Adam Greendwood

Név: Adam Greenwood
Kor: tinédzser
Nemed: fiú
Beállítottság: Változó
Születési hely: Wales
Lakhely: Tokió

Kinézet: Nem igazán veszed észre, ha mégis, az azért van, mert sosem kerülték el a tekinteted azok az emberek, akik belesüppednek a szürkeségbe. Nem csak tűrik, ha nem mindig veszik észre őket, hanem néha egyenesen kihasználják. Láthatsz benne lehetőséget, persze, hiszen talán alapvetően csak a helyzet adja, hogy annyira eltűnik a tömegben, de ezzel sokan lehettek már így előtted. Az biztos, hogy elsőre érzék kell ahhoz, hogy észrevedd.

Jellem: Nem visszahúzódó. Meglehetősen nyitott. Más kérdés, hogy igen nehezen elviselhető, hacsak nem élvezed a csipkelődést, a folytonos helyreigazításokat, az érthetetlen... miket is? Néha komoly problémát okozhat, hogy miről is beszél, és hogyan talált meg aktuális beszámolójához éppen téged.

Felszerelés: DigiVice és egy oldaltáska benne alapvető dolgokkal: könyv, papír, toll, yoyo
DigiVice típusa: D-Ark Digivice (feketés-szürke)
Egyéb: -

Előtörténet: Azt hiszem, Labramon azért nem lett először az enyém, mert éppen nem volt a szívemben hely. Úgy éreztem: dugig vagyok. A családommal, az életemmel, a (nemlétező) barátaimmal. Oh, úgy un bloc az egész világgal!
Nem is tudom, mikor is történt pontosan. Azt hiszem, mindkettőnknek az lett volna a legjobb, ha már Angliában találkozunk. Néha úgy éreztem: a szeme sarkából látok valamit este hazafelé sétálva, az elektromos lámpák fényében. Mintha egy fehéres árny suhant volna végig a kirakati tévék képernyőjén, amikor épp a másik irányba néztem. Néha felismerni véltem két rám meredő szemet a számítógépem monitorján, amikor este felébredtem a szobámban.
Mire odanéztem, mindig eltűnt a látomás.
És maradtak a nyomott hétköznapok.

Nem mintha nem éreztem volna jól magam, de már a vállamra nehezedett a költözés súlya. A szüleim szóltak, hogy Japánba fogunk utazni. A döntés számomra érthetetlen volt, és ők sem érezték úgy, hogy ennél a néhány szónál többet kell elmondaniuk nekem, hiába kérdezgettem őket. Én pedig szépen lassan elidegenedtem mindenkitől a környezetemben. Nem tudom, hogy csak az elválást próbáltam könnyebbé tenni, hogy ne fájjon később a „nyomuk”, amikor már soha többé nem láthatjuk egymást, vagy tényleg kifordultam önmagamból, és így számomra a világ is kifordult a sarkából. Az biztos, hogy elbizonytalanodtam: hol a helyem a világban? Mit keresek én itt? Egyáltalán: mi dolgom nekem?

Azt hiszem, egy életre elvesztettem a kapaszkodóimat. És vele a barátaimat, az ismerőseimet. Ahogy én nem tudtam a kezük után kapni, miközben saját kis kétségeim poklában vergődtem, úgy ők sem tudták elkapni a kezem, és ahogy zuhantam, áthidalhatatlan távolságra kerültünk egymástól.
Így éreztem magam, és a lelki távolságot lassan fizikai váltotta fel, miközben repülőgépen távolodtunk Anglia partjaitól. Nem tudtam, hogy az a rejtélyes valami követni fog, és idővel talán utat talál hozzám, vagy ő is örökké mögöttem marad.
Úgy tűnik, hogy az idő meghozta a választ. Japán… a felkelő nap országa. Hihetetlen, mennyit süt a nap! Nem esik állandóan az eső, ködöt alig látok. Hihetetlen, milyen energiák szabadulnak fel az emberben. Szívesen beszélgetnék új osztálytársaimmal, de egyrészt problémát jelent a nyelv is. Nagyon nehezen tanulom. Másrészt rá kellett jönnöm, hogy majdnem évnyi hallgatás és magamba zárkózás bizony megváltoztatott. Nem tudok már könnyedén csevegni. Nem értem a beszélgetéseik menetét. És ilyenkor úgy érzem, most már örökké lesz egy távolság köztem és a világ között.

Főként, hogy másik, érdekesebb világot találtam. A digimonokét. Xiaomon megtalált, én pedig rátaláltam Xiaomonra. Igen, a kapcsolatunk ennyire kölcsönös volt. El sem tudom képzelni a napjaim nélküle. Japán… furcsa hely, ahol senkinek sem szúr szemet, ha egy tinédzser plüssállattal mászkál. Főleg, ha az az állat nem is plüss, sokkal inkább digimon. Így viszont Xiaomon állandóan velem lehet. A táskámban, a vállamon, a sapkámba kapaszkodva. Ő nem mondja el, hogy miért várt rám eddig, én nem kérdezem. Csak vagyunk egymásnak.
Xiaomon már egy hete nálam volt. Velünk valahogy minden teljesen zökkenőmentesen ment. Egy játékautomatában érte küzdöttem, és sikerült addig elvinnem a "hülye" játékot, ameddig néhány ottani srác szerint még senki sem vitte el. Nyilván azért volt vele problémájuk, és azért hívták "hülye" játéknak, mert nekik nem ment. Nem úgy, mint nekem. Valahogy sikerült ráéreznem a ritmusára. És nagyon ismerős volt a kis főhősöm... ragaszkodtam hozzá.
Győztünk!
Hihetetlen élmény volt. Többen ujjongani kezdtek körülöttem, amikor sikerült túljutnom a főszörnyön. Addigra már néhány százas az övék volt, hogy ne kelljen megállnom. És akkor hirtelen kivilágosodott a kijelző. Én ijedtemben letörtem a joystickot, a többiek is behúzták a fejüket. Így kaptam meg Xiaomont. Mindenkit lefoglalt, hogy mi történt a géppel, és senki nem kérdezte, mikor került mellém a kiskutyám. Emléknek eltettem a letört alkatrészt, és gyorsan eltűntünk onnan Xiaomonnal, mielőtt az üzletvezető ránk sózza a kártevést. Később találkoztam néhány ottani sráccal, és azt mondják, sokáig bosszankodott a férfi, meg kereste, hogy ki volt, de nem nyomtak fel. Hálás voltam nekik érte.
Xiaomonnal pedig lassan megismertük egymást. Mikor már egy hete együtt voltunk, az emlékpolcomon, ahová mindenféle nekem fontos dolgokat teszek, a joystick helyén egy fekete-szürke szerkezet várt rám. Xiaomon erre nagyon boldog lett. Azt mondta, hogy ez egy DigiVice, és innentől hivatalosan is partnerek vagyunk. Nagyon örültem én is, és hittem neki. Bár a mai napig nem tudom egész pontosan, hogy ez mire is jó. Ráadásul újra előkerültek a régi kérdések: miért is vagyunk mi egymásnak? Mi dolgunk nekünk a világon?

Lehet, hogy pont ilyesmi volt a célja a Tokióba költözésünknek?


Partner neve: Labramon (pontosabban még csak Xiaomon)
Beállítottság: Vakcina
Forma: Rookie
Család: Természet Szellemek, Rémálom Katonák
Típus: Bestia Digimon
Átalakult formái: Xiaomon -> Labramon -> Dobermon -> Cerberumon -> Anubismon

Szia!

Tetszett az előtörténeted, de felmerültek kisebb problémák. Ezek az alábbiak:
- Labramon mega formája nem lehet AncientSphinxmon, mert a legendás harcosok egyike. Őt elkaphatod majd a játék folyamán, de a hozzá tartozó kritériumok igen magasak.
- Magában az előtörténetet egészítsd ki azzal, hogyan kapod meg a DigiVice-odat. Ezzel növeled a tartamát is az irományodnak

Ami a postolást illeti, az a szabályzat megszűnt, így a DP pontrendszerhez lett kötve az evolúció. Ne csüggedj el, ha ezeket kijavítod, akkor elfogadom!

Rengeteg a szabály nálatok, ne haragudj, elkeveredtem közöttük. Szerintem még sokszor kérek segítséget. Láttam, hogy más már van Labramonnal és ő is Anubismon mega szinten. Nem akartam másolni, ezért kerestem egy másik mega szintet, és ezt dobta ki, de akkor marad Anubismon.

A profilnevet segítenél megváltoztatni? Tőlem állandóan jelszóváltoztatást is kér hozzá. Bár lehet, hogy csak én ügyetlenkedek.

Btw kész megint csak.

Semmi gond, a digimon wikia rengeteg dolgot kever, és nyugodtan használhatod a kérdések topicot, akárcsak a többiek. Az előtörténetedet ELFOGADOM! Menj adatlapot kreálni, utána jó játékot!

A nevet átírom, csak onnantól a felhasználóneved az lesz.