Vs. Harlám Baranski

Nem kicsit frusztrált a dolog, amiért a dirihelyettes épp Arany Meteort akarta kiszemelni magának. Grademon X alakban tartotta fel a kardját, míg Astamon az Arany Salamont (a gépfegyverének a neve) a melléhez szorítva tüzelt. A védekezés épp jókor jött a harcos digimontól, mert a golyók lepattantak a Chrome Digizoid-ból készült szamurájkardokról.
- Edzett acél, mesteri munka - mondta Grademon. - A jövőszázad fegyvertechnikái semmit sem érnek a Chrome Digizoid-ból készült kardok ellen.
- Úgy gondolod, aranyka? - kérdezte egy csipetnyi gúnnyal a hangjában Astamon és elindult Grademon felé és a Maverick-el rúgásra készült.
Grademon megtartotta a védekezési pozícióját, ám a rúgás következtében egy Qi jel jelent meg és az próbálta leteríteni a partneremet. Ő rám pillantott egy pillanat erejéig és bólintott.
- Grade vágás! - és a kardjait támadó pózba tette és egy villám vágással átszakította a támadó Qi-t.
Astamon meglepődve ugyan, de szemezgetően elmosolyodott és gazdájára, Baranski-ra nézett.
- Tökéletes alattvalója lehetnél szervezetünknek, Arany Meteor - mondta avezérhelyettes. - Csatlakozz hozzánk!
Grademon némán állt ott, lehorgasztott fejjel, amire Astamon ismét elvigyorodott. Talán azt hitték, elbizonytalanodott, mert először rám, utána Baranski-ra nézett. Kardját felé tartotta.
- Bolond lennék, ha az tenném - mondta eltökélt hangon. - Inkább meghalok egy olyan oldalán, aki meg akarja menteni az otthonomat, semhogy egy olyan mellett szolgáljak, aki el akarja pusztítani azt!
- Heh, lojalitás? - mondta Harlám és lenéző pillantást vetett rám. - A Data Savers sem jobb, mint a mi szervezetünk! Társulni egy digimonnal? Ez is
rablás!
- Ezzel csak magát csapja be, uram! - szóltam neki. - Ezek szerint azt az Astamon-t is elhurcolta a DigiVilágból?
- Ki kérdezte a véleményedet, taknyos?! - ripakodott rám Astamon és rám szegezte a gépfegyverét. - Átlőlek, mint a szitát!
Amint egy lövést elsütött, Grademon elém állva bevédett, ám nem védekezett. A golyó átszakította a vállát és egy tátongó, de apró lyuk maradt ott és a harcos fájdalmában felordított.
- Grademon!
- Ne aggódj miattam, Aniki! - mondta egy nagyot nyögve. - Harcos vagyok, és nem adom meg magamat!
Azzal ismét gyors párbajba kezdtek: ugyan nem a speciális képességeikkel támadták egymást, de még így is döbbenetesen izgalmas harc elé néztünk. Egy alkalommal Grademon-nak sikerült Astamon egyik szarvacskájából egy darabot letörnie, amitől nem is kicsit lett haragos. Egy aljas módszerként a súlyosan sebesült vállába könyökölt, amitől a harcos digimon összerogyott. Astamon a fegyverét az Arany Meteor fejének tartotta.
- Azure, küldj ki engem! - kiáltott fel Coronamon. - Vér fog folyni, amiért Astamon elárulta a saját fajtáját!
Még sose hallottam ennyire elítélőnek ezt a "gyermeket". De egyet kellett értenem vele, hiszen Grademon már szenvedett.
- Rendben, rendezd le! - mondtam. - Reload, Coronamon!
Grademon visszakerülvén a DigiVice IC-be, most Coronamon lépett elő a démon ember digimon ellen, aki kacagott a helycserén.
- Most játszunk vagy harcolunk? - kérdezte gúnyosan. - Na de kérlek, így élvezhetetlen lesz!
- Úgy gondolod? - kérdeztem egy ravasz mosollyal.
- Nagyot fogsz csalódni, kedves barátom - szólt Coronamon, némi Firamon-os bevágással. - Ugyanannyi esélyekkel indulunk. - Azure!
Értettem a célzást és ismét előhívtam a kezemből a DigiLelket, majd a Vice-ba töltvén Coronamon-nak "átadtam".
- Coronamon, evolúció! - majd villámgyorsan felvette Firamon alakját, de utána ismét fejlődött: két lábra egyenesedett, karjai megizmosodtak, némi páncélt is öntött magára, sörénye dúsabbá vált. - Flaremon!
Astamon vészjósló pillantást vetett a nálánál jóval nagyobb oroszlán digimonra, ám nem tántorodott el céljától. Ismét az Arany Salamonnal tüzelt, de Flaremon erős testén nem hatoltak át a golyók!
- Ez minden? - kérdezte némileg felvágva. - Ezek szerint most én jövök! A vörös oroszlán tánca! - és elkezdett forogni, a sörénye szinte cikázott, majd lángba gyúlt a teste és azzal kritikusan eltalálta Astamon-t.
A digimon a hátára esett és végül beadta a kulcsot, vagyis úgy hittük, mert Harlám visszahívta a fekete-lila DigiVice-ába.
- Nem utoljára találkoztunk - mondta. - Még megtalállak, Azure Crawler és enyém lesz Arany Meteor!
Azzal kuncogás közepette távozott a helyszínről, miközben ismét rágyújtott.

Dem felvette a Demolatermon evolucióját. Persze digiváltozása közben áttörte a plafont és lerombolt egy falat is. Indultunk volna el, amikor váratlanul kinyílt az ajtó. Ehhez a biztonságihoz volt egy pótkódja ezek szerint. Pisztolyt tartott felénk.
- Sarnatrina! Elég nagy bajt okoztál már ahhoz, hogy végre rájöjjek, hogy benned méltó ellenfélre találtam... de itt és most lerendezzük.
- Te meg még több bajt okoztál, Harlám, és ha elkaplak, életed végéig a börtönben fogsz sínylődni! Dem! Törjünk ki!
Kirúgtam Harlám kezéből a pisztolyt, mielőtt lőni kezdett. A férfi kapkodott a fegyvere után, és mire visszaszerezte, addigra Dem a vállára kapott, és áttört a falonifelé, Bumper pedig zuhanórepülésbe jött utánunk. Harlám lőtt felénk néhány sorozatot, majd belevetette magát a mélybe. Nem is kellett sok idő, Beelzemon megjelent és a nyakára kapta.
- Ne aggódj, Harlám, lekapom én ezt a kotnyeles lányt, a roncshalmazt és a legyet. Heartbreak Shot!
Lőzáporok soroztak meg minket. Bumper és Dem kerülőmanővereket tettek meg, közben Dem vigyázott, hogy engem ne találjon el a lövés. Dem tarkójára kellett lebuknom.
Földet értünk végül. Dem dobbanását egy kis rengés rázta meg, Bumper még a levegőben cikázott, és fölénk ért. Beelzemon és Harlám is földet értek. Mindannyian farkasszemet néztünk velük. Bumper és Dem Beelzemonnal, én pedig Harlámmal, aki meg a fegyverét fogta rám.
- Kapsz egy utolsó esélyt Judy. Vagy megadjátok magatokat kényemre-kedvemre, vagy pedig meghalsz, és a digimonjaid akkor is az enyémek lesznek.
- Van középút is, Harlám! Én megküzdök a szabadságért, és nem engedek efféle gyerekes zsarolásnak! Sok ilyen szerencsétlen esett áldozatul ennek, de én leszek az utolsó, akit ebbe bele mertél rángatni, mert véget vetek ennek - mondtam a beszédem. - És figyelmeztetlek, SZARlám... ha ezt elbukod, soha többé nem kerülhetsz a főnököd szeme elé, hiába is kérnél váratlanul segítséget akárkitől... aminek jönnie kell, jöjjön. Itt vannak a digitársaim, a barátaim, de legfőképpen Dem. Mindketten sok mindenen mentünk már keresztül egyedül, vagy segítséggel. Be kell látnod, hogy hiába választottál el minket, hűségünk egymás iránt kölcsönös, és amíg ez fenn van tartva, addig nem tehetsz ellene semmit. Soha nem adjuk fel, de akkor sem, ha milliónyi DO-sal vagy magával a Lucemonnal kell megküzdenünk. Most pedig ideje végképp szétrúgnom a hátsó feledet, amit már régen meg kellett volna tennem. ne félj, Beelzemonnal meg majd Dem és a szövetségesünk, Bumper játszik el.
Harlám hallgatta a beszédem, és csak röhögött. Gondoltam, kételkedik a szavaimban, mégis eldobta a fegyverét, és harci állást vett fel ökölbe szorított kezekkel.
- Rendben van, Judy Sarnatrina. Csak te meg én. Digimonom a digimonjaid ellen. Támadj, Beelzemon!
Beelzemon tette a dolgát. Hangos kiáltással rohant neki ellenfeleinek, de Dem is nekiesett. Bumper ezalatt digiváltozott JewelBeemonná, és amíg Dem jobb és bal horoggal tartotta az ellensége figyelmét, ő fentről támadt Spike Busterrel.
Ezalatt én és Harlám köröztünk egy kicsit, aztán mi is támadtunk egymásra. Ahogy a mi digimonjaink, mi is ádázul küzdöttünk meg egymással, mint férfi... az elszánt lánnyal. Harlám nagyobb és erősebb, de én gyors és hajlékony. Simán kerültem a felém zúduló ökleit, aztán hátulról egy perdülettel hátba rúgtam. Hogy a lendületes rúgástól még nem tört el a gerince, az egy csoda.
Beelzemon megsérült a váratlan égi csapástól, de már tudta mi folyik itt. Bevetette saját gyorsaságát, és ezúttal Dem Kalapácsvetés támadással hiába támadta, az kerülte, és Bumpernek ment neki. A nagy zöld darázsdigimon állta a sarat. Beelzemon lecsapott Darkness Claw-el, de Bumper kivédte Shot Claw-el.
- Darázspörköltet csinálok belőled, bogárfajzat!
- Nem, mert én csinálok előbb belőled palacsintát!
Bumper eltaszította Beelzemont, de ő is ugyanígy tett vele. Zúgtak a Spike Busterek és a Heartbreak Shoot-ok.
Harlám vérző szájjal, és megtépett inggel, no meg néhány sérüléssel megemelt és a falhoz vágott. Nagy csattanással hanyatlottam a földre. Még bőven volt erőm, de alig ültem fel, amikor Harlám ott termet, és adott egyet a képembe, hogy összetört a szemüvegem, és egy merő fekete monokli alakult ki a jobb szemem alá.
- Add fel, kislány! Semmi esélyed egy nagy és erős férfival szemben.
- Mindenre van megoldás, Szarli. - vigyorogtam vérző szájjal.
Olyasmit csináltam, amire Harlám nem számított. Erősen a lábára tapostam, és amikor meggörnyedt, gyomron vágtam, majd a következő, mélyebb görnyedés után tarkón vágtam, és a földre terült. Gyorsan felállt, de már nehezebben. A harc folytatódik.
Dem kissé csapzottan, de még erőteljes állapotban ököllel csapkodta Beelzemont, de nem sokáig. A Rémálom Katona hamarosan kiszabadult, Double Impact-el eltaszította magától Demet a falhoz. Valami ismeretlen pusztító támadással akart vele végezni ami a két pisztolyából kezdett kitörni hatalmas erővel.
- Majd legközelebb rám hallgatt Harlám, és más módon szerezzük be magunknak AncientDemolishogmusmont. Ideje találkoznod a Demilimonok teremtőjével, metálféreg!
És kilövődött a sugár. Dem megrökönyödő arcmodullal nzett szembe a közelgő halállal...
Bumper ekkor Dem elé állt, és a találta őt érte el. A Metal Emperior képviselője felordított. Mielőtt Bumper adatokká esett volna szét, még így szólt Demnek.
- Ne aggódj, nemsokára visszatérek, csak teszek egy kitérőt a Kezdet Falujában!
- Neeeeeeee!
Bumper adatokká robbant, és a lelke visszakerült a Kezdet Falujába. Dem csak állt ott sérüléseivel és repedéseivel, közben azt a helyett bámulta egy darabig, ahol Bumper állt. Nem tudta, hogy mondja el nekem.
- Bátor voltál, Bumper. Sose felejtem el, hogy megmentetted az életem.
- Ezt majd akkor köszönd meg neki, miután utána mentél, nyomorékszemű! - röhögte Beelzemon. - Számolj ezzel is... Beelzemon X formáció!
Beelzemonnak szárnyai nőttek, hosszabb lett a farka, és erősebbek a fegyverei. Már Dem felett repkedett olyan stílusban, mint aki meg akarná rettenteni ellenfelét.
- Lehetsz akármilyen erős akármilyen csaló programmal, de én továbbra is harcolok ellened! Megfizetsz Bumper haláláért! Fénysugárágyú!
Az ő és Beelzemon támadásai egymást kezdték elszántan sorozni.
Megtépázva, vérző szájjal, sebekkel és remegő tagokkal lihegtem és továbbra is farkas szemet néztem Harlámmal. Ő is már remegett és lihegett, de én néztem ki rosszabbul kettőnk közül 30%-al. Felfigyeltem a fényvillanásra, amit Beelzemon okozott, és ebben Bumper elpusztult.
- Neee... - hebegtem. - Bumper...!
Harlám kihasználta a figyelmetlenségem, és hátulról elkapott, és karjával szorította a nyakam és a bordám. Az egyik, egyetlen szabad kezemmel a nyakamat szorító kart próbáltam lerántani a nyakamról.
- Semmi baj, ha Dem is adatokra hullik szét, azt majd összeszedem, és új lényként fogjuk létrehozni! Te pedig örök idők végezetéig a börtönünkben fogsz sínylődni árulásért és lázadás szításáért... jaaaaa, hogy te mégse alázkodtál meg, csak becsaptál! Akkor is mész a börtönbe, vagy meghalsz! De van még esélyed nyilvánosan megalázkodni és bocsánatomért esedezni, és többet nem teszel ilyet, hajlandó leszek visszafogadni a börtönödből tárt karokkal!
- A baj az, hogy Bumper nem azért halt meg, hogy feladjuk. - hörögtem. - Azért jött, hogy nekem és Demnek segítsen, mert megkérte valaki, ő pedig vállalta. Emellett vállalta a leghalálosabb kockázatokat is, amivel én és a digitársaim is tisztában vagyunk! Te pedig nem vagy azzal tisztában, hogy mit csinál veled egy lány, ha hátulról kapod el őket!
Csak úgy visszatért belém az erő, és pont ilyen csodálattal hátra lendítettem a láttam, és tökön rúgtam. Erre végképp nem számított Harlám, de az biztos, hogy úgy fájtak a golyói, hogy na. Azonban nem tudott közéjük kapni, gyors irammal, kegyelmet nem ismerve úgy nekimentem, hogy reagálni nem tudott. ütöttem, vágtam, rúgtam, csíptem, haraptam. Végül egy utolsó, erős és végpontot tevő szándékkal akkorát mostam be a képébe, hogy pördült egyet, és kómába esve kifeküdt. Ki tudja, lehet, hogy a sok sérülése, miatt amnéziás lesz, amint magához tér, ráadásul a végső csapásaim alatt megrepedtek a bordái és eltört az egyik karja több helyen is.
Kifulladva dobtam le magam a földre. Bár én is durván megjártam. A bal karomról biztos voltam hogy eltört, mert úgy fájt.
Dem a rakétavetések után felrugaszkodott és meglendítette a hidrokalapácsát. Teljes erőből vágta gyomron Beelzemont, hogy repült a falig, akit sikerült beomlasztani. De tökmindegy már annak, mert hamarosan minden a levegőbe repül. Beelzemon Darkness Claw-el válaszolt eki, de azt is kivédte Dem Fényenergiapajzzsal, aztán megint odacsapott neki. Beelzemon már komolyan megsérült, de nem akarta feladni.
Aztán észrevette, hogy kiütöttem Harlámot, aki vérbe fagyva hevert a véres, csatakos hóban. Üvöltött egyet haragjában, mint akit kínoznák.
- TE MOCSKOS EMBERI NŐSTÉNYFÉREG!!! EZÉRT MEGÖLLEK!!! KITÉPEM A BELSŐIDET, A FEJEDET TESZEM KI TRÓFEÁNAK ÉS A CSONTJAIDBÓL CSINÁLOK MAGAMNAK NYAKLÁNCOT!!!
- Hozzá ne merj érni, szörnyeteg! - szólt rá Dem, de késő volt, mert Beelzemon abban az ütemben, hihetetlen gyorsasággal felém tartott. Dem pedig utána, hogy megpróbálja időben elcsípni.
Majdnem lecsapott rám Beelzemon, amikor a 'Vice-om világítani kezdett, és kitört belőle Tirion ExVeemonkét vállán egy kis zöld valamivel, és abban a pillanatban húzott be neki, hogy a gonosz Digimon hátrafelé esett egy csúszással. Dem félúton állt meg, és döbbenten nézett a váratlan segítségre.
- Legközelebb meggondolod, hogy sérült védtelen emberekre támadj, nyomorék! - harsogta Tirion.
- A gazdád elbukott, és te is el fogsz. Megmondtam, hogy vissza fogok még térni! - mondta Tirion vállán lévő kis lényecske, egy Wormmon.
- Bumper! Te vagy az?
- Ahha, és most hogy jogosan Judy digimonja vagyok én is, mindhárman együtt intézzük el hát a szemétládáját! Wormmon, digievolúció! JewelBeemon! Spike Buster
- Igazad van! Energiasugárágyú!
- Engem se hagyjatok ki! Vee-Laser!
Együttes, egyesített csapás nagy robbanásként támadt Beelzemonra. Ezt már nem lehetett kikerülni, és Beelzemon utolsó nagy csapást követően már Psychemonként, sisteregve zuhant le a mozdulatlanul fekvő Harlám mellé.
- Bocsáss meg, Harlám... elbuktunk... - hebegte a súlyosan megsérült digimon, és szintén a kóma neves világába került.
A két régi és az újdonsült digimonom odajöttek hozzám, és Dem felvett a karjába. Addigra már engem is kerülgetett az ájulás.
- Judy! Mondd, hogy egyben vagy? Ugye nem esett komoly bántódásod?
- Nyugodj meg, Dem... ne féltsetek engem... én erre vállalkoztam fel. Emlékszel? Megfogadtam, hogy saját kezűleg is... el fogunk bánni a DO-sokkal...
- Az biztos, hogy durván elbántál Harlámmal... úgy, ahogy meg is érdemli! - jegyezte meg Tirion a legnagyobb elismeréssel.
- Soha nem találkozta még ilyen elszánt emberrel... Judy, örülök, hogy a csapatod részesévé válhattam!
- Üdv nálunk. - mosolyogtam erőltetve Bumpert üdvözölve, aztán ledöntöttem a fejemet. - Gyorsan el kell hagynunk ezt a helyet. Keressük meg a többieket, és menjünk, mielőtt felrobbanunk.