Aranyerdőség

Ebben a rengetegben nem számíthatsz rosszra: itt ugyanis a digimonok harmóniában, családokban élnek.

Úgy siettem, ahogy csak bírtam. Csupán a fejemben lévő hangért jöttem ide, másfelől elindultam volna vissza, a DS bázisára. Már-már tökéletesen használtam ki a Sparrowmon-ok repülési készségeit, bár volt olyan, amikor majdnem lezuhantam. Talán azért nem ment 100%-osan, mert valójában ember vagyok. Annak a professzornak némileg igaza volt: nem értettem meg, mit éreznek valójában a digimonok, akik nap, mint nap az életükért küzdenek. És volt még valami, ami hiányzott: a Sparrowmon-oknak volt két ikerpisztolya, amiket Zanahoria-nak hívtak. Furcsállt, de nem ez a fontos. Digimon voltam, tagadhatatlan. Amint elértem az erdőség szélét, a repülési magasságot csökkentettem és fél méterre lebegtem a talaj felett. Néhány ott élő digimon furcsállóan néztek rám, majd tovahaladtak.
- Elnézést, maga lenne Azure Crawler, Happy nagyúr partnere? - kérdezte meg egy arra baktató Spadamon.
- Igen, de ezt te honnan tudod? - lepődtem meg és felé fordultam. - Mármint érted, miért kérdem, ugye?
- Hogyne tudnám, hiszen maga egy emberből lett digimon! A mesterem, Vulcanusmon utasítására vagyok itt, hogy elvezessem hozzá önt.
- De miért segít nekem? Hisz nem ismer engem, egy kicsit sem! - ez még jobban megdöbbentett.
- Tudja Azure - itt bizalmasan a "fülemhez" hajolt. - Vulcanusmon utálja a Dark Organization tevékenykedését.
- Ez nem meglepő. - mondtam nyíltan. - A DO mindenkinek rosszat akar. Ugyan ki ne utálná innen Harlám-ot és a bandáját?
- Elég sokan az ő oldalukon állnak, köztük Vulcanusmon mesterem is. Okból, de ezt elmondja ő maga. Most, ha megkérhetem, kövessen. - azzal elindultunk Spadamon-al, azzal a digimonnal, aki állítólag Vulcanusmon keze alatt dolgozik, mint segéd.
- De ez még nem magyarázza meg, miért segít nekem. - folytattam a társalgást.
- Ön talán nem segítene az olyanokon, akik bajban vannak? Ha valaki segítséget kér, általában meg is kapja. Csupán nézőpont kérdése.
Itt elhallgattam. Addig maradtam csendben, míg meg nem érkeztünk Vulcanusmon erődjéhez. Erős fallal vették körül, s minden toronyban állt egy-egy MetalGreymon, akik az erőd védelméért feleltek. Az egyik termetes példány lenézett felénk és megkérdezte:
- Jelszó?
- Most komolyan kérdezed? - felelte Spadamon.
- Úgy ám! - bólintott MetalGreymon. - Nyissátok ki a kaput, Spadamon és a vendég megérkezett!
A MetalGreymon-ok a falakon belül tették a dolgukat és a vízzel körülvett erőd kapuja lecsapódott, így beléphettünk az építmény területére. Jómagam zajtalanul haladtam Vulcanusmon inasa mögött, mivel ő tudta errefelé a járást.
- Mellesleg honnan ismered Happy-t? - kérdeztem utólag.
- Megmentette az életünket. Úgymond ő szabadította föl annak idején Vulcanusmon-t a DO irányítása alól. A neve egyenlő a hős szóval errefelé.

Ezalatt Firamon kiért a viharból, s leszállt az erdő szélére. A 'Vice-ból előlépett Happy, Agumon és Dorumon is, akik feszültek voltak az elrablásom miatt.
- Gondolod, hogy Azure itt lehet? - kérdezte Agumon Firamon-tól.
- Kizárt. - felelte Firamon. - Egyedül csakis Happy miatt jöttünk ide.
- Én miattam?! - lepődött meg Happy, majd eszébe jutott. - Áh, értem. Azt hiszed, hogy Vulcanusmon-tól kérhetek segítséget, mert megmentettem a bőrét.
- És gondolod, hogy segíteni fog? - tette fel újabb kérdését Agumon. - Azure már most hiányzik...
- Nekem is ugyanúgy hiányzik. De...
- Nem fog segíteni - vágott közbe Dorumon. - Én már találkoztam vele és elárult. A DO-t szolgálta annak idején. Nem számít, hogy megmentetted Greymon korodban, ő kétszínű marad!
- Ezt meg miből feltételezed? A régi sérelmeid ne befolyásolják a fontos dolgokat! Minden segítségre szükség lesz! - háborodott fel a Veemon.
- Én akkor sem bízok meg Vulcanusmon-ban. - mondta és karját keresztbe fonta.
- Elég legyen, gyerekek! - mordult fel Firamon. - Dorumon, óvatosak leszünk vele. Hayato-nak hála továbbfejlődhetünk tökéletes formánkba. Ezt megtehetjük, ha megtámad. Ámbátor ugyanúgy bízok benne, hogy Happy felszabadította és segítőkész lesz velünk szemben. Megfelel, gyerekek?
- Kicsit furcsa ez pont tőled hallani, ám beleegyezek. - mondta Dorumon. - Akkor kössünk alkut. Itt a kezem, nem disznóláb! Ha valami rossz lépést tesz, harcolunk. Áll az alku, Happy?
- Természetesen. - szólt Happy és kezet rázott Dorumon-al. - Akkor ezzel megvolnánk.

Átértünk a viharon, de Lovag nem hogy megállt volna, hanem indult valahová.
- Hé, várjál meg! - én és Aranyróka mentünk utána, csodálkozva, hogy hova megy. Lovag aztán megállt egy kis faluba, ahol csakis Dorumonok voltak.
- Mi ez a hely?
- A Dorumonok faluja, ahol kezdtem az életem.
- Itt születtél?O.O
- Valahogy úgy. Valami baj közeledik erre. - majd elindult a faluban. Én és Aranyróka néztünk, majd indultunk utána. Látszott a Dorumonokon, hogy kicsit félnek tőlünk, meg hogy mintha felismernék Lovagot.

Ezúttal mi voltunk azok, akik döntöttünk, és ehhez mérten cselekedtünk is: belevetettük magunkat a többiek után a digiködbe. Tudod, furcsa dolog ez egyébként, hogy először titeket kap el a kaland, és az egyik pillanatban még csak egy sajtért nyúlsz be a hűtőbe, hogy aztán a következőben már egy pusztulóban lévő, északi sarkos bázison térj magadhoz. Most pedig már magad szaladsz a kaland után: még el kell érnem! Magamhoz ölelem Xiaomont, együtt lendülünk felfelé, hogy mi se maradjunk itt: tovább! Tovább!

Egy dombon landolunk, ami nekem elég fájdalmas, Xiaomon viszont lendületből (és ráadásul rólam) huppan tovább, így nem csoda, hogy ő lendületben marad, és megy is tovább:
– Hova-hova? – szólok utána meglepetten. Igazán nem szép tőle, ahogy zavartalanul kocog előre a négy kis szalámirúdján, miközben én éppen túlélni próbálom az érkezés okozta megrázkódtatásokat. Mindezt a hátsómat simogatva.
Válaszolni természetesen derogál… azaz… nem vagyok biztos benne…
– Hogy micsoda? – kiabálok utána, mert nagyjából csak a cincogása jut el hozzám. Nem értem, mit mondd a vékony hangján. De végre túljutok a problémán, és inkább abba az irányba nézek, amerre ő is halad. Ismerős alakokat vélek felfedezni a távolban. Felpattanok én is, jó lenne még addig utolérni őket, amíg a kis faluba nem érnek, ott a messzeségben. Akkor már tuti, hogy nem találjuk meg őket újra.
– Hahó! – kiabálok. Az agyamat erőltetem, nevek után kutatva, miközben kocogva Xiaomon után eredek. – Aranyróka! Hé, Aranyróka! – Eszembe jut az egyikük neve. Ő volt az, ki rámtalált a nagy banzájban is. Jó, hogy az ilyen nevek az ember eszébe jutnak.
– Lovag a másik – segít ki Xiaomon, miközben szaporán szedi mellettem a lábait.
– Ne vegyelek fel? – ajánlkozom. Xiamonként mozgékonyabb, de akkor is csodálkozom, hogy ezt nem kérte tőlem már korábban.
Nem szól, csak a fejét ingatja. Igen, így már biztos lehetek benne, hogy azért Paomon szíve lüktet benne is még. Elmosolyodok.
– Inkább kiabálj – dünnyögi, ahogy látja az elégedett vigyort az arcomon, de nem tudja elrontani a kedvem. És egyébként is, igaza van: kiáltozni kezdek Aranyróka és Lovag után. A faluban találkozunk.

Megleptek azok a hírek, amiket partneremről, Happy-ről mondott ez a Spadamon. Tudtam, hogy hősi, de ő mentette meg Vulcanusmon-t is? Lehetetlennek tartottam, ám korántsem volt az. Elvezetett az itteni kovácsműhelybe, ahol nem csak ő, de számtalan kisebb rangú digimon is ott dolgozott Vulcanusmon nyolc keze alatt. Ő maga is dolgozott, méghozzá megállás nélkül. Spadamon odament hozzá és mondott neki valamit. Rám nézett, letette az éppen készítés alatt álló fegyvert, elővett valahonnan két ikerpisztolyt és odalépett hozzám.
- Végre eljöttél, Azure Crawler. - mondta. - A fegyvereid készen állnak. Használd őket mindaddig, amíg vissza nem nyered eredeti alakodat. - azzal átadta a Zanahoria pisztolyokat.
- Köszönöm, de hogyan változhatok vissza sima emberré? Egy Sparrowmon ki tudja használni erejének 100%-át, én még a háromnegyedét se tudom.
- Lehet, hogy nem tudod. - folytatta. - De helyén van a szíved és a partnereiddel eddig bírtad a sarat.
- Eddig, ahogy mondod. A DS vezetőjét legyőzték. Black Crusader tehet az egészről.
Eme név hallatán az ott dolgozók megrémültek. Egyikük még az általa készített munkát is elejtette. Vulcanusmon csak egyet mordult, s dolgoztak tovább.
- Black Crusader tett azzá, ami vagyok. Csakis a társadnak, Happy-nek köszönhetem, hogy élek. Örökké hálás leszek nektek.
- Ugyan már, nem tettem én semmit. Happy a partnerem, őt lehet dicsérni.
- Már bocsásson meg - kezdte Spadamon. - Miért gondolja ezt? Ha Happy urat nem kívánta akkor vissza, egy legenda halt volna meg. Ugyan a szavak sokáig élnek, végül azok is elenyésznek a feledés homályában.
- Igen. - helyeselt Vulcanusmon. - Most pedig menj megtenni, amit kell! Azt ajánlom a Dorumon-ok falujába menj, ott baj készülődik!
- Nagyon szépen köszönöm! - mondtam hálásan és kirepültem az ajtón. - Szebb jövőt! Kérem ne szóljanak a társaimnak, még betegre aggódnék magukat!
A magasban köröztem egy-két pillanatig, majd tovaszálltam. Az erdőn túl már észre is vettem a Dorumon-ok faluját, ahol kiszúrtam Randy-t. Jobb, ha nem szólok róla, hogy én vagyok az, hadd maradjon ez az én kis titkom.

Eközben Firamon a 'Vice-on keresztül beszélt Vulcanusmon-al: ő úgy tetette, mintha nem is látott volna. Az oroszlán digimon az én repülési vonalamat követte egy ideig, de korábban szállt le, Randy-ék mellett. Helyét Dorumon vette át, mert ő maga is itt született, akárcsak fajtársa, Lovag. Addig legalább a többiek pihenhetnek. Hátrafordult, amint meghallotta Adam és Xiaomon hangját.
- Mit gondoltok, be kéne várnom? - kérdezte.
- Nem lehetünk tétlenek. - felelte komolyan Agumon. - Tudom, a számból furcsán hangzik, de veszélyt érzek, ami borzasztóan gyorsan közelít. Talán Arkadimon?
- Lehetséges. - válaszolta Happy. - Ha ő az, most nem leszünk vele kegyelmesek! A szörnyetegnek el kell pusztulnia!
Dorumon bólintott: gyorsan beérte Randy-éket és nem feltűnően ment az oldalukon a Dorumon-ok falujába.

//Asszem egyes digimonokat és njkkat majd ideje lesz kiírnom a pályázatokba , de ezen a héten csak este tudok fent lenni és nincs rá hosszú időm//

Az elkövetkező időszakban megvoltam a Dorumonok közt az öreg Alphamon védelme alatt. Ezalatt megtanultam teljesen egyedül használni Gatomon képességeimet, és jó gyorsan, mivel jó harcművész vagyok. Épp akkor mentem el a falu melletti mezőre, amikor vendégek jöttek. Mivel nagy mozgolódás nem történt, egyelőre oda se szagoltam felé.
Ahogy gyakoroltam, hirtelen furcsa látomásom volt. Talán Gatomonként látomásaim és megérzéseim lettek úrrá. A látomásomban furcsa árnyalakot láttam, aminek valahogy így láttam körvonalát:

- Ítélet erősebb, mint volt, de tudom, hogy el fog veszni!
- Hmm?? - kerekedtek el a zöld szemeim.
- Sorstársam vagy, Judy Sarnatrina! Én is Ítélet áldozata voltam és szolgáltam őt annak idején. De én nem voltam ostoba! Elég erőt és hatalmat kaptam digimonként, hogy kitörhessek, de Ítélet végül a Sötét Kontinens legsötétebb bugyrába zárt, hogy ne törjek ki... a gyáva alak! Épphogy győzelemre álltam felette!
- Ki vagy te és mit akarsz tőlem?
- Megasmon vagyok, de hallhattál már rólam! Igen, én pusztítottam el Demolatron barátod népét, de nem tehetek róla! Az a féreg Ítélet irányítása alatt tartott, és engem mószerolt be. Ártatlan vagyok és segítségre szorulok. Csak rád számíthatok, Judy. Gyere ide hozzám és szabadíts ki! Gyere és segíts nekem bosszút állni Ítéleten, amiért ezt tette velünk!
Hirtelen abbamaradt Megas telepatikus hangja, mert a figyelmem elterelődött. A mező másik vége felől ismerős alakokat láttam közeledni. Az egyik barnás-sárgás és piros zöld szemekkel, a másik pedig sötétzöld...
- Dem?! Bumper?! - hatódtam meg. - Srácok! Hát itt vagytok!
- Judy!
- Itt vagy végre, és... az biztos, hogy szebb Gatomont se láttam még!
Boldogan szaladtam digimonjaimhoz négy lábon, és hozzájuk bújtam macskaként. Örültünk a viszontlátásnak. Dem fel is vett, és megnyugodva simogatta a bundámat.
- Szerencse, hogy megtaláltunk, és semmi bajod... mármint a tudatodnak. Nem tudod elképzelni, hogy aggódtunk érted!
- Tudom, de egyelőre jobb, ha más nem tud arról, hogy mi lettem. Sok mindent el kell mondanom nektek...
- Ahogy nekünk is!
Miközben hagytam, hogy a két digimonom szórakozás kedvéért simogassanak, feltűnt nekem egy harmadik személy is egy alattomosan vigyorgó BlackDemolishor. Ijedtemben leugrottam Dem karjaiból, és dühösen fújtattam. Ösztönösen, hiszen digimonként már a közelgő veszélyt megérzem.
- Ez nem lehet...! Mégis mi ez... ki ez az ízé?? Klónoztak, Dem?? Mit csinál itt??
- Csak nyugi, cicuskám. - vigyorgott tovább Pusztító. - A szolgáiddal vagyok. A nevem Pusztító, és jól látod, Demolatron klónozott fekete fivére. Attól, hogy bizarr vagyok, még a szemeim gyönyörű kékek. Ezt neked is el kell ismerned nő létedre, kislány.
Bumper kissé feszülten verdeste a szárnyait.
- Neked senki se osztott lapot, sötétagyú! Az igazidat kérdezték!
- Pofa be, darázs! - intette le Dem tőle szokatlanul idegesen, de azért kelletlenül Pusztító felé fordult. - Te meg tényleg végképp maradj csendben, mert ez nem a te műsorod, hanem ezzé a családé, ahová te nem tartozol. Ergó, pofád lapos, és akkor szólsz, ha kérdezlek!
- Dem, ez kissé durva volt! - hüledeztem.
- Bocsáss meg, Judy... csak tudod, annyi minden történt. Nincs nyugalom, elért engem a múltam, és téged olyasvalaki rabolt el tudatostul, aki miatt a néem meghalt, ráadásul Black crusader az egyetlen egy apró adatomból klónozott engem. - itt Pusztító felé intett, aki kissé ijesztő módon előre lépett, és nagyon közelről felmért engem. Álltam a fagyos, alattomos és vágyakozó tekintetet. Bumper azt hitte, hogy baj lesz, és Dem is már ütésre kész volt, amikor egy lépéssel hátrált Pusztító.
- Igen... a kis Gatomonná vált gazdátok különleges. Fényt látok benne. Csak irigykedem! Bár nekem lenne ilyen kis gazdám, mint nektek. Ráadásul Gatomonként szép példány. Sokra viszitek vele.
Közben csak a sötét gondolataiba merengett.
~ Igen, csak egy karnyújtásnyira vagyok a céltól. De nem kockáztatok. Dem lassan megtörik, és hamarosan megszabadulok a bogárfajzattól is, és akkor a Judy Sarnatrina lesz az én szívem... bwaahahahahahahahaha!

Eközben Sötét Kontinens legmélyebb bugyrai közt, egy nyílt terepű börtönben maga a Megasmon éppen negatív energiákat gyűjtött magába. Amíg ezt tette, csak várt, és várt.
- BlackDemolishormon, hasonló terveink vannak, de milyen ostoba vagy... ha a céljaidra kell egy bepalizható tudat és egy bosszúéhes digimon, ahhoz előbb nekem kell a kislányt felhasználnom, mert csak egy bosszúvágyó digimon elátkozott embertársa tud engem kiszabadítani a börtönömből. És ha kiszabadulok, olyan hatalmas erőt és pusztítást fogok hozni, amit se Ítélet, se Dexmon, se Yggdrasil, se senki más, de még a szánalmas DO-sok, az egykori kollégáim nem láttak... ugye, Harlám? HAHAHAHAHAHAHAHA!

Pár Dorumon azonban felismerhette Lovagot:
- Nézzétek, ez Lovag!
- Nahát, visszajött!
- De miért Dorumon? - úgy tűnik, tudják, hogy Lovag nem Dorumon szintjén volt eredetileg. Aranyróka közben felfigyelt Adam hangjára, aki utánunk jött, és szólt nekem.
- Akkor várjuk meg, nehogy elnyelje a föld. - aztán megvártuk, míg beér. Közben Lovag odament egy öreg Alphamon-hoz, és meghajolt előtte.
- Üdvözlöm uram. Látom jó egészségnek örvend, mikor utoljára láttam.

Ahogy tudtuk, úgy szedtük a lábunkat Xiaomonnal, főleg, amikor láttuk, hogy Aranyróka észrevett minket, és be fognak várni. Nagyon örültem, a végére majdnem futottunk is. Új ismerősök kerültek a képbe, a nevükön gondolkoztam, de Xiamon ezúttal is beelőzött: –Dorumon – mondta. A többi információt már a ’Viceból lestem, hátha lassan megjegyzek ezt-azt, és nem kell folyton a segítségére szorulnom.
Ekkor vettem észre az Alphamont, akihez Aranyróka odament. Őszintén: nem mertem ráemeleni a ’Viceot, hátha sértésnek veszi.
– Egy Alphamon előtt állunk – motyogta Xiaomon mellettem. Elnézve az Alphamont, én is meg voltam némileg illetődve. Nyilvánvalóan más szinten állt, mint mi. Igyekeztem megtörni a bénultságomat, és addig is üdvözöltem Randy-t, Xiaomon pedig az ő digimonjaikhoz ment oda köszönésképpen.
– Hogyan tovább? – tettem fel a kérdést, mint az értetlenség megtestesült példánya. Szokás szerint fogalmam sem volt, hogy mi merre hány méter, csak annyit tudtam, hogy még nincs vége semminek, és nekünk majd még erősen küzdenünk kell. Reméltem, hogy Xiaomonnal majd mi is kivehetjük azért a részünk belőle.

A Dorumon-ok falvát egy aggkorban lévő Alphamon védte. Látszott rajta, mennyi csatát élt már meg. Ha valaki, ő minden bizonnyal segíthet nekem, néhány információval. De tolakvónak se akartam tűnni, mégis sürgetett az idő. Nem szerettem volna továbbra is Sparrowmon lenni, hanem a két lábamat használva járni, futni. Egyszóval ember akartam lenni! Lassan közelítettem a felhozatal felé. Még vártam a megszólalással, nem is volt rá időm. Egy ismerős Dorumon közelített Randy-ék oldalán a falu felé. Majdnem odamentem volna hozzá megölelgetni, ám nem szólhattam arról, hogy Sparrowmon-ná változtam. Dorumon-om odajárult az agg Alphamon elé és Lovaggal együtt üdvözölte.
- Ó, bölcs Alphamon, te oly sokat éltél meg fajtán egy legnemesebbike! - szinte már imádattá ősét. - Kérlek segíts rajtam! A barátunkat elrabolta az átkozott Arkadimon, s nem tudjuk, merre keressük! Kérlek, adj jelet, ha tudod, merre keressük!
Meghatódtam Dorumon szavain, aki eddig a csendes, hidegvérű fickó benyomását keltette. Már-már tényleg az a kényszerítés élt a szívemben, hogy odamenjek hozzá, és elmondjam neki, én vagyok az. De azzal csak aggódásra vonnák fel a fejüket. Nem, csendben álltam, azaz lebegtem a srácoktól négy-öt méterre és vártam.

Alphamon meglepődött, hogy újabb vedégek érkeztek. Először Lovag, aztán Azure digimonjai, és a Dorumon esedezett neki. Csak sejtelmesen mosolygott.
- Azure Crawler? Miatta ne aggódjatok. Csak annyit árulok el, hogy jó van, de ő és még valaki megkért minket, hogy ennél többet ne meséljünk. Nem látom ennek okát, de emberi gondolkodás... hamarosan újra találkozhattok velük.
Alphamonhoz odajött Lightee, és a fülébe súgott valamit a fivérének.
- Micsoda? Elment? Jöttek érte a társai? hová? Ki volt az a rémség? Remélem, figyelnek rá, mert baj lesz. Kértem, hogy ne menjen el!
- De mégis, bátyám. azt mondta, hogy egy ártatlant meg kell mentenie. - sóhajtotta Lightee.
- Akkor mi ketten utánuk megyünk. Sajnálom, vendégeim, de nekem mennem kell. Ez a Grademon fog addig helyettesíteni engem. Kitűnő harcos, és tudja a dolgát.
Azzal ő és Lightee elmentek.

Közben én, a digimonjaim és a klónfajzat mentünk. Ha Angewomoná tudnék átalakulni, tartanám velük a tempót, de egyelőre Dem vállán ültem.
- Judy, biztos vagy benne, hogy ó ötlet? - kérdezte Dem. - Valami nem stimmel azzal az alakkal, akiről beszéltél, hogy szabadítsuk ki.
- Utána kell járnom. Ha valóban ártatlan, akkor kiszabadítjuk.
- Te tudod, Judy, de gyorsa tegyük meg, mert mindenképpen vissza kell vinnünk téged a testedhez, különben örökre így maradsz, ha a tested meghal. - mondta Bumper.
Pusztító továbbra is alattomosan vigyorgott.

(Adam, nem Aranyróka ment Alphamon-hoz, hanem LovagXD)

Az Alphamon meglepődött a vendégektők, viszont megjelent egy másik Dorumon, aki valami olyant mondott, hogy valaki elment, pedig nem kellett volna, és hogy utánuk kell menniük. Addig egy Grademon fogja helyettesíteni, és elment a Dorumonnal.
- Vajon ki volt itt?
- Nem tudom. - közben Adam-ék beértek minket, bár dunsztom sincs, miért jöttek utánunk. Adam köszöntött minket, majd kérdezte, hogyan tovább.
- Őszintén? Fogalmam sincs! Várj, mégis van! Meg kéne keresni Azure-t és szétverni Hárem Baracki vagy mi a neve bandáját! - mondtam neki.

Közben az az aljas Allomon, aki ebbe a világba menekült a robbanástól, arra készült, hogy visszamenjen az emberek világába, hogy megölje Judy és Azure testét, csak előtte Judy Gatomon-i adatait akarta megszerezni magának.

//Oh, bocs Randy, félrenéztem.//

Lassan kezdtem kényelmetlenül érezni magam, hogy mi Xiaomonnal nem járultunk az öreg Alphamon elé. Sunyin oldalra néztem, hogy lássam, mi a digimonomnak erről a véleménye, de ő láthatóan nem csinált problémát belőle: bár nem köszönt, de azért lassan odakocogott közéjük, hogy jobban halhassa a választ. Én maradtam a helyemen. Egy számomra idegen világban úgy láttam jónak, ha először inkább a háttérben maradok.

Nem igazán ismertem senkit, bár jó volt, hogy legalább látásra voltak régi ismerősök. Főleg, hogy őket láthatóan jobban felzaklatták a kapott hírek, mint engem. Hiába, én nem kötődtem annyira Azurához, mint amennyire a barátai és partnerei.
– Annyira nincs baj, igaz? Legalább úgy tűnik, hogy rendben van – próbáltam a magam számára tisztázni a helyzetet.
Majd rövid gondolkodás után hozzátettem:
– És ha elpusztítjuk a főgonoszt, minden visszatér a rendes kerékvágásba? – igyekeztem megérteni, hogy mi a célunk. – Például Azure és a lány is – itt Judyra céloztam – visszatérhet újra közénk?

Az Alphamon megnyugtatta Dorumon-t, mert semmi bajom sincs, "csupán" egy digimon testében ragadtam. El kellett mennie látszólag a testvérével, így egy Grademon helyettesítette őt. Dorumon hátán összeborzolódott a szőr: ő is érezte a közelgő veszélyt. Itt használta fel azt a lehetőséget, hogy tökéletes formába, azaz Grademon-ná változzon. Kardjait a keze ügyében tartotta. Én pedig Sparrowmon-ként követtem a rangidős Alphamon-t és testvérét, lehetőleg úgy, hogy ne vegyenek észre. Grademon is így tett: a levegőben követte egy ideig, végül mögötte landolt.
- Uram, remélem nem jelent gondot, ha veled és húgoddal tartok - mondta hűségesen. - Érzem a vészesen közeledő gonoszt.
Ezt a 'Vice-ban elhelyezkedő partnereim is megerősítették. Én inkább a háttérbe szorulva figyeltem az eseményeket és kéznél tartottam az ikerpisztolyokat.

Eközben az emberi világban Hayato-nak sikerült visszaszereznie a lélektől elhagyatott testemet és a DS Amaterasu bázisára hoznia. Ő maga ment érte Omnimon-ként, Gabumon-al egyesülve. A testemet a Judy melletti ágyon helyezték el. Állandó őrséget szerveztek a két test mellé, amelyek közt Gabumon is ott volt, MetalGarurumon-ként, aki hűséges farkasként ott feküdt az ágyak előtt és éberen őrködött. Hayato a hivatalos ügyeket intézte a sebesült ex-vezetőnél, Fujishima-samanál. A nyugdíjba vonulása miatt Hayato végleg átvette a vezetői szerepet. Elsősorban a bázisért felelő őrséget szervezték meg, különösen a Csörgőkígyó osztagén és az ottaniét.
- És nem tudod jelenleg hol van Azure és Judy asztrális kivetődése? - tette fel a kérdést Fujishima-sama.
- Vulcanusmon jelentése szerint Azure Sparrowmon-ként és Judy Gatomon-ként a Dorumon-ok falujában vannak társaikkal. - válaszolta. - Azure maga kért rá, hogy ne szóljon a partnereiknek egy szót se arról, mi történt vele. Furcsa egy lány.
- Furcsa, mert nem akarja, hogy a barátai betegre aggódjék magukat? - kérdezte jó kedélyűen az ex-vezető. - Hayato, te és a társad között erős a komoly-kötelék, de vajon túlélnétek egymás nélkül egy napot is?
- Nem tudom, miről beszélsz. - lepődött meg Okami Kingu. - De nem csak ők aggódnak érte. Meg kell értenie, hogy nem tehet meg mindent egyes-egyedül. A Data Savers mindig megadja a segítséget, ha kérik. Én büszke vagyok arra, hogy jól bánok a szavakkal. Te is, Azure is és a többiek is.

Alphamon és Lightee érezték a közelben Azure-t, azonban meglepődtek, hogy az Azure Grademonja felajánlotta, hogy jönne velük.
- Rád és a táraidra faluban van szükség, barátom. - magyarázta. - Nekem elég segítség lesz a húgom. Nem szeretném, ha velem jönnél bizonyos okokból.
Itt Azure-re gondolt, de ezt a Grademon nem érthette. Bár Ítéletet jobban érdekelte Judy, nem akarta, hogy a másik lány és digimonjai kis kalandjába még ők is belekeveredjenek.
- Ez a mi keretünk most. A tietek itt legyen, ebből maradjatok ki, mindannyitok és a két lány érdekében. Az embertársad olyan közel van már, ahogy még sose, és biztos, hogy a csata során ismét összeálltok. Bízom benne, hogy majd egyből felismeritek.
Azzal ő és a kis Dorumon testvére hirtelenjében eltűntek faképnél hagyva Grademont.
Már jóval elhagyták a vidéket, amikor Lightee kicsit kételkedve fordult öreg fivéréhez.
- Bátyám, miért nem jöhet velünk?
- Ha ők jönnek, Azure is jön. Láttam, hogy ott figyelt minket arra várva, hogy kövessen bennünket. Ezt nem hagyhatom, húgom. Judy elég bajt csinált azzal, hogy szó nélkül eltűnt a partnereivel. Jobb, ha az útjaink külön válnak.

Én, a digimonjaim és a klón mentünk árkon bokron, és egy vad digimon se állt utunkba. Ha mégis lett volna egy ilyen, kizárt, hogy esélye lett volna... bár nem is inkább az én kedves edzett társaim miatt, hanem Pusztító miatt, mert furcsa, ijesztő aurákat árasztott magából. Szokatlannak tartottam, mintha képes olyan képességekre is, amivel kevés digimon rendelkezik. Vajon milyen DNS-seket használhattak fel a klónozásánál? - vetődött fel bennem a kérdés, de sokkal jobban izgatott az, hogy vajon Megasmon valóban igazat mondott-e arról, hogy őt kihasználták, és átverték, vagy pedig egy konok hazugság, és csak azért vette el velem a kapcsolatot ezzel a szöveggel, hogy odamenjek és kiengedjem. Ez nem megy csak úgy. Majd ott egy helyben kiderül.
Néma csend volt a csapatban. Dem feszült és nyugtalan volt, Bumper pedig aggodalmas pillantásokat vetett rám és fő partneremre. Pusztító gondolatai csak szálltak és szálltak tervei körül. Hogy véghez vigye, és megkaparintson, előbb meg kell szabadulni bizonyos tényezőtől, vagy pedig meggyőzni "édesgető" szavakkal. Dem múltját kihasználhatná...

/Sötét Kontinens - Pokol Délibábja/

A falu vezetője és annak Húga elmentek Judy után. Én, és a Digimonjaim úgy döntöttünk, hogy nem megyünk utánunk, csak ha szükséges. Addig is közbenézzünk a faluba. Én ekkor egy Sparrowmon-t láttam, ami ismerős volt, de pár pillanat múlva nem foglalkoztam vele.

Közben Allomon X, aki átszökött a robbanás elől a Digi Világ-ba, szörnyű dologra készült: vissza akart valahogy menni az emberi világba, hogy megölje Judy és Azure testét, ezzel Ítéletnek odaadva őket hatalomért cserében!
- Hamarosan az a két nyomorék örökké Ítélet szolgálja lesz, és akkor megfizet Randy és a társai is! HAHAHAHAHAHA!

Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém: teljesen magára vonta a figyelmem egy csillanás a közelben. Nem figyeltem arra, hogy mi zajlik körülöttem, nem nézegettem tovább a digimonokat, meg sem próbáltam figyelni arra, amit a vezető digimonok mondanak, vagy hogy kicsoda éppen micsodát próbál nekünk elmondani, biztatni valamire, ki kivel beszélget és hogy ki mire gondol. Csak az a csillogás kötötte le a figyelmemet.
Észre se vettem, hogy mikor került a kezembe a digivice, vagy hogy Xiaomon hogyan termett mellettem. Hatalmas szemeivel felnézett rám.
- Mennünk kell? - kérdezte, én meg csak néztem rá értetlenül.
Már megint lemaradtam valamiről? Ebben a digivilágban gyakran megesik, hogy valamit nem értek. Úgy tűnik, hogy megint ez történhetett.
- Igen - hallottam a saját hangomat, és magam is meglepődtem rajta. Ez nagyon rémisztő volt. Fogalmam sincs, mi történhetett, de teljesen biztos voltam magamban, amikor hátrafordultam, és gyorsan odaszóltam még Randyéknek:
- Nekünk most el kell mennünk, de idővel, ahogy csak tudunk, jövünk vissza. - Búcsúzóul bólintottam. A 'vice-t mutattam feléjük is, hátha ez segít nekik megérteni azt, amit igazából én sem értek. A szerkezet felcsipogott, kivetítette a hely térképét, és vörös folttal jelölte, hogy nagyjából húsz méter választ el attól a csillanástól, ami felkeltette a figyelmemet.
Még egyszer utoljára hátrafordultam, intettem, majd megindultam arrafelé. Xiaomon a nyomomban. Egy, a a falu mellé kidobott TV-hez lyukadtunk ki. A képernyőjén hangyák futkároztak: nem volt benne adás. Ahogy közeledtünk, úgy csipogott a kezemben egyre hevesebben a vice. Felsóhajtottam, és összenéztünk Xiaomonnal.
- Szerintem nekünk mennünk kell - nézett rám határozottan a digimonom. - Talán túl kicsik vagyunk ehhez a nagy kalandhoz még.
Bólintottam, és elszállt utolsó bizonytalanságom is. Előreszegeztem a 'vice-ot, és a képernyőn egy kapu jelent meg, ami növekedni kezdett. Pillanatok kérdése volt, és könnyedén átfértünk rajta mindketten. A kezembe vettem digimonom, és átsétáltunk rajta. Rejtély, hogy hová mentünk.


//Időhiány miatt nem fogok tudni most egy ideig részt venni a kalandban. Köszönöm az eddigieket, jó szórakozást! Ha tudok, vissza fogok csatlakozni. Valahogy. Ja. Sziasztok! //

Grademon megdöbbenten figyelte az öreg Alphamon és "húgának" (megjegyzés: mivel a digimonok nemtelenek, így inkább idézőjelbe tenném) elmenetelét. Pillantása a Dorumon falura szegeződött, majd az égboltra nézett. Egy hullócsillag formájában egy veszélyes ellenség készült felbukkanni, aki nem volt más, mint Grimmon. A bajnok szintű digimon félelem nélkül rávetette magát a társamra. Úgy tűnt, csak vele van elszámolója, vagy éppen kedve szottyant pont az én kedves barátomat megtámadnia? Grademon még épp időben dobta el a 'Vice-omat, amit sikeresen elkaptam. Egy oldalazó repüléssel használtam a Wing Edge-t, amellyel hátba támadtam Grimmon-t. Az tajtékzó dühvel felém repült. A DigiVice-ból az utolsó pillanatban előugrott Agumon, aki GeoGreymon-ná változva megragadta riválisát és a földnek lökte. Grimmon egy karlendítéssel lerázta magáról a dinoszaurusz digimont és a Power Cutter-el. Váratlanul felbömbölt és ágyús karjával az ég felé mutatott. Egy villám lesújtott és a Chrno mag megjelent előtte, amely erőt adott a továbbfejlődésre. ChaosGrimmon-ként újból támadott: ezúttal ismét Grademon-t célozta be. A két harcos heves kardharcot vívtak egymással. A gonosz, kegyetlen digimon aljas trükköket vetett be és vállon szúrta társamat, aki erőtlenül rogyott össze. ChaosGrimmon a végső döfésre készült, amit végbe is vitt. Csakhogy a szúrás GeoGreymon-t érte, aki feláldozta magát Grademon-ért! A társam félholtan dőlt el a fűben. Szemeimben könnycseppek gyűltek, amikor ChaosGrimmon egy újabb döfésre készült.
- GEOGREYMON! - panaszos, kétségbe esett kiáltásom előhozta belőlem a GeoGreymon iránt érzett legerősebb DigiLelkemet, így bele se kellett tölteni azt a 'Vice-ba. Az erő egyenesen az eszméletlen társamat ölelte át és továbbfejlesztette, de nem RizeGreymon-ná! Annál erősebb formába vitte, amelyet még sosem láttam. Azt hittem, apám társához hasonlóan ő is VictoryGreymon-ná fog változni, de tévedtem. Amint átalakult, kimondta nevét: ShineGreymon. A kolosszus ellenfele felé magaslott, amely még így se rettent meg a mega digimontól. ChaosGrimmon továbbtámadott.

//a francba, hogy pont nem most tudom használni a Digixros-t, mert 2 pontom van csak, a két rooki-es xros-hoz meg 10 pont kellX_X//

Váratlanul egy Grimmon támadta meg Azure Grademon-ját, és durva harcba keveredtek. a Dorumon-ok menekültek, miközben a korhadék Grimmon továbbfejlődött, és Grademon helyett GeoGreymon-t ölte meg!
- Jesszus Mária! - rémültem meg, de szerencsére GeoGreymon Shinegreymon-ná változott hála az égnek!
- Segítenünk kell nekik! Aranyróka, de védd a Dorumonokat! - Aranyróka bólintott, és kísérte a menekülő Dorumonokat, Lovag megtámadta Grimmon-t egy Metál Ágyúval.
- Állj meg, meg fog ölni!
- Inkább én, mint a többiek! - Te jó ég, ha Lovag most Dorugoramon lenne, akkor lenne esélyünk!

Grademon észrevette, hogy Lovag segíteni próbál ShineGreymon-nak, úgyhogy a biztonság kedvéért mellé ugrott és a Grade Vágással felerősítette a Metál Ágyút. ChaosGrimmon bosszúsan hörgött, amikor hátba kapta a csapást, közbe mégis gúnyosan kuncogott.
- Azt hiszitek, ez elég, hogy eltöröljetek?! - kérdezte és Lovagék felé fordult. - Nem tudjátok mekkora az én hatalmam! Ott pusztultok el, ahol vagytok! Multi Gatling!
- Miért a kisebbeket? Itt vagyok! - mielőtt a Multi Gatling aktiválódott volna, ShineGreymon megragadta ChaosGrimmon puskáját és elrángatta, így a támadás az égbolt felé sikeredett. A szörnyeteg digimon kiszabadította karját ShineGreymon szorításából és elképesztő dolgot művelt: termete ellenére könnyedén felrepítette az óriás Greymon-t a magasba. Nem lehettem tétlen, de Happy már rá is jött a titokra:
- Azure? Hogy lettél te egyáltalán Sparrowmon?!
- Majd később elmagyarázom. - mondtam neki és Randy felé fordulva. Váratlanul egy hívás érkezett a 'Vice-omon. Okami Kingu volt az. - Azure, nincs sok időtök! Téged és Judy-t eredetileg arra szántak, hogy agy mosott katonává tegyenek, Megasmon számára. A testedet visszaszereztük, de ha újra ember akarsz lenni, ajánlom igyekezz! Nem tudjuk, mennyi idő múlva maradsz örökké digimon, ám ha nem kapkodod magadat, Sparrowmon-ként kell boldogulnod. Először bánjatok el Grimmon-al, utána segítenetek kell az igazi ellenség legyőzésében! Mi számítunk rátok és a Randy fiúra is. Yggdrasil legyen veletek! - azzal a kapcsolat meg is szakadt. Miközben csak hallgattam a feladatomat, ShineGreymon előrántotta a GeoGrey kardot és párbajba kezdett 'Grimmon-al. Az ellenség valahogy másként kezdett el küzdeni: visszafogottabban. Valami terve lehetett, mert harcolás közben hátrált. Aztán a terve meg is mutatkozott, mit tervez: a Gépek hívásával megannyi fegyveres masinát hívott a Dorumon-ok falvának környékére.
- Mit tervezel? - kérdezte vészjóslóan ShineGreymon, ám váratlanul meglepődve hörögni kezdett. - Azt... ne tedd!
- Miért ne tenném meg? - kuncogott gonoszul 'Grimmon. - Az itteni öreg Alphamon-nak köszönhetem azt, hogy elvesztettem igazi alakomat! Bizony, én voltam akkoriban Chronomon! Ő és a nyomorékkal élő királyi lovagoknak köszönhetően megölték belőlem azt az erőt, amellyel a Digivilágot is uralhatnám! De hála Black Crusader-nek... Sikerült egy ugyan nem annyira erős testet alkotnunk, amivel a régit visszaszerezhetjük. Ehhez adatra van szükségem. Sok-sok adatra!
- ShineGreymon! Nem hagyhatjuk, hogy ezt tegye! Szóljunk a Dorumon-oknak, hogy...! - Grademon nem is tudta végigmondani a magáét, mert ChaosGrimmon tüzelési parancsot adott gépeinek a Dorumon falu lezúzásáért. Az a megannyi digimon halálsikolya lassan elhalkult és adataik 'Grimmon-ba vándoroltak. Az eddig békés falu felrobbant és a földdel lett egyenlő. Hihetetlen harag fogott el, ami arra késztetett, hogy nekitámadjak a gonosznak. Így hát megsoroztam a Véletlenszerű lézerrel az éppen adatokat lakmározó ChaosGrimmon-t, majd a Szárny éllel megpróbáltam megvágni az oldalát. Mire felocsúdtam a támadásból, észrevettem, hogy a szárnyaimon lévő pengék kettétörtek! Ráadás gyanánt ChaosGrimmon már át is fejlődött ExoGrimmon-ná, ezért lehetett hatástalan mindkét rohamom. Grademon sérülten, döbbenten bámulta az elpusztult társainak otthonát. ShineGreymon arra szavazott, hogy a gyászt inkább előzze meg a bosszú: a GeoGrey kardot a mega digimon gyomrába kívánta döfni. 'Grimmon csak lebegett ott és várt. Amit vártam, meg is történt: 'Grimmon testén kettétört az aranypenge, a bátorság szimbóluma. ShineGreymon nem várt: elhajította a törött kardot és a tenyerében egy hatalmas tűzgolyót formázott és azt ki is lőtte, a Mennyei lobbanás formájában. 'Grimmon a Szél istennel próbálta visszaverni a tisztító erejű robbanást, ám telibe kapta. A lobbanás ideje alatt ExoGrimmon meggondolta magát és elmenekült. ShineGreymon hiába kereste, de a gonosz megtestesítője elmenekült. Grademon dühödten a földbe vágott. A 'Vice-omból előlépett Happy és Firamon is, akik rögtön rám vetették magukat boldogságukban. Öleltek, nyalakodtak, ami kitellett tőlük, annyira boldogok voltak a viszontlátás miatt. ShineGreymon leszállt mellén és törökülésbe helyezkedve nézett le ránk.
- Miért titkoltad el, hogy digimonná váltál? - kérdezte Firamon. - Ha rögtön tudtuk volna, merre vagy, hamarabb megoldanánk a bajt.
- Most már mindegy. - mondta ShineGreymon. - 'Grimmon megszökött, ám más feladat vár ránk.
- És pedig? - fordult a kis Veemon a mega digimon felé. - Mivel lehetne visszaváltoztatni barátunkat?
- Minden segítségre szükség lesz, ha bajtársaink le akarják verni azt a Megasmon-t vagy ki a jó Yggdrasil-t.
- Várjatok srácok. - szóltam. - Sajnálom, hogy bajt okoztam és nem mondtam el az igazat, de... - ekkor váratlanul emlékképek suhantak át a tudatomon: egy harc, ami életekért zajlott: ismerős digimonokat láttam, amelyek gonosz erők ellen küzdöttek. - Sötétségek Halálvölgyei. Oda kell mennünk...

Miközben Aranyróka kísérte ki a Doprumonokat, azon kaptuk magunkat, hogy Grimmon megölte azokat. Én, Aranyróka és Lovag is el voltunk borzadva, amit művelt. Ráadásul mivel ExoGrimmon lett, Azure, akiről kiderült, hogy Sparrowmon(Hogy a Mátyás Király sasorrában lehet ez?!O.O) és ShineGreymon fegyverei eltörtek. Végül egy lobbanásnak hála meglépett a gonosz. Lovag odament Grademon-hoz.
- Sajnálom barátom... - közben egy könnycsepp folyt végig az arcán. Miközben én és Aranyróka is gyászoltuk a Dorumonokat, Azure megemlítette, hogy a Halálvölgyeibe kell mennünk. Ekkor nem előjött az X-es Allomon már megint?!
- Nem mész sehová korcs ember, hanem felfallak! - Nem is volt Azure-nak ideje védekezni, mert Allomon egy Dinamit Fejjel egy fához vágta, miközben Dino Flash-el Azure Digimojait vakította meg, hogy ne segítsenek.

Vs Allomon zajlik le.

Miután Allomon elpucolt már megint, bambultam két Digimonomra.
- Gratuálok! - a két Digimon megköszönte, majd aranyróka visszaváltozott Renamon-ná. - Amúgy mik azok a Sötétség Halálvölgyei? - kérdeztem Azure-tól.

Grademon Lovaghoz hasonlóan egy könnycseppet ejtett fajtársai haláláért. Mire bármit is mondhattam volna arról a bizonyos helyről, egy X beállítottságú Allomon a fának vágott, partnereimet elvakította, nehogy segítsenek Randy-éknek. A fiú digimonjai a harc alatt felvették Champion szintű alakjukat, így elbántak a gonosz fenevaddal. Mire feleszmélhettünk, egy újabb hívást kaptam a 'Vice-on. A Data Savers vezetője, Okami Kingu keresett.
- Azure. Találtunk rá módot, hogyan térj vissza az eredeti állapotodba, ám ehhez a te beleegyezésedre is szükségem van. Impulzusokat küldünk beléd. Ne kérdezd hogyan: a lelked egy apró fonala még mindig összeköttetésben áll a testeddel, megmagyarázhatatlan oknál fogva. Ha beléd vezetjük az impulzusokat, az asztrális kivetítésed akarattal visszaszáll az eredeti testedbe. Ezek után se kell félned: visszaküldünk téged oda, ahonnan jöttél.
- És... Fájni fog? - kérdeztem. Hayato elmosolyodott.
- Hát... Én nem vagyok digimon, szóval nem tudhatom, mennyire lesz kellemetlen. Megpróbálom a leggyöngédebben megtenni a lépéseket. Ne félj, csak egy másodperc erejéig el fogsz aludni és némi zsibbadást érezhetsz az impulzusok miatt. Ennél többet én se tudok.
- Remek. Beleegyezem: visszaszeretném kapni a lábaimat.
Hayato egy utolsót hunyorított, végül az adás megszűnt. Egy perc se telt el és úgy éreztem, mintha valami rángatna. Utána egy erős ütést éreztem a fejemen és elnyelt a sötétség. Utoljára ShineGreymon aggódó tekintetét láthattam.

Eközben a DS főhadiszállásán nagy munkálatok folytak, hogy visszahozzanak az eredeti testembe. Valami furcsa szerkezetet találtak fel, amely kissé Frankestein-stílusúra sikeredett. A tudósok és valamennyi kapitány, Hayato, Magnus és Isabella voltak jelen. Én ugyan nem láthattam magamat abban az állapotomban, ám az eredeti testem szíve felől egy mélykék kötelék csatlakozott, ami a lelkemmel való kapcsolatot jelentette. Az asztrális kivetődésem makacsul ellenállt a visszatérésnek, végül az a halvány fonál lerántotta magához és eggyé vált a testemmel. Szívfájdalommal ébredtem: lüktetett, mintha az életemért futottam volna. Szóval ilyen érzés, ha valakinek helyén van a szíve? Hogy érez? Könnycsepp húzódott végig a jobb szemem sarkában, mikor magamhoz tértem az ágyon. Gyöngének és sebezhetőnek éreztem magamat: fel akartam állni, ám csupán baráti segítséggel tudtam.
- Most pedig elviszlek oda, ahol segítenetek kell. - mondta Hayato, majd a dolgok előtt beszélt Isabella-val és Magnus-szal. Az előbbit sérültnek láttam: nyilván Grimmon tehette ezt vele és ezért nem is volt kint a társa. Miközben zajlott a megbeszélés, MetalGarurumon odalépett hozzám és fejét a vállamhoz dörzsölte. Egy bólintással jelezte nekem és társának, hogy készen áll. Isabella pedig végre nyilvánosan mutatkozott Dianamon-al. Ritkán, sőt, szinte soha se láttuk együtt a duót, úgyhogy ez különleges alkalom lehetett. Judy testére kellett vigyáznia, ráadás gyanánt a két kapitánynak az Amaterasu bázisra is ügyelnie kell. Miután végeztek a megbeszéléssel, Hayato a fellobbanó töltéssel Omnimon lett partnerével. A királyi lovagok vezetőjének a bal vállára mászva készen álltam, hogy újra partnereimmel találkozzak. Omnimon kardjával kaput nyitott a Digivilágba.

Eközben társaim döbbenten álltak ott, merre lettem. ShineGreymon aggódva nézett az égboltra, majd vissza, a többiekre. Grademon magához vette a földre pottyant DigiVice-omat
- Érzem, hogy Azure jó kezekben van. - mondta Happy a szerkezetből. - Azt mondom, menjünk oda, ahova kell és minden bizonnyal találkozhatunk vele is.
- Rendben van. - biccentett ShineGreymon, azzal fel is szállt és kellő irányba ment. Grademon az újonnan átfejlődött fajtársára, Lovagra nézett és még indulás előtt megkérdezte:
- Tudod tartani az iramot, barátom?

//Sötét kontinens - Sötétségek Halálvölgyei//

Mikor Azure úgy eltűnt, mint szamár a ködben, csak pislogtam, hova lett. Szerencsére megnyugodtunk, mikor Happy mondta, hogy jó kezekben van szerinte. El is indultak Azure Digimonjai, Lovagtól meg megkérdezte fajtársa, hogy tudja-e tartani az iramot.
- Persze. Randy, mássz a hátamra. - Leresztette szárnyait, amiken a hátához másztam, miután az X-Loader-be hívtam Aranyrókát. Majd Lovag felrepült, és ment a többiek után, miközben én kapaszkodtam, nehogy lezuhanjak.
- Remélem nem fogok lezuhanni! - nyüszítettem egyet. Fogalmunk sem volt arról, hogy az az átkozott Allomon követett minket a földről, hogy bosszút álljon... már megint!


//Sötét kontinens - Sötétségek Halálvölgyei//