Frigmon falu

A Frigmon-ok nagy része itt él, hiszen a hőmérséklet megfelelő számukra ezen a helyen.

//PM-ben igényeltem küldetést//

Sötétség vett körül miután a fénycsík felragadt magával. Azután kinyitottam a szememet: egyszeriben nagyon hideg lett. Libabőrös lettem, miközben felálltam. Mindenfelé havat láttam és az is esett az égből.
- Ne aggódj, már itthon vagyunk! - Mondta váratlanul Bebydmon és a levegőben repkedett. - Itt van a Frigmon falu.
- Nagyon úgy tűnik, hogy a fajtád nagyon hangoztatja a mon-t a nevükhöz. - Jelentettem ki.
- Hát igen, végül is szörnyek vagyunk. - Felelt rá a kicsike. - De nézőpont kérdése: ha a szörny alatt azt érted, hogy gonosz és pusztító, félig eltaláltad. Valóban vannak olyanok közöttünk, akik vérszomjasak. Ám vannak olyanok, mint én: kicsik és gyámoltalanok.
~ Egy kicsit felvágós a picike külsejével... ~
- Ám majd fel fogok nőni. Ez nálunk az evolúció, a továbbfejlődés.
- És az mikor fog bekövetkezni? - Kérdeztem meg, miközben okosan bólintottam.
- Idő kérdése, de majd a szemedben nagyobb leszek idővel. - Mondta és elvihogta magát.
A beszélgetés közben már a faluban jártunk és furcsa kinézetű, élő hóemberekkel és más szőrmókokkal találkoztunk, akik érdeklődve pillantottak ránk.
- Nyugi, ők is digimonok, nem akarnak rosszat. - Suttogta Bebydmon a fülembe.

Amint bandukoltunk a városban, egy pucérnak mondott digimon, Gabumon odajött hozzánk és mesélni kezdte a maga baját, miszerint a bundáját egy másik digimon elvitte és szőrzet nélkül hamarosan el fog pusztulni és akkor a kistestvéreiről nem lesz, ki gondoskodhatna róluk. Hirtelenjében előtört belőlem az igazságérzet és azt diktálta, hogy segítsek a bajbajutottakon.
- Nem kell félned, jó Gabumon - Mondtam. - Előállítjuk a tettest, utána visszakapod... a kabátodat.
Minek is nevezhettem a bundáját máshogy? Ezen Bebydmon egy pillanatra elkuncogta magát, ám visszatért a bajos témára.
- Akkor nincs mit vesztegetnünk - Szólt a kis partnerem és megbökött az orrával. - Gyerünk, keressük meg a gaztevőt!
A szüleim még a harcművészeten kívül meg is tanítottak, hogyan térképezzem fel a helyzetet. Bár a hó javában hullott, lábnyomokat kerestünk, amik kivezettek a városból. Bebydmon is árgus szemekkel figyelt, hátha talál valamit.

Amint legyőztem a Pagumon-t vagy mit, észrevettem egy lábnyomot, ami félig ember, félig digimon-szerű volt. Sokáig nézelődtem, s a szemem megakadt egy hirdetésen. Ezek szerint lehetséges, hogy ugyanazt a gaztevőt keressük a falu határán. Azután érzetem, valaki figyel és az ismeretlen felrohant a domboldalra, s azon túlra.
- Szerintem az lesz az a fakutya - jelentettem ki. - Indulás!
- Aztán ha tévedsz, ne engem szólj le érte! - mondta Babydomon és mutatván az utat előreröppent.
- Hehe, volt már olyan, hogy csalódtál bennem? - kuncogtam egy halkat és követtem a kijárt ösvényen, fel a dombra.
Ám a DigiVice-om felvillant és egy tojást jelzett a kijelzőjén, ami ugyan mocorgott, de még nem derült ki, mit is rejt a tartalma. Ezt a problémát elhalasztottam későbbre, hiszen meg kellett találnunk a tolvaj digimont.

Az elkövető nem volt más, mint egy Dracmon, legalábbis ennyit tudtunk még róla, no meg persze a külsejéről is. Elég bizarr teremtés az, akinek két szemgolyó van a tenyerén, na nem is ez a lényeg. Beleharapott Babydmon-ba, ami látszólag megviselte a kis digimont. Habozás nélkül a Dracmon elhipnotizálta. Nem tudhattam pontosan, mi történik Babydmon tudatában, ám nyilvánvalóan az is sérülést okozott neki, mivel a hipnózis után a hóba pottyant. Nem adta fel a küzdelmet, viszont azt se hagyhattam, hogy így menjen csatába. Váratlanul a DigiVice-om fehér fényben felizzott, ami betelítette Babydomon-t.
- Babydomon továbbfejlődik! - ezzel változásnak indult: teste sokkalta nagyobb lett, a csökött szárnyai meghosszabbodtak, állkapcsa kiugrott, karjai és lábai is nőttek. - Dracomon!
Ebben az alakban minden bizonnyal felveheti a harcot a vigyorgó Dracmon-al. Amint úgy érezte, hogy támadni készül az ellenfele, Dracomon szárnyait használván felrepült.
- Nesze, galuskának elég lesz e darab, Azután gombócot kapsz, hanem összeharapd! Baby Breath! - elkiáltván magát a szájából egy hatalmas tűzlabdát okádott Dracmon-ra.

Látszólag az átalakulása jól jött ebben a helyzetben: Dracomon végre feltudhatta venni a harcot a riválisával, ám az ismét a hipnózissal jött.
- Babyd... azaz Dracomon! - kiáltottam. - Fordulj el, ne nézz vele szembe, mert megint használni fogja azt!
- Yes, sir! - nyugtázta a dolgot, majd hátat fordítván a hipnózisnak, reménykedtünk, hogy ez működni fog.
Eközben kihasználván az alkalmat, beosontam a barlangba és megkerestem Gabumon bundáját. Felkaptam és szaladtam vissza a harctérre.

Miután a Frigmon-ok ugyan elvétették Dracmon elfogását, visszajuttatták a tárgyakat, jómagam pedig Gabumon bundáját. Nagyon hálás volt, hiszen már nem fog agyon fagyni. Azután elköszöntünk a falutól és a havas buckákon mendegéltünk tovább, míg egy vonatállomásra nem értünk.
- És milyen Dracomon-nak lenned? - kérdeztem a partneremtől.
- Hogy milyen? Isteni! - kiáltotta el magát Dracomon. - És ezt neked köszönhetem, tesó!
Felültünk az egyik vonat digimonra, ami ki tudja, merre vitt...

//Sötét kontinens - A pokol délibábja//