Közép Shibuya

Egy délutáni napnyugta közepette tértem vissza az emberek világába, méghozzá a folyó mellett. Egy digitális vihar repített vissza ide, Coronamon-al együtt, ahelyett, hogy néhány gyerekkel együtt a Rózsa csillaghoz mentünk volna.
- Most mi történt? - Kérdezte Coronamon.
- Nem tudom, de Leviamon keze lehet ebben. - Mondtam. - Messze van innen a pályaudvar, úgyhogy várnunk kell. De tudod, itt találkoztunk először, amikor megmentettél Goblimon-tól, akkor még aprócska nap voltál.
- Igen - Hunyorított. - Sunmon voltam, de neked hála, erősebbé váltam.
- Erősebbekké, pontosabban - Mondtam és megsimogattam. - Pihenjünk itt, és holnap reggel visszamegyünk a digitális világba.
És abban a pillanatban egy vad, kis digimon repkedett mellettünk, méghozzá egy Puttimon, gazda, szelídítő híján.
- Szia, kicsike! - Köszöntöttem.
- Szia, kistestvér! - Coronamon is illedelmesen köszöntötte.
- Testvér?
- Minden digimon valamelyest a testvérem.
- Ebben tényleg van valami. De mi történhetett vele, hogy került ide?
- Dúztom sincs, Azure.

Ma reggel korán kellett kellnem, mert a szüleimmel szobákat festettünk. Amikor végeztünk, én elmentem otthonról egy kis időre, míg megszárad a festék. Éppen Közép Shibuyában sétáltam amikor hirtelen megpillantottam egy lányt, aki éppen két plüss állattal beszélgetett. Lassan odasétáltam hozzá, és köszöntem neki. Nem tudom miért, de nagyon ismerősnek tűnt.
-Szi..szia! Nem vagy már egy kicsit nagy a plüssállatokhoz? -Mosolyodtam el, majd elkezdtem alaposabban nézni őket. Az egyik egy kis fehér szőrpamacs volt, és ő kivételesen nagyon megtetszett. Lassan odasétáltam hozzá, és felemeltem.
-De ari! >.<" -Nevettem fel, és elkezdtem dobálni. -Óh, el is felejtettem bemutatkozni. Gabriella. -Mosolyodtam el, majd visszakérdeztem az ő nevét is..

Hamarosan egy lánnyal gazdagodott a társulatunk, méghozzá Gabriella nevében. A kis Puttimon barátságosan közeledett felé, viszont Coronamon nem nagyon tűrte, amiért plüssállatkának nevezték.
- Hékás, én Coronamon vagyok, nem holmi játék! - Fakadt ki és durcisan összefonta a karját.
- Ne haragudj, ezen ki tud akadni, ő tényleg nem plüssállat, hanem digimon, mint ő itt. - Magyaráztam. - Örvendek, Azure vagyok. A kis durcis már bemutatkozott.
~ Nem véletlenül találkozhattam a lánnyal. Lehet, hogy ő Puttimon szelídítője?! ~
A mély elgondolkodásomat egy hideg zuhany zavarta meg. Valami felverte a tó vizét és az a valami egy Seadramon képében jelent meg.
- Coro, jobb lenne, ha abbahagynád a morgolódást és segítenél... - Suttogtam, hátha nem vesz észre a tengeri szörny, de hát tévedtem.

A teremtmény simogatása közben hirtelen megszólalt a másik, amitől tényleg beijedtem.
-Di..digimon? Mi a fene az? -Ugrottam fel hirtelen, aztán a lány bemutatkozott, és rögtön ezután egy nagy zuhanyt kaptam a fejemre. Hirtelen egy óriási víziszörny féleség "repkedett" a fejünk fölött, és ez nekem már sok volt. Beájultam. Aztán szerencsére ez csak pár másodpercig tartott, mivel az a fehér pamacs gyorsan felébresztett.
-Köszi, pamacs! -Mosolyodtam el, majd felálltam és közben a kezembe vettem a kis teremtményt.
-Le tudod győzni ezt az izét..digimont? -Érdeklődtem a tengeri szörny felől, bár valamiért még mindig szívesen feküdtem volna a fűben elájulva.
~Inkább úgy egyenek meg, hogy elvagyok ájulva..~ -Vágtam egy zavarodott képet. -Mondd, mik azok a digimonok? -Kezdtem el a csevelyt, bár úgy tűnt, hogy nem lesz sok ideje válaszolni..T_T

- A digimon? - Kérdeztem vissza. - Öhm...
Nem volt túlságosan sok időm, mivel a Seadramon minket nézett ki a vacsora étlapján. A jég nyilakkal támadott, amit Coronamon elolvasztott a Coro Pofonokkal. A kis oroszlán digimon kihívóan szemezett a Seadramon-al.
- Azt akartad mondani, hogy később is megbeszélhetitek? - Kérdezte Coronamon.
- Pontosan. - Mosolyodtam el. - Akkor gyerünk!
Az apró monológomat befejezvén fogtunk egy szemetes kukát Coronamon-al és fejbe dobtuk vele Seadramon-t. A bátorságtól ismét megjelent a kezemen a DigiLélek. Elővettem a DigiVice-t.
- DigiLélek, töltés! - Kiáltottam és a betöltött adatokat Coronamon felé tartottam.
- Coronamon, evolúció! - És továbbfejlődött: négy lábra állt, hosszú sörények mellé szárnyak nőttek, és egy király formáját vette fel. - Firamon! - Kiáltotta a fejlődés befejeztével, s rögtön szárnyra kapott. Hatalmas mancsával a felkelő tengeri kígyót leterítette, s mindketten a vízbe zuhantak.
- Nem kell Firamon-tól félned, ő a barátom. - Mondtam nyugtatóan Gabriella-nak.

-Persze..bíztató. És ez a fehér pamacs? Neki mi a neve? És ő is a tiéd? -Kérdeztem rá mosolyogva, mivel felettébb aranyos volt, nem mint az a tengeri szörny. Aztán a következő pillanatban meg már harcolt az a szárnyas oroszlán, de most már nem volt olyan kicsi. Én teljesen kivagyok akadva, bár ezt inkább nem szeretném kimutatni.
-Azure-chan. Több ilyen lény is létezik a Földön? És eddig miért nem tudtam róla? -Jöttek a további kérdések, bár tudtam, hogy nem fog rájuk válaszolni, hiszen az előbb mondta, hogy "később majd megbeszéljük". Én ezalatt nem tudtam semmit sem tenni, csak nézni, hogyan verik péppé az oroszlánt, vagy a tengeri szörnyet.
-Bárcsak tudnék én is segíteni.. -Húztam el a szám szélét.

- Fehér pamacs? - Kérdeztem vissza, de tudtam, hogy a kis digimonról van itt szó. - Egy pillanat.
A kezembe vettem a DigiVice-t és a kicsike felé emeltem. Felragyogott a szerkezet és kihozta a digimonról az információkat.
- Puttimon, kis angyal digimon, gyakorlati forma, támadása az angyal por. - Olvastam vissza Gabriella-nak. - Ennyi elég?
Puttimon boldogan rászállt az újdonsült gazdájának a feje búbjára és kiscica módjára dörzsölte magát hozzá.
- Szerintem... a tiéd. - Jelentettem ki némi habozással.
Firamon eközben alaposan elkente a száját Seadramon-nak, aki a hátára dőlt, de még erőt vett magán és a farkával a vízbe csapta az oroszlán digimont. Az felforrósította a vizet, kitört belőle és a Fira Karommal egy óriási vágást használt Seadramon-on. Úgy tűnt, a harcnak hamarosan vége lesz.

-Puttimon? És az enyém? Most komolyan? -Csillant fel a szemem, majd elkezdtem simogatni, az újdonsült társamat, és levettem a fejemről.
-Tudok..bocsánat...tudunk neked valamiben segíteni a víziszörny ellen? -Kérdeztem, bár valamiért sejtettem, hogy az "angyal por" nem lehet valami erős támadás. Közben egy-két szempillantást vetettem Azure kezében lévő szerkezetre.
-És ez a "digimon felismerő"? Ilyen nekem is lesz? Mert egy ilyen tudatlan emberkének jól jönne..Na meg nagyon jól néz ki! -Mosolyodtam el, és közben néztem a heves csatát a két digimon közt. Még most sem értettem mindent, de valamit már kezdtem kapizsgálni, a többit, meg magamtól kitaláltam..

- Technikailag a tiéd, de az a kérdés, hogy megkaptad- e a DigiVice-t?
És abban a pillanatban valami ragyogni kezdett mellettünk és az új DigiVice végre "megszületett", méghozzá egy fehér-türkiz IC típusú. Hozzá akartam nyúlni, de az Gabriella felé lebegett és jobban villózott.
- Azt hiszem ez a tiéd. - Mondtam. - Vedd el, de ez egy nagy felelősség. Ha szelídítő vagy, mindent meg kell tenned, hogy megóvd az általunk ismert emberekét és a digimonok világát.
Firamon nagyot bömbölt és végső csapást mért Seadramon-ra a Láng Merüléssel. Ezek után az tojássá változott és lehuppant a földre mellénk.
- Minden digimon tojásból születik meg, de ha meg is halnak újjászületnek. Egész jó dolog, bár a kikeléskor nem emlékeznek a múltjukra.

Hirtelen meg is jelent az előbb említett tárgy, ám ez most az enyém lett.
-Érdekes. Felelősség? Talán menni fog. De nem tudom. Kötelező? Már biztosan.. -Nem tudtam, hogyan is csöppentem be ebbe a különös kalandba, de már csak előre felé mehetek. Amikor megfogtam a hozzám repülő DigiVice-t, annak hirtelen elmúlt a ragyogása, és ekkor megszólalt a társam, Puttimon.
-Nos, újdonsült gazdám. Rendelkezz velem. -Hajolt meg előttem, és én elmosolyodtam. A DigiVice-t zsebre raktam, és kezet fogtam..akarom mondani "szárnyat" fogtam Puttimonnal.
-Éés..most elviszel a DigiVilágba? Mert már nagyon kíváncsi vagyok rá..de előtte el kellene búcsoznom a szüleimtől. Nem gondolod? -Kezdtem vakarni a fejem, majd rápillantottam a tengeriszörny tojására. Tojás, és újjászületés. Mibe csöppentem bele..^^"

A kis Puttimon végre megszólalt, és addigra Firamon is leszállt mellénk és hűséges állat módjára leült a körünkbe. A vállamhoz dörzsölte hatalmas fejét, én meg megsimogattam az oldalpofáját.
- Igen, nagy felelősség - Helyeselt mély hangon. - De jó móka is egyben.
- Úgy van. Firamon és én már hosszú ideje együtt vagyunk és elválaszthatatlanok lettünk. Te és Puttimon is, mostantól társak vagytok, azt hiszem. Már csak rajtad áll. De mellesleg késő van a Digitális világba menni, és az összes vonat is elment már. Abban reménykedek, hogy Szélvész visszajön és akkor mehetünk vele. Igen, tedd meg ezt, bár nem nagyon örülnének annak, hogy egy digitális szörny társaságában mész egy ismeretlen világba, ahova ember "még nem" tette be a lábát.

-Értem. Addig is, nincs kedved eljönni hozzánk? Vagy te is erre laksz? -Mosolyogtam rá, hiszen elég furcsa lenne itt várni a következő vonatra, míg két óriási beszélő plüss állattal sétálunk itt. Valamiért nem tudom elképzelni, hogy mit szólnának anyuék a digimonomhoz. Talán mégsem kellene haza mennem. Lassan elővettem a mobilomat, és felhívtam anyut.
-Szia, anyuci! Sajnos ma nem megyek haza, mert az egyik osztálytársamnál alszom. Mirandánál.. -Mosolyodtam el, hiszen Mira mindig is megvédett és fedezett amíg világ a világ.
-Na azt hiszem elvagyunk intézve. Egy darabig Miranda tud fedezni. Juteszembe..a DigiVilágban van térerő? -Nevettem fel, hiszen valahogyan azért még is kellene tartani a kapcsolatot a szüleimmel..

A bandukolás közepette Gabriella felhívta a szüleit, hogy nem megy haza, és egyik barátnőjénél tölti az estét. Ezzel le is tudtuk a magyarázkodást.
- Nem, én messzebb lakom. - Mosolyodtam el. - És a vonat is egy kicsit... messzebb, a föld alatt van. Azok is digimonok - Magyaráztam finoman, nehogy elijedjen a váratlan dolgoktól.
- Azure apjának is van digimonja - Mondta elterelésnek Firamon és vakarózott. - Egy szervezethez tartozunk, akik a vad digimonokat gyűjtik össze az emberi világból. De csak holnap menjünk, tényleg.
És be is esteledett: a város zaja innen nem is volt hallható, úgyhogy akár Firamon-on is alhattunk. Érezte, hogy ez lesz belőle, úgyhogy az oldalára dőlt.

Lopmonnal felszálltunk egy buszra, hogy hazamenjünk, ám a busz sikeresen lerobbant Közép Shibuyában. Úgyhogy leszálltam a buszról és gyalog indultam el.
-Na szép. -jegyeztem meg, amire Lopmon mocorogni kezdett a pulcsim alatt.
-Mikor jöhetek ki innen?-suttogta a társam.
-Tudom, hogy nem tetszik a helyzet, de nem láthatnak meg az emberek.-ekkor észrevettem Azure-t és Firamon-t egy másik lány és egy kis angyalka digimon-t.
-Sziasztok!-kiáltottam oda nekik.-Rég láttalak, Azure.-mosolyogtam a lányra.

Firamon egy ismerős hangjára figyelt fel és megbökött az orrával. Steve és Lopmon volt az. Túl lusta voltam felkelni az oroszlán digimon hasáról, csupán vidáman integettem, majd eszembe is jutott: a lányt és digimonját még nem is ismerik.
- Steve és Lopmon, Gabriella és Puttimon - Mutattam be egymásnak a duókat.
- Örülök a viszontlátásnak, de most pihenjünk, mert sok dolgunk lesz - Mondta komolyan Firamon és letett a fejét a mancsaira.
- Igaz is - Sóhajtottam - Korán besötétedett...
Azzal visszatettem a fejemet a puha szőrzetre és lehunytam a szememet.

Másnapra Gabriella eltűnt. Firamon szaglászott, hátha megtalálja, de végül feladta a keresést és megvonta a vállát.
- Jött és ment - Morogta. - Egy szelídítővel kevesebb, annyi baj legyen.
- Igaz is... - Mondtam. - De jó lett volna, ha maradna. Na mindegy.
Steve még látszólag aludt Lopmon-al egyetemben. Jobb, ha megvárom, mert hát neki is jönnie kéne a Digitális világba, mert az ősi harcosok nem kis gondban vannak. De látszólag ezt is halogatni kellett: egy alig hallható puffanást hallottunk meg Firamon-al. Összenézvén bólintottunk, végül felmásztam a hátára, s mentünk oda, ahová kellett.

//Vad digimonok elkapása//

Miután felébredtem, mindenkinek hűlt helyét találtam, csak Lopmon volt mellettem. A D-arkom csipogni kezdett, és mikor elővettem, egy térkép jelent meg rajta, egy kis piros nyíllal.
-Lopmon, gyere, azthiszem valami gond van a közelben.
-Rendben!-válaszolta Lopmon, majd elindultunk arra, amerre a nyíl mutatott.

//Folytatás: Hachiko tér//

Azok után, hogy Grademon-t a partneremmé tettem, úgy éreztem, hogy így két digimonnal több esélyem van igazságot szolgáltatni a Data Savers javára. Ám véletlenül nálam volt a digimon-vadászat szabályzata és egy papírfecnivel egyetlen oldalt jelöltek vele.
- A vadászatban csak egy digimont használhatok? - Olvastam fel kételkedve.
- Sajnos igen. - Mondta Coronamon a DigiVice-ból. - Ha nem szólítasz, addig Grademon van veled, mint partner.
- Te nem bánod? - Tettem fel a kérdést a harcos felé.
- A kardom mostantól a tiéd, Aniki* - Szólt méltóságteljes hangon.
A párbeszéd közepette nekem is felvillant a DigiVice, ami egyetlen irányba mutatott. Úgyhogy Grademon vállára pattanva elrepültünk oda, ahova kell.

*Aniki = Főnök

//Hachiko tér//