Vs. Kamemon

Harlám és digimonja elmentek, így csak mi ketten maradtunk Demmel. Elindultunk, de csak egy kis idei követük a hangokat, aztán megálltam.
- Nem sétálhatunk csak úgy oda hozzájuk. - mondtam. - Nem szeretném magamat felajánlani nekik ebéd gyanánt, úgyhogy más szempontból és helyszínről kell megközelíteni a Coredramonokat.
- Ebben egyetértek. - bólintott Dem. - Amúgy ez a Harlám fickó gyanús. Érzékeltem az arcából és a beszédéből, hogy valamit nagyon akar tőlünk, és félek, hogy az ő ki szervezete... nos, nem sokat mesélt róla, de gyanítom, hogy nem csak a vad digimonokat akarják elfogni. Én esélyes vagyok rá, mert az én alcsoportomból én vagyok a legutolsó "Demo".
- Mindenképpen vigyáznunk kell akkor. - jegyeztem meg. - Ha elkaptuk a két tesót, majd kikérdezzük Sohpiát vagy egy-két idősebb vagy kalandosabb gyerek szelídítőt, hogy mit tudnak erről pasasról.
- Igen, csak akkor tudhatunk meg mindent erről a dologról, ha megtudjuk, ki ez a Harlám Barachi... vagy Barack... tökmindegy, nem tudom a másik nevét!
Ezután azon gondolkoztunk, hogy melyik irányba menjünk. két választás volt: tópart és mező. A mező túlságosan nyílt helynek bizonyult és a legrosszabb esetben akár a tesók észrevehetnek minket, a tópartnál viszont még a víz is hasznossá válhat még céljainkra. Arrafelé mentünk, bár még így is óvatos voltam. Jóllehet meg tudom magam védeni, Dem vigyázott rám.
a tó partja csendes és szellős, int a környék, noha néha-néha meghalljuk a Coredramonok éhes üvöltését másik irányból, amerre haladunk kerülőúton. Dem gyanúsnak találta, én meg természetesnek.
- Egy ilyen helynél még szép, hogy csend van, ha nincs forgalom.
- Én nem hinném. - csóválta a fejét Dem. - Úgy érzem, hogy figyelnek.
- Paranoiás lettél? - kuncogtam.
A társam összevonta az optikáját, és a tó felé pillantott. Onnan egy sisakos gülüszem pislogott vissza.
- Na megmondtam! Figyelnek!
- Ugyan már, biztos csak egy hal vagy egy ártalmatlan kis digimon.
- Befejeznétek végre a szóváltást, és elárulnátok, hogy mit kerestek az én területemen? - szólalt meg a gülüszem valami és kidugta a fejét a vízből, majd aztán ki is sétált. Egy katonasisakos teknőslénnyel álltunk szembe, kisebb volt Demhez képest (ő majdnem embermagasságú), viszont elég nagyok a karmai.
- Ez miféle? -kérdeztem Demet.
- Egy Kamemon. Cyborg digimon, Deep Savers család képviselője, erdei helyen szeret élni. Röviden ennyi.
- Na? - nézett ránk Kamemon. - Mit kerestek itt?
- Nyugi, nem akarjuk feldúlni a területedet, mi csak át szeretnénk haladni itt.
- Haladni? Nem fogtok itt áthaladni, mert mondom, ez az én területem! Vagy visszafordultok és messzire elkerülitek az otthonom, vagy pedi meg kell, hogy támadjalak titeket.
- És ha kiállunk ellened és győzünk, akkor továbbmehetünk? - kérdezte Dem.
- Nos, ha úgy alakul, akkor igen... ha úgy alakul... Pointer Arrow!
Kamemon nyilakat kezdett tüzelni felénk. Váratlanul ért, de még az utolsó pillanatban félreugrottunk a nyilak elől. Ezt a legközelebbi fák bánták.
- Nem esett bajod, Judy? - nézett rám kissé aggódva Dem.
- Ne törődj most velem, inkább mutasd meg neki, hogy ki a főnök!
- A számból etted ki a szót! Lézerágyú!
Ő se habozott tovább, nyilakat követően válaszul lézersugarak tucatját küldte Kamemon felé. Az ellenfél bízott a nyilaiban, azonban megrémült a lézersugaraktól, és menten fedezékbe vonult: vagyis bebújt a páncéljába, ami szerencséjére kivédte a robbanásokat. Még ezután se jött ki.
- Hahaaa! - röhögött Kamemon. - Nem bújok ki innét, így senki se nyert!
- Ez szemétség! háborodtam fel. - Kiderült, hogy mégse akkora legény, mint aminek vallotta magát, erre direkt szórakozik.
- Nem fog, mert majd az én kemény acélöklöm szét fogja törni a páncélját, ha nem méltóztat kibújni belőle.
Volt egy olyan érzésem, hogy Dem felkacagott. Szépen körbe sétált a teknőspáncél örül, felmérte a leggyengébb pontját. Ezt szépen, lassan kezelte. Végül Acélöklével erősen és durván csépelni kezdte repedésig a páncélt.
- Csigabiga, gyere ki, ég a házad idekint! - dúdolta Dem, mint aki ól végzi a dolgát.
- Neeeeee!! Azonnal hagy abba!! - siránkozott bentről Kamemon. - A páncélom ennyi súlyos csapást nem fog kibírni!
- Hát az sajnálatos, pajtás! Többet kell edzeni és keményíteni ahelyett, hogy ész nélkül lövöldözöl s fenyeget embereket, akiknek a világába bújtál meg, és néhányuknak köszönheted, hogy itt lehetsz biztonságban... ergó, ez nem a te területed!
Az utolsó mondatnál Dem akkorát csapot az öklével, hogy Kamemon páncélostul kacsázott a part túloldalig, és ott nekicsapódott a sziklának. Végre kibújt a páncéljából, ami komolyan megsérült. Dühöst üvöltéssel a lehető leggyorsabb futással végigfutott a part mentén egyenest Dem felé. Meggördítette a görgőt a hasán és a sisakját ellenfele felé tartotta (Met Tackle), hogy felöklelje.
Megtörtént az ütközés, de a fejét Dem kezével tartotta vissza. Egy kicsit hátrafelé csúszott az egyik lába visszatartás végett, még így is volt egy terve.
A hátsó lábát meglendítette, és egyenest a Kamemon lefelé néző arcába ütött a térdével. Kamemon felüvöltött fájdalmában, aztán még volt mijét fájlalnia, mert amikor felkapta a fejét, Dem kihasználva jelenlegi védtelenségét torkon öklelte, aztán megsemmisítő lövést adott neki lézerágyúval közvetlen közelről. Persze azért nem a lehető legerősebb lövéssel, mert azért nem akarta megsemmisíteni Kamemont, csak kifektetni. Ez utóbbi sikerült. Kamemon már képtelen volt folytatni a küzdelmet.
- Miféle digimon vagy te? - kérdezte Kamemon.
- Csak egy Demolishormon Demilimon kiadásban. - válaszolta Dem. - Gondolom az Alakváltó Harcirobotok családjáról mg nem hallottál. Kemény egy faj vagyunk, de én nem az erőmet, hanem a leleményességemet és a taktikámat fitogtatom.
- Ideje továbbmennünk - jelentettem be. - El kell kapnunk a Coredramonokat és megtudni, ki Harlám.
- Harlám?? Coredramonok?? - fehérült el Kamemon képe. - Harlám Baranskiról beszélsz?, ő gonosz! Gonosz! Dark Organization vezérhelyettese! DO egy gonosz szervezet!
- Mit tudsz róluk? Beszélj! - nógattam.
- A Dark Organization egy olyan szervezet, ami felborítja a két világ közötti egyensúlyt, harmóniát. - mesélte Kamemon. - A rossz digimonokat áthozzák az emberekhez, ahol mindent felfalnak, elpusztítanak, miközben a számukra érdekes szelídítőket és digimonokat, valamint a legendás digimonokat például a 10 ősi harcost vadásszák le vagy megpróbálják becserkészni maguknak. Harlám egy sötét, alvilági lak, ambiciózus, hitvány és nem érdekli, mit vagy kit áldoz fel a saját céljáért! Gonosz alak, akár a kétszínű digimonja! tudom, hiszen egykor é is egy társa voltam egy olyan embernek, akit sikerült meggyőzniük és áttéríteni. Én azonban nem akartam ezt, és elszöktem ide. Azóta bujkálok itt és igyekszek minden errefelé járót elzavarni, nehogy megtaláljanak a DO-k.
- Akkor már minden világos. - csapta össze a kezeit Dem. - Tehát egy bűnözői szervezet egyik leggonoszabb alakja bízott meg minket a Coredrmonok levadászásával...
- Ne bántsátok őket! Nem tudom, Harlám mit mesélt be nektek, de ők nem rosszak! Ismerem őket! Nagyon rendes testvérek, sose bántanának senkit, csak egy összeesküvés áldozatai, akiket elszakítottak otthonukból! Ha rám hallgattok, felejtsétek el a megbízást, és lépjetek le DO szeme elől, különben bajotok lesz belőle. H megbocsátotok, visszavonulok és rendbe szedem magam. Ha még megkérhetlek titeket erre is: ne gyertek ide többet!
Amint Kamemon befejezte a meséjét, visszavonult a tóba nyalogatni a sebeit. Mi pedig továbbmentünk a part mentén, miközben feldolgoztuk mindazt, amit a teknős digimon mesélt Harlámról és a DO-ról.
- Szóval így állunk. Mi lettünk Harlámék következő áldozata. - foglaltam össze. - És igazad volt, Dem, ezek miattad is ránk szálltak, csak mert különleges vagy.
- Már csak azt kell megtudnunk, hogy most mire készülnek, hogy megkovácsoljuk további teendőinket. - tette hozzá Dem. - n és mi legyen a Coredramonokkal.
Gondolkozni kezdtem. Lassan tiszta terv alakult ki az agyamban, de sajnos ehhez a Coredramonokra is szükség lesz a legelején.
- Megtesszük, amire megbízott minket, úgy teszünk, mintha nem tudunk semmit róluk, aztán megmentjük a Coredrmonokat és elrabolunk egy DO tagot. Harlámra is gondoltam, de ő már keményebb tészta Nekünk csak egy jelentéktelen, egyszerű tagra lesz szükségünk, hogy kiszedjünk belőle mindent és megzsarolhassuk. Ezt tesszük egyelőre, akármit is kockáztatunk.
- Valóban kockázatos dolog, Judy. - bólintott Dem. - De én mident megtzek és segítek neked, mert erkölcsös, hűséges társad vagyok és kitartok melletted az életem árán is.

Demolatron/Demilimon: 50 + 20 = 70 DP