Ez akkor történt, mikor megkaptam Paomont. Mikor Hector megkapta a Digivice-át és Gaomont, kicsivel később én is megkaptam a digivice-omat, ami fűzöld volt. Nemsokára megjelent egy gömbölyű formájú fehér színű kiskutya féle, aminek a füle és gömbölyű farka rózsaszín vagy sötét rózsaszín volt. A kis Digimon körbenézett, végül rám pillantott.
- Paopao! Gazdi!^^ - nevezett hirtelen gazdinak, és miután a kezembe ugrott, hozzám bújt.^^
- De aranyos vagy!^^ - mondtam neki, miközben megcirógattam a buksiját. Apa elmagyarázta, hogy ő egy Paomon. Néha Paopao-nak vagy Pao-nak nevezem, mert illik rá^^ Éppen készültünk bepakolni a kocsiba, mikor egy fiú hang szólalt meg:
- Szia! - Egy velem egykorú vöröshajú srác volt, mellette valami láng félével(Demimeramon).
- Szia.^^ - köszöntem neki. A srác aztán ilyent kérdezett:
- Most lettél szelídítő? - Én igent mondtam. Apa aztán elmondta, hogy ő Michael, akinek az apja is szelídítő, egyébként a kezdő Szelídítőknek tanítja meg az alapokat. Michael pedig a harcokat.
Mivel Demimeramon In-Training volt, én és Paopao harcolhattunk. Miután megfelelő távolságban álltunk egymással, a 2 Digimon neki ugrott egymásra.
- Tűzlabda! - Kiáltotta Demideramon, és egy Tűzlabdát dobott Paopao felé.
- Paopao, vigyázz! - kiáltottam társamnak, aki szerencsésen elugrott a támadás elől. Paopao nem volt rest visszaválaszolni egy Sav Buborék sorozattal, ami el is találta a Láng Digimont.
- Paopao, Tsumo!- DemiMera, lebegj magasra, és Lánglövés! - Partnere megtette, így Paopao nem tudta megtámadni. Viszont nagyot kapott a Láng Lövéstől!
- Pao!- Jól vagyok! Sav Buborék! - Itt Demimeramon szemébe lőtt, így leszállt.
- Demimeramon! - Ijedt meg Michael.
- Paopao, Tsumo, most! - Paopao azonnal használta a Tsumot, amit már nem bírt ki Demimeramon, így kidőlt. Szerencsére nem bomlott adataira, így meg tudott gyógyulni. Michael felvette, odament hozzám, és kezet rázott velem:
- Szép munka volt! Egész jó voltál elsőre, csak így tovább!
- Miután megköszöntem a dícséretet, Michael hazament meggyógyítani Digimonját, mi meg elindultunk a mostani házunk felé.
//Bocsánat, hogy ilyen rövid!//