Vs Jack Spicer

Persze, mielőtt összefutottunk volna a fiúval és az ostoba DO-sokkal a Szomorúság Barlangjában, volt már egy másik összeütközésünk egy idióta digitolvajjal és annak a digimonjával. El is mesélem, hogy történt.
Nem sokkal azután történt, hogy megmenekültük SkullSatamon seregétől és elhagytuk a Zűr Hágóit. Fogalmunk se volt, hogy merre járhattunk, de nem is igazán zavart, csak az emberszerető nagyúrtól, a disznóképűitől és az Orkmonjaitól kerüljünk minél messzebbre, valamint azokat a rabszolgabeszerző hernyókat is megpróbáljuk elkerülni.
- Szerinted már mennyire vagyunk messze? - kérdeztem.
- Jó messzire már. - felelte Dem. - De jobb, ha még megyünk tovább legalább a határvidékig. Remélhetőleg arrafelé már nem kell aggódnunk attól, hogy üldözőbe vegyen az a mocskos zaklató.
Szót fogadtam Demnek, és továbbmentünk. Mivel a digitársam jobban ismeri a digivilágot, mint én, jobban is teszem, ha rá bízom a vezetést.
Kábé öt órája vánszoroghattunk, mire beesteledett, és a határvidékhez értünk. Mindannyian, de még Tirion is a DigiVice-ban már nagyon fáradtak voltunk.
A környék szerencsére néptelen volt, és találtunk is egy kényelmes zugot, ahol eltehettük magunkat holnapra. Mivel Dem már nem nagyon bírta tovább energiával, átfejlődött Cubelimonná és bement a DigiVice-ba Tirion mellé. Másrészt azért is, mert nem volt a hely elég nagy kettőnknek.
- Jó éjt. - mondtam a 'Vice-ban pihenő digimonjaimnak és lefeküdtem. Félálomban még hallottam, hogy Tirion megkérdezi Demtől, hogy ha el akart volna venni SkullSatamon, mit csinált volna velem.
- Öhm... inkább aludj. - hallatszott az egyszerű, mégis zavart felelet.
A hold már elég magasan járt, és valahol egy farkasszerű digimon vonyítani kezdett. Én és Dem már mélyen aludtunk, azonban Tirion felébredt és lehetősége nyílt arra, hogy kijöjjön a 'Vice-ból és körülnézzen egyet.
Kiment a zugból, felnézett a sötét égre, majd körbe a környéken. Legjobb pillanatnak látta, hogy elkezdjen egy kicsit edzeni úgy, ahogy látta Demet verekedni. Mivel nincs min gyakorolni, csak a levegőbe bokszolgatott.
- Ha majd nagy leszek, én leszek a legerősebb sárkánydigimon! - mondta magának. - Demmy bácsi és Judy büszke lesznek rám!
- Mire legyenek rád büszkék, vakarcs? - kérdezte valaki. - Hogy hogyan produkálod itt magad?
A kis Demiveemon megfordult, és meglátott egy 18 év körüli laza gót stílusú srácot egy Hagurumon társaságában. A srác vigyorgott aljasul, mint a fakutya, a Hagurumon pedig csak bámult elég idegesítően.
- Helló. - köszönt Tirion. - Segíthetek?
- Segíteni? Nem kell, mert egyedül is el tudunk téged fogni! Kapd el Hagurumon!
- Hagurumon elkapja Demiveemont, és bedobja a többi ellopott digimon közé! - brummogta amaz, és Tirion felé tartott.
- Ugyan, engem nem fogtok elrabolni! - jelentette ki Tirion. - Ellátom a bajotokat! Pop Attack!
Azzal ugrálni kezdett, és Hagurumont a közepébe találta, és a fogaskerekű digimon nekipattant a szelídítőjének.
- Szállj már le rólam, és intézd már el! Ez csak egy gyenge kis Demiveemon!
- Oké, Hagurumon megy. - Hagurumon nekilendül Tirion felé, aki pedig elkerüli.
- Lassú vagy, lomha majom! - nevette ki Tirion.
Hagurumon ismét nekilendült, de Tirion megint kikerülte. Ez eltartott egy jó ideig. Hagurumon száguldott felé, hogy felöklelje, Tirion pedig egyfolytában kikerülte, majd erre pontot téve megint lefejelte Pop Attackkal.
A digitolvaj a homlokára csapott.
- Könyörgöm, Hagurumon, használd a képességedet!
- Oké... Darkness Gears!
Hagurumon olyan erőt bocsátott ki Tirionra, hogy az teljesen megőrült és elkezdett vadul kalimpálni és rohangálni, mindeközben Hagurumon letámadta, majd fellökte az egyik sziklához.
A becsapódást követően Tirion egyből észhez tért, és menekülni kezdett a zug felé. Hagurumon és a srác meg utána rohantak, hogy elkapják. Sikerült még tisztességes távolságra lehagyni őket, és betérve a zugba elkezdett minket ébreszteni.
- Mi... mi történt? - ásítottam. - Mit keresel itt kint, Tirion?
- Egy sminkes denevér és egy Hagurumon el akar engem rabolni! - nyafogta Tirion. - Megküzdöttem ellenük, de Hagurumon erősebb! Segítség! Ott jönnek! - mutatott kifelé.
- Minek mentél ki?? - zsörtölődött Dem.
- Csak szerettem volna edzeni, hogy olyan erős legyek, mint te...
- Arra nem gondoltál, hogy ilyenkor éjszaka jönnek a rossz arcok, hogy bántsanak?! Azonnal gyere vissza a 'Vice-ba!
- Igaza van, Tirion, menj vissza, majd mi lerendezzük Demmel ezt a két jómadarat.
Tirion csalódottan visszakerült a 'Vice-ba, és kijött Dem még mindig Cubelimonként.
Közben a srác és a Hagurumont kissé lihegve betértek. Kifújtatva magukat nem találták meg Tiriont, viszont engem és Demet igen.
- Hé, nagylány! Tudjuk, hogy ide menekült be a kis pimasz Demiveemon! Szolgáltasd ki nekem, és akkor nem fogunk balhézni!
- Először is ő az én egyik digimonom, a másik pedig, hogy tudod mikor adom én neked oda! - vágtam a képébe.
- Csak a holttestemen keresztül. - mondta Dem. - Különben is kik vagytok ti, hogy itt játszod a nagyokost? Talán DO-s vagy? Remélem, mert Judy gyűlöli őket annyira, hogy lezúzzon.
- DO-s? Ugyan már! Én Jack Spicer vagyok, a digitolvaj, egyben gonosz zseni, a sötét alvilgá hercege, és én túl jó és zseni vagyok ahhoz, hogy olyan bénák közt tengessem a drága időmet, mint Harlály ŐsziBarack, Pite kávé-Jacobs Megk*rt, SaiBAROM, Hamicska Megunom mint a szemetet és a többi szánalmas idióta! És micsoda véletlen! Én is utálom őket mindet, hogy kiirtanám mindet! Már megalakítottam a Spicer's Raiders-t,csak még kell toboroznom tagokat? - aztán végignézett rajtunk, és vidáman megkérdezte. - Beszállsz?
- Még mint nem! Annyira nem ment el az eszem!
- Ugyan, pedig együtt nagy csapatot alakítanánk! Csak te, én, Hagurumon, és... FÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Amint Jack meglátta Demet a vállamon, úgy örült, mint egy óvodás. Ott termett egyből és csodálni kezdte.
- Hogy tettél rá szert?? Hiszem az alakváltó robotdigimonok egyik alfaja és én azt hittem, már teljesen kipusztult!! A Demolishormonok és a Demilimonok olyan erősek, bátrak és okosak! Nem csoda, hogy nemes rangot töltöttek ki errefelé! Légyszíííííííííííííííí, cseréljünk, és akkor megtarthatod Hagurumont és Demiveemont!
- Cöh! - cicegte Dem. - Milyen szánalmas! Ez komolyan azt hiszi, hogy egy értékes trófea vagyok, és hogy te képes lennél engem elcserélni a saját ostoba digijére!
- Ahogy mondod, különben is ez a Hagurumon ronda és agyilag se egy észkombájn. - legyintettem, amint végignéztem Harugumonon, aki ezt hallva szomorúan lehajtotta a fejét.
- Hé! - háborgott Jack. - Ne tipord Hagurumon lelkivilágát, ő is érző lélek, akármilyen béna és idióta! Ha nem adod nekem oda Cubelimont, akkor elveszem! Digiváltozz át, Hagurumon, és támadj!
- Hagurumon digiváltozik... Guardromonná! Grenade Destroyer!
- Ebből nem lesz semmi. - sóhajtotta Dem. - Cubelimon digiváltozik Demilimonná! Lézerágyú!
Szinte egyszerre vették fel eggyel nagyobb külsejüket, vagyis Dem Rookie-vá, Guardromon pedig bajnokká. A rakéták és a lézersugarak egymásnak ütköztek és robbantak.
- Guardromon azt hiszi, hogy ez a Demilimon szórakozik vele. - dörmögte Jack partnere. - Guardamon támad Warning Laserrel!
Guardromon használta, de Dem felugrott a levegőbe, és újra tüzet nyitott lézerágyúval.
- Te se vagy jobb a nyafogós gazdádnál! Ha tudnád, ez a képesség nem egy nagy támadóképesség! De ez igen! Acélököl!
Azzal nekirontott ellenfelének és adott neki egy szép jobb egyenest, majd egy balt is, amíg falnak nem nyomta, és akkor elkezdte folyamatosan ütögetni.
- Riadó! Riadó! - vernyákolt Guardromon.
- Ne riadózzál, hanem támadj vissza, idióta! - pattogott Jack, miközben szitkozódott, amíg Judy megelégelve őt felemelt egy nagyobb követ és hozzávágta úgy, hogy kifeküdt.
- Jack gazdám! - kiáltott kétségbeesve Guardromon. - Állj már le az ütéssel, Demilimon! Guardromon mestere elájult!
- Akkor menj, és pátyolgasd! - vágta rá Dem, aztán megfordította és egy fenékbebillentéssel odarúgta a szelídítőjéhez.
- Jack gazdám! Bocsáss meg, miattam történt! - hisztériázott Guardromon.
- Guardromon... te idióta... - pityegte Jack.
- Él Jack gazdám! Él! Él!
- Pofa be, és támadj! Kell nekem a Demilimon!
- Az nem fog neked kelleni, de elsősegélyi ellátás igen. - álltunk Demmel föléjük és mindketten megropogtattuk az ujjainkat.
- Neeee, ne bántsatok! - könyörgött sírva Jack. - Én csak egy tolvaj vagyok, aki kezdőcéget alapított, hogy emgpróbálja elrabolni a hasznos digimonokat és a 10 ősi harcost!
- Guardromon pedig csak őt szolgálja! - mutatott Jackre a digitársa.
Minket ez egyáltalán nem érdekelt, és azonnal nekik estünk. Nekem semmi különös nem kellett ahhoz, hogy üssem-vágjam még hülyébbre Jack agyát, Dem pedig újra az Acélököllel ütötte Guardromont ott, ahol érte, amíg Guardramon feladta és átváltozott MetalKoromonná.
Amint végeztünk, kipateroltuk az elagyabugyált Jacket a zugból, majd aztán MetalKoromont is kirepítettük utána. A kisméretű bombaszerű digimon szerencsére a szelídítője mellkasára landolt. A srác úgy is kezdett menekülni vele el innét.
- *Aló mars! - ráztam utánuk az öklömet. - Ha még egyszer meglátunk itt titeket, adunk nektek!
- Ezért még megfizettek! - fenyegetőzött Jack. - Még visszatérek olyan erővel, amiről még nem is álmodtatok! Főleg te, Demilimon!
Azzal Jack-et és MetalKoromont elnyelte az éjszaka.
- Végre aludhatunk tovább. - nyújtózkodott Dem. - Kifárasztott ez a verekedés. És sajnos igen rövid volt... látszik, hogy mennyire béna páros.
- Az biztos. Ez a Jack Spicer milyen egy simlis kis alak, de amikor elverik, már sír, mint egy kisbaba!
- És ez nevezi magát zseninek, sötét alvilág hercegének meg miegymás...
- Hé, én is megküzdöttem azért Hagurumonnal! - mondta Tirion. - Nagyon ügyesen csináltam!
Demmel ránéztünk a 'Vice-ra dorgáló tekintettel. Tirion máris sejtette, hogy miért nézünk így rá, és belátta, hogy az ő hibájából kerültek ide ezek ketten.
- Nem tudhatod, hogy kikkel futsz össze ilyenkor. - oktatta ki Dem. - Egyedül pedig nem szabad elcsatangolnod, amíg kicsi vagy és védtelen!
- Bocsi. - sütötte le a szemét a kis Demiveemon. - Megígérem, többé nem csinálok ilyet. Majd Judy felügyelete alatt edzem.
- A lényeg, hogy senkinek se esett semmi baja. - vontam le a következtetést. - Csak a nyafogósnak és az agyatlan digibarátjának.
Ebben mindannyian egyetértettünk, és visszafeküdtünk aludni. Reggel már csak vicces kis kitérőnek véltük az éjszakai eseményt, és egy jót nevettünk rajta. Demiveemon ezúttal már nem jött ki a 'Vice-ból az engedélyem nélkül, ahogy megígérte.
Demmel együtt indultunk tovább az útnak, ami a Szomorúság Barlanjának környéke felé vezetett. Itt találkoztunk egy kis időre Michael-el, a sráccal, aki bajba került nem sokkal később egy buta DO-s lány és Salamonja által. Vajon sikerül megmentenünk őt és a digitársát?

*Alo mars = más szóval tűnés, takarodj, meg ilyenek. Rejtvényújságokban gyakran találkoztam ezzel a szóval.