Vs. Pierre

A digivihar erre a furcsa helyre lökött ki bennünket. Még időben lekaptuk újra a foglyainkat, és lekötöztük őket egy erős kötéllel, amit itt talált Dem egy szempillantás alatt. Minden szerkentyűjüket elvettük, és csak azokat nem törtük össze, ami bizalmas információkat rejtett magába.
- Nos, akkor kezdhetjük is. - porolta meg a kezeit Dem.
- Gondolom, kíváncsiak vagytok, miért raboltunk el titeket a digitársaitok és a beképzelt főnökötök mellől, kölykök. - kezdtem a mondataimat Pierre és Saiba felé. - Azt hittétek, engem és Demolatront hülyére vehettek, de nagyot tévedtetek! Most nincsenek itt a bűntársaitok, se a digimonjaitok, se a drága jó ŐsziBarackotok, hogy segítsenek rajtatok. Most pedig szépen mindent csicseregjetek el Judy néninek rólatok, a DO szervezetről és a jelenlegi céljaitokról.
Sátánian elmosolyogtam, és Pierre arcára nyomtam a talpamat, és úgy kezdtem el "masszírozni". Dem pedig figyelt, hogy közbeavatkozzon, ha a jómadarak vagy valami/valaki más bekavar.
- Milyen csinos kisfiú! - ismertem be Pierrnek. - Gondolom, nem rövid idő alatt sikerült ezt a helyes pofit és ezt a trendi sérót összehozni. Ó milyen szörnyű lenne, ha tönkreteszik mindkettőt rajtatok!
Pierr digimonja, aki követett minket, eddig csak figyelt, és csak aztán akart támadásba lendülni, mikor kiszedek belőlük mindet, amit tudni akarok.
- Hagyj békén! - idegeskedett Pierre. - Tudod, mennyi időbe és pénzbe került a hajam kezelése??
- Kit érdekel. - legyintettem. - Ti ketten ugyanígy gázoltok át mindenkin, én csak visszaadom ugyanezt az érzést. Jól mondom, Dem?
- Ahogy mondod, Judy. - bólintott Dem. - De ahogy vesszük, a kis francia egy úriember ehhez a másikhoz képest.
- Kussolj, te ocsmány metáldög, te számkódnak se lennél való, mint a legtöbb digimon! - ordított Saiba, de inkább félelemből, minthogy fenyegetésből.
Nem tűrtem, hogy így beszéljenek a bátyámként szeretett partneremről. Ez is elég volt, hogy felhúzzanak. Levettem a lábam Pierre képéről, és kegyetlenül behúztam Saiba képébe. A srác szeme alatt elég csúnya monokli keletkezett. Saiba remegett.
- Ha még egyszer... ha még egyszer pocskondiázni mered Demolatront, nem fogsz épségben visszajutni Harlám "apucihoz". - mondtam halál komolyan.
- Lány létedre ilyet teszel? - kérdezte Pierre. - Neked nem volt gyerekszobád? Ki a fene nevelt fel téged ilyen brutalitásra? Ki vagy te, mit akarsz és mit tervezel ellenünk?
- Itt én kérdezek!
PIFF-PAFF!
Pierre is kapott egyet tőlem, de többet Saibánál. A következő csapásnál Dem határozott mozdulattal megragadta az öklömet. Lopmon ezt már nem tűrte szó nélkül...
- Judy, elég lesz! Nem leszel különb így náluk. - figyelmeztetett.
- Nem érdekel! Nem tűröm, hogy ócsároljanak téged és nekem is így szóljanak be!
- Ahogy én se... - sziszegte Lopmon, aki éppen ebben a pillanatban tört ki a DigiVice-ból. Semmi evolúció, semmi különleges támadás, le akart rám csapni. Dem az utolsó pillanatban ugrott elém és egy pofonnal elhárította a váratlan támadást.
- Lopmon! - kiáltott Pierre. - Hála istennek... segíts!
Lopmon cégignézett emberpartnerén, akin csúnyán meglátszott, hogy össze volt verve a képe és a haja kezelhetetlenül kócossá vált.
- Megmentelek, Pierre, és esküszöm, hogy megfizetek ennek a két szemétládának!
- Bagoly mondja verébnek. - mondtam. - Ti is hány szelídítőt és digimont bántottatok?! Ti fogtok mind megfizetni! Megígérem, hogy eljön a nap, amikor ugyanígy foglak elintézni mindannyiótokat, hogy ti is szenvedjetek! Ne féljetek... amíg én és Dem itt vagyunk, élhettek félelemben! Megszerezzük a hasznos információkat és felszámoljuk a kis bandátokat!
- Elég szánalmas, hogy te és a többi cimborád képes volt olyan szánalmas férgekkel összeállni, mint a DO. - tette hozzá Dem Lopmon felé. - A szememben ti se vagytok mások, mint egy rakás hulladék, egy megkülönböztetett
- Az én Lopmonom nem hulladék! - krákogta Pierre, miközben mocorogni kezdett, amíg az egyik keze kiszabadult, és kikötözte magát. Saibát viszont nem oldozta ki, mert Saibát semmire se tartotta tiszteletreméltó DO-snak, és legszívesebben meg is szabadulna tőle. Most az volt a dolga, hogy Demet legyőzzék, és Judyt ejtse fogságba. Harlám valami olyasmit mondott, mielőtt az erdőbe ment volna, hogy Judy nagyszerű tagja lehet a DO-nak elszántsága és ügyes tervezései, másrészt a kegyetlenkedése miatt ellenségeivel szembe. Lopmon sajnos az erdei csatában annyira legyengült, hogy csak bajnoki formában képes harcolni a Demilimon ellen.
- Lopmon, evolúció!
- Lopmon digiváltozik Wendigomonná!
A bajnoki formába vált nagy digimon Dem elé lépett és szemrebegtetés nélkül nézett le rá. Dem nem ijedt meg tőle, ő is pislogás nélkül nézett ellenfelére, és megtördelte ökölben az ujjait.
A jelenet olyan volt, mint a cowboy-párbaj filmekben, csak az ördögszekér hiányzott. Helyette csak egy Kiwimon gurult el lefelé az úton. Ki tudja, hogy került arrafelé...
- Cable Crusher! - kiáltotta Wendigomon és támadott.
- Lézerágyú! - kiáltott Dem is.
Dem lőni kezdett, hátha Wendigomon támadás közepette megsérül és felborul. Az ellenfele támadása gyorsabb volt, és végül Dem kapott egy ütést és elszállt hátrafelé, és csak pár kacsázás után csapódott be. Megijedtem, mert ez eléggé fájhatott, de Dem felpattant, leporolta a páncélját majd beállt, mint egy karatés. Az előretartott ujjaival intett Wendigomon felé, hogy támadjon.
- A kis ostoba azt hiszi, hogy nagymenő és le tud téged győzni bajnoki formádban. - mosolyodott el Pierre. - Még egy ütés, és végzel vele mindenképp, Wendigomon.
- Megöllek, gépagyú! - üvöltötte Wendigomon. - És a barátnődet is, mert bántotta Pierre-t! Cable Crusher!
Ismét megindult ugyanezzel a támadással, ami ezúttal nem sikerült. Dem a felé lendűlő karját az visszafogta egyik tenyerével, mindeközben a támaszkodó lábai csúsztak lassan a földön.
- Csak ennyire vagy képes, rondaság? - kérdezte Dem. - Erős, nagy vagy, de eszed egy mikrobájtnyi se! Te a hirtelen támadások mestere vagy, de én viszont az észhez és taktikához szoktam. És tudod, miért kell általában mindkét karra figyelni?
- Mit okoskodol itt? - dörmögte Wendigomon.
- Ha csak az egyik kezemre hagyatkozol, hogy azt kiiktasd, megfeledkezel a másikról... acélököl!
Dem szabad öklével a vírus digimon gyomrába ütött olyan erővel, hogy az métereket csúszott, és ezzel majdnem felborította az embertársát.
- Szép volt, Dem! - szóltam.
- Még nincs vége! Ezúttal méltó ellenfélre találtam!
- Inkább méltóbb, pléhpofa!- vernyákolta Wendigomon. - Ha nem gyengültem volna az emberi világban az előző harcban, te már rég a pokolban lennél!
A következő összeütközés a két digimon között ökölharcba folyt. Hol az egyik, hol a másik ütött-vágott. Dem erős volt fizikailag, bár kicsi Demilimonként Wendigomonhoz képest, viszont a kis méret előny volt számára. Kicsiként még gyorsabb is volt ellenfelénél. Wendigomon viszont nem volt ilyen gyors, viszont veszélyesek voltak a támadásai. Legnagyobb evolúcióban talán valóban az egyik legerősebbel simán elintézte volna, de bajnoki formában nem tudta ezt a képességet.
Dem megtalálta Wendigomon egyik gyengepontját, amit szerinte általában egyik ellenfele se használhatott ki biztosan. Csak arra volt kíváncsi, hogy vajon be tudja-e csapni.
- Hé, Wendigomon, kikötődött a cipőfűződ!
- Tényleg? - kérdezte Wendigomon, és lenézett a lábára. - Ez elég érdekes... hol is kötődött ki rajta? De várjunk csak! Nekem nincs is cipőm!
- És látásod se!
A robotdigimon két ujjal kinyomta a szemét, és a Wendigomon felüvöltött és odakapott. Most, hogy bedőlt ennek, Dem most már minél gyorsabban ki tudja ütni, amíg pár pillanatig szenved. Először is acélököllel hasba ütötte, majd kirúgta a lábait, ezt követően, amikor az ellenfél hátrataknyolt, Dem hátrafeléugrott, és megfelelő távolságból tüzett nyitott rá és Pierre. Az egyik lézersugár kilőtte Pierre DigiVice-át, és ennek a hatására Wendigomon visszaváltozott Lopmonná. Mivel már teljesen legyengült, megsérült és nem nagyon bírta már tovább a harcot, Dem Pierrhez rúgta. A DO-s épphogy elkapta a digimonját.
- Jól vagy, Lopmon? - kérdezte Pierre.
- Kérlek, tűnjünk innen! - könyörgött Lopmon némi nyögéssel.
- Nem mentek innen sehová! - álltam az útjukba.
- AZt már nem te döntöd el, te őrült lány. - mondta Pierre. - Most hogy kiszabadultam és kiderült, hogy milyen veszélyesek is vagytok, valamint a digimonod különleges, a magam részéről jobbnak látom a vesztett csatából lelépni és megvárni a következő digivihart, hogy visszatérjek Harlámhoz jelenteni, mire számítsunk.
Pierre Lopmonnal a kezében leugrott az út melletti mélységbe. Saiba, aki még mindig fogságban volt, hiába ordibált kollégája felé és fenyegetőzött, be kellett látnia, hogy cserbenhagyták.
Utánuk akartam eredni, de Dem megfogta a karomat és visszahúzott. Nem is kellett mondania semmit, már tudtam, hogy nincs értelme utánuk menni, mikor itt van Saiba is, akit még kedvükre piszkálhatnak, amíg nem beszél.
- Jobb, ha fogjuk Saibát, és elmegyünk. - mondta Dem. - Errefelé olyan alakok is járnak, akikhez képest Wendigomon egy ártalmatlan kisnyuszika. Errefelé nem nagyon szeretik a DO-sokat, és Saiba miatt még meg is nézhetjük magunkat, ha összefutunk eggyel.
- Igazad van, addig keressünk egy biztonságos búvóhelyet, és amíg te pihensz egy kicsit, addig én gondoskodom a kölyökről, amíg nem dalol. - értettem egyet.
Selkaptam a morgolódó Saibát a grabancánál fogva és elindultunk. Vagyis majdnem elindultunk, mikor ismerős kiáltásokat hallottunk lentről.
Úgy tűnt Pierre és Lopmon bajba kerültek. Egy pillanatra láttuk is őket, amint egy óriási hernyószerű digimonnal küszködtek, de végül a hernyó egyben lenyelte őket, majd továbbállt.
- Még életben vannak, sajnos. - magyarázta Dem. - Ez az óriási hernyódigimon egy nagyúrnak a szolgája, aki azért rabol el másokat, hogy legyenek rabszolgái.
- És ezt csak most mondod?? - néztem Demre kissé mérgesen.
- Elfelejtettem szólni, na! Bár én sajnálom Pierre-t és Lopmont, de ők meg is érdemlik.
- És majd te is mehetsz utánuk, Saiba!
- Ezt nem fogjátok megúszni szárazon. - morogta Saiba, majd kénytelen volt hagyni, hogy Judy és Dem továbbcibálják egy biztonságosabb helyre, ahol folytatódhat a vallatás.