Pályaudvarok

Ez az egyetlen, legfőbb pályaudvar Tokió szívében, Shibuyában. Sok üzleti ember jár erre a munkájuk miatt is. Ez az egyik út, ahogy el tudsz jutni a Digitális világba.

Kitárva a kaput, egy hatalmas csarnokba érkeztünk, ahol alig lehetett közlekedni, a sok ember miatt. Ennek ellenére kitartóan kerestem azt a felvonót, ami a Trailmon-okhoz visz. A DigiVice-om halványan felvillant, és egy térkép jelent meg a kijelzőén. Az irányt mutató nyíl tőlünk balra mutatott, egy üres, kihalt liftre, ami tárva nyitva állt.
- Az lesz az. - Jegyeztem meg, halkan és Sunmon-al a kezemben elindultam annak iránya felé. Egy pillanatra megtorpantam, de az ismeretlen, ösztökélő erő arra utasított, hogy menjek tovább, hiszen egy fontos küldetés miatt jelentem meg itt. Magamhoz térően megcsóváltam a fejemet és ugyanolyan lendülettel továbbmentem, be a liftbe és vártam Ayra-ra és Moonmon-ra.

Átléptünk a kapun a pályaudvarra.Rengeteg ember volt, mind nehéz batyukkal megrakodva, amik elég kellemetlenek lehettek ha esetleg beléjük botlottál volna.
A zsúfolt tömegben majdnem összemorzsolódtam, de ép bőrrel és törött végtagok nélkül megérkeztünk egy rég nem használt lifthez, majd némi habozás után követtem Azure-t.Lassan, nyikorogva becsukódott két oldalról az ajtó, majd újabb hangok között lefelé vettük utunkat.Volt egy kis halálfélelmem, de könnyedén levezettem szegény Moonmon-n.Na mind1 majd megbékél.
Kiszálltunk a liftből, majd egyenesen az egyik Trailmon-hoz mentünk.Azure kérdezősködött tőle néhány dolgot, míg én jobban szemügyre vettem a terepet.

Követtem Azure-t az egyik Trailmon-hoz, majd mi is bemutatkoztunk Szélvésznek.
-Helló.Ahogy az előbb hallhattad Nina vagyok, ő pedig itt Moonmon.-mutattam a Digimon hűlt helyére, mert villámsebességgel helyet foglalt az egyik ülésen.
-Nagyon örülök a találkozásnak.Te is szállj be és indulhatunk is^^
-Rendben.-egy kicsit furának tartottam, hogy egy Digimon belsejében utazzak, de aztán megbarátkjoztam a gondolattal és gyorsan beszálltam, majd leültem egy párnázott székre.
-Elképesztő!-kinéztem Szélvész egyik ablakán és onnan kémleltem újra a pályaudvart, majd vártam mikor indul el a Trailmon és visz el minket a DigiVilágba.

Lassan, zötyögősen elindultunk a vágányról. A benti lámpák felkapcsoltak, a kinti fények elhalványultak és egy sötét alagútban viharzottunk el.
- Tényleg Szélvész vagy - Mondta a legnagyobb komolysággal Dorimon.
- Köszönöm, kis barátom - Hunyorított a képernyőn Szélvész, a Trailmon és továbbra is az útra figyelt. Sunmon-on látszott, hogy mélyen elgondolkodik. Megkérdeztem, miért is.
- Sose fogok továbbfejlődni? - Kérdezte. - Így sose leszek olyan erős, hogy megvédjem a Digitális Világot.
- Emiatt ne aggódj - Szóltam nyugtatóan. - Eljön annak is az ideje.
Abban a szent pillanatban a DigiVice-om felvillant és aranyló fénnyel telítette be Sunmon-t. Hirtelen növésnek indult: lábai és karjai nőttek, feje megnyúlt, mellkasán apró sörény borzolódott fel. A fény elmúltával az átalakulás is abbamaradt.
- Sunmon? - Kérdeztem döbbenten.
- Most már Coronamon vagyok - Mondta felém fordulva és örömében odabújt hozzám.

Szélvésszel száguldoztunk egy alagútban a DigiVilág irányába.Igaz nem volt mit néznem, de akkor is csak az ablakon át a sötétséget vizslattam, ameddig el nem szédültem.Odafordultam a többiekhez és jól meglepődtem.Sunmon átalakult.
Moonmon egy kicsit elkámpicsorodott és szomorúan sóhajtott egyet.
-Gratulálok Coronamon.Vajon én mikor fogok átalakulni?-ebben a pillanatban Moonmon fehér fényben kezdett világítani.
-Úgy látszik most^^-Moonmon teste nagyobb lett és egy ruhadarab fedte, karokat növesztett és két pár fülszerű pompon is nőtt a fejére.
-Nagyszerű vagy Moonmon.vagy hívjalak inkább Hercegkisasszonynak?-megragadtam és elkezdtem örömömben ölelgetni.
-Mellőzzük a beceneveket, hívj Lunamon-nak és ne szoríts ennyire^^"
-Óh, bocsika.-elengedtem szegényt, majd helyet foglalt mellettem és próbált újra lélegezni.

Nem sokára Moonmon is továbbfejlődött Lunamon-á, Coronamon izgatottan vigyorgott.
- Gratulálok, Lunamon! - Dicsértem meg a digimont. Eközben hallgattam Szélvész vidám vonatfüttyét is.
- Készüljetek, gyerekek, mindjárt átérünk egy digitális kapun! - Figyelmeztetett az öreg Trailmon.
- Digitális kapu? - Ismételte kérdően Coronamon.
- Igen. Nagyon veszélyes, ezért figyelmeztetlek titeket: ne mozogjatok, ne csináljatok semmit se! Meg se mozduljatok!
Lassan egy aranysárga csíkot véltem felfedezni Szélvész oldala mellett, amiből egyre több lett.
- Kapaszkodjatok! - Kiáltotta és hihetetlenül felgyorsult. Nem is tudtam, mi történik épp, de követtem a parancsát: nem mozdultam, nem beszéltem, csakis kapaszkodtam Coronamon-ba és az ülésbe.

Csak mosolyogni tudtam, amiért Sunmon és Moonmon átalakultak.
-Én is gratulálok mindkettőtöknek^^-Szélvész közleménye még jobb kedvre derített, miszerint hamarosan átérünk a DigiVilágba.De jött utána egy figyelmeztetés is és szóba került a Digitális Kapu.
-Az meg mi?-vontam kérdőre Szélvész-t miután megragadtam Lunamon-t és megkapaszkodtam egy ülés karjában.
Ebben a pillanatban sárga sugarak vettek körbe minket, vagy inkább Szélvészt és hihetetlen sebességgel átszáguldott rajta a Trailmon.

Szélvész még a villámnál is sebesen száguldott egyre előrébb. Az arany fény egyre jobban terjedt, majd néhány perc múlva elmúltak.
- Úgy tűnik... - Nem tudtam befejezni a mondatot, mivel váratlanul spirális alakban kacsázott Trailmon. Nagyokat süvített a furcsa alakú vasúton. Nem kicsit ijedtem meg ettől a veszélyes útvonaltól, de bíztam Szélvész vezetési ügyességében, ezért csak Coronamon-ért aggódtam. Szegény nem bírta ezt a hullámvasutat.
- Megérkeztünk a Digitális Világba. - Jelentette ki Szélvész.

// Folyt. köv: Digitális Mag - Hálózat Síkság //

Már több mint egy hónapja "szelídítettem" Kokomont. Most épp a pályaudvaron sétáltam, jobban mondva tolakodtam a megannyi ember között, akik valószínűleg munkába tartottak. Így nyár végén még mindig meleg volt, de már köszöngetett az ősz. Semmi kedvem nem volt iskolába járni, de sajna muszáj volt. Kokomon a táskámban volt, gondolom már megszokta, hogy mindig ott van, bár én sem nagyon repestem az örömtől, hogy ott van, de sajnos nem volt más lehetőség.
Abban a pillanatban elkezdett csipogni a D-Ark. Elővettem a zsebemből, és egy egy térképszerű hologram jelent meg, egy kis piros nyíllal. Kíváncsi lettem hova vezet, ígyhát követni kezdtem. A nyíl egyszer csak eltűnt. Felnéztem, és egy öreg, rég nem használt liftet láttam magam előtt. A lift magától kinyílt. Beszálltam, bár kicsit féltem, de a kíváncsiságom erősebb volt. Amint leértem, az ajtó kinyílt, és egy hatalmas állomás tárult a szemem elé. Á az egész állomáson csak egy kacsaszerű vonat állt.


A Vice-on megváltozott a kép:az előttem álló vonat volt rajta,majd megszólalt:
-Trailmon, a gép digimon. Ezek a digimonok szállítják a digimonkat a Digivilágban.
-Hogy mivan? -kiabáltam el magam- Mi az a Digivilág?- a kiabálásra felébredt az előttem álló Trailmon.
-Ki van itt?-kérdezte olyan hangon, mintha egy kacsa beszélne, bár kinézetre is arra hasonlított.-Jézusom, hol vannak a többiek? Gyorsan, szállj be!
-Dehát én..-tiltakoztam volna, de egy kipárnázott ülés hirtelen kivágódott, és hirtelen berántott a vonatba. Szuper sebességgel indultunk el, azthittem hogy atomjaimra osztódom.
-Nem lehetne lassabban menni?- kiabáltam.
-Nem, sietnünk kell! Amúgy Trailmon Kettle vagyok, én foglak elvinni a digivilágba.
-Én Steve Aizawa vagyok. - beletörődtem a sorsomba,úgyhogy nem vitatkoztam, bár nem repestem az örömtől, hogy egy teljesen más világban fogok célt érni és azt sem tudtam mi vár ott. Kokomon előbújt a táskámból.
-Koko végre hazamegy.- örvendezett. Az ölembe vettem és türelmesen vártam, hogy eljussunk az ismeretlen világba.

//folytatás: Digitális mag-Hálózat síkság//