Kertvárosi utcák

Kertvárosi utcák, amiket csend és nyugalom környékez. Nem sűrűn lakott hely, tehát itt is ritkán fordulnak elő belvárosiak.

A kisgyerekek vígan játszanak kacarászva az egyik ház nagy kertjében. Aztán mindegyik egy emberként felfigyelt egy bútorszállító kamionra, ami lassan megállt a még üres eladott ház előtt. A kamion egy autót követett, amit az új szomszédok egyike vezetett. A ház előtti parkolás után Sophia és én kiszállunk a kocsiból, majd végignézünk az új otthonuk külsején.
- Na mit szólsz, tetszik? - kérdezte Sophia.
- Milyen aranyos ház! - jegyeztem meg.
- Na, akkor kezdjünk is segíteni a költöztető uraknak kipakolni! Szólj neki, hogy ha edzeni akar, akkor hasznosítsa magát.
- De Sophia, alszik! Ha felébresztem, tudod, mi lesz! Emlékezz vissza, milyen volt, amikor felébresztetted a múltkor.
- Nem kell, már felébredtem. - ásított egyet Demolatron és kiszállt a kocsiból.
A gyerekek kíváncsian nézték végig érkezésünket és pakolgatásunkat, de amikor meglátták Demolatront, mintha bomba robbant volna. Mindegyik meghatott üvöltéssel rohantak neki, és csak úgy nekiláttak a "nyúzásnak".
- Segítséééééég!! - üvöltött Demolatron ölelő gyerekkezek közül.
- Robotbébi!!!!
- Hogy hívják???
- Játszhatok vele???
- Kisfiú vagy kislány???
- Hadd simogassam meg!!!
- Szálljatok le rólam, nem vagyok plüssbaba! - dörmögte fenyegetően a Digimon, de a gyerekek rá se hederítettek. Judy észrevette, hogy a partnere mindjárt felrobban.
- Hagyjátok, gyerekek! Ne abajgassátok! - Itt Judy gyorsan felkapta Demet.
- Miért ne??????????????????????????????????????????????????
Ekkor Demolatron szikrázni kezdett, de végül a gyerekek helyett Judy kapta meg a magáét.
- Köh, köh, ezért! Sicc innen, a robotbébi most nem akar játszani veletek!
- Óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóhhhhhhh!!!!!
A gyerekek leléptek.
- Balhézni fogok, ha még egyszer robotbébinek hívsz! Idősebb vagyok nálad! - zsörtölődött a sértett.
- Jó-jó, bocs, de valahogy biztonságba kell téged helyezni a kölykök elől, mielőtt kárt teszel bárkiben.

Judy-ék házával szembe is volt egy ház, ahol azonban laktak. egy Mr. Lake nevű férfinak az egyik barátja. Oda fog költözni egy fiú meg egy lány is, és később mint kiderült, az egyik bácsikájuk is, hogy a barát ki ne használja az alkalmat. Bár a barát sose tenne ilyent, de a gyerekek bácsikája nem bízik az idegenekbe. Ahogy megállt a kis teherautó, már ki is szállt a fiú egy nagy csomaggal, amiben a ruhái meg a ketyeréi voltak. Ő jelenleg a DigiVice-jába tartotta a Digimon-ját, Gaomont, hogy ne nyúzzák az itteni gyerekek. A lány is kijött a csomagjával, miközben az ő Digimonja, egy Paomon a válltáskájában volt. Tudni illik a Paomon-ról, hogy mikor megjelent a Lilly nevű lánynak, egyből az ölébe ugrott, és vidáman nevezte Lilly-t gazdinak, amitől igen édes látvány volt^^. Mikor végre kibújt a táskából megérezte Demolatron szagát és az ajtónál ugrált.
- Paooo! Pao ki akar menni másik Digimonhoz! - nyüszített kiskutyaként.
- Mindjárt Paopao!^^ - mondta mosolyogva neki Lilly. Azért Paopao volt Paomon beceneve, mert gyakran mondta, hogy Pao vagy Paopao. Mikor kiengedte, gyorsan felvette, hogy a gyerekek ne kezdjék nyúzni Paomont. Miko látta Judy-ékat, úgy döntött, köszön nekik, így odament hozzájuk:
- Jónapot és szia^^ A nevem Lilly Lake.^^

Folytattuk tovább a pakolászást, amikor odajött hozzánk egy szomszéd lány karjában egy kis szőrös kiskutyafélével, amiről kiderült, hogy nem közönséges kutya, hanem digimon.
- Szervusz! - köszönt Sophia kedvesen Lillynek. - Én pedig Dr. Sophia Sarnatrina vagyok, ő pedig a nevelt lányom, Judy.
- Örvendek. - üdvözöltem kedvesen a szomszédot. - Na és ki ez a kis szőrös cimbora?
Megcirógattam Paopaot.

Paopao boldogan csóválta a gömböc farkincáját, mikor Judy megsimogatta^^
- Paomon vagyok!^^ Barátnak Paopao!^^ - mondta vidáman, majd meglátta Dem-et: - Szia Másik Digimon!^^ - és már ki is ugrott a kezemből, és körbe ugrálta Dem-et.
- Milyen Digimon vagy? Mivé fejlődsz? Leszel a barátom?^^ - kérdezgette. Én csak kuncogtam rajta.
- Elnézést kérek érte, mindig ilyen, ha új Digimont lát.^^ Egyébként aranyos a Digimonod^^ - Jegyeztem meg Demről.

Közben a távolban valaki nagyon figyelt minket.

- Örvendek Paopao, aranyos vagy. - mondtam Paopaonak, aki aztán meglátta a cipekedő Demet, és kiugrott szelídítője karjából, hogy körbeugrálja a partneremet, aki ijedten kiejtette a kezéből a dobozt, amiben hangos csörömpölés hallatszott lecsapódás után.
- Abban volt a sógornőm a karácsonyi pohárkészlete. - csóválta a fejét szomorúan Sophia.
- Ő itt Demolatron, Demilimon formájában. - mutattam be kissé megszeppenve Demet.
- Az ütő megállt bennem, szőrcsomó! - morogta Dem. - Így is rossz napom van... egyébként nem vagyok aranyos! - Itt Lillynek mondta. - Még pelenkás se voltál, amikor én már benne voltam a Digivilág egy nagyon régi összeütközéseiben, később pedig jelentősek voltak az én kutatómunkáim!
- Bal lábbal kelt. - sóhajtottam.

Paopao megijedt a csörömpöléstől, és mikor megtudta, hogy abban volt Sophia sógornőjenek a karácsonyi pohárkészlete, és Dem le is szidta, nagyon szomorú szemeket vágott:
- Bocsánat, nem akartam. - nyüszített.
- Elnézést, ha óhajtja, kifizetem a pohár készletet. - Mondtam Sophia-nak, majd Dem-hez fordultam:
- Tőled is elnézést kérek. - Ekkor Pteramonok jelentek meg és megtámadtak minket! Azonnal bombázni kezdtek, miközben megpróbálták felkapni Demet és Paopao-t.
- Mi a fene folyik itt?! Mit akarnak?! - kérdeztem ijedten. Paopao azonnal harcra készen állt:
- Hagyjátok békén Lilly-t! Sav buborék! - és lövődözni kezdte a savas buborékokat az ellenséges Digimonokra.

Különleges NJK Judy-nak és Lilly-nek //bocsánat a késésért//: Harlám Baranski

Rengeteg teendő akadt a napokban a szervezetünk számára: újabbnál újabb szelídítők bukkantak fel digimonokkal az oldalukon. Megfelelő alkalom arra, hogy tagokat toborozzunk. De mire is jók ezek a csökött, fiatal kémek? A nagyobbakat ugráltassák? Felháborodtam ennek hallatán, ám végül öreg barátom, a Fővezér maga küldött két tehetséges újonc szelídítőért.
~ Remek: ahelyett, hogy Azure Crawler és a Szürke Farkasok után kutassak, egy csapatnyi pisisre küldenek? ~ Gondoltam magamban, végül hajnalban elindultam Astamon-al, Psychemon-ként a szelídítők, valamint digimonjaik után. Ehhez a célhoz szükségem volt egy rajnyi Pteramon-ra és persze egy-két tervre.
- A felderítők szerint az egyik szelídítőnél, Judy Sarnatrina-nál egy elég ritka és különleges digimon van. - Jelentette Psychemon. - Demilimon, de Dem vagy Demolatron névre hallgat. Látszólag nem tűnik legyőzhetetlennek, úgyhogy még ebben az alakban is vagy Sangloupmon-ként is legyőzném őt és azt a Paomon-t.
- Bolond. - Szidtam le. - Elfelejtetted talán, hogy gyalogokra van szüksége a szervezetnek? Psychemon, a Dark Organization feladata a káosz teremtése a két világban, valamint a legendás digimonok elejtése. AncientGreymon vagy a többi harcos kengyelbe vernének, amennyien vagyunk!
- Igaz is, de kérlek ne becsülj le engem, partner. Ne felejtsd el, hogy nekünk össze kell tartanunk!
- Ezt sose felejtem, kedves barátom, sose fogom. - Mondtam, miközben az autóban ültünk.
Csupán 4 Pteramon-t küldtem ki egyenlőre, hiszen nem is tudják, hogy mi is úton vagyunk a két duóért. Mire odaértünk, felfordulás várt bennünket, de hát mit is várhattunk? A Pteramon-ok alapos munkát végeznek, bármiről is legyen szó. Psychemon az öklébe csapott, s evolúció, erősítés nélkül támadásba lendült egy egyszerű szarvdöféssel. Közben a kis Paomon a sav buborékjával leszedett egy-két Pteramon-t.
~ Ígéretes tagjai lesznek a szervezetünknek! ~ Kuncogtam.

- Ugyan, nem kell. - legyintett Sophia. - még nem a világvége.
A békés és feszült ismerkedésnek egy csapat Pteramon zavarta meg bombázásaikkal. Bár leginkább Demet és Paopaot célozták meg, Demmel nehezebb volt a dolguk, ugyanis neki elég kemény ahhoz a páncélzata, hogy komolyabb sérüléssel fektessék ki.
- Mi a csodák ezek?- kérdeztem Demtől, miközben a kamion fedezékébe vonultam.
- Ezek Pteramonok. - magyarázta Dem. - Szemtelen hüllőtársaság, otthonvolt már velük dolgom, mikor még a kutatói munkámat végeztem... gyertek, madárfajzatok! Acélököl!
Dem felugrott, miközben az ökle szokásosnál sokkal nagyobb lett és keményebb. A levegőben csapott le vele jó pár Pteramonra, aztán zuhanás közben lézerágyúval lőtte a többit, amíg két lábra nem érkezett egy dobbanással.
- Kemény mechanikus fickó. - jegyezte meg a Ptermonok falkavezére. - Te Demilimon, ígéretes tagja lehetnél a mi csapatunknak. Hagyd a partneredet, és segíts inkább nekünk, hiszen szükségünk van ekkora zsenire, mint te!
- Nem hiszem, hogy elfogadom!
- Akkor majd meggondolod, miután végzünk az emberpartnereddel! - A még talpon lévő Pteramonok felém tartottak. Ugyan elkerültem a támadásaikat, de nem tudtam felenni velük a küzdelmet, hiszen ezek a támadó digimonok repültek.
- Demolatron! - kiaáltam Dem felé,akinek nem kellett kétszer szólni, egyből jött, hogy megvédjen. Ismét elrugaszkodott.
- Aki bántani meri Judyt, előbb velem kezdjen ki! Acélököl!
Engem támadó Pteramonok fejére csapott a földig, amíg amazok palacsintaként végezték. A küzdelem alatt egy újabb páros tűnt fel a láthatáron, és az idegen férfi pertnere, Psychemon egyből a Pteramonoknak rontott szarvastul.
- Váratlanul jó a segítég, de még egyedül is elbántam volna velük! - sziszegte Dem, végül a falkavezérbe több lézersugarat adott.
A Pteramonok végül megadták magukat és elrepültek, páran még sötéten Dem felé fordultak vissza.
- Nyamvadt alakváltó! - sziszegték.
- Jól vagy, Judy? - kérdezte Dem.
- Köszönöm, jól vagyok, ne aggódj miattam. - legyintettem, aztán a férfi felé fordultam. - Köszönöm a segítséget! Kicsoda amúgy maga?
Dem kissé bizalmatlanul méregette a párost.
~ Miért van olyan érzésem, hogy a jelenlétükkel kezdődik el valami baj? - gondolkozott.

A Pteramonok majdnem megölték Judy-t, de Dem megmentette őket. Aztán váratlanul egy férfi jelent meg az Psychemon-jával, aki a Pteramonokra támadt. A repülő Digimonok elmenekültek ugyan, de Paopao valamiért Psychemon-ra morgott. Tudtam, hogy valami nem stimmel a Digimonnal és a gazdájával.
- Köszönjük. - mondta neki hallkan.
- Nem tetszik nekem Lilly! - suttogta Paopao. - visszasúgtam neki, hogy nekem se. De várjuk ki a végét, mert lehet, hogy nem is gonosz, csak a kor miatt néz ki annak.

A terv sikeresnek tűnt, mivel Psychemon megjelenésére a Pteramon-ok elbízták magukat. Bizony, nagyot néztek, amikor lerohanta őket a Csíkozott Szarv Támadással (Striped Horn Attack)!
- Psychemon-nagyúr... miért?! - Ripakodott a vezérnek tűnő Pteramon, ám végül felsikoltott, és tojássá változva "elpusztult".
Kettőt tapsoltam, s Psychemon odafordult és mancsait keresztbe fonva türelmesen várt. Elővettem egy szál szivart és mélyeket pöfékeltem belőle.
- Öreg, szokjál már le erről a vacakról, büdös leszek. - Morogta a farkas-szerű digimon.
- A jó gyereknek csönd a neve. Különben is, jobban néznék ki, ha szotyoláznék? - Csúfondárosan néztem Psychemon-ra: nem elég az, hogy lejáratott, de még komolytalan is!
A duókon látszott: egyáltalán nem vagyunk szimpatikusak számukra és ezt Paomon morgással is nyomatékosította. A partnerem és én ugyanarra gondoltunk. Psychemon valamelyest kedvesebben, békésebben pillantott rájuk és egyet még hunyorított is.
~ Micsoda tökkelütött, de legalább próbálkozik ~ Gondoltam magamban és szívtam egyet-kettőt a szivarból.
- Ahogy elnézem jól rátok támadtak a Pteramon-ok. - Mondtam "barátságosan". - Remélem nem tett bennetek kárt.
- Baranski, rátérnél a lényegre? - Kíváncsiskodott Psychemon.
- Igen, épp most akartam. Harlám Baranski vagyok, hozzátok hasonlóan egy szelídítő. Segítségért jöttem hozzátok: nem régiben két igen vad digimon, név szerint a Coredramon testvérek jelentek meg a városban. Könnyű őket észrevenni: az egyik tengerkék, míg a másik láp zöld színű és jelenleg Nyugat Shibuya-ban tartózkodnak. Még senkinek se ártottak, csupán szemétből ettek, viszont ha elfogynak, minden bizonnyal... nos, mást fognak enni. Amint erre tartottam, a Shibuki erdőbe repültek, talán vadra leselkedve. Ha elfogjátok őket, nem lesz gond. Mit feleltek? - Kérdeztem őket abban reménykedve, hogy a bizalmukba fogadnak.

- Ami azt illeti, jól ránk támadtak. - vontam meg a vállam, aztán a férfi szivarozni kezdett, aminek nem örült a digimonja. Dem se örült a füstölgetésnek.
- Hagyjátok szivar miatt, ha korábban akar eltávozni az élők sorából a dohányzás miatt, akkor szívja.
Elhessegettem a füstöt, amíg a férfi bemutatkozott és elmondta, hogy mi a szitu két Coredramonnal. Kissé furcsa, hogy a semmiből előbukkan a páros és csak úgy segítséget kérnek tőlem, mikor még alig ismerjük egymást.
- Nos, te mit gondolsz, Dem? - néztem rá a partneremre.
- Ahová mész, én veled tartok Judy. - bólintott Dem.
- Akkor mehetünk is mind!
- Judy... Paopao és Lilly nem rossz párosok, de én azt gondolom, hogy ebből maradjanak ki szépen. - Itt Dem halkra fogta. - Nem akarom őket megbántani, de hozzánk képesek gyengék és bajuk eshet. Mi ketten bőven elegek és erősek leszünk.
- Te tudod.
Végül abbahagytuk a bizalmas beszélgetést, és odamentem Harlám Baraskihoz.
- Majd mi ketten megoldjuk az ügyet, nem szeretnénk együtt dolgozni Lillyvel és Paopaoval.
Bár ez letaglózónak tűnt Lillyvel szemben, de így volt a helyes, másfelől még nem nagyon bízhatok meg ebben egyikükben sem, főleg Baraskiban, hacsak tényleg bebizonyítja, hogy nem akar ártani nekünk.
- Már most elkapjuk őket Demmel, ha ki tud minket vinni.

A Féri, név Szerint Harlám Baranski szivar gyújtott, aminek sem a Digimonja, sem Dem nem örült. Paopao meg inkább nem szólt, de ő sem szereti a füstölgést. A férfi segítséget kért, hogy kapjunk el két vad Digimont, a Coredramon testvéreket. Elmondta, hogy az egyikük kék, a másik meg zöld. Szívesen mentem volna, de gyanút fogtam, plusz még ki kell pakolnom.
- Szívesen segítenék, de sajnos nem érek rá. Most mennem kell, viszontlátásra, sziasztok.- mondtam neki szomorúan, majd elbúcsúzva tőlük hazamentem Paopao-val kipakolni a cuccainkat. Amint Judy és Harlám elment, miközben kipakoltuk, amit kell, megkértem apám barátját, Asao-t, hogy nézzen utána Harlámnak. 15 perc múlva kitört rajta a pánik.
Asao: Jesszusom, jesszusom, jesszusom!
- Mi az?O.O - kérdeztem tőle. Mikor odaértem, elképedtem, amit láttam: Harlámot körözi a rendőrség!
- Jaj ne! Szegény Judy! Szegény Demilimon!- rémült meg Paopao is.

~ Látszólag bekapták a horgot, ez jó! ~ Gondoltam és Judy-t, illetve a partnerjét elvezettem az autómhoz.
Psychemon úri ember, azaz digimon módjára kinyitotta nekik az ajtót és várt a beszállással néhány pillanatot, utána követett engem. Amint befészkeltük magunkat, elővettem néhány fotót, amit a szervezet kémei készítettek a Coredramon fivérekről.
- Éhesek, veszélyesek - Mondtam ki nyíltan. - Sajnos egyedül nem vagyunk képesek megfékezni ezeket a vadállatokat.
- Nos, igen - Köszörülte meg a torkát a partnerem. - De ti elég erősek lehettek ellenük. Noha én már túlléptem a Bajnok szintet, mégse bírtam velük. Túlságosan dühösek, mert nem akad falni való adat.
~ Egész jól játssza a szerepét, meglátjuk, ezt is beveszik-e, vagy sem! ~

Küldetés - Judy: Baranski úr kérésére 2 Coredramon-al kell leszámolnod, melyek vakcina (kék) és vírus (zöld) beállítottságúak. Amint beszálltok a csinos luxusautóba, elhajtotok a Shibuki erdő melletti sziklás dombhoz. Te döntöd el, hogy magad mész a partnereddel, vagy elfogadod Baranski segítségét.

Beszálltunk az autóba és elindultunk az erdő felé, Haslám megmutatta a képeket a szóban forgó digimon-fivérekről, és elkezdte mondani, hogy mi van velük. Psychemon is belekezdett, azonban ő túl színpadias volt, legalábbis, amikor mondta, hogy ő e bír el velük, mikor ő már túllépte a Bajnoki szintet. Dem csak felvonta a szemöldökét, má rha van neki.
- Hát... akkor majd gondoskodunk a két testvérről. - vontam meg a vállamat. - És a nagysága is elégedett lesz vele.
- Pssszt, tudom, hogy már 21-22 éves felnőtt fiatal vagy már, azért vigyázz, nehog flörtbe menjen át. - súgta Dem, és én válaszul megütöttem a hasát.
- Hé!
- Ilyet még viccből se mondj!
- Szerinted szokásom viccelni?
- Demolatron, még egy szó a flörtölgetésről, és megnézheted magad!
A kocsi meg se áll az erdőig.

/Nyugat Shibuya - Shibuki erdő/

Ijedten láttam, hogy Judy beszáll a gazfickó kocsijába. Én és Paopao gyorsan kiszaladtunk, hogy figyelmeztessük:
- Judy ne, ő egy bűnöző! - de már késő volt. A kocsi elhajtott.
- Most mit csinálunk?? - kérdezte pityeregve Paopao.
- Szerzünk segítséget, és ellátjuk Harlám baját! - Mondtam Pao-nak. Ő szipogva, de magabiztosan bólintott egyet, majd szóltam otthon, hogy elmentem sétálni. Bácsikám szokása szerint mondta, hogy vigyázzak magamra. Mondtam neki, hogy meglesz, majd felkaptam Paopao-t és elindultam segítséget szerezni. És bár hívtam a rendőrséget, az nem hitt nekem, így azokra már nem számíthatok.

/Közép Shibuya - Hachikō Tér/

Végre valahára hazaértünk. Sofia kocsija a garázsban állt, vagyis már otthon volt. Örültünk is, mert ilyenkor, mikor hazajön kaját csinál, és aztán jól be is kajálhatunk.
Ahogy mentem az bejárati ajtóhoz, láttuk, hogy az ajtó tárva nyitva. És a nappali ablaka ki van törve.
- Miért van kitörve az ablak? - lepődtem meg.
- Lehet, hogy valamelyik kölyök itt az utcából véletlenül kitörte egy baseball labdával. - elmélkedett Dem.
- Na és az ajtó? Mi mindig kulcsra zárjuk, még ha nyugis környéken is vagyunk, tudod! Valami gáz van itt!
Bementünk a házba, és mindketten lefagytunk a látványtól.
Az egész házban minden szét volt rámolva, a bútorok, meg a mechanikai felszerelések össze voltak törve, a papírok és a széttépett könyvek szerteszét a padlón. A falon néhány égési nyomot és lyukat találtunk, mik azt jelentették, hogy lövöldözés is volt, és nem is akárminek a lövései ezek.
- Sofia! - kiáltottam a nevelőanyám nevét. - Sofia! Hol vagy? Válaszolj, kérlek!
- Nézd! - mutatott valamire Dem. - Ez digimon-nyelven van!
Egy munkaszerződés hátlapjára valóban rá volt írva valami. Dem felolvasta emberi nyelvre fordítva. Ezt tartalmazta:


- A mocskos replikált féreg!! - háborgott Dem.
- Neeeee! - sikoltoztam kétségbeesve. - Nem lehet igaz! Az én lelkemért még erre is képes ez a klónozott szörnyeteg!
- Az is lehet, hogy Megatronusmon van a háttérben!
- Igen! Nincs időnk tétovázni, azonnal oda kell mennünk, és megmentenünk Sofiát! Induljunk!
Mikor elindultunk ki a házból, egyszer csak csipogni kezdett a 'Vice-om, majd megszólaltak belőlre. Nem Tirion, és nem is Bumper, hanem egy idegen hang. Ismerős volt a hangja.
- Várjatok! Nem tudjátok, merre lesz a következő digivihar.
- Te ki vagy, és mit keresel a 'Vice-omban?
- Valaki, aki feláldozta magát, és visszatérésénél szeretné a ti csapatotokat képviselni.
- Ez hihetetlen... te vagy az, öreg Alphamon?
- Öreg már nem vagyok, és nincs még annyi erőm, hogy Alphamonná váljak... de igen, én vagyok az, Protos Prime.
- Nagyon örülök, hogy viszontlátunk köztünk!
- Szóval téged keresett az a sárkánygyík!
- Igen, azt hiszem. Ő a legkedvesebb régi barátom és hű társam, kardom a csatákban. Majd később beszámolok róla. Mondtad, nincs időnk. Mentsük meg a nevelőanyádat, Judy... arra menj. Bent az erdőben lesz a következő digivihar 4 perc múlva.
Úgy tettünk, ahogy Protos mondta, és az erdő felé vettük az irányt. Hamar megtaláltuk a digivihart, de az utolsó pillanatban sikerült átmennünk rajta. mielőtt megszűnt volna.

/Sötét kontinens - A pokol délibábja/