'Vice-ból. Örült nekem, és én is neki, de még mindig feszült volt, mielőtt az emberek világban belement a szerkezetbe, hogy nem vesz rész Dem háttérszándékaiba.
- Szörnyű ez a hely! Judy, tudod, melyik hely ez??
- Ahol fogva van tartva az illető?
- Hát a Sötétség Halálvölgyei! Ha beljebb megyünk, lehet, hogy többé nem is fogunk innét kijutni élve! Olyan rettenetes csodák élnek itt, amiket nem láttunk! Nem beszélve a legendáról, hogy itt tartják fogva a gonosz nagyurak a legveszélyesebb digimonjaikat, akik el akarták őket pusztítani!
- Igaza van! - bólintott Bumper, aki bár igyekezett bátornak és menőnek látszania, hogy imponáljon nekem, nem tudta elfedni remegő szárnyait. - Mi lenne, ha inkább hagynánk a fickót, és elhúzzunk innen a sunyiba?
- Be vagytok rezelve, nyuszikák? - néztem rájuk cinkesen. - Két ilyen nagy és bátor digimon? Nézzetek rám! Jelenleg egy édes kicsi kis Gatomon vagyok, lány, és mégse félek. Ha nem akartok bejönni, akkor várjatok meg itt, és majd keressetek meg, ha egy órán belül nem térnék vissza.
- Szerintem meg - hallatszott Pusztító mindenre elszánt hangja a hátuk mögül. - , nem fogsz oda bemenni, mert addigra beteljesítem a célomat.
- Mit keresel te meg itt?? - vicsorított Tirion. - Hol hagytad Demet?
pusztító eszelősen felröhögött, ez nem volt jó jel. Kezdtem megrémülni, hogy valami rosszat tett Demmel.
- Ott maradt magára, egyedül Ítélet és egy nagy sereg ellen, de nem láttam értelmét annak, hogy segítsek neki, mert ez az ő kis bosszúja. Ergó, ne reménykedjetek, hogy túlélte!
Szememből lecsordult egy könny. Nem hittem el neki minden szavát. Dem egyedül is el tudna bánni egy csapattal, tudom. sokszor láttam őt elszántan harcolni, és sose adta föl. De ha igaz, akkor szembe kell néznem azzal, amitől mindig is rettegtem. Ez meg depressziót vált ki belőlem.
- Nem! Aljas hazugság!
- Hidd el, kislány, azzal a sereggel semmi esélye... ahogy neked és a kis barátaidnak se ellenem. Megszabadultam egy rossz tényezőtől, hogy közelebb jussak hozzád. Most, hogy Demolatron már nincs itt, hogy megvédje a kicsi Gatomonná vált kis barátnőjét, már semmi se akadályoz meg!
- De mi még itt vagyunk! - állt elém Bumper Tirionnal összefogva.
- Nem félünk tőled, te ronda korcs klón!
Pusztító erre a hasát fogta, és vagy egy hosszú percen át úgy röhögött, mint egy eszelős. A lehető legpszichopatább jelenség volt, amit valaha láttam életbe.
Amikor a röhögést abbahagyta, elővéve az ő vörös csíkokban foszforeszkáló fekete hidrokalapácsát elővéve fenyegetően vicsorított.
- Ti ketten még foghíjamra se vagytok elég! Ha megöltelek benneteket, Judy Sarnatrinát a szívemmé fogom tenni, hogy végül ebből a DexDemolatermon alakból tökéletes alakot vegyek fel! Én leszek a Digivilág és az emberek világának tökéletes uralkodója! Én leszek az alpha és az omega, én leszek a Káoszhozó!
- Abban ne reménykedj! - kiáltott fel Lightee, aki ebben a pillanatban bukkant fel. Pao társaságában. - Itt vagyunk, hogy segítsünk Judyéknak legyőzni téged, undok szörnyeteg! Dorumon digivolúció - Reptiledramon! Crash Charge! - az ő támadását egyesítve Paoéval támadott.
- Mire várunk még? Mi is támadjunk! Sok lúd disznót győz! Cat Laser!
- Igazad van! Stingmon digivolúció - JewelBeemon! Spike Buster
- Veemon Digitojás-volúció - Flamedramon!
Mivel volt nekünk egy Bátorsg Digitojása, Tirion Digitojásos evojt felhasználva átalakult egy karcsú, lángmintás páncélos sárkánydigimonná. Egyből Flame Fist-el támadt.
A támadások kissé váratlanul érték Pusztítót, azonban szikrapajzzsal védekezett. Demétől eltérően az vörös színű szikrákkal villogott. Aljasul kinevette a támadóit.
- Csak ennyit tudtok? mutatok nektek valami igazán visszataszítót, oké? Dübörgő lökhullám!
Egy nagy lábdobbanással lökhullámot indított, mire a talaj berepedt, minket meg jól eltaszított. mindegyikük nekiütközött valaminek. A hozzá legközelebb állót, Lightee-t felkapta, és szorítani kezdte a torkánál fogva.
- Te vagy a leggyengébb láncszem, kicsikém. Az vén Alphamon mostantól fogva bánni fogja, hogy rám uszította egyetlen szeretett kishúgát.
- Megfizetsz még, átkozott! - hörögte Lightee. Valószínűleg ezek az utolsó szavai...
- Neeeeeee!!
Felálltam és Pusztító felé rohantam, hogy megmentsem. Túl késő volt már. A klón újabb örült kacajok közt végzetes sújtással csapta agyon Lightee-t a hidrokalapáccsal, és a szegény pára halálos sikolyok közt apró adatokká hullott szét. Az adatai valami oknál fogva felsorakozott a völgyben úszó halott adatok közé. Alphamon ezalatt felpillantott, és hirtelen szörnyű kín ragadta el magával. Bár nem tudta, de sejtette, hogy valami szörnyű dolog történt a húgával.
Dühös lettem.
- Te aljas gyilkos szörnyeteg... megbosszulom Alphamon húgának, a kedves Lightee halálát! Gatomon digivolúció - Angewomon!
A társaim döbbenten néztek, ahogy felfejlődöm fehér fényvillanás keretében. macska alakom női angyal alakját vette fel. Nem különböztem a többi Angewomontól leszámítva, hogy az én hajam ugyanolyan világosbarna színű, mint emberként. Pusztítót nem érte meglepetésül, csak jobban elvigyorodott.
- Nocsak, valaki velem egy súlycsoportban akarja ellátni a bajom. Rendben van, Judy, mutasd meg, mit tudsz ebben az alakodban!
Ahogy nekem rohant, Celestial Arrowokat lőttem felé. Még sose voltam ebben az alakban, amióta Gatomon vagyok, de lehet, hogy a hirtelen indulat és harci hevem teszi, hogy úgy kezdek megküzdeni ellene, mint aki évek óta Angewomon.

Hiába volt a sok támadás, Pusztító nem csak hogy egy lökhullámmal eltaszította magától Paot és a többieket, hanem meg is ölte Lightee-t, az Alphamon "húgát". A Gatomon, akiről kiderült, hogy Judy valahogyan, Angewomon-ná változott és úgy harcolt Pusztítóval. Pao felállt, de szemén látszódott a düh, amiért megölték Lightee-t.
- POKOL TŰZ! - egy hatalmasat adott Pusztítónak aki most nem Judy-ra figyelt, így lehetőséget kapott a lány arra, hogy most támadja meg.
- Ne bámuljatok ott, segítsetek Judy-nak! - mordult Judy Digimonjaira, miközben egy Styx Gyilkossal belekarmolt Pusztító oldalába. Látszott rajta, hogy elfogta a düh, amiért pusztító megölte Alphamon "húgát".

Pokol Délibábja:
miközben folyt a harc az ismeretlen Digimon, ítélet és serege ellen, észrevettem, hogy mintha Alphamon-nak fájdalma lenne.
- Jól van uram? - kérdeztem tőle.
- Lalamon, Dupla Evolúció! - ugrott ki hirtelen Valentina a 'Vice-ból, majd felfejlődött. Először egy Sunflowmon-nak nevezett Napraforgó fejű Digimonná, majd kicsit magasabb és kecsesebb lett, és a végén egy szép virág Digimon volt. - Lilamon! Csoda Lövés! - majd ő is támadta Ítélet seregét.

Pusztító figyelme valóban átterelődött Judyról Paora.
- Ne szólj bele a nagyok dolgába, te kis bolhafészek! - recsegte, és támadni készült hidrokalapácsvetéssel, de ekkor zúdult rá a Celestial Arrow, valamint Tirion Tűzrakétái és Bumper Shot Claw-je. Az együttes erő legyengítette valamennyire, de ismét bevetett a lökhullámot. A lehető legerősebbet. Én a lökhullámtól messzire elszálltam be az egyik legsötétebb völgy közé.
- Judy! - kiáltott Bumper. - Tirion, menj el Judyért, én addig feltartom a monstrumot!
Tirion így tett, és félredobva eme hely iránt érzett félelmét az irányomba. Bumper előre rántot a a tövises lándzsáját, és újra támadt. Spike Busterek özönlöttek Pusztítóra, de meg e kottyant neki. Aztán bevetette a SkullGreymon képességeit, amiket klónozása alatt kapott meg. Egy erős Dupla Sötét Lövés elég volt ahhoz, hogy súlyos sérülést okozzon ellenfeleinek, és Bumper más súlyos sérülésekkel küszködve próbált felállni.
- Most pedig megöllek titeket, de lesz még dolgom Tirionnal is, és majd azután végre elnyerem méltó jutalmamat. Curse Bre...
BANG!
Egy határozott ütéssel földön találta magát, aztán szembe Demmel, aki a 'Vice közelségét felhasználva Demolatermonná fejlődött.
- Inkább kezdj ki a saját fajtáddal, testvér. - dörmögte Dem.
pusztító se szó se beszéd, egy elszánt üvöltéssel felé csapott a fegyverével, de Dem összecsapta a saját hidrokalapácsával. Elszánt kalapácstologatás lett egymás felé.
Eközben becsapódtam a földbe, és egy fejrázással körülnéztem. Kietlen sötétség borult erre a részre. Bár amilyen zord volt itt a hely, nem normális jelenségnek tartottam itt egy hatalmas védőpajzsszerű burkot, amely egy egész völgyet magába zárt. A lehető legsötétebbet.
Egyszer csak mozgást észleltem a burkon belül. A távolságból egy alak körvonalai kezdtek kirajzolódni, és ahogy felém tartott, úgy magasodott fölém. Egy szürkés, lilás robotdigimon nézett le rám vörösen izzó szemekkel. Nagyobb volt, mint egy kifejlett MetalGreymon.
- Judy Sarnatrina! - hörögte az alak. - Már vártam, hogy ide gyere! semmi kétség, hogy szép példány lett belőled. Én vagyok Megasmon, aki a segítségedre szorul!
Ekkor egy erőteljes csapással rácsapott a burokra, ami fájdalmas villámcsapással taszította vissza. Úgy megijedtem, hogy hátrálás közben összecsapódtak a szárnyaim.
- Látod? Én nem tudok kiszabadulni, mert Ítélet tett róla, hogy belülről ne tudjak kitörni4 De te, mint egy bosszúálló digimon megviselt társ, könnyen ki tudnál szabadítani. Segíts rajtam, és szabadíts ki, hogy elpusztítsam örökre Ítéletet! Becsület szavamat adom, hogy megbántam minden bűnömet, és sajnálom, amiért Demolatron miattam maradt egyedül. Csakis én tudom legyőzni Ítéletet és ezzel jóvá teszem minden bűnömet, amit a féreg kénykedvére kellett tennem!

Pusztító erős Lökéshulláma odavágta Pao-t is a legsötétebb völgybe, és mág mindig nem tért magához, miközben Pusztító majdnem megölte Bumper-t, de szerencsére Dem megérkezett oda, és kalapácsharcba kezdett a klónjával.Pao végül magához tért, és lkiszagolta Judy-t és egy másik Digimont is. A szaglásával odament, és látta, hogy a másik Digimon Megasmon. Azonban amikor Megasmon kérlelte, hogy engedje Judy ki, morogni kezdett.
- És miből gondolod, hogy elhisszük minden szavadat?! Lehet, hogy te neked is Judy adatai kellenek, mint annak a klónnak! - úgy tűnik az Ultimate formájában másmilyen lett a jelleme.

Pokol Délibábja:
Továbbra is ment a harc Ítélet és serege ellen. Hol Angyal adott nekik egy fehér Szárnycsapást, hogy Valentina vágta meg őket Orgona Tőrrel. Már-már győztésre álltunk, mikor Ítélet egyik Digimonja egy hatalmas lézerrel a Digimonjaimra és Alphamon-ra lőtt, akik ettől fájdalmas sikolyok közepette In-training-re fejlődtek vissza és eszméletlenül a földre kerültek!
- NE!
- HAHAHA! Azt hitted legyőztök minket? MEGÖLNI ŐKET! - itt valamiért elvesztettem a reményt, és vártam a halált...

Alphamonnak, vagyis most aggott Dorumonnak volt egy ötlete. Volt nála egy kártya, amit egy vad digimon is használhatott, ez pedig a Teleport kártya. Mielőtt nekiment volna Ítélet serege, aktiválta a kártyát, és Lillyékkel együtt átteleportálódott oda, ahova akart. A húgához... legalábbis ahol ő volt, mielőtt Pusztító megölte volna.
Pusztító és Dem elszánt harcba vetemedett egymással. szinte hasonló képességekkel bombázta egymást, leszámítva azt, hogy Pusztító keményebb ellenfél volt, és ugyanúgy uralta SkullGreymon, Alphamon és más digimonok DNS-éből kapott erejét uralta. Black Knight valóban jó, de veszélyes munkát végzett vele létrehozásakor. Curse Breathel támadt, Dem pedig Energiasugárágyúval válaszolt neki. Bumper is beszállt a harcba. Amíg Dem lefoglalta Pusztítót, Bumper Spike Busterrel vagy a lándzsájával támadt hátulról.
Az öreg Dorumon észrevette a halott adatok közt szállingózó darabokat, amik a húga volt nem is olyan rég. Már tudta, hogy valami rossz történt testvérével, de rettenetes veszteséggel kellett szembenéznie.
- Húgom... Lightee... óh, drága testvérem!
- Sajnálom, ami a testvéreddel történt. - szólt együtt érzően Bumper, mikor meglátta az öreg Dorumont. - A végsőkig harcolt Pusztító ellen, de sajnos ő túl erős. Még Demnek se könny elbánni vele. Ígérjük, hogy meg fog fizetni Ligtheeért!
- Legalább ő abban halt meg, amiben szeretett volna. Csatában. szörnyű vesztesség! A saját kis testvérem! Az ő érdekében fogok segíteni nektek, még ha most egy kivénhedt kis Dorumon vagyok! Metal Cannon!
Bumperrel együtt folytatta a harcot. Pusztítónek ezzel sikerült leszedni a fél vllát és az ágyúját, amivel lőtt. Dem kihasználva ezt egy akkorát csapott a klónba, hogy az bezuhant valamelyik völgybe. Se szó se beszéd, a nevemet kiltva vetette magát a mélységbe, ahová Tiriont szágudott el az imént.

Eközben ahogy végignéztem Megasmonon és láttam, amit csinált, kissé elbizonytalanodtam. Pao, aki szintén ott volta közelében, csak megerősítette azt számoma. Megasmon számított ilyesmilyen krédésre, és máris megadta a választ olyan hatással, mint a politikusok, amikor ráveszik az embereket a szavazásra.
- Nekem nem kellenek az adatai. - recsegte a néhai DO-s fejes. - Csak a bosszú érdekel. Csakis Judy Sarnatrina tud nekem segíteni, hogy mindenki számára megtegyem a szívességet, hogy az emberlélek-rabló szörnyeteget megölhessem Miatta kellett sokat szenvednem, miatta halt meg egy csomó ártatlan digimon, miatta vagyok itt, és miatta szenved Judy Sarnatrina is, mert úgy járt, mint én, ráadásul elvesztette azt, aki fontos számára! Judy, nem akarod visszakapni Demolatront úgy, hogy ne kelljen többet bosszút állnia? Tedd, amit mondok! Csak érintsd meg a burkot, és máris szabad vagyok!
Nem igazán akarództam, de aztán úgy éreztem hogy a fejemben ködösség lett az úr. Megasmon tekintetben volt valami hipnózis, és annak hatására megindultam. Tirion abban a pillanatban érkezett.
- Várj, Judy! Szerintem nem kéne kiengedned őt! harcolj ellene!
- Ki... kell... szabadítanom...
Csak ennyi hangzott el tőlem. És engedelmesen megérintettem a burkot. Megasmon elégedetten vigyorgott.
- Judy! Kérlek, ne tedd...! NEEEEEEE!
a burok szikrázni kezdett.
- Igen! - harsant fel Megasmon örömittasan.
Ekkor egy hatalmas fényvillanás borított be a völgyet, és robbanása repített el minket, Abban a pillanatban tértem észhez... bár ahogy magamhoz tértem, azon kaptam magam, hogy a detonáció repít engem egy sziklafal felé. Az utolsó pillanatban erős vaskarok fonódtak körém, és félregurultunk a földre. Mire ismét kinyitottam a szemem, megláttam a megmentőmet.
- Dem?
- Judy! Mégis mit tettél? Mi történt?
- Fogalmam nincs... nem emlékszem arra pár másodpercre... hát utánam jöttél? Hogy megvédj?
- Judy, az istenekre, én a te partnered vagyok, és ez fontosabb nekem, mint a...
ahogy a füst eloszlott, mindannyian arra kaptuk fel a fejünket, hogy a füstben álló vörösen izzó szemű alak völgyet rengetően felkacagott, aztán a kezei közt lila szikrákat árasztott. Dem csak mos fogta fel, hogy mi folyik. Meggondolatlanul szabadítottam ki azt, aki veszélyt jelent mindenkire, és meggyilkolta hidegvérrel a népét.
Megasmont a Demilimonok megölése óta nem látta, és ha bár kereste régóta, hogy megbosszulja, nem számított rá, hogy Megasmon ennyire kifejlődött. Nem csoda, hogy Ítélet elzárta ide, és raboskodott eddig a napig.
- Végre szabadon! Végre valahára bosszút állhatok azon a féreg Ítéleten, és valóra válthatom minden vágyamat, amikről úgy álmodoztam! - Aztán Demre és rám nézett. - Demolatron! Drága régi áldozatom! nagyon boldog vagyok, hogy láthatlak téged! Mondd csak, nem érzed kellemetlenül magad? Te tehetsz arról, hogy a kis Angewomonná fejlődött kis emberbarátnőcskéd kiszabadított engem... hálám nem fog elmaradni számotokra!
- Megasmon! - vicsorgott Dem. - Te... hogy merészelted mindezt?!
- Óh, nagyon egyszerűen! Judy volt az én kis bábom, és rajta keresztül mozgathattam a szálakat... és kapóra jött nekem még Pusztító, a szánalmas klónod mesterkedése, valamint Ítélet hatalomra törése is. Úgy zárt be engem ide, hogy csak olyan digimn szabadíthat ki, aki emberlelkű, és egykori digitársát pedig bosszú fűzi Ítélet iránt. Tudtam, hogy te életben maradtál, és azóta ember digimonja lettél, úgyhogy vártam az alkalmat, hogy Judyt baleset érje, és elragadja Ítélet a tudatát. hah, és végül eljött a nap... és innentől meg ugye tudod a többit! Ítélet... cöh, szánalmas a gondolkodási módja! Ha tudta volna, biztos nem ilyen módszerrel zárt volna el, pedig az ilyesmi bármikor megesik! Sok digimon és embertársa járt gy, de nekem nem ők kellettek, csak is te és Judy. Azért, hogy amint kiszabadulok, megszerezzelek, mint az utolsó élő Demilimon-családtag. Azt akarom, hogy mindketten legyetek a szolgáim, vagy megöllek titeket.
- Azt lesheted, te féreg! én és Judy sose alázkodunk meg! Soha nem fogom neked megbocsátani, amit tettél a népemmel! Őket elvetted tőlem, de Judyt és a mostani barátaimat és bajtársaimat nem fogom engedni, hogy bántsad őket!

Alphamon, aki most Dorumon volt, mert szerencsére volt annyi ereje, hogy csak Rookie szintre fejlesszék vissza megmentett minket azzal, hogy elteleportált minket a húgához... aki viszont halott volt. Szegény húga!
- Én is sajnálom... - mondtam Dorumonnak együttérzően. Miután belezuhant a klón valamelyik völgyben, robbanás lett. Odarohantunk, és akkor láttunk egy másik ismeretlen Digimont, előtte meg Demolatront és Judy-t. De ekkor olyan dolog történt, amitől sokkot kaptam: Pao, aki még mindig Cerberumon megtámadja Judy-ékat valamiért!
- PAO, NEEE!!!

Pao elvesztette az eszméletét a robbanástól, és mikor magához tért, látta, hogy Megasmon szabad. Ekkor nagyobb lett benne a harag, de valamiért Judy-éknak rontott.
- Ostobák! Kiszabadítottátok ezt a férget!! EZÉRT A POKOLBA KERÜLTÖK ÁRULÓK! STYX GYILKOS!- igen durva szavak voltak tőle. Közben vörösen fénylett a szeme, ugyanis valaki irányítani kezdte a tudatát, és emiatt ilyen ellenséges most Judy-ékkal is.

Pao váratlanul nekünk támadt, és Dem már tudta, hogy ez is Megasmon műve. Nem tehetett semmi mást, hogy észhez térítse, úgyhogy Lézersugárágyút vetett be ellene, aztán rakétákat. Olyan helyet célzott be Pao ellövésére, hogy erősen csapódjon be a feje.
- Sajnálom, Pao, később még megköszönöd.
- Ügyes, ügyes. - vigyorgott Megasmon. - Szerencséd, mert a hipnózis képességem kissé hanyatlott, úgyhogy csak rövid ideig tudom uralni másokat. Pedig igen jól jött volna még nekem teljes erejében. Vajon lesz egy kedves önkéntes, aki segítene nekem?
- Hé, te! - hallatszott egy ismerős hang.
Mikor odanéztünk a hang felé, láttuk érkezni Pusztítót, aki sántított. Ezt leszámítva még elég ereje volt egy újabb ütközésre.
- Tehát te lennél Megasmon, mi? Na idefigyelj, tata! Én akarok uralkodni! Mégpedig azzal, hogy végre megszerzem Sarnatrinát szívemnek, és tökéletes szinten elpusztítok mindenkit! Ebben senki nem állíthat meg, de még te se!
- Jelentkezett a konkurencia. - sóhajtott unottan Megasmon. - Ha valóban kell a hatalom, akkor mutasd meg, mit tudsz, klónfajzat.
Pusztító így is tett. Mindenki szeme láttára vadul nekitámadott Megasmonnak a hidrokalapácsával. Ütött, vágott, vagy bevetette valamelyik képességét, Megasmon azonban simán kivédte, vagy pedig a támadások elérték, mégis alig sebezte meg. Aztán Megasmon egy jól irányzott, szikrázó ököllel hasba ütötte Pusztítót, aztán a sziklafalhoz nyomta a torkánál fogva.
- Ennyit tudsz? Bevallom, hihetetlen képességekkel klónoztak téged, és erősebb vagy Demolatronnál. ám a hatalom nem minden. Csakis az uralkodhat, aki méltó a hatalomra. Te jelenleg nem tűnsz annak. Vad digimon vag, nem függsz az embertől. A mega szintre lépésed csak egy nagyúr által sikerülhet. Tudnék neked segíteni, ha fejet hajtasz előttem, és a szolgámmá válsz. Nos, mit mondasz az ajánlatomra? Mellém vagy elém? Velem vagy ellenem?
Pusztító nem bírta tovább a fojtogatást, és úgy tűnik, fájdalmas arccal gondolkozóba esett. Végül bólintott egyet.
- Rendben. Te vagy az erősebb, a leghatalmasabb. A szolgád leszek, csk engedj el végre, Megasmon... nagyúr.
Megasmon csak erre a válaszra várt. Elengedte Pusztító torkát, és a klón térdre rogyott elé. Aztán hátat fordítva fordult felénk.
- Nos, akkor nincs más dolgom egyelőre, mint régi munkámat végre befejezni. Meg foglak ölni, Demolatron, és csak majd utána gondom lesz Ítéletre is. Lehet, hogy a jelenlévő összes cimborádat is megölöm, mivel már nem is nagyon van rájuk szükségem.
Felálltam Dem öléből, úgy álltam főpartnerem elé, hogy megvédjem Megasmontól.
- Ahhoz, hogy Demet megöld, előbb velem próbálj végezni, te szörnyeteg!
- Judy, mégis mit művelsz?? - hüledezett Dem. - Ne tedd, mert képes megölni téged!
- Bátor egy fajzat vagy, Sarnatrina. - ismerte be Megasmon. - Bár nem vagyok hajlandó hasznát venni olyan korcs digimonoknak, akiket Ítélet gyártott emberek lelkéből, de kiváló harcosom lehetnél.
- Csakhogy tudd, én nem eszek belőle. Különben is pont te beszélsz, aki szintén ember volt?!
- Én tökéletes és hatalmas vagyok. Belőlem már rég elveszett minden, ami emberi. Büszke vagyok rá, amivé váltam. Valamikor DO-sok egyik legkitűnőbb, legrangosabb fejese voltam. Ez régen volt már... hatvanas éveimet jártam, amikor szinte halálos autósbalesetet szenvedtem, és akkor ragadta el a tudatomat Ítélet. Akkor a DO-s barátaim nem jöttek a segítségemre. Mostanra láthatod, mivé fejlődtem! Mink nekem emberi énem, és minek a szánalmas DO-sok mai generációja, mikor digimonként én lehetek a világmindenségek ura?! Te még fiatal és gyenge vagy, de ha rájössz a saját hatalmad lelkére, meg fogod érteni... már ha életben maradsz.
- Én emberként is erősebb vagyok! Ahhoz, hogy legyőzzelek téged, csapatmunkában összefogva a partnereimmel, és az emberbarátaimmal és azok partnerével együtt le fogunk téged győzni!
- Igaza van. - szólt Dem. - Együtt fogunk harcolni, hogy megfizess mindazért, amit tettél!
- És azért, amiért kihasználtad Judyt! - állt mellém Tirion.
- Ha bele is halunk, akkor is harcolni fogunk ellened! - csatlakozott hozzánk Bumper.
Mindannyian támadó állást vettünk fel. Már Megsmon elé tartottam a nyilamat, hogy megfelelő időben kilőhessem az íjakat.
- Milyen szánalmas! - hörögte Megasmon. - Gondolom rajtatok kívül még sokan mások is harcolni akar, mi? Akkor mindannyitokkal végzek! Pusztító, készülj a csatára!
- Igenis, mester. - hajbókolt Pusztító, és felkapta a hidrokalapácsát.

//Sziasztok! Ma már volt szusszanásnyi időm, így kitaláltam ezt visszacsatlakozásnak, holnaptól pedig remélhetőleg aktívan tudok írni megint a kalandba.//


– Ez nekünk még mindig túl magas, igaz? – kérdezte, és fél perc erejéig végre egyhelyben maradt. Lassan már abban is elfáradtam, hogy az állandó fel-lerohangászásait figyeltem. A szememet nyomkodtam, miközben nyugtalan pislantásokat vetettem sziklánk oltalmából a tőlük jelentős távolságra zajló eseményekre. Talán száz méter is elválasztott a többiektől, reméltem: nem tudnak rólam.
– Lehet, hogy túl magas – adtam igazat az örökmozgómnak, aki időről időre megmerevedve figyelte a közeli helyeket –, de attól még úgy tűnik, hogy itt kell lennünk. – Miközben ezt mondtam, a D-Arkkal játszadoztam. Megint ez hozott ide minket, és én hittem neki, hogy tudja, mit csinál. Próbálgattam a funkcióit.
– Úgy tűnik, hogy két digivice van arrafelé, de csak egy trénert látok – mondtam, de a digimonomnak alig állt be a szája, meg se várta, amíg befejezem:
– Fogalmam sincs, hogy ki kivel van, de ha még egyszer baja esik annak a másik Labramonnak, nem állok jót magamért – morogta.
– Méregzsák – korholtam le érte. – Gyere, inkább nézzünk körbe, amíg számunkra is kiderül, hogy mi a helyzet.
Elindultunk, de nem kellett sokat haladnunk, hogy a digimonom jelezzen. Teljesen megmerevedett, a figyelme egyetlen pontra korlátozódott. Rémisztő volt ez a viselkedés. Azt hiszem nehezen fogom megszokni. – Mi a baj? – Csak suttogni mertem.
– Hát nem hallod? – szűrte a fogai között. Mind a ketten teljes csöndben hallgatóztunk.

– Igen érdekes, igen, ez igen érdekes fordulat – búgta valaki hallható örömmel a hangjában nem túl messze tőlünk. Csak szófoszlányok jutottak el hozzánk, de így is megborzongtam, hogy micsoda kéjes örömökkel kommentálja valaki a távolban zajló eseményeket. – Erről mindenképpen be kell majd számolnom, igen, mindenképpen beszámolok! – csicseregte. – Nagyon fog örülni neki, ez már biztos! Ez ám a hír!
Egy szikla eltakarta előlünk, de Labramon nem volt rest elrugaszkodni mellőlem, és támadott is. Egy DemiDevimon volt az, mire én futva megkerültem a sziklát, a harc már javában zajlott.

//Vs vad digimon.//

//Adam, nem azért, de mi lett volna, ha minimum leírtad volna, hogy kerültél oda, és hogy lett a Paomon-od Labramon? Mert már néhányunknak elege van, hogy úgy írsz, hogy mindenki be van kavarodva tőle!//

Pao magához tért, miután Dem egy sziklához vágta és szerencsére kijött a hipnózis alól. Én és a többi Digimonom odarohantunk hozzá.
- Pao, jól vagy?
- Igen... csak fáj egy kicsit a fejem. - mondta nekem. Majd láttuk, hogy Judy-ék már készen állnak a csatára.
- Mi is segítünk! - mondta Valentina, majd miután behúzódtam egy résbe, Pao, angyal és Valentina is harci állásba állt. Angyal Angewomon alakját vette fel, és ő is Megasmon-ra szegezte az nyilát, miközben Valentina az Orgona tőrt vette elő, Pao meg egy Pokol tűzre készült.
- Előbb kerülsz vissza a börtönödbe, te féreglelkű ember!

Megasmon és Pusztító azonnal támadt. Pusztítóval nem volt dolgunk, hiszen ekkor bukkant fel az öreg Dorumon, aki valamilyen úton-módon újra erőre tett szert, és visszadigiváltozott Alphamonná. A kardjával tartotta és hárította Pusztítót.
- Én feldolgozom szeretteim elvesztését, de sose bocsátom meg, amit az egyetlen véremmel tettél, klónozott szörnyeteg! Készülj méltó büntetésedre, ami most fog lesújtani rád!
- Gyere csak, vén trottyos, téged is mindjárt a kicsi hugid után küldelek a halott adatok közé. - vicsorgott Pusztító, aztán innentől ádáz csata kezdődött a fény lovagja és a sötét paladinrobot között. Pusztító ádázabbul harcolt, mint előtte. Csak most mutatta meg igazán, hogy mikre képes még egy Mega szintű digimon ellen, hogy imponáljon az újdonsült parancsolójának. A vad támadásokkal szemben csak védekezni tudott Alphamon, de legalább Pusztítót elterelte a többiekről. Tudta, hogy Megasmon ereje a börtönében eltöltött idő alatt felért a digimonok legerősebbik digimonjai közé, és ha összehangolt erővel támadt Pusztítóval, vagy lemásolja annak képességeit, akkor semmi esélyük.
De még így is Megasmon nagyon erős, nagyon.
- Gyerünk, srácok, együtt valahogy csak megtaláljuk a gyenge pontját, és legyőzzük! - biztattam a digitrsaimat. - Celestial Arrow!
- Vee Laser!
- Shot Claw
Támadásaink betaláltak, de csak leperegtek alig néhány karcolást okozva Megasmon mellkasáról. A fenébe! A páncélja túl erős, és ha van is pajzsképessége, akkor arra szinte nincs is rá szüksége.
- Ez csikizz, gyerekek! Több erőt adjatok bele, és talán több karcolást tudtok okozni nekem. Sötét Villámcsapás!
Sötét színű villámokat bocsátott ki, amelyek egyszerre engem, Bumpert és Tiriont megcsaptak, és meg is dermesztett addig minket, amíg belénk vezette a villámokat. Sikolyokkal szenvedtünk. Aztán Lilly csapata felé fordult, és őket Pusztító Lézerágyúval Kezdte bombázni. Dem, akiről megfeledkezett, csak most bukkant fel a háta mögül, és lecsapta a lézerágyút a karján. Megasmon dühödt válasza egy ökölcsapás, amit a legkedvesebb társam az utolsó pillanatban fogott vissza, azonban a másik öklébe áramot vezetett, és azzal akkorát csapott Demre, hogy az a falhoz csapódott mellénk.
- Dem! Ne!
- Jól vagyok. - mondta Pusztító, miközben remegve felállt. - Nem hittem volna, hogy erősebb lesz, mint múltkor.
Nem vette észre, hogy Megasmon lemásolta az ő é Pao képességeit, majd egyesítve Pusztító Lézerágyújával Dem Energiasugárágyúját és Pao Pokoltüzét (még ha ebben a formában másolva nem tökéletesek) mindenfelé támadt. Egy betalált lövés krátereket és omlást okozott. Pusztító Szikrapajzsot csinált körénk, azonban megrémültünk, mert Lillyék távolabb vannak tőlünk, és őket nem tudjuk megvédeni.

Én és Lovag ideértünk, és a következő Szitu várt minket: a Judy nevű lány Digimonjai és egy másik lány Digimonjai harcoltak egy Robot Digimonnal, aki igen csúnya villámokat csapott a vele harcolókba.
- ÁÚ! - szisszentem fel, akkor is, amikor az a Demola vagy ki is kapott egy adagot. Majd a Sötét Robot lemásolt kettő képességet, és omlást okozott. Hála az égnek mi a levegőben voltunk, de nem tudtam, hogy hol a másik lány.
- Randy, te keresd meg Aranyrókával, én segítek a többieknek! - Lovag letett a Földre, majd roham közben egy Ágyúgolyóval fejbe találta Megasmon-t, miközben kikerülte a támadásokat. Én kihívtam Aranyrókát, aki velem maradt megkeresni a másik lányt remélve, hogy nem holtan találjuk meg.

Omnimon percek alatt áthasította a digitális kaput és egy számomra ismeretlen helyen kötöttünk ki. Sötét villámok sújtottak le, melyeket könnyedén kikerültünk.
- Omnimon, miféle hely ez a Sötétségek Halálvölgyei? - tettem fel a kérdést a királyi lovagnak.
- Nagyon gonosz hely. - felelte vészjósló hangnemben. - Életünk során talán háromszor voltunk ennél szörnyűségesebb vidéken, de hidd el Azure, itt rossz erők élnek. - ezalatt letett bennem a földre, s felém tornyosult. Hátborzongatóan porosnak éreztem a szelet a torkomban. Körbe nézve rémisztő vidékeket láttam magunk körül. Omnimon köpenyével eltakart az arra felé portyázó nagyobb, kósza kísértet digimonoktól és ha kellett, a hatalmas karddal levágta azokat. Szerinte a bukott, söpredékek kegyelmet se érdemeltek. MetalGarurumon és WarGreymon összetett személyisége vagy maga Hayato gondolta így? Pontosan én nem tudtam, s meg se mertem kérdezni ennek okát. Percek elteltével megpillantottuk az agg Alphamon-t, aki Pusztítóval hadakozott. Omnimon kivonta kardja mellé a Garuru ágyút is.
- Azure, innentől kezdve muszáj egyedül megkeresned a társaidat. - mondta. - Tudom, hogy megtalálod őket. Nekem segítenem kell egy bajtársamnak! Sok szerencsét! - azzal elrugaszkodott a földtől és Alphamon mellé siklott. - Azért jöttem, hogy segítsek. - majd tekintetét Pusztítóra emelte. - Te csupán egy olcsón vett replika vagy: egy másolat az eredeti alany alapján. - azzal a Garuru ágyúval oldalról lőtt Pusztítóra, hogy egy időre megfékezze szerencsétlen, öreg Alphamon letámadását.
Ám én se maradhattam tétlen: futottam a harc irányába, ahogy csak bírtam. Közben az égbolton négy sziluettet véltem felfedezni: ShineGreymon-ét, Grademon-ét, Flaremon-ét és AeroVeedramon-ét, akik Megasmon-t igyekezték megfékezni valamennyi digimonnal együtt. 'Greymon a mennyei lobbanással, Grademon egy Grade vágással, 'Veedramon a Twister karddal, végül Flaremon a karmazsin bestiakirály hullámmal sorozta meg a veszélyesnek tűnő Megasmon-t, miközben odafutottam Lilly-ékhez.
- Nem tudod véletlenül, mennyire erős ez a Megasmon? - kérdeztem, miközben szememet rajtatartottam a társaimon és Omnimon-ékon.

- Pokoltűz!
- Égi Nyilak!
- Orgona Tőr! - A csata rosszra sikeredett, hiába nem tudott Pusztító segíteni Megasmonnak: az útóbbi brutálisan megsebezte Judy Digimonjait, meg az Angewomon-t, majd Pao-ékat is súlyosan megsebezte.
- Pao, Angyal, Valentina! - kirohantam a rejtekhelyemről, hogy odarohanjak hozzájuk, de ekkor egy Energiasugárágyú-Pokoltűz kombináció eltalált. Felsikoltottam a fájdalomtól, közben a 'Vice-om is széttörött, ezzel Pao-ék visszakerültek Rookie szintre. Társaim értetlenül nézték, hogy mi történt, aztán meglátták, amint földre hullok súlyos sebekkel. Teljesen elszörnyedtek a történtektől.
- LILLY! - Pao oda akart rohanni, de egy másik támadás mindhármukat eltalálta. Felüvöltöttek a fájdalomtól, majd ők is összeestek In-Training-ként, mivel Rookie-ként nagyon gyengék voltak. Ami még rosszabb volt, hogy már kezdtek adatokra hullani, ha csak valaki nem segít nekik!

Pusztító támadt, de ekkor a semmiből felbukkanó, Alphamon segítségére siető Omnimon feltartotta őt. Most már ketten voltak ellene. Még le is pocskondiázta őt, ami a szemében már sértésnek vette.
- Hogy merészeled, blöki? Én nem akármilyen olcsó replika vagyok! Engem az az egoista kis Black Knight hozott létre Demolatron génjeiből, amivel a kis Azure Crawler Alphamonjának és a Dexmon áthozatási kísérlete alatt kimúlt SkullGreymon képességeit is vegyített. Könnyen elbánok két mega szintűvel is! Digitalize of Soul!
Pusztító hátán fekete szárnyak nőttek ki, és felemelkedett a levegőbe. Bár még ha az alapfajtájnál fogva DexDemolatermonként tud repülni, ezzel felerősítette magát. így idézett portálokat, amikből egy szörnyeteget idézet elő egy másik dimenzióból. a szörnyeteg úgy nézett ki, mint BlackWarGreymon.
- Mutatkozzatok be az én kis pajtásomnak! BlackWarGrey', segíts végezni a lovagagyúval és a kutyussal! Double Dark Shot! Sötét Energiasugárágyú!
BlackWarGreymon felmordult, és elindult, hogy teljesítse az utasítást.
Mikor a kitörés elmúlt, Dem levette a védelmet. Lillyék se jártak jobban, mint mi, ráadásul Megasmon Sötét Villámcsapás támadásai még védekezésre se adtak időt. Kitaláltuk, hogy sújtsunk le rá. Dem visszarohant neki Megasmonnak, és rácsapott jó néhányat a hidrokalapácsával. Megasmon állta a sarat. Amíg Dem ostromolta Rakétákkal, és Energiasugárágyúval, én ekkor Holy Airt idéztem, és arra kértem Bumpert és Tiriont, hogy erősítsék fel az ők legerősebb képességeikkel. Amint z megvolt, egyből lecsaptam Megasmonra. Egy robbanás, és füst keretében.
- Sikerült! Most megmutattuk a monstrumnak! - örvendezett Tirion.
- Várjuk ki a végét! - figyelmeztette Dem. - Nem biztos... hé, hol van Judy?
- Ajajj... azt hiszem, nagyobb pácban. - aggódott Bumper, és volt is miért.
Füst feloszlásával meglátták Megasmont, amint a marka között szorította az államat. Miközben ő töltődött, belőlem szívta ki a szükséges energiákat.
- Épp valami ilyesmire vártam, Sarnatrina! - röhögte. - Sokféle digimon erejét elszívtam már Töltés segítségével, amit sikerült évek során több szintre tökéletesítenem, és már csak egy Angewomon ereje kellett... nos, azért nem hittem volna, hogy ezzel együtt emberi spiritusz erejét is megszerzem.
- Engedd el őt, Megasmon! Nem engedem, hogy bántsd Judyt! Végig kellett néznem, ahogy megölted a népemet, de nem hagyom, hogy ugyanezt megtedd azzal az emberrel, akit családtagomként szeretek
- Próbáld meg! Kíváncsi vagyok, hogy fogsz engem legyőzni - új formában. Megasmon digivolúció!
Amint kiszívta belőlem az utolsó szuszig az erőmet, szorításom közben kezdett átalakulni. Legalábbis nagyobbá válni. Nőtt, amíg szinte beláttam az egész csatateret. Megasmon teste teljesen átdeformálódott, kezei szinte karmokká váltak. Bár rondább lett ebben külsejében, sokkal nagyobb, masszívabb és erősebb lett. Ezt a szorításából is észrevettem. Már fulladoztam.
- Hódoljatok be, ostobák! - mennydörögte. - Minden dicsőség és hatalom Megatronusmonnak!
Dem, Bumper és Tirion nagy szemekkel néztek náluk jóval nagyobb gonosz digimonra. Dem tudta, hogy el fog majd jönni az idő, amikor a legnagyobb ellensége felveszi a mega formáját, de nem számított rá, hogy pont így, ilyen módon és ekkora erővel. Lucemonnál érzett utoljára ilyesmit, de legalább Megasmon Lucemon sárkányformájának méretét nem érte el. Inkább csak valamivel volt nagyobb egy nagyobb WarGreymonnál.
- Most már egyikőtök se állíthat meg, és megvan az, amit akartam. Még mindig kell nektek Judy? Tessék! Evolúciós Degenerálás! - nevetett fel sátánian Megatronusmon.
Fájdalmamban felsikoltottam, ahogy már szorította az államat és a torkomat is. Amikor Megatronusmon bevetette ezt az evolúcióbontó képességét, éreztem, hogy ez mekkora fájdalommal jár. Már lassan megértettem, hogy ezek a sérülés vagy képesség általi visszaalakulások mennyire fájdalmasak digimonok számára. Megasmon elhajított, de Dem az utolsó pillanatban elkapott, és biztonságot nyújtó résbe vonult. Kellett is, mert Megatronusmon szó szerint mindenkire rátámadt Pokoli Lézerágyúva. Bumper és Tirion hiába támadtak, őket is utolérte a lövések, és ezáltal sérlés alatt visszaváltoztak Veemonná és Wormmonná. Dem karjaiban az evolúcióbontástól lefejlődtem egészen egy gyenge, haldokló kis Nyaromonná.

Omnimon felszisszent, amikor Pusztító Black Crusader nevét kiejtette a száján. Megdöbbenésére Alphamon technikáját alkalmazta rajta és lovagtársán. Karjait maga elé tartotta, hogy csökkentse annak az erős csapásnak az erősségét, de még így is károkat szenvedett el: egyik "szarva" letört és a köpenye szakadt lett, bár nem ez volt a legnagyobb probléma: BlackWarGreymon-t előidézte egy másik dimenzióból és annak támadását vegyítette a sajátjával. Omnimon az Omega kirobbanással készülte egyensúlyozni a két csapást.
- Hiába vagy ennyire erős, replika, de meg fogunk állítani! - mondta a fehér királyi lovag és minden erejét - még Hayato-ét is - beleadta az ellentámadásba. Még maga Okami Kingu se tudta, mi lesz ebből a harcból, de ha életébe is kerül, elszántan védi a világokat fenyegető gonosztól.
Ezalatt a Megasmon elleni harcunk nem éppen fényesen alakult: Lilly és megsérült, ráadásul a 'Vice-a is eltörött! Mire Pao-ék oda akartak volna rohanni eszméletlen emberpartnerükhöz, egy erőteljes csapás következtében visszatértek In-Training formába. Judy digimonjai és az Angewomon - aki maga Sarnatrina lehetett - se jártak a legjobban: miközben elkapta és elkezdte elszívni az angyalból az erőt, evolúcióbontó képességével visszaváltoztatott valamennyi digimont, köztük a markai között sínylődő Angewomon-t is, majd mindenkire lesújtott a Pokoli lézerágyúval. A csapást mind a négy társam telibe kapta: Grademon, Happy és Flaremon visszaváltoztak eredeti, Rookie formáikba. ShineGreymon makacsul ellenállt a fájdalom nyújtotta visszafejlődést: szárnyai félig-meddig leszakadtak és páncélzata teljességgel megrepedt, szarvaiból darabok estek le. Odarohantam volna, ám én is megsínylettem Megasmon előbbi támadását és a hátamra estem. ShineGreymon hallotta a fájdalomtól való sikoltásomat: felkapott engem és a harcképtelen társaimat és egy biztonságosabb helyre vitt. Ott már nem bírta tovább: visszafejlődött Koromon-ná és elájult. Őt, Dorumon-t, Happy-t begyűjtöttem, azzal Coronamon-ra néztem.
- N... neked is pihenned kéne. - mondtam erőtlenül.
- Nem gondolhatod komolyan! - fakadt ki és talpra állt. - A bajtársaink bajban vannak, hála ennek a kretén Megatronusmon-nak és a kőbunkó Pusztítónak! Ha valamit tehetünk, az az, hogy harcolunk! Okami Kingu és MetalGarurumon és... persze WarGreymon is ezt teszik. Ő még a túlvilágról is a segítségét nyújtja! Ezért hát nem hagyhatjuk, hogy valamennyien itt meghaljanak.
- Igazad van. - bólintottam határozottan és nehézkesen felálltam. - Ha valamit tehetünk, azt meg kell tennünk. Nem számít, hogyan végződik a sorsunk, de meg kell védeni ezt a világot. - ezen érzésektől és a kötelékeinktől a ritkán használt, nagy mennyiségű DigiLélek előjött a testünkből. - Ne várassuk meg Apollomon-t! Jöjjön, aminek jönnie kell! Fellobbanó töltés! - azzal a hatalmas adatot beletöltöttem a 'Vice-ba és onnantól kezdve máshogy láttam a világot.
- Coronamon, evolúció! Apollomon! - a tudatunk ismét eggyé vált. A napkorona fénye felizzott, mikor az egyesülésünk végbement. Nem várattuk meg a dolgot: felrepültünk és szemtől szemben álltunk Megasmon-al. - Nem tudom megbocsátani, amit számos emberrel és digimonnal műveltél! Megatronusmon, te alja nép legalja! Fogalmad sincs arról, mi köti össze az embereket és digimonokat, ezért nem tudhatod, mire képes ez a fellobbanó erő! - a nap fényesebben ragyogott, miközben társam Megatronusmon-hoz beszélt. - Apollomon, ő már sosem fog megváltozni. Az "erő" elhatalmasodhatott felette. Nem fog megállni, míg korlátlan tejhatalmat nem szerez.
- Igazad van. - helyeselt a napisten digimon. - Ezért kell megállítanunk, még akkor is, ha az életünkkel fizetünk érte! - azzal megsoroztuk Megatronusmon-t a Sol robbanással. Közben figyeltünk, hogy a többieket ne sodorjuk veszélybe az életre-halálra menő harc ideje alatt.

Marha rosszul állt az egész csata: a Lilly nevű lány megsérült, 'Vice-ja eltörött, ráadásul a Digimon-jai In-training formába kerültek, és kezdtek adatokra foszlani, az Angewomon is haldoklik Nyaromon-ként, és minden lehetséges Digimon Rookie szinre csökkent vissza Megak@kán@k hála! Lovag és Aranyróka időbe kikerülte a devolúciót, így nekik is volt esélye. Lovag Ágyúgolyóval, Aranyróka Sárkánykerékkel segített Apollomon-nak, én próbáltam megmenteni a Lilly nevű lány Digimonjait, de nem tudtam, hogy kell.
- Most mi lesz?? - Ekkor valami belevilágított a szemembe. mikor odanéztem, láttam, hogy valami fénylik az egyik sziklán. Odamentem, és egy kristály volt. Valami az súgta, hogy húzzam ki. Kihúztam, és ekkor pislákolni kezdett a kristály, isten tudja miért. Közben Lovag egy Erő Metállal arcon találta MegaKreténmont, majd a farkával oldalba vágta, közben igyekezett kikerülni a támadásait, miközben Aranyróka egy Lidréc labdával sorozta meg a robotot.
- Nagyon meg fogod bánni, amikor kiszabadultál Megatronusmon! Lehet, hogy erős vagy, de sose fogsz nyerni, amíg a jó erősebb a rossznál! Ágyúgolyó! - majd újból megsorozta Ágyúgolyóval a hatalmas Digimont, miközben Aranyróka meg Koshugeki-el, Kodengeki-el, és Tengu-val támadott.

Arra eszméltem, hogy Randy kezében a kristály váratlanul erős fényt árasztott magából, amivel a már majdnem halott Digimonjaim adatait regenálta és visszadja az erejüket, ahogyan megjavította a 'vice-omat is. Közben Judy Digimonjainak is visszadta az erejét, majd átlátszóvá vált, mintha lemerült volna.
- Mi történt? - kérdezte Angyal, aztán megérezte, hogy a másik Angewomon haldoklik, és rémülten ment oda, hogy meggyógyítsa valahogy, miközben Pao Cerberumon-ná fejlődve támadt Megatronusmon-ra segítésképben, miközben Valentina is Csoda lövéssel lövöldözte.

Randy véletlenül meglátott egy kristályt, és amint kihúzta, fény villant egy pillanatra láthatóvá téve a mindig is sötétségbe borult környéket, majd újra sötétlett. A fény hatására minden gyenge, haldokló digimon visszanyerte erejét, köztük az én digimonjaim. Bár ez ide vagy oda, Megatronusmon még mindig kemény csapásokat intézett mindenki felé.
- Ügyes próbálkozás, kicsikék, de ez semmi! Legalább Apollomon és a vén Alphamon méltóbb ellenfelek, de még ők is kevéskék nekem... hacsak nem jön váratlanul valami segítség, amiben aligha reménykedhettek. Akkor jöjjön egy kis Sorscsapás. Hahahahahaha!!
A Sorscsapással radioaktív hullám féléket árasztott, amivel minden egyes környezetében tartózkodó ellenségnek, egyen az ember vagy dgimon, kíngyötrelmes fájdalmat okoz a hullámok által.
Valami oknál fogva én nem fejlődtem vissza jó állapotba, csak rosszabbul lettem Dem karjaiban. Talán azért, mert talán a fény igazi digimonokra volt hatással. Dem Bumper é Tirion kétségbe voltak esve, de legelkeseredettebb még mindig a főtársam volt. Minket is elért a hullám, és mind szenvedtünk. Én már a hallom szélén álltam. Tirion és Bumper összeestek a fájdalomtól, azonban Dem továbbra is kitartott, hogy életet öntsön belém.
- Judy, kérlek, tarts ki! Nélküled nem tudunk harcolni! Legalábbis én nem tudok élni az embertársam nélkül! Csak is az én hibám, hogy Megatronusmon szabad!
Talán először a népe halála óta tört ki magából. A robot digimonoknak nem szokásuk sírni, de Demnél ez egy ritka pillanatnak minősült, és nem feltétlenül.
- Bocsáss meg! Elborította a józan eszemet a bosszú! Ami megtörtént, megtörtént, csak tudod, hogy nehéz feldolgozni! Semmi, de semmi nem fontosabb annál, ami történt velem családom elvesztése után jóval! Te jelented nekem a családot, Judy! A népem elvesztettem, de téged nem akarlak elveszíteni! Kérlek, ne halj meg! gyere vissza! Istenek, kérlek titeket, küldjetek valami jelet, hogy helyre hozzak mindent! Meg akarom menteni Judyt!!!
Mikor a könnyei lecsepegtek rám, egyszer csak világítani kezdtem. a Salamon alakom kezdett megváltozni, és a folyamat akkor maradt abba, amikor a digimon alakom felvette az emberi lelkem formáját. A 'Vice-om, ami azóta Bumper kezébe került, jelezni kezdett.
- Demolatermon - Mega szint használata aktiválva.
- Mégis mi a fene folyik itt? - hökkent meg Bumper.
- Odanézz! - mutatott Tirion. - Judy lelke emberi alakot vet fel, és egyesülni kezd Demmel!
Valóban így történt. A lelkem kezdett lassan a döbbent Demolatermonba ágyazódni. Dem nem fogta fel a történéseket, de tudat alatt lassan sejtette, hogy eljött az idő. Tudataink egyesülése alatt rúnák és szikrák keringtek körül.
- Demolatermon digivolúció! - hangzott el Dem szájából teljesen magától.
Egyesülésünket fényes világítás, majd egy szónikus robbanás követte, és sikeres egyesülést rúnákban pompázó galaxis csillámló bolygói jelezte. Dem immár óriási lett, vagyis valódi metáltorony. Külseje mint egy szárnyas géplovagé. Megmaradt az alapban barnás színe, immár fehérarany, cián és kék színekkel kiegészítve, szemei skarlátszínűek. Jól ismert hidrokalapcsa, nehezebb és nagyobb lett. Akkora, mint majdnem ő maga, alakja pompásabban festett, kalapács fejét különböző lovagi rúnákkal.
Én ott találtam magam benne, Éva-kosztümben. Éreztem, hogy mi most eggyé váltunk Demmel, és minden, amit ő tesz, azt én is teszem. Amit ő érez, azt é is érzem. Tehát ilyen érzés Azure-nak, mikor ő egyesül Grademonnal vagy Coronamonnal!
~ Hihetetlen. ~ csodálkoztam.
Dem is hasonló helyzetben volt. Végignézett magán, megnézte a tökéletes paladin-fegyverét, mármint a hidrokalapácsot, aztán felnézett az égbe. Tirion és Bumper is csodálkozva néztek fel rá lentről.
- Tehát ez az én Mega alakom. Az égiek meghallgatták könyörgésemet. Ez egy csoda! De ha ez történt velem, akkor... Judy! Hát mégis életben maradtál!
- Igen, és köszönöm, Dem. Nélküled már meghaltam volna puszta lélekként. Figyelj rám, rendben? Most nincs időnk az érzelgésekre, segítsünk Azure-nak és a többieknek ellátni Megatrunosmon és a szemét replikád baját! De igyekezünk! Amíg a lelkem egyesült veled, addig rendben vagyok, de csak így ebben a formában tudunk minél gyorsabban visszatérni a testemhez, amíg nem késő!
- Judy... köszönöm, hogy mellettem állsz. Mutassuk meg Megatronus-cimborámnak, hogy mit tudunk! Csak bírjuk ki ezt a rohadt Sorscsapást...
Talán Megatronusmon a kínzás közepette nem vett észre semmit abból, ami velünk történt. végre abbahagyta a kíngyötrelmes kínzást a Sorscsapással, és a Sötét Sokklással Apollomonnak akart rontani, amíg ki tudhatta volna használni a lehetőséget. Ezt azonban Dem váratlan közbelépése akadályozta meg. Dem hihetetlen gyorsasággal repült oda, és odacsapott az oldalába, majd a hatalmas hidrokalapácsa végével egy nagyot dobbantott a földbe, mint egy határozott uralkodó. Megatronusmon legnagyobb döbbenettel nézett ránk.
- Ez meg mi a... Demolatron???
- Igen, Én vagyok az, Demolatron. Más néven Demolishogmusmon, a Titánok Paladinja! Meg fogod bánni még a napot, amikor hozzá mertél nyúlni ahhoz az emberhez, akit testvéremként szeretek! Több embert és digimont nem fogsz bántani, amíg mi... mondom, MI itt vagyunk! Én, Judy, Bumper, Tirion, Lilly Cake, Azure Crawler, Randy Crhome és a digitársaik, na meg az összes többi jó ember és digimon a világon. Lehet, hogy nem most, de majd egy nap el fog jönni az idő, amikor felelni fogsz minden bűnödért, elajzott féreg!
Bumper és Tirion Dem beszéde alatt komoly arccal, elvéve legmagasabb szintjüket az óriásrobot mellé álltak harcra készen. Pusztító, aki eddig Alphamonékkal harcolt, megrökönyödve látta Demet.
- Igen, meg fogsz mindenért fizetni, Meatronusmon! De nem feledkezünk meg Ítéletről, a kis ember-lélekrablóról, és Pusztítóról sem, nyugodj meg! - tette hozzá Bumper.
- Nocsak, még egy méltó ellenfél! De én méltóbb leszek a hatalomra, Demolatron, Titánok Paladinja. Akkor is el foglak törölni végleg a kis féreg cimboráiddal együtt!- mennydörögte Megatronusmon.

Megatronusmon nem rettent el tőlünk, sőt! Inkább lenézte a többieket, ami rettentően zavart. Közben Randy talált egy kristályt, amely erőt adott valamennyi digitársainknak, köztük a 'Vice-omban elhelyezkedőeknek. Grademon, Agumon és Happy, Veemon-ként ugrottak elő. A gonosz digimon a sorscsapás nevezetű támadással vágott vissza. Társaim és persze mi is fájdalmunkban felordítottunk, de erősnek kellett maradnunk. Az akaraterő, hogy ne térjünk vissza eredeti formánkba éppen elég keménynek bizonyult. A korábbi kristály a haldokló Nyaromon-ná tett Judy-t még jobban legyengítette. Kis társaim megelégelték a helyzetet: a szintkülönbségeket elfelejtvén egy támadással megtörték maguk körül a sorscsapás fájdalmas hatását. A körülményeknek és sérüléseknek hátat fordítva aggódóan tekintettünk le Judy-ra. Váratlanul digimon alakja az emberi lélek-formáját kezdte felvenni.
- Csak nem...? - meglepetten néztem az eseményeket.
- De igen. - hitelesítette meg a gondolataimat Apollomon. - Dem-nek és Judy-nak sikerült elérniük azt az alakot, amit mi. A partnerek közti kötelékek erősebbek, mint ahogy azt Megatronusmon gondolta volna.
Az egyesülésük következtében Dem egy igazi kolosszus lett!
- Úr Isten! - kiáltott fel Agumon. - Mekkora...!
- Hát nem kicsi, bizony igaz! - értett vele egyet Happy. - Így már nyerhetünk! Hajrá, Dem!
Ellankadt közben a figyelmünk: Megatronusmon ez idő alatt megsorozott bennünket egy újabb sorscsapással, amely nem kis fájdalommal járt. Már majdnem az elején elvesztettük minden erőnket. Egy következő ekkora kaliberű támadás után biztos nem bírtuk volna tovább. A sötét sokkcsapással be akart végezni bennünket. A legrosszabbra készültünk, ám semmi se történt! Dem egy gyors és hatásos akcióval a földnek vágta Megatronusmon-t a jól ismert hidrokalapácsával, amely nagyjából akkora volt, mint ő maga!
- K-köszönjük. Ez nem sokon múlt. - mondtam boldog megdöbbenésemben.
Nem csak Pusztító, de Omnimon is Dem-et figyelte. Hayato a lovag testének legmélyén egy mosolyt engedett meg, végül visszatértek a harchoz. Mi is ugyanígy tettük: valamennyi energiánkat sikerült visszanyernünk, ezt leginkább Dem-éknek köszönhettük. Volt időnk a sebek nyújtotta fájdalmak legyőzésére, így segíthettünk bajtársainknak. Dem jobbja felé repültünk és a Sol robbanással soroztuk meg a Megatronusmon-t. Grademon, Agumon és Happy egyenlőre a földön maradtak megfigyelni a harcot. Még túl fáradtak voltak a küzdelemhez, így vártak, míg teljes erejük vissza nem tér.

Miközben Magaazaljasmon kínozta a Digimonjainkat, a robot Digimon karjaiban lévő Nyaromon emberi lélekre változott, majd egyesülve vele a Demola vagy ki akkora lett, mint az Eiffel Torony!
- Azta, mekkora! - Tátottam a szám nem kicsit. Demonak sikerült megmentenie az azure nevű lényból és Digimonjából lett Apollomon-t attól, hogy a gonosz robot megölje őket. Lovag azzal segített Dem-nek, hogy egy Erő Metál-al kiütötte Megamon vagy ki kezéből a fegyverét, miközben Aranyróka egy Lidérc labda sorozattal lőtte. Hirtelen becsipogott a X-Loader-em, hogy kikelt a Digitojásom. Néztem, milyen tojásom?! Egyszercsak ezt hallottam a hátam mögül:
- Hé Szőkeség, menjél már el az útból, hogy ellássam Megatronusmon baját! Béna vagy talán, hogy meg sem mozdulsz?! - fordultam meg, és akkor láttam egy Kunemon-t, aki alig érte el méretben a térdemet. Sőt, az alsó lábszáramig ért csak! Csak néztem, hogy mit akar ez meg Rookie-ként?!O.O

Megatronusmon egy Sorscsapással kínozta Digimonjainkat, de ekkor szinte csoda történt: Judy lelke és Demolatron egyesült, ezzel Demolishogmusmon-ná fejlődtek, aki nagyon nagy volt. Még digimonjaim is ámulattal nézték, hogy ahhoz képest, hgy a kalapács is akkora volt, mint maga Demolatron ebben a formában, milyen gyorsan mentette meg Apollomon-t attól, hogy Megatronusmon végezzen vele. Aztán Pao egy Pokoltűzzel, Angyal Szent íjakkal, Valentina meg Csoda lövéssel segített Azure-éknek. Közben Randy valahogy szerzett egy nagyszájú Kunemon-t, aki még csak Rookie volt és igen kicsi is a többihez képest, de meg akarta verni egymaga Megatronusmont, amire azért semmi esélye sem lenne ilyen formában. Közben távol egy Lekismon figyelte csendben a csatát, valamire várva.
~ Régen nem láttam Demolatront... Lássuk, hogy boldogul el ő és a társai...

Megatron egyből támadt, és pont Omnimont. Pusztító is egyből őt támadta le. Megatronusmon Halál Fényt, Pusztító Curse Breath-et küldött. Pusztító megidézett szolgája is megindult.
Az öreg Alphamon rávetette magát BlackWarGreymonra, és azzal együtt ugrott Omnimon elé. A két egyesülő végzetes csapás őt érte el célpontjuk helyett. BlackWarGreymon hatalmas üvöltéssel semmivé foszlott. Az öreg Alphamon is ekkor adatokká kezdett hullani.
- Hatalmas Demolishogmusmon! Mondd meg a társadnak, hogy ha valaha újjá születek a Kezdet Falujában, benne akarok lenni a csapatotokban! Legalább addig találkozhatok a húgommal! - Azzal ő is felrobbant.
- Megmentette a DS vezetőjét, és egem is megvédett, amíg nem jöttetek értem. - mondtam. - Tartoznunk kell az öregnek ennyivel... fizessünk meg Megatronusmonnak!
- Rendben, Judy! - dörmögte Dem. - Szikrakalapács!
Ahogy ment Megatronusmon felé, Pusztítót azzal az egy ütéssel ki is repítette a völgyből.
- Ezt Demolatron megzabolásáért kaptad, te kópia! - harsogtam Dem belsejében.
Pusztító a csapást követően visszafejlődött BlackDemilimonná, és mielőtt csillagponttá vált volna a sötét égen, csúnya szavakat hadart Demről és a kalapácsról.
Megatronusmon védekezni kezdett Dem csapásai ellen, és a védekező álláspontját Bumper és Tirion a fent említett támadásaikat egyesítve meglőtték, együtt a többiek támadásával. A hatalmas gonosz robot digimont bár nem lehet szinte legyőzni, Dem csapásai mellett többfelől jövő támadást már nem tudta kivédeni. Néhány darabka letört a páncéljáról, és hátrálni kezdett.
- Lehetetlen... a fejlődéseddel megfordítottad az álláspontot! - ismerte be. - De én bölcsen döntök, és inkább elvonulok. Azért ne reménykedjetek, mert vissza fogok még jönni akkora erővel, amekkoráról még maga Dexmon se álmodott volna! Pusztító! Akármerre vagy most, gyerünk innen!
Azonnal felemelkedett, és a karját feltartotta. így vonzotta magához a sérült Pusztítót, aki gyilkos pillantással nézett mindannyiunkra. Magyarán ez azt jelentette, hogy még meg akar nekünk fizetni. A vén szivar el is húzta vele a csíkot a völgyek egy belsőbb rétegeibe.
- Bölcs döntés? - röhögte Bumper. - Ez nem bölcsesség, hanem gyávaság! Csak mert már nagyobb erővel támadtunk, még nem kellett volna lelépnie... cöh, gyáva vén rozsdafészek!
- Ne reménykedj! - szólt le rá Dem. - Jól ismerem ezt a szörnyeteget. Amikor visszavonul, az azt jelenti, hogy teljesült az, amire számított, és most elmegy, hogy megkovácsolja a következőt. Félek, hogy nemsokára vissza fog térni. Happy! Remélem meg vagy elégedve. Emlékszem, mikor azon a futóversenyen jól kitoltam veled, akkor épp embernagyságú voltam.
- Dem... a lelkem! - szóltam. - Vissza kell mennünk a testemhez! Kérlek, ne bontsd fel ezt a formát, amíg a testemhez érünk, mert ha nem, akkor a lelkem feloszlik, és tuti, meghalok!
- DS főnök, tud nekünk segíteni gyors visszatérés végett? - kérdezte Tirion Omnimontól, bár igazából a benne lévő Hayatétól érdeklődött.

Megatronusmon és Pusztító pont Omnimon-t támadták le, s semmit se tehettünk érte. Az öreg Alphamon utolsó pillanatban vetette magát lovagtársa elé, így a csapások őt sínylették meg, miközben a korábban megidézett BlackWarGreymon is elpusztult. A haldokló lovag még utolsó szavainak lehetőségében Judy csapatát szeretné erősíteni következő életében, mikor a Kezdet Falujában születik újjá. Adatokká bomolva, a tojása a szokásos hely, a Kezdet Faluja felé repült. Dem-ék nem haboztak: hamar megtorolták a nemes Alphamon halálát. Pusztító visszafejlődött, ám még akkor is szitkozódott. Judy csapata remekelt, noha Megatronusmon legyőzhetetlennek tűnt. A gonosz digimon 'bölcsen' döntött és visszavonulót fújt: magához vette a sérült Pusztítót és elrepültek. Fáradtan lélegeztünk fel társammal, Apollomon-al egyetemben. Dem megjegyzésére Happy harsányan nevetett.
- Hát az biztos, hogy jóóóó nagyra nőttél, pajtás! - ismerte el. A kolosszus digimonba "beágyazódott" Judy jogosan sürgetőre fogta a dolgot.
- Igaza van. - értettem egyet. - Sietnünk kell, különben tényleg nagy baj lesz!
Tirion kérdésére Omnimon leszállt a csapathoz. Most a benne lakozó Hayato szólalt meg:
- Van rá mód. De egyedül nem fog menni, mert már túl sok DigiLelket adtam bele ebbe a formába és az idevezető átjáró megnyitásába. Segítenetek kell: amennyire tudtok, koncentráljatok. Kérlek, nyújtsatok át a saját DigiLelketek legapróbb szilánkját, hogy elég erőt fektessünk bele a hazavezető kapu megnyitására. Ez a digimonjaikkal eggyé vált szelídítőknek nem akadály, de a kisebbeket arra kérem, ne habozzanak. Judy, te pedig ne használd, különben a halálod órája közelebb kerülhet! Bízzátok a többiekre ezt az ügyet, ha túl akarod élni!
Apollomon-al kicsit sem haboztunk: a fellobbanó töltéskor létrejött adatok legapróbb mennyiségét átnyújtottam a királyi lovagnak, majd a többi társamra néztem. Azok lehunyván szemüket kisebb adag DigiLelket szolgáltattak Omnimon-nak, ahogy mi is tettük. A kifáradt társaimat rögtön begyűjtöttük az arany színben izzó 'Vice-ba. Omnimon Hayato ezüst szerkezetét szorongatta, amibe az első adag DigiLelket gyűjtötte. Közben kardját kifente, mivel azzal fog egy vágást okozni a dimenziók között, mellyel hazajuthatunk.
Eközben a felperzselt vidékeken egy Ryudamon, Coryn herceg járkált az öreg Alphamon után kutatva. Tudta, hogy nagy baj van. Egészen a Tűz királyságából caplatott idáig ez a kitartó uraság. Nem rég született újjá: akkoriban Owryumon-ként harcolt az igazságért, régi társával, Alphamon-al. Önmagát az Ouryuken-né, a legendás csatabárddá tette, hogy a királyi lovag fegyvereként megvédje a rendet. Egyszer társa nélkül kellett harcolnia egy igen erős digimonnal, Grimmon-al, aki máig a DO csatlósa. Miközben baktatott, Coryn meglátta régi társának, Alphamon-nak az adatai között a tojást és elszomorodott. Ahonnan jött, arrafelé tartott, mikor meglátta a csapatnyi embert és digimont, Omnimon-al. Távol maradt, miközben alaposan megfigyelte a dolgokat. Azt tervezte, észrevétlenül át fog jutni az emberek világába és megtudja, mi történhetett Alphamon-al: vagy békés vagy erőszakos módszereket alkalmazván, de kiszedi a friss híreket a kompániából.