Vs Greymon

Ahogy mentünk el, egyre halkabban hallottuk Saiba dühöngő, valamint félős ordításait. Hát ez a bunkó srác valóban nem is olyan kemény digimonja nélkül kiszolgáltatva.
- Judy, amit mondtál, hogy le akarod őket igázni, komolyan gondoltad? - kérdezte kis csendes séta után Dem.
- Igen, komolyan mondtam és meg is ígértem. Porig fogom rombolni a DO-t, az összes tagját meg egytől egyig legyőzöm és elteszem láb alól, legyen az akármilyen idős és akármilyen digimonja. - feleltem. - Rájöttem, hogy ez az egész szitu, több, mint aminek látszik. Harcolnunk kell és tennünk róla, hogy egyre kevesebb rossz legyen a világon. Bármit megteszek, hogy a DO egyszer és mindenkorra megsemmisüljön.
- Judy, remélem tisztában vagy a következményeivel, hogy akár te magad őrültté vagy gonosszá válhatsz, valamint rögeszméid is fognak keletkezni. - figyelmeztetett Dem. - De ha ezt az utat akarod választani, én veled tartok, mert a társad vagyok és csak én tudok neked segíteni.
- Köszönöm Dem, rád mindig számíthatok.
Ezután ismét csendben mentünk tovább. Nem csoda, hogy ezt a helyet Végtelen Utaknak hívják, mert valóban olyan, mintha örök idők végezetéig sétálnánk rajta, de Dem mondta, hogy igazából úgyis vezetnek valahová. Mentünk, mentünk, semmi esemény nem történt. Néha megálltunk pihenni.
Úgy a következő megállásnál furcsaságra lettünk figyelmes. Jött velünk valaki szembe.
Ahogy közeledett, kirajzolódott egy jókedvű Greymon alakja. A sárkánydigimon nemhogy jókedvű volt, hanem úgy tűnt, hogy minden lépésnél táncolna, és még pördült is egyet. A látványa vicces volt, legalábbis engem egy részegre emlékeztet.
- Greymon. - csóválta Dem a fejét. - Már a csapból is az ők fajtájuk csurog. Mindenütt Agumon és Greymon különböző fajtákban, még az egyik ősi digimon is az, vagyis AncientGreymon.
- Csak nem utálod őket? - kérdeztem heccelődve.
- Dehogy, nem utálom őket, de igazából se nagyon kedvelem őket. Annak ellenére, hogy mi folyik ellenünk, digimonok ellen, ezek szaporodnak. Bezzeg nekem még egy Cubelimon rokonom nincs.
- Valahol jogos.
Greymon már elég közel volt, de annak egy csepp jelét se mutatta ki, hogy megtámadna minket csak úgy. Ráadásul ennek ellenkezőjeként, megállt előttünk egy pördüléssel és meghajolt előttünk, mint egy úriember.
- Adjon szép jó napot, drága kisasszony és jó uram! Nincs ennél szebb napunk! Éppen a fivérem bulijába készülök, mert ma ünnepeljük azt a napot, amikor AncientGreymon megmentette a mi fajtánkat. Hát nektek merre vezet az út?
- Őszintén? Hát csak van egy-két elintéznivalónk, de nem tudjuk, merre tovább, és úgyhogy csak úgy sétálgatunk.
- Éééééééértem! Tehát semmit? És nem foglaljátok el közbe magatokat? Jó uram, neked például udvarolnod kéne a szép leánytársadnak, például szépeket mondani.
Demen és rajtam végigfutott a hideg remegés, amikor ezt meghallottuk.
- Micsoda?! - reklamált Dem zavartan. - Megőrültél? Én Judynak?? Téged leejtettek digitojás korodban! Judynak inkább az apja vagy a bátyja lennék, és különben is ő egy ember!
- Én se nagyon kezdenék ki Demmel, mert ő gép, és nem biztos, hogy a robotdigimonoknak vannak-e olyan érzelmeik, mint egy rendes humanoidnak vagy bestiafélének! - tettem hozzá, aztán Dem villámló szemekkel nézett rám. - Na jó, talán vannak kivételek!
- Na azért! Ha én olyan gépies lennék, akkor biztos nem mentettem volna meg anno az életed Devastramontól és nem lettem volna a társad!
Greymon ezen egy jót kacagott.
- Csak vicceltem, srácok! Látnotok kellett volna azt a döbbent kis képeteket! Szeretek humorizálni!
- Akkor elég silányak a vicceid, gyíkarc. - morogta Dem.
- Ugyan már! Sokszor ellőttem ezt a poént, és mindenki nevetett rajta! Ezek szerint a te humorérzéked a silány, kis Demilimon barátom!
- S... ügy. - mondtam. Hogy mi volt az első szó, az a kisgyerekeket ne érdekeljen, mert nem az ők fülükbe való.
Greymond gondolkozott egy kicsit, aztán felcsillant a szeme.
- Hé, van egy ötletem! Mit szólnál hozzá, ha kihívnálak egy baráti küzdelemre? Jó lesz! Nem egyszerűen csak bunyó, hanem egyszerűen egy baráti bunyós futóverseny!
- Tényleg? néztünk össze Demmel.
Greymon a távolba mutatott, ahol egy piros zászló lengett. Hogy az hogy került oda, az isten se tudja.
- Látod ott azt a zászlót? Nos, elrajtolunk innen és futunk a zászlóig, aztán vissza idáig. Közben használhatjuk a támadásainkat, hogy ezzel lassítjuk le egymást előzés érdekében. Aki előbb ér ide a partneredhez, az lesz a győztes. Tilos másik útvonalat használni, tilos megölni a másikat és neked főleg tilos átalakulnod, mert járműszerű alakodban gyorsabb vagy és az nem ér. Tudom, én is ismerem az alakváltó gép digimonokat.
- Rendben, elfogadom a kihívást. - egyezett bele egyből Dem. - Úgyis kell egy kis edzés meg egy kis kocogás, ugye, Judy?
- Természetesen. - mosolyodtam el. - Végül is ez az első barátságos futócsata.
Elővettem egy fehér-fekete kockás zászlót, és vártam, hogy a két digimon felkészüljön a rajthoz.
Ahogy beálltak a meghúzott startvonal előtt, előttük álltam a zászlóval, amit magasba tartottam lendítéshez képest. Dem összehúzva az optikáit figyelte a messzeségben álló piros zászlót, Grey meg új kaparta a földet az egyik lábával, mint egy bika.
- Rendben fiúk, akkor a szabályokat tudjuk. - vetettem össze. - Amint meglendül a zászló, elstartoltok. Akkor elkészülni... vigyázz... RAJT!
Amint meglendítettem a zászlót, a két digimon elhúzott. Greymon dörömbölve futott el. Bár neki nagyobbak és hosszabbak voltak a lábai, Dem még kitartóan futott mellette. Egyelőre fej-fej mellett haladtak.
- Láttad már a hátamat? - kérdezte Greymon.
- Miért kérdezed? - nézett rá Dem.
- Mert akkor most megmutatom neked az első helyről! Tail Crash!
Greymon odasózott egyet a farkával, és el is találta Demet, aki csapást követően gurulni kezdett. A bajnok sárkánydigimon pár méterrel megelőzte egy hecces kacajjal.
Dem nem adta fel könnyedén és máris kitalálta, hogy előzze meg Greymont.
- Acélököl!
A megnehezedett öklét megpörgette és ellendítette, hogy maga repült azzal együtt. Greymon csak egy előtte elsüvítő barna csíkot látott, majd rá kellett döbbennie, hogy Dem előtte egy kicsit a földet érést követő gurulás után már meg is előzte.
- Viszlát a célnál, gekkó! - szólt hátra.
- Nem rossz, de még ez csak a kezdet! Great Horns Attack!
Lehajtotta a fejét és Dem hátsófelét célzott, majd begyorsított. Dem hátranézett, és megijedve rohant előre, ahogy csak bírt, mert azt már nem bírta volna elviselni, ha valaki szurkálni kezdi a fenekét.
Szóval fenekét behúzva, felső testét kihúzva olyan gyorsan menekült Greymon szarva elől, ahogy még sose tudott. Greymon (áldom az eszét) meg üldözte röhögve.
- Fuss, Forrest, fuss! - dörmögte. - Ha egy kicsit is lelassulsz, felnyársallak, gháááhahahahaha... hé, várjunk egy percet! -Itt kicsit gondolkozni kezdett, miközben Dem ijedten már méterekkel előre futott tőle elképzelhetetlen sebességgel. - Én Great Horn Attackkal üldözőm, amíg ő meg menekül, nehogy megszúrjam a fenekét, de jóval előre... hé!!! Na neeee!! Várj meg!!
Greymon szidva saját buta ötletét felgyorsított és kis híján felzárkózott Dem mellett.
A piros zászlót már elérték, és megfordultak a másik irányba. Most már fél út választotta el őket a céltól, azonban Judy még messze volt tőlük.
Greymon bevetette a Tail Crush-t, de Dem ezúttal elkerülte, sőt! Belekapaszkodott a farkába, és felfutott a hátán keresztül a fejéig, és belekapaszkodott a szarvába. A sárkánydigimon követelte a leszállást, és vadul rázta a fejét. Dem szinte úgy játszott vele, mintha vad bikán ülne, amíg Greymon egy előrelendítéssel eldobta Demet, méghozzá az első helyre, így most ő vezetett.
- Hogy milyen kis rafinált vagy, Demilimon! - ismerte be. - Lássuk, hogy ugyanígy ki tudsz-e táncolni a pácból... Nova Blast!
Tűzgolyókat lövöldözött Dem felé, aki ugrálással kerülte a robbantásokat. Ez azonban kissé lelassította őt, és mire bukfencezett egyet, eltalálta az egyik gömb, és Greymon leelőzte. Ezúttal olyan behozhatatlan hátránnyal, hogy Acélököl se segíthetett már. Az ellenfele nevetett, és száguldott a cél felé.
Dem gondolkozott, hogy most mit tegyen. Gyorsan ki is találta, de ehhez nagy kurázsi kell, és a legerősebb lézersugár.
- Lézerágyú! - kiáltotta, és erőt gyűjtött a vállán álló lézerágyújába, de annyit, amennyit csak bírt.
Ahogy összegyűlt számára megfelelő mennyiség, a lehető legerősebb lézersugarat lőtte, amilyet még nem is produkált. A lövés olyan erős lett, hogy a lökettől Dem hátrafelé kezdett száguldozni irtó gyorsasággal. Hogy ne álljon le, még lőtt, lőtt, lőtt, lőtt és lőtt.
Greymon, aki azt hitte, hogy már övé a győzelem, észrevette Demet, aki lézersugarakat hagyva maga után elsüvített mellette. Csak úgy állt döbbenten és a szája tátva maradt.
A robot digimon csak úgy tudott leállni repülő száguldásba, hogy leállt a lövöldözéssel. Mire Hipergyorsan már kétszáz méterre lehagyta ellenfelét és berepült a célba, saját magával mosta fel az utat, és ez tartott vagy fél kilométerig.
Meglengettem a zászlót a befutásnál, majd Demhez szaladtam és aggódva felsegítettem.
- Nem esett bajod? - kérdeztem, miközben kerestem rajta a sérüléseket.
- Áh, csak súrolás, de ezen kívül kutya bajom. - legyintett Dem, majd kissé fájalta a hátát. - De legalább én nyertem.
- És nem is akárhogy! - vigyorgott Greymon. - Ilyen mókás és eszelős versenyben és csatában nem volt még részem! Ki hitte volna, hogy ilyet egy lövésre meg lehet nyerni!
Annak ellenére, hogy veszített, ugyanolyan vidám és örömteljes volt.
- Ez nagyon jó móka volt! Máskor is összefuthatnánk egy kis megmérettetésre! Ha most megbocsátotok, nekem mennem kell buliba. De ne felejtsétek el, attól még fogunk találkozni! Sőt! Ha baj van, hívjatok csak nyugodtan! Amúgy HappyGreymon vagyok, a többieknek csak Happy, mert mindig vidám és pozitív vagyok... na sziasztok, öröm volt megismerni benneteket, szép kisasszony és nemes jó Demilimon uram!
Happy vidáman szökdécselve ment tovább az úton dolgára. Mi csak néztünk utána egy darabig, majd egymásra pillantottunk. Az egy dolog, hogy ennek a Greymonnak nincs ki a négy kereke, de viszont szereztünk egy új barátot, és lehet, hogy később szükségünk is lehet a segítségére.
Felülkerekedve ezen az érdekes küzdelmen mentünk tovább, közben ismét a DO-sokon és a küldetésünkön gondolkoztunk, hogy hogyan tovább.
Jó pár mérfölddel odébb egy nagy darab, gonosz és rettenetesen buta és büdös Goblinmon békésen dagonyázott mocsarában, amikor egy hatalmas lézersugár képen puszilta egy robbanással utána. Épphogy felfogta volna, hogy mi történt, újabb lézerek ezrei érkeztek, amiket rémülten kerülgetett ki. Bár ezeket kikerülte, majom fejének búbját vakarta és körülnézett a katasztrófa sújtotta mocsaras otthonán.
- Eh, emmeg mi? Ki vót ez a paréj, aki ezt tette Goblinmon kuckójával? Goblinmon mögy el, Goblinmon mögkerösi ezt az illetőt, és Goblinmon megagyabugyálja, aztán Goblinmon visszamögy dagonyázni.

Demilimon/Demolatron: 110 + 30 = 140 DP