Végtelen utak

Egy kopár pusztaságban a Trailmon-oknak készült utakat rejt, melyek bárhova elvisznek eme világban.

A digivihar erre a furcsa helyre lökött ki bennünket. Még időben lekaptuk újra a foglyainkat, és lekötöztük őket egy erős kötéllel, amit itt talált Dem egy szempillantás alatt. Minden szerkentyűjüket elvettük, és csak azokat nem törtük össze, ami bizalmas információkat rejtett magába.
- Nos, akkor kezdhetjük is. - porolta meg a kezeit Dem.
- Gondolom, kíváncsiak vagytok, miért raboltunk el titeket a digitársaitok és a beképzelt főnökötök mellől, kölykök. - kezdtem a mondataimat Pierr és Saiba felé. - Azt hittétek, engem és Demolatront hülyére vehettek, de nagyot tévedtetek! Most nincsenek itt a bűntársaitok, se a digimonjaitok, se a drága jó ŐsziBarackotok, hogy segítsenek rajtatok. Most pedig szépen mindent csicseregjetek el Judy néninek rólatok, a DO szervezetről és a jelenlegi céljaitokról.
Sátánian elmosolyogtam, és Pierr arcára nyomtam a talpamat, és úgy kezdtem el "masszírozni". Dem pedig figyelt, hogy közbeavatkozzon, ha a jómadarak vagy valami/valaki más bekavar.
- Milyen csinos kisfiú! - ismertem be Pierrnek. - Gondolom, nem rövid idő alatt sikerült ezt a helyes pofit és ezt a trendi sérót összehozni. Ó milyen szörnyű lenne, ha tönkreteszik mindkettőt rajtatok!
Pierr digimonja, aki követett minket, eddig csak figyelt, és csak aztán akart támadásba lendülni, mikor kiszedek belőlük mindet, amit tudni akarok.

/Itt VS Pierre csata lezajlik/

Bár Pierre és Lopmon kicsúsztak a kezeink közül, de legalább elkapta őket egy digimon nagyúr egyik csatlósa és most jelenleg a megérdemelt helyükön raboskodnak, így egy jó ideig nem lesz velük dolgunk (főleg, hogy Pierre DigiVice-a tönkrement). Saiba viszont még mindig fogságunkban van, és dühös, amiért a társa cserbenhagyta. Kíváncsivá tett, hogy Harlám és a DO-sok fővezére mit fog majd csinálni Pierrékkel, ha nekik, vagy Saibának valaha sikerül megszökniük. Most úgy vesszük, hogy se Pierre, se Saiba nem fog egyhamar, mert tettem róla... na jó, Pierre nem miattam, hanem a saját hibájából került irtó nagy bajba.
Találtunk egy rejtett zúgott, ahová meghúzhattuk magunkat. Dem egy kicsit leült pihenni, addig én gondoskodok Saibáról.
- Így is mindketten bajban vagytok, úgyhogy már nem lehet rosszabb annál, hogy köpj szépen. - figyelmeztettem Saibát. - Ha úgy vesszük, te még mindig jobban jártál, mint a kollégád, és örülj, hogy nem mentett meg, mert akkor te is úgy jártál volna, mint ő.
- Az a rohadék szépfiú. - morogta Saiba. - Harlám a legsúlyosabb büntetést fogja rászabni, amiért kudarcot vallott, összetörte a DO DigiVice-át és cserbenhagyott engem! Te meg az ocsmány gépdigimonoddal együtt rosszabbak vagytok, te főleg, nagylány!
Azonban belátta, hogy jobb, ha úgy tesz, ahogy én mondom, mert látta, hogy mit műveltem Pierre-el és Dem is hogy győzte le a digimonját. Beszélni kezdett, mert nem volt más választása, és nem akart az ő partnere nélkül ebben a világban bukni.
- Harlám felfigyelt rátok, de rád főleg. Mindig is azon dolgozott, hogy tudatlan szelídítőket tesztelgessen a maga módján és a DO-sok oldalára állítsa. Pontosan ezért küldte rátok a Pteramonokat és bízott meg a Coredramonok befogásával. Arra ő se számított, hogy te túl okos vagy ahhoz, hogy ebbe belemenj, úgyhogy ezért küldött el engem és a bájgúnárt, hogy szemmel tartsunk.
- És miért rabolgattátok el a sárkánydigimonokat?
-Azért, mert át akartuk őket alakítani és programozni, hogy olyan erős és gonosz dögök legyenek, hogy velük próbáljuk meg elfogni a 10 ősi digimont. Ők kellenek nekünk ahhoz, hogy felborítsuk a két világ egyensúlyozó harmóniáját és uralkodjunk... ámbár a szememben minden digimon csak egy számkódos kis hasznavehetetlen dög, akik csak arra jók, hogy csicskáztassuk őket! Csak azt nem értem, hogy a tied miért ilyen béna, mikor erősebbé is teheted!
- Azért, mert az én véleményem szerint nem az evolúció számít, hanem hogy milyen leleményes vagy és hogy találod fel magad a csatában. - magyarázta Dem. - A te módszered viszont elég szánalmas. Hidd el, akármilyen illegális programot használsz ahhoz, hogy evolúciós formában a digimonod nagyobb legyen, képességben nem lesz erősebb, mert a program annyira tönkretette, hogy az evolúciós formáihoz járó képességeit képtelen használni. Csak azt, amit veszel és adsz neki, de még így se.
- Természetes. - mondtam. - Köszönjük az információkat, Saiba. Ha megbocsátasz, mi most lelépünk.
- Itt akartok hagyni??? - óbégatott Saiba. - Elmondtam nektek a lényeget, úgyhogy engedjetek el!
- Egy szóval se mondtam, hogy elengedlek. - vigyorogtam. - Bízz abban, hogy nem fog errefelé tévedni egy emberevő digimon. Viszlát.
Ahogy mentünk el, egyre halkabban hallottuk Saiba dühöngő, valamint félős ordításait. Hát ez a bunkó srác valóban nem is olyan kemény digimonja nélkül kiszolgáltatva.
- Judy, amit mondtál, hogy le akarod őket igázni, komolyan gondoltad? - kérdezte kis csendes séta után Dem.
- Igen, komolyan mondtam és meg is ígértem. Porig fogom rombolni a DO-t, az összes tagját meg egytől egyig legyőzöm és elteszem láb alól, legyen az akármilyen idős és akármilyen digimonja. - feleltem. - Rájöttem, hogy ez az egész szitu, több, mint aminek látszik. Harcolnunk kell és tennünk róla, hogy egyre kevesebb rossz legyen a világon. Bármit megteszek, hogy a DO egyszer és mindenkorra megsemmisüljön.
- Judy, remélem tisztában vagy a következményeivel, hogy akár te magad őrültté vagy gonosszá válhatsz, valamint rögeszméid is fognak keletkezni. - figyelmeztetett Dem. - De ha ezt az utat akarod választani, én veled tartok, mert a társad vagyok és csak én tudok neked segíteni.
- Köszönöm Dem, rád mindig számíthatok.

/Vs Greymon lezajlik/

A DigiVice-om jelez. Megnézem, hogy mi baja van, és ekkor egy tojás ikont láttam rajta. Nem tudtam, hogy mi ez, megmutattam Demnek.
- Hát ez remek! - nézte Dem. - Azt hiszem ez egy új digitárs! Ha jól megnézem, ez egy Veemon-tojás...
- Ez akkor azt jelenti, hogy valahonnan kaptam egy digitojást, és hamarosan hárman leszünk?
- Nem hamarosan... most.
A digitojás a Vice képernyőjén összetőrt, és akkor egy Demiveemon képe jelent meg a helyén, és körülnézett.
- De jó! Új világ! - lelkesedett az új jövevény és pattogott a képernyőben. - Játszani akarok!
- De cuki! - hatódtam meg. - Mit gondolsz, Dem?
- Gyerekek. - vonta meg a vállát a Demilimon, aki nem nagyon volt még hozzászokva a kicsikhez, főleg, miután a költözéskor egy csapat kölyök "nekitámadt".

Miután megütköztél a kinézetére igényes Pierre Lopmon-jával, egy hatalmas digimon martalékává váltak, ám hamar kaptak segítséget és így hazamentek. Saiba az elmondani valója után hisztis gyerek módjára kiabált egy darabig, míg egy jószívű digimontól kapott segítséget, de azt is lekorholta. Az újonnan született DemiVeemon-od mellett egy Armor tojás is megjelent, amin a bátorság jelképe díszelgett. Továbbhaladsz a társaddal, bár nem lehet tudni, merre is visz az utatok...

Gratulálok, sikeresen véghezvitted a küldetést! Jutalmad: 200 DP Dem-nek + a Bátorság Digi-Tojása!

DemiVeemon vidáman ugrálgatott DigiVice-ban, közben megint csipogott, és megjelent egy Bátorság DigiTojása is. Meg voltam döbbenve, hogy előbb DemiVeemon, most meg egy fejlesztő DigiTojás.
- Szerinted merre vezet az út? - kérdeztem Demet.
- Nem tudom, de remélem, hogy nem egy olyan helyre, ahol elkaphatnak minket a nagyúr cinkosai.
- Ahhoz nem kell elmennetek, hogy ne találjunk rátok. - dörmögte valaki a hátunk mögött.
Ahogy megfordultunk, hirtelen egy nagy száj és minden elsötétül.

//Sötét kontinens - Zűrzavar hágói//

Teljesen más helyre érkeztünk, mire először számítottam. De ha a hang azt mondta, célt és válaszokat adhat nekem, elhittem neki. Az olvasó ilyenkor azt gondolhatja: vajon miért vagyok ily naiv? Ki tudja, családi örökség vagy csak a véletlen műve? Szó sincs róla. Egyszerűen ilyen vagyok! Firamon tett még egy-két ívet a levegőben, végül leszálltunk a kopár pusztaságban, ahol csupán a sínek futottak végig a vidéken.
- Nem gondolod azt, hogy ez egy csapda? - fordult felém az oroszlán digimon.
- Nem tudom. - mondtam egyszerűen. Valójában fel se merült bennem, hogy csapda lenne ez az egész. Bolond voltam. A szél fújásával egy idegent rángatott magával, aki fekete ruhát viselt, fejét csuklya fedte. Egyes egyedül, digimon partner nélkül, noha sejtettem, hogy a 'Vice-ában van. Amint elég közel lépett hozzám, lehúzta csuklyáját. Legnagyobb meglepetésünkre egy 45 év körüli gonosz alak állt előttünk, aki mindig is ártani akart nekünk.
- Harlám?! - bömbölte Firamon. - Mi a fenét tudsz te Azure kérdéseiről?!
A DO vezérhelyettese szó nélkül előhívta Astamon-t, aki a Maverick-el a földbe gyömöszölte az egy szinttel alatta lévő Firamon-t.
- Többet, mint te, cicus, úgyhogy maradj csendben! - kuncogott a démonherceg.
- Azért vagyok itt, hogy mondjak valamit Ragnarok-ról. - mondta halkan Harlám és rágyújtott. - Amiről a drágalátos apád nem akart beszélni, az Ragnamon ébredése. Félt, hogy a DS-esek pánikba esnek. Milyen szánalmas.
- De... ki az a Ragnamon? - kíváncsiságom ezúttal nagyobb volt mint a DO iránti gyűlöletem.
- A vég kezdete, a sötétség vadásza. Mindegy, hogy hívod, de a ma ismert világ elveszíti önvalóját.
- Ezt miért mondod el? Nem úgy volt, hogy ősellensége vagy a DS-nek?
Harlám eddiginél harsányabban nevetett.
- Ki mondta, hogy nem vagyunk ellenségek? - kérdezte. - Így is, úgy is eltérő céljaink vannak. De ezekért az információkért meg kell dolgoznod! - itt a 'Vice-ával tett valamit, amivel egy szerkezetet "idézett elő". Egy jövőbeli kardra hasonlított. Csettintésére egy csapatnyi beazonosíthatatlan árnyék digimon jött elő, melyek elválasztottak Firamon-tól. - Használd a sötét Digilelket! Szükség van arra, hogy túléld a világ végét!
Firamon kétségbeesetten próbált a segítségemre lenni, de Astamon nem engedte. Amint kiengedtem Agumon-t, három sötét digimon rámászott és elkapták. Egyedül maradtam. Harlám szavai vízhangot vertek a fejembe. Sötét Digilelket használjak? Hogy a társaimat örökre elveszítsem?! A legnagyobb félelmem mindig is ez volt: sötétség vett körül és csak úgy törhettem ki, ha én is ugyanezt az erőt használom.
- Nem használhatom a sötét Digilelket! - kiáltottam kétségbeesetten és a sötét digimonok elleptek.
Amint ismét magamnál voltam, csak félig tudtam felnyitni szemeimet. Harlám ott állt felettem a furcsa karddal.
- Kezdem a türelmemet vesztenem. - morogta. - Te akartad. Akkor erővel veszem el a sötét oldaladat. - azzal a kardot egyenesen a szívembe döfte. Nem véreztem, hanem egy fehér gömb úszott ki a mellkasomból. Úgy éreztem, mintha kitépnék valamimet. Néhány pillanat múlva a kis gömb fekete lett és egy fiú alakját vette fel. Hasonlított rám, azzal a különbséggel, hogy neki fekete haja, ruházata és sárgás szemei karmazsinvörösen fénylettek. - Te vagy a tiszta fény ellentéte, Crimson Crawler. Jöjj és megtanítalak, hogyan használd a Digilélek igazi erejét!
- Igenis, mesterem. - mondta és azzal Astamon-al egyetemben elmentek. Az a csapatnyi árny digimon is eltűnt, így Firamon és Agumon odajöhettek hozzám, de túl késő volt. Minden elhomályosult előttem.

Eközben a Sötét kontinensen Happy megérezte, hogy mi történt, ám nem tehetett semmit se. Olyan dühös volt, hogy még soha. Coryn-ba és Grademon-ba fekete villámok csapódtak, melyek elég erővel bírtak, hogy visszaváltoztassák őket Rookie formájukba és a földnek estek. Happy dühösen felordított, mikor őt is eltalálta az egyik kisülés.
- Azure... bajban... VAN! - a villámlás elmúlt körülötte. Egy arany fénycsík terítette be az AeroVeedramon-t, amely AncientGreymon-ra emlékeztetett. DigiVice használata nélkül is elkezdte felölteni végső, Mega formáját, míg végül UlforceVeedramon-ná nem fejlődött. A következő villámokat pajzsával kivédte, s már repült is megmenteni Dorumon-t és a herceget.
- Mit fogsz tenni? - kérdezte Coryn. - Az életemnek már nincs értelme, pusztíts el, könyörgök!
- Az életnek van értelme, ha van olyan, akiért harcolni akarsz. - mondta Dorumon. - Mi is a legjobb barátunkért adnánk az életünket, s nem vetjük el, ahogy te szeretnéd.
Happy hullócsillag formájában irdatlan sebességre tett szert. Nem is kérdéses, ki a leggyorsabb a királyi lovagok között.
- Happy, honnan tudod, hogy a barátod bajban van? - tette fel újabb kérdését Coryn.
- A szívemben érzem, hogy nagy vész közeledik. - felelte a lovag digimon. - Az ő szívét pedig elválasztották a sötét oldalától. Tiszta fény lett, miközben egy új énje született meg. Így nem élhet sokáig, ha nem áll helyre Azure belső rendje.

Miután elszakították Azure-tól a sötét énjét, Harlám a végtelenségben sétált Crimson-al és Astamon-al az oldalán.
- Innentől fogva rengeteg dolgunk lesz. - mondta a vezérhelyettes Crimson-nak. - Bosszút kell állnunk az olyanokon, akik meghiúsították terveimet.
- És a másikkal mi lesz? Meg fog halni? - kérdezte a fiú.
- Vagy igen, vagy nem. - felelte Astamon. - De HA túl is éli, veszteni fog az emlékezetéből egy súlyos darabot. El is felejtheti, kik is a barátai, a partnerei. Kezdheti elölről az egészet. Szánalmas...
- Nem számít. - slukkolt egyet-kettőt Harlám. - Azure már nem az, aki volt. Eddig is csak a baj volt vele. A barátainak nagy szövetségese, mert képes Fellobbanó evolúcióval Apollomon-ná és Alphamon-ná fejlődni. Nagy veszteség a Data Savers-nek, de nagy nyereség a Dark Organization-nak! - itt már gonoszul kuncogott, majd Crimson-hoz fordult. - Te pedig... - azzal elővett egy sötétkék-sárga IC típusú DigiVice-t és odanyújtotta a "replikának". - Az előkészületek készen állnak Ragnamon végső kiszabadításához. Használd a sötét Digilelket és pusztítsd el ellenségeinket!
Crimson ugyanolyan pimasz mosollyal átvette a 'Vice-t. Sötét Digilelket idézett a kezébe, amelyet beletöltött a szerkezetbe. Egy Apollomon alakját vette fel, ám az sötétkék színekben pompázott.
- Suttogó Apollomon! - mondta teljes nevét az újonnan született digimon.
- Úgy van. - mosolygott Harlám, majd egy kaput idézett elő a semmiben. - Számítok rátok, Crimson, Suttogó! - azzal Astamon-al egyetemben átmentek a kapun, hogy bosszúszomjas terveiket megvalósítsák.

Mikor magamhoz tértem, furcsa lényeket pillantottam meg. Egy oroszlán, egy sárkánylovag, három emlősszerű hüllővel. Amint felültem, a szívemben ürességet éreztem.
- Ez Harlám műve. - mondta az egyik hüllő. - Elvette a sötét részét, így egy új lény született meg.
- Igen. - bólintott az oroszlán. - Crimson Crawler-t, aki Azure hasonmása. - mikor meglátta, hogy ébredezek, vele együtt minden ott lévő lény rám figyelt.
- Jól vagy, Azure? - kérdezte a sárkánylovag.
- Igen, de ti kik vagytok? - lepődtem meg, hogy honnan is tudja a nevemet. A furcsa nagy szörnyetegek döbbenten pillantottak rám. - Miért tudod a nevemet, te izé?
- Azure, te nem emlékszel, kik vagyunk? - tette fel a kérdést az oroszlán. - Én vagyok az, Firamon! Ő meg Happy, Dorumon, Agumon és Coryn, azaz Ryudamon!
- Nem... Nem! - kiáltottam, miközben azt se tudtam, mi a rossz seb folyik itt. - Ti... szörnyetegek vagytok! Nem szabadna léteznetek! - azzal kétségbe esetten elfutottam. Nem szaladtam sokáig, mert valami átsuhant a fejemen. Egy gondolat, egy emlék. De mi közöm hozzá? Magamat láttam egy furcsa kis szerzettel, ami a Firamon-nak nevezett lényre hasonlított. A kis napocskából kis oroszlán lett, abból Firamon, végül két lábon álló oroszlán és egy napisten. Megfordulván magam előtt láttam Firamon-t. Orrával megérintett, majd a zsebem felé intett. Egy furcsa szerkezetet találtam benne, amely az emléksorban is többször megjelent. Ezzel segítettem alakot váltani, habár nem emlékeztem, hogyan. S miért éreztem a mellkasomat ilyen üresnek? Mintha valami hiányozna belőlem, de mi? Happy, Dorumon, Agumon és Coryn is odaléptek hozzám. Újabb emlékkép suhant végig az elmémben. Happy, aki korábban VictoryGreymon-ként föláldozta magát értünk, Agumon, aki úgy tekintett rám, mint a saját anyjára és Coryn. Habár őt nem nagyon ismertem, hisz' a képsorok szerint nekem és ismeretlen gyerekeknek és más szörnyetegeknek rontott. De kik voltak azok? Egész máshogy álltam a dolgokhoz. Volt közünk egymáshoz, ergo nem kellett félnem... annyira. Mire kérdezhettem valamit, egy óriás gépsárkány támadt meg bennünket. A szerkezet bemérte, mi is: Machinedramon, mega szintű digimon.
- Digimon? Mi az a digimon, Firamon? - pislogtam Firamon-ra.
- Nézz csak ránk! Digitális szörnyek vagyunk, akik adatokból állnak össze. - felelte lelkesen Firamon.
- Ugyanúgy érzünk, mint minden más élőlény. - folytatta Dorumon.
- Ugyanúgy nevetünk és sírunk. - mondta Coryn herceg.
- És mi a te digimonjaid, a barátaid vagyunk. - fejezte be Happy. A Machinedramon lecsapott volna engem, mint a villanyórát, ha az UlforceVeedramon nem ragadja meg a karjánál fogva, másik szabad kezében megidézett egy kardot, amivel kioltotta a fémsárkány életét. Hirtelen emlékek törtek fel, noha tudtam, még sok minden hiányzik belőlem.
- Sok mindent kell még bepótolnunk. - mondta Happy. - De most itt az idő. Érzem, hogy Kanyonföldére kell mennünk. - A többi társam valahogy kis sugárrá változtak és belekerültek a szerkezetbe, Coryn kivételével.
- Nekem még megmaradt annyi sárkánybüszkeségem, hogy ne kerüljek DigiVice-ba! - szegte fel a fejét.
- Ahogy gondolod. - mondtam, habár nem volt mit a témához fűznöm. Happy vállára felmászva már a levegőben jártunk és nyílegyenesen a célunk felé tartottunk.

//Zónák - Kanyonfölde (Szurdokkirályság)//